BÉNULÁS
A test egy vagy több részében az izomerő vagy az érzékelés részleges vagy teljes elvesztése. Paralízisnek is nevezik. Előidézheti az idegrendszer károsodása vagy rendellenessége, valamint izomsorvadás, ennélfogva vagy nem tudja továbbítani az idegi ingereket a szervezet, vagy az izmok képtelenek reagálni az ingerekre. A bénulásnak sok elnevezése és típusa létezik, és vannak köztük halálos kimenetelűek is. Okozhatja betegség (ez a helyzet például a diftériás bénulás esetében), agykárosodás, a gerincvelő sérülése vagy egy daganat miatt fellépő nyomás.
Jézus Krisztus bénákat is gyógyított csoda útján (Mt 4:24). Egyszer odavittek hozzá egy bénulásban szenvedő embert, és Jézus megbocsátotta a bűneit, majd meggyógyította. Aztán Krisztus parancsára az előbb még béna férfi felvette a hordágyát, és hazament (Mt 9:2–8; Mk 2:3–12; Lk 5:18–26). Egy másik esetben egy katonatiszt szolgája feküdt bénultan, és a halálán volt, de Jézus, bár távol volt, meggyógyította (Mt 8:5–13; Lk 7:1–10). A szolgának „borzasztó kínjai” voltak, vagyis súlyos volt az állapota (Mt 8:6), ami nem szükségszerűen, de azt jelenthette, hogy gyötrő fájdalmai voltak. Általában a paralízis nem jár fájdalommal, de előfordulhat, hogy mégis. A Parkinson-kór, vagyis a reszkető bénulás (paralysis agitans) eseteiben görcsös fájdalom jelentkezhet a gerincben és a végtagokban, egyes gerincvelőrákkal kapcsolatos bénulás (paraplegia dolorosa) eseteiben pedig kínzó fájdalom léphet fel. A bénulásban szenvedő személyeket paralízises betegeknek nevezik.
Fülöp, az evangéliumhirdető prédikált, és Szamária városában jeleket tett, sok bénát meggyógyítva (Cs 8:5–8). Péter ezt mondta Liddában Éneásznak, aki béna volt, és „nyolc éve feküdt a hordágyán”: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, és vesd be az ágyad!” Erre a férfi „azonnal felkelt” (Cs 9:32–35).