Az evangéliumhirdetés helye az igaz imádatban

„Hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja” (1KORINTHUS 2:5; „KATOLIKUS FORDÍTÁS”).

 1. a) Milyen tevékenységről közismertek világszerte Jehova Tanúi? b) Mennyire fontos ez a tevékenység?

JEHOVA TANÚI nemzetközileg ismert evangéliumhirdetők, vagyis a jó hír hírnökei J. A. Beckford, angol szociológus is megjegyezte ezt a Social Compass 1977 januári számában: „A Tanúk a modern világ legszorgalmasabb és legenergikusabb evangéliumhirdetői és hittérítői közé tartoznak.” Majd hozzáfűzte: Ez az Őrtorony-mozgalom növekedés arányának nyilvánvaló, bár gyakran figyelmen kívül hagyott oka.” De vajon tetszik-e Jehovának a Királyság-prédikálás és a tanítványképzés? A történelem és a jelenkori tények egyöntetű válasza: Igen! Az evangéliumhirdetés, az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálása a keresztényiség alappillére. Ez az Isten népének múltbeli és jelenlegi ismertetőjele.

 2. Mit eredményez a Királyság prédikálás?

² De vajon mit eredményez a Királyság prédikálása? Egyrészt lehetővé teszi, hogy az ember látható módon kinyilvánítsa a mindenható Isten és az emberi teremtmények iránti szeretetét (Máté 22:37–39). De ami ennél is fontosabb, az evangéliumhirdetés által lesz ismertté mások előtt is Jehova páratlan bölcsessége és figyelemre méltó hatalma (Cselekedetek 1:8; 4:33; Efezus 3:10).

Jehova támogatja a jó hírt

 3. a) Miért mondhatjuk Jehováról, hogy ő is evangéliumhirdető? b) Ki köré összpontosul a jó hír, és mi volt az ő küldetése?

³ Jehova volt az első Evangéliumhirdető, vagy a jó hír közlője. Első próféciája a megígért „mag” általi szabadítás jó hírét közölte a tökéletlen emberiséggel (1Mózes 3:15). Később pedig szócsöve, Ésaiás próféta által Isten bejelentette, hogy a Messiás Jézus Krisztus mint a „mag” legfőbb Személyisége ’jó hírt mond majd a szelídeknek’ (Ésaiás 61:1). Jehova szándéka tehát az volt, hogy Jézus Krisztus a jó hír prédikálója, azaz evangéliumhirdető legyen.

 4, 5. Milyen módon működtek az angyalok evangéliumhirdetőként?

⁴ Jehova másokat is megbízott a jó hír közlésével. Hatalmas szellemi teremtmények, angyalok is részt vettek ebben az Isten által helyeselt munkában. Érdekes, hogy mind a héber, mind a görög nyelvben az „angyal” betű szerint „hírvivőt” jelent, és az „evangéliumhirdető” szó két görög szóból, a „jó” és az „angyal” [vagy „hírvivő”] szóból ered. Például Isten angyala „előre hirdette a jó hírt Ábrahámnak” (Galata 3:8; 1Mózes 22:15–18). Ez a jó hír abból állt, hogy Ábrahám utódai fogják létrehozni a megígért „mag”-ot, és az összes nemzet e „mag” által nyer áldást (1Mózes 12:2, 3). Húsz évszázaddal később Gabriel angyal mint evangéliumhirdető bejelentette Zakariásnak Alámerítő János közelgő megszületését, és azt mondta: „Azért küldettem, hogy beszéljek veled és ezt a jó hírt közöljem.” Alámerítő János készítette elő az utat Ábrahám „magva” legfőbb Személyisége, Jézus Krisztus számára (Lukács 1:19).

