A keresztény szolgálat szelleme
„Izzatok a szellemtől. Rabszolgaként szolgáljatok Jehovának!” (Róma 12:11).
1. Hogyan bizonyítja be valaki, hogy valóban szolga?
CSAK egyetlen módon bizonyíthatja be valaki, hogy keresztény szolga: a tetteivel. Ez már annak a görög szónak a jelentéséből is kitűnik, amelyből a szolga kifejezést fordították, tudniillik a di·aʹko·nos szóból. Egy szaktekintély ezt mondja: „A Di·aʹko·nos szó a szolgát munkája végzése közben mutatja be . . . Olyan valakiről beszél, aki egy másik személy, főképpen egy gazda parancsát hajtja végre” (Studies in the Vocabulary of the Greek New Testament [Tanulmányok a görög Újszövetség szóhasználatáról], Kenneth S. Wuest tollából). Az író itt azt hangsúlyozza, hogy szolgának lenni nem annyira pozició betöltése, mint inkább valaminek a tényleges végzése.
2. Mi bizonyította, hogy Timótheus és Pál Isten igazi szolgája volt?
2 Például, Pál apostol azt mondta Timótheusról: „Ismeritek kipróbálásának bizonyítékát, hogy ő, mint atyjával a gyermek, együtt szolgált velem rabszolgaként a jó hír szolgálatában” (Filippi 2:22). Timótheus keményen fáradozott a szolgálatban. Önzetlen munkájának egyetlen szemtanúja sem kételkedhetett abban, hogy Timótheus valóban Isten igazi szolgája volt. Pál is azt írta a korinthusi gyülekezetnek: „Ti magatok vagytok a mi [ajánló] levelünk, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. Mert úgy tekintenek titeket, mint Krisztus levelét, amelyet általunk, mint szolgák által írt, nem tintával, hanem az élő Isten szellemével” (2Korinthus 3:2, 3). Ki az, aki látva a viruló gyülekezetet és tudva azt, hogy Isten Pál szolgálata révén hozta létre, kételkedni mert volna abban, hogy Pál valóban Isten szolgája?
3. Írd le, hogy milyen szellemben van az igazi keresztény szolga.
3 Ne feledjük azonban, hogy szolgának lenni nem egyszerűen valamiféle jelképes dolog. Nekünk ki kell fejlesztenünk a keresztényi szolgálat szellemét. Timótheus Pál oldalán „rabszolgaként” szolgált. S maga az apostol azt mondta: „Jaj nekem, ha nem hirdetem a jó hírt!” (1Korinthus 9:16). Továbbá ezt írta: „Semmiképpen semmilyen okot ne adjunk a megbotránkozásra, hogy a szolgálatunkat ne kifogásolhassák; hanem ajánljuk magunkat mindenképpen mint Isten szolgái sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben és nehézségben.” Igen, Pál odaadással, buzgósággal és készséggel viselt el bármit, amit kellett, még ’mindennek az elvesztését’ is, csakhogy betölthesse keresztényi szolgálatát (2Korinthus 6:3–10; Filippi 3:8). Minden igaz keresztény szolgának ugyanilyen szellemről kellene tanúskodnia (Lukács 9:23, 24).
4. Hogyan lehet valaki szolga, ha ugyanakkor az ideje nagy részét egyéb kötelességei teljesítésére fordítja?
4 Ahogyan az apostolok idejében, úgy ma is vannak Istennek olyan szolgái, akik családapák vagy családanyák, és világi munkát is végeznek. Mások iskolába járnak. Hogyan mondhatjuk róluk, hogy ezek is szolgák? Nos, ők eleget tesznek egyéb kötelességüknek, sőt még egy kis ésszerű kikapcsolódásra is jut idejük. De a szolgálatukat nem tartják kevésbé fontosnak, mint egyéb dolgaikat. És nem próbálják azt egyszerűen a szórakozásuk mellé beépíteni, vagy egyfajta gesztusként éppen csak valamiféle látszat szolgálatot végezni minden hónapban. Ők valóban ’először a Királyságot és az ő igazságosságát keresik’ (Máté 6:33).
Az úttörőmunka és a keresztény szolgálat
5. Milyen kiváló módon lehet kinyilvánítani a keresztény szolgálat szellemét?
5 A fentebb leírt szellemet tanúsító egyének valóban keresztény szolgák, még akkor is, ha családi felelősségeik vagy világi kötelességeik is vannak. Szép számmal akadnak olyanok, akik különösen hasznos módon nyilvánítják ki a szolgálat szellemét. Hogyan? Az úttörőmunkával (ami teljes idejű prédikálómunka), amit egy korlátoltabb időn át végeznek mint kisegítő úttörők, vagy hosszabb időn át. Vannak olyanok is, akik képesek az Őrtorony Társulat valamelyik fiókhivatalánál szolgálni, vagy misszionáriusként működni, esetleg utazó felvigyázóként látogatni és építeni a gyülekezeteket.
6. Milyen alapos okok indokolják, hogy Jehova minden tanúja — aki abban a helyzetben van, hogy megteheti — úttörőmunkát végezzen? (Lukács 6:46–49).
6 Miért végeznek Jehova tanúi közül oly sokan úttörőmunkát, amikor sokkal kényelmesebb életet teremthetnének maguknak, ha valamivel kevesebb időt töltenének el Isten szolgálatában? Ez azért van, mert ők Jehovát akarják dicsőíteni, és el akarják mondani másoknak is, hogy mi Isten szándéka. Jól tudják ugyanis, hogy „a világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17). Mivel őszintén hisznek ebben és Isten igéreteiben, az a legfőbb gondjuk, hogy minél több időt tölthessenek a jó hír elmondásával, hogy akik kedvezően reagálnak rá, szintén az Isten akaratát cselekedhessék és elnyerhessék az örök életet. Azonfelül jól tudják, hogy abban az időben élünk, amikor „a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). Emlékeznek arra is, amit Jézus mondott a követőinek: „Az aratás nagy, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába!” (Máté 9:37, 38). Tisztában vannak azzal, hogy ez az imádság ma még inkább helyénvaló, mint Jézus idejében. De hogyan imádkozhatnának őszintén, ha ők maguk húzódoznak attól, hogy a lehető legnagyobb mértékben kivegyék a részüket a keresztény szolgálatból?
7. Milyen kérdést tegyen fel magának minden keresztény szolga?
7 Valóban, minden keresztény szolgának imádságos szívvel meg kell vizsgálnia, hogy vajon részt vehet-e vagy sem az úttörőszolgálatban. Egy dél-afrikai házaspár, aki tizenöt év óta végzi az úttörőszolgálatot, így nyilatkozott: „Hogy miért vagyunk úttörők? Vajon tudnánk-e valaha is igazolni Jehova előtt, ha nem lennénk azok?” Sokan, akik nem úttörők, feltehetnék maguknak a rokon értelmű kérdést: ’Vajon valóban meg tudnám-e indokolni Jehova előtt, hogy miért nem vagyok úttörő?’
Használjuk fel az adottságainkat!
8. Timótheushoz hasonlóan, hogyan van sok fiatal abban a helyzetben, hogy úttörő legyen?
8 Timótheus különleges szellemi adományban részesült, amit fel tudott használni a szolgálat javára (2Timótheus 1:6). Ma nem kapjuk meg a szellem külön adományait, de vannak egyéb adottságaink, és néha éppen ezek az adottságok teszik lehetővé számunkra az úttörőmunkát. Például az iskolát végzett fiataloknak vannak ilyen adottságaik. Van iskolai végzettségük. Azonkívül, mint Timótheus, ők is fiatalok. Van jó egészségük és erejük, friss és nyílt szellemi beállítottságuk. S ami talán a legnagyobb ajándék: van idejük. Általánosságban szólva, nincsenek megterhelve annyi felelősséggel, mint az idősebbek. Ezért a fiatal kor kitűnő alkalom arra, hogy számba vegyék az úttörőszolgálatot (Prédikátor 12:1; Károli: 12:3).
9. Milyen adottságokkal rendelkezhetnek idősebb személyek, de mások is ahhoz, hogy úttörőmunkát végezzenek?
9 Az idősebbeknek is vannak adottságaik. Az a házaspár, akinek már felnőttek a gyermekei és aki már nyugdíjban van, több idővel rendelkezik, és talán felhasználhatja azt az úttörőmunkára. Gyakran jó anyagi körülmények között vannak, kellő élettapasztalattal rendelkeznek és hosszú időn át hűséggel szolgáltak (Példabeszédek 16:31). Mindezt jól fel lehet használni az úttörőmunkában. Másoknak is lehetnek jó adottságaik. Néhány háziasszony például kitűnő szervező, tehát el tudja látni a családi feladatait és amellett úttörőmunkát is tud végezni. Családfőknek is lehetnek hasonló adottságaik, és képesek úttörőmunkát végezni amellett, hogy szellemi és anyagi vonatkozásban is ellátják a családjukat. Vajon megvan-e az adottságod arra, hogy beszélj, taníts és jól összeférj az emberekkel? Nos, gondolkozzál azon, hogy mennyivel jobban érvényesülnének ezek az adottságok az úttörőszolgálatban.
10. a) Miért vonakodnak némelyek attól, hogy úttörők legyenek, ezzel szemben hogyan oldotta meg ezt egy fiatal jegyespár? b) Hogyan válhat az úttörőszolgálat annak a javára, aki nehéznek találja a prédikálást?
10 Néhányan azért húzódoznak az úttörőmunkától, mert nem tudják, hogy képesek lennének-e anyagilag megoldani a helyzetüket. Egy jegyespár is erről az aggodalomról beszélgetett egymással. „Arra a következtetésre jutottunk, hogy ilyesmi miatt aggódni annyi, mintha nem bíznánk Jehovának abban a képességében, hogy gondoskodjon rólunk. Miután újra megvizsgáltuk a Máté 6:25–33 versét, ahol Jézus arra tanít, hogy keressük először a Királyságot és minden egyebet megkapunk ráadásul, azt a célt tűztük magunk elé, hogy általános úttörők leszünk.” Nem sok idő múlva házasságot kötöttek, felmondták jól jövedelmező állásukat, és úttörők lettek. Vannak, akik magát a prédikálómunkát is nehéznek találják. Te is úgy találod? Ha igen, az úttörőszolgálat segíthet ebben. Tulajdonképpen a legjobb módja annak, hogy ne érezzük feszélyezve magunkat a házankénti munkában: egy ideig úttörőszolgálatot végezni. Egy szolga, aki kisegítő úttörő volt, ezt mondta: „Egyéb áldás is volt a munkámon. Az ugyanis, hogy felengedett a feszültség, amit az ajtóról ajtóra végzett szolgálatnál éreztem. Ahelyett, hogy rettegtem volna minden ajtó előtt, kezdtem örülni annak, hogy beszélhetek az emberekkel. (Lásd Filippi 4:13.)
Az úttörőmunka — családi ügy
11. Milyen áldást nyert Timótheus abból a kiképzésből, amit „kora gyermekségétől” fogva kapott?
11 Timótheust „kora gyermekségétől” fogva fokozatosan készítették fel a szolgálatra (2Timótheus 3:14, 15). Anyjában és nagyanyjában nyilvánvalóan megvolt a keresztény szolgálat szelleme, és az ifjú Timótheusba is mélyen bevésték azt. Amikor Pál Lysztrába érkezett, Timótheust semmi sem gátolhatta meg abban, hogy Pálhoz szegődjön és vele együtt végezze a teljes idejű szolgálatot (Cselekedetek 16:1–5).
12. Hogyan mutatja meg sok szülő, hogy a keresztény szolgálat szellemével rendelkezik?
12 Ma is sok keresztény örül annak, hogy a szülei ilyen szellemet tanúsítottak. Aliz, egy ghánai szolga ezt mondta: „Majdnem minden tanú, aki megfordult az otthonunkban, teljes idejű hírnök volt . . . Mily nagyszerű kiváltság volt számomra, hogy ilyen teokratikus otthonban nőhettem fel! Apám minden gyermekébe elültette a teljes idejű prédikálómunka iránti vágyat, és példaként állította elénk az ilyen munkát végző testvéreket és testvérnőket. Logikus tehát, hogy az iskola elvégzése után nyomban jelentkeztem általános úttörőnek.” Ed, a fiatal szolga, aki az USA-ban él, ezt mondta: „Úgy hiszem, az segített nekem a legtöbbet, hogy a szüleim mindketten tizenkét évig voltak misszionáriusok Dél-Amerikában, előtte pedig úttörőként szolgáltak. Mindig is elém tárták az úttörőszolgálat örömeit és kiváltságait, s azokat az áldásokat, amelyeket Jehova oly bőven áraszt ki az úttörőkre . . . Ezt kellene tennie minden szülőnek, mert nekem határozottan sokat segített. A szülők buzdíthatják a fiatalokat, hogy egész szívvel és a lehető legnagyobb mértékben szolgálják Jehovát.”
13. Milyen segítséget kapnak az úttörők a nehézségek leküzdéséhez?
13 Az úttörőmunka talán áldozatokkal jár, de az igazi szolgák készségesen vállalják ezeket, mert szeretik Jehovát. Azonkívül a jutalom is tekintélyes! Michael és Theresa, az Egyesült Államokban élő házaspár ezt így fejezte ki: „Ha szeretnél szellemileg megerősödni, ott a helyed az úttörőmunkában! Jobban fogsz Jehovában bízni és kevésbé önmagadban. Jóllehet voltak anyagi nehézségeink, amíg úttörők voltunk, Jehova mindig gondoskodott rólunk. Ez a legbiztonságosabb hely számunkra.”
14, 15. a) Hány olyan úttörő van, akinek a szülei néha szintén áldozatot hoznak? b) Milyen példákat találunk erre a bibliai időkben? c) Hogyan nyilváníthatják ki a szülők ma a keresztény szolgálat szellemét?
14 Az úttörők szülei is hozhatnak áldozatot. Talán kemény megpróbáltatást jelent nekik, amikor a gyermekeik „kirepülnek a fészekből” és máshol végeznek úttörőmunkát, talán egy idegen országban. Az ilyen szülők bizonyos értelemben olyanok, mint Anna és Elkána, akik elküldték elsőszülött fiukat, Sámuelt, hogy Siloban szolgáljon Jehova sátortemplománál (1Sámuel 1:1–3, 24–28). De Jeftéhez is hasonlíthatnánk őket, aki egyetlen leányát adta oda Jehova szolgálatára, feláldozva ezzel azt a lehetőséget, hogy megláthassa jövendőbeli unokáit (Bírák 11:36–40). Jehova biztosan megemlékezik az ilyen önzetlen szülőkről és megjutalmazza őket.
15 De szó lehet itt anyagi áldozatról is. Vannak országok, ahol a szülők arra számítanak, hogy öregkorukban majd a gyermekeik gondoskodnak róluk. Azok a szülők azonban, akikben igazán ott él a keresztény szolgálat szelleme, nem haboznak azért arra buzdítani gyermekeiket, hogy úttörők legyenek. Amikor egy fiatal ghánai férfi, Justice úttörő szeretett volna lenni, az édesanyja készséggel beleegyezett és Jehovától kérte a támogatást. Később elmondta fiának, hogy Jehova csodálatos módon segítette őt, mivel akkor így döntött. Nos, ez is egyik módja annak, hogy ’keressük először Isten Királyságát’, és Jehova nem hagyja el azokat, akik ezt megteszik (Máté 6:33, 34).
16. Miért kell azokat, akik teljes idejű szolgálatot végeznek, arra buzdítani, hogy mindaddig tartsanak ki ebben, amíg csak a körülményeik megengedik?
16 Szomorúan hallunk időnként olyan szülőkről, akik igyekeznek meggyőzni a gyermekeiket, hogy hagyják abba az úttörőszolgálatot — nem azért, mintha szükségük volna a gyermekeik segítségére, hanem azért, mert úgy vélik, hogy a gyermekeik elég sokáig voltak már kiküldetésben, és ideje lenne, hogy hazatérjenek, családot alapítsanak és „normális” életet éljenek. Ezek azonban rendkívüli idők, és ahogy egyre közeledik a dolgok jelen rendszerének a vége, minden ember élete egyre kevésbé lesz „normális”. Úttörőket, Béthel-családok tagjait, utazó felvigyázókat és misszionáriusokat inkább arra kell buzdítani, hogy tartsanak ki a szolgálatukban (Titus 2:12).
Nyilvánítsuk ki a szolgálat szellemét!
17. a) Hogyan szolgálja a gyülekezetek érdekeit az úttörők és más teljes idejű szolgák munkája? b) Hogyan mutathatja meg mindenki, hogy megvan benne a keresztény szolgálat szelleme? (Zsidók 13:15, 16).
17 Pál apostol ezt írta: „[Isten] adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pásztorokul és tanítókul a szentek helyreigazítása céljából, szolgálati munkára a Krisztus testének felépítésére” (Efezus 4:11, 12). Ma vannak utazószolgák, úttörők és misszionáriusok, akik az idejük nagy részét az ’evangelizálással’ töltik, s vannak Béthel-családok, akiknek a munkája abból áll, hogy más módon szolgálják ki a gyülekezeteket. Ezek segítenek a gyülekezetek felépítésében. (Vö. Cselekedetek 16:4, 5). Tehát minden keresztény szolgát kell hogy érdekelje a teljes idejű szolgálat. Ha módjukban áll, hogy úttörők legyenek, meg kell tenniük. Ha pedig ők maguk nem képesek rá, buzdítaniuk kell azokat, akik képesek rá (Róma 12:11).
18. Miért oly lényeges ma a keresztény szolgálat?
18 Igen nagy szükség van Jehova olyan tanúira, akikben ilyen szellem él. Még mindig ezer és ezer ember válaszol a jó hír prédikálására olyan helyeken is, ahol az évek során gyakran történt tanúskodás. Ezeknek a kedvezően reagálóknak az nyitotta meg a lehetőséget az örök élet elnyerésére, hogy egy keresztény szolga időt szakított arra, hogy felkeresse őket és beszéljen nekik Isten szándékáról (Róma 10:13, 14; 1Timótheus 4:16). Hányan szeretnének még hallani róla? Tehát akár részt tudunk venni az úttörőmunkában, akár nem, éreznünk kell az idő sürgető jellegét és ápolnunk kell az önfeláldozás szellemét. Bárcsak mindannyian készek lennénk keményen munkálkodni a keresztény szolgálatban! (Galata 6:10).
Teljes mértékig megérted-e, hogy
◻ Mit jelent a keresztény szolgálat szellemével rendelkezni?
◻ Mi a „jelképes” szolgálat, és miért helytelen az?
◻ Miért kell hogy minden keresztény szolgát érdekeljen az úttörőmunka?
◻ Hogyan tudja kinyilvánítani minden tanú az úttörő szellemet?
◻ Miért létfontosságú ma a keresztény szolgálat?
[Kép a 26. oldalon]
Minden igazi, krisztusi szolga ugyanazzal a szellemmel rendelkezzék, mint Pál és Timótheus