Jézus — Ki ő?
CSAK kevés nem bibliai feljegyzés maradt fenn Jézusról. Akadnak azonban ilyenek, és ezekről a The Encyclopœdia Britannica ezt mondja: „Ezek az egymástól független beszámolók azt tanúsítják, hogy az ókorban még a krisztusi hit ellenségei sem vonták kétségbe Jézus történetiségét, amelyet a XVIII. század végén, majd a XIX. században, és a XX. század elején különböző szerzők pontatlan adatok alapján első ízben megpróbálták kétségbe vonni.”
Ha a Jézus élétéről szóló beszámolók csak kitalált történetek lettek volna, fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy a XVIII. századig miért nem vette ezt észre senki? Ezenkívül azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ma több mint egymilliárd ember vallja magát Jézus követőjének. Tanításának a kultúra, az oktatásra, és a kormányzatra gyakorolt befolyását — a világtörténelem egész időszaka alatt — senki sem tagadhatja. Ésszerű lenne-e azt állítani, hogy mindez csak egy mondabeli alaknak tulajdonítható?
Senki sem vitathatja, hogy az iszlám vallás arab alapítója, Mohamed próféta valóságos élő személy volt. Akkor mi jogon vitathatja bárki is, hogy Jézus Krisztus, a krisztusi hit alapítója nem létezett? Ezenkívül minden amellett szól, hogy körülbelül 600 évvel Mohamed előtt élt már Jézus. A buddhizmus alapítója, Sziddártha Gautama — a Buddha, vagy a „Megvilágosodott” — még korábban élt, tudniillik 500 évvel Jézus születése előtt. Eszerint, ha Buddha valóban élt, milyen ésszerű ok alapján vonhatnánk kétségbe Jézus életét?
Hans Einsle német történész és régész azt írja, hogy Josephus Flavius zsidó történész, Suetonius és Plinius író, de legfőképpen a római történetíró Tacitus — „mind megerősítik Jézus történetiségét és életének főbb eseményeit”.
Jézus nemcsak közönséges ember?
Jézus valóban élt. De ki volt ő? Egyesek azt állítják, hogy Jézus egy közönséges ember volt, aki elismerten nagy bölcsességgel rendelkezett, és akinek az igazság szívügye volt. Az első században még ellenségeinek is el kellett ezt ismerniük. Ezt mondták: „Tanító, tudjuk, . . . hogy nem nézed az emberek külsejét, hanem az igazság szerint tanítod az Isten útját” (Márk 12:13, 14).
Mások viszont úgy érvelnek, hogy Jézus bizonyára több volt, mint közönséges ember. Miért? Azért, mert olyan tetteket hajtott végre, amiket más közönséges ember képtelen megtenni. Például találkoztál-e már valaha olyan emberrel, aki képes lett volna a vízben járni, vagy a vizet borrá változtatni, vagy aki képes lett volna két kis hallal és öt árpa kenyérrel megvendégelni 5000 embert, vagy aki képes lett volna meggyógyítani vakot, vagy a halottat feltámasztani? (Máté 14:25, 26; Márk 8:22–25; János 2:1–11; 6:1–13; 11:30–44).
Jézus olyan dolgokat is fel tudott tárni, amire más közönséges ember képtelen. Amikor egy asszony azt mondta neki, hogy nincs férje, Jézus ezt válaszolta: „Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, az nem férjed.” Az asszony meglepetésében erre a következtetésre jutott: „Uram, látom, hogy te próféta vagy” (János 4:16–19). Jézus figyelemre méltó, jövőbe látó képességének egyik példájaként a Péter részéről történő elárulásával kapcsolatban, lásd a Lukács 22:31–34, 54–62. verseit.
Jézusnak rendkívüli tekintélye volt. Az emberek „álmélkodtak tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek tekintélye van, és nem úgy, mint az írástudók” (Márk 1:22). Jézus a „tizenkét tanítványának is . . . hatalmat adott a tisztátalan szellemek felett, hogy azokat kiűzhessék és meggyógyíthassanak mindenfajta betegséget és erőtlenséget” (Máté 10:1).
Hihetők-e a beszámolók?
’Álljunk meg egy percre’ — mondhatná valaki. ’Nem lehetséges, hogy a Jézus tetteiről szóló beszámolók túlzásba vitt állítások?’ Ez a nézet ellentmond F. F. Bruce volt professzor állításának, aki bibliakritikát és szövegmagyarázatot tanított a manchesteri egyetemen: „Általában nem lehet történelmi érvekkel alátámasztani minden részlet igaz voltát, ami az egykori írásokban előfordul, legyen az bibliai vagy más írás. Elegendő, ha kellően megalapozott bizalom van egy író általános szvahihetősége mellett. Ha ez bebizonyosodott, akkor a priori fennáll annak a valószínűsége, hogy a szerző egyéb adatai is igazak. . . . Az Újszövetség attól még nem lesz történelmi vonatkozásban valószínűleg kevésbé megbízható, hogy a keresztények ’szent’ irodalomnak tekintik.”
Minden az evangéliumok szavahihetőségét bizonyítja. Jóllehet időnként vannak különbségek az egyes részletek elmondásában, de attól még ezek nem ellentmondók, miként az sem ellentmondás, ha egy közlekedési balesetnél a két szemtanú közül az egyik azt állítja, hogy egy piros, balról jövő jármű beleszaladt egy jobbról jövő zöld kocsiba, míg a másik szemtanú azt mondja, hogy egy délnek tartó Mercedes összeütközött egy északnak tartó Renaulttal. Az a tény, hogy az evangéliumok eltérnek egymástól lényegtelen pontokban, azt bizonyítja, hogy azok igazak. Ha az írói az embereket félre akarták volna vezetni, hogy kitalált dolgokban higgyenek, akkor bizonyára arra törekedtek volna, hogy történeteiket a legapróbb részletekig pontosan egyeztessék.
Még Jézus ellenségei is megerősítették a róla szóló beszámolókat. Ezt olvassuk: „Az emberek odahoztak hozzá egy démontól megszállt némát; és miután kiűzte belőle a démont, a néma megszólalt . . . De a farizeusok ezt mondták: ’A démonok fejedelmével űzi ki a démonokat’ ” (Máté 9:32–34). Érdekes módon a farizeusok nem vonták kétségbe Jézus csodatetteit. Csupán azt állították, hogy nem Isten szent szellemének erejével hajtotta végre.
Egy további bizonyíték, hogy a Jézusról szóló beszámolók igazak, az a tény, hogy a tanításaiban megtestesülő alapelvek megvalósíthatók, hasznosak, és jótékony hatásúak. Ha valaki követi őket, akkor boldog és sikeres életet él. Ezenkívül napjainkban Jézusnak sok hosszútávú jövendölése beteljesedik, mint például: a Máté 24, Márk 13, és Lukács 21. fejezetében feljegyzett próféciái.
Jézus — „Az Ótestamentum Jehovája”?
Jézus kétségtelenül nem mindennapi ember volt. Egyedülálló volt, ahogyan a Biblia is mondja, mert földre jövetele előtt a mennyben élt (János 6:38, 62). Innen származott a közönséges emberek képességeit és tudását meghaladó ismerete és képessége. Ezzel megmagyarázhatjuk csodáit és kivételes bölcsességét.
De Jézus ember előtti létezése azt jelenti, hogy ő Isten volt? Egy tanároknak szóló kézikönyvben ez az állítás hangzik el: „Amikor Jézus a ’Vagyok’ kijelentéssel utal önmagára, . . . úgy tünteti fel magát, mint aki az Ótestamentum Jehovája.” Igaz ez az állítás?
A 2Mózes 3:13, 14. versében a Károli fordítás szerint Mózes ezt kérdezi: „Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondjátok nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.” Erről a szövegről a Mózes öt könyve és a Haftárák című könyvben (a héber szöveget a magyar fordítással és a kommentárral együtt kiadta dr. Hertz J. H., Budapest 1984. második kiadás) azt olvassuk, hogy ebben a kifejezésben „Vagyok, aki a Lét vagyok . . . a hangsúly az isteni létezés aktív kinyilatkoztatásán van.” [Kiemelés tőlünk.) E kifejezés Istenre címként vagy névként való alkalmazása azért találó, mert azzal, hogy Isten kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból, létezését akarta népe érdekében kinyilvánítani kivételes módon. Hertz azt mondja, hogy „a legtöbb mai magyarázó Rásit követi [egy középkori ismert francia bibliamagyarázót]: ’Leszek, aki leszek.’ ” Ez megegyezik az Új Világ fordítás visszaadásával, ahol ezt olvassuk: „ANNAK BIZONYULOK, AMINEK BIZONYULNOM KELL.”
A Károli fordítású Bibliában a János 8:58-ban Jézus önmagára alkalmazta az „én vagyok” kifejezést, mert ott ez áll: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Az itt használt kifejezés teljesen különbözik a 2Mózes 3:14-ben használt kifejezéstől. Jézus nem névként vagy címként használta ezt a kifejezést, hanem egyszerűen ember előtti létezésének bizonyítékaként. Az Új Világ fordítás szerint a János 8:58. versének pontosabb visszaadása ezért így hangzik: „Mielőtt Ábrahám létezett volna, én már voltam.”
Voltaképpen semmilyen szentírási alapja sincs annak az állításnak, hogy Jézus azonos lenne a Héber Szent Iratok Jehovájával. Még az előbb idézett tanároknak szóló kézikönyv is elismeri: „Krisztus Bethlehemben való megszületése előtti létezése önmagában nem bizonyíték arra, hogy ő Isten volt (Létezhetett ugyanis angyalként is).” Pontosan ezt tanítja a Biblia. Jézus ember előtti létezésekor „isten” vagy „isteni lény” volt, de nem az Isten, a mindenható Isten Jehova (János 1:1–3; 2Thessalonika 4:16).
Ha Jézus nem Isten, akkor ki ő tulajdonképpen?
[Képek az 5. oldalon]
Jézus csodatettei azt bizobyították, hogy több volt, mint egyszerűen csak közönséges ember