⁵ Még mindig a jó hír hírvivőjeként Gábriel megjelent Máriának is, hogy közölje vele Jézus közelgő megszületésének örömüzenetét (Lukács 1:26–38). Hónapokkal azután egy angyali hírvivő ijesztette meg a pásztorokat, s azt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, nagy öröm jó hírét hirdetem nektek, amelyben az egész népnek része lesz.” Azután szellemi teremtmények egész serege csatlakozott ehhez az angyalhoz és megerősítette az örömhírt (Lukács 2:8–14). Ámde a rendkívüli bizonyíték, amely amellett szólt, hogy Isten erőteljesen támogatja az angyalai által közvetített örömhírt, korántsem ért véget Isten Fia megszületésével, hanem tovább folytatódott a keresztény gyülekezet első századi történelme során. Angyal szabadította ki a bebörtönzött apostolokat, és megparancsolta: „Beszéljetek el mindent a népnek” (Cselekedetek 5:20). Angyali irányítás mellett folyt az érdeklődést tanúsítók felkutatása és angyalok segítettek Isten szolgáinak (Cselekedetek 8:26; 10:3; 12:7–11). János apostol, aki ihletés alatt leírta az „Úr napján” az eseményeket, látott egy ’angyalt repülni az ég közepén, és nála volt az örökkévaló jó hír, hogy hirdesse azt’. Tulajdonképpen angyalok felügyelnek a Királyság üzenet világméretű terjesztésére, amit Jehova földi szolgái végeznek (Jelenések 1:10; 14:6).

A krisztusi megbízás: Evangelizálj!

 6. a) Hogyan rakta le Jézus a jó hír hirdetésének alapjait? b) Hogyan biztosította Jézus, hogy az evangéliumhirdető munka az ő halála után is folytatódjon?

⁶ Vajon mi adott a korai keresztény gyülekezetnek akkora bátorságot és dinamikus erőt a tanúskodáshoz? Az, hogy Krisztus, mint Alapító, Isten bölcsességét és hatalmát használta fel, amikor önmagára építette fel az evangéliumhirdetők erős szervezetét. Krisztus kétféle módon tette ezt. Először, ő maga is teljesítette a kapott megbízást: tudniillik, hogy ’jó hírt mondjon a szelídeknek’ (Ésaiás 61:1). Másodszor, személyesen képezte ki 12 közeli munkatársát a prédikálásra, majd 70 másikat is kiképezett. Krisztus tehát a prédikálók erős magvát hozta létre, hogy véghezvigyék a halála után az evangéliumhirdetés munkáját (Máté 10:5–42; Lukács 10:1–16).

 7. Miben különbözött Isten bölcsessége az emberi bölcsességtől a jó hírnek az emberekhez való eljuttatása terén?

⁷ Jézus a tettek emberének bizonyult a Királyság prédikálás terén. Azért volt olyan buzgó, mert tudta, hogy az embereknek nagy szükségük van arra, hogy halljanak az Isten Királysága jó híréről: az új mennyei kormányzatról, amely tartós békét hoz a földre, és megszünteti a nyomorúság minden okát. Miután végigjárta a jó hírt prédikálva a városokat és a falvakat, és megfigyelte, milyen szánalmas szellemi állapotban sínylődött a nép, azt mondta tanítványainak: „Igen, az aratás nagy, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába!” (Máté 9:37, 38). Jézus igen gyorsan kezdett eleget tenni ennek a követelménynek. Apostolainak adott első rendelkezései között szerepelt a következő: „Amint mentek, prédikáljatok, és mondjátok: ’Elközeledett a mennyek Királysága!’” Prédikálni az embereknek: ez volt a jelszava. Az emberiség bajainak enyhítésére az emberi bölcsesség azt diktálta, hogy bürokratikus szociális programot vagy földalatti forradalmi tanácsot hozzanak létre e feladat elvégzésére; Krisztus azonban Isten bölcsességének adott kifejezést. Ez igen egyszerűen hangzott: „Menjetek, prédikáljatok!” (Máté 10:7).

 8. Hogyan reagált Krisztus, amikor a tanítványai visszatértek a prédikálásból, és miért reagált így?

⁸ Ezen utasítások elhangzása után Jézus másokhoz is szólt, és őket is az örömhír terjesztésére utasította. Amikor a prédikálók visszatértek, hogy beszámoljanak az eredményről, Jézus túláradó örömmel mondta nekik: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert gondosan elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a kisdedeknek” (Lukács 10:21). Azok a „kisdedek” Krisztus felnőtt tanítványai voltak, az evangéliumhirdetés pedig az eszköz, amellyel feltárták mások előtt az Isten igazságát. Tehát nem emberi filozófia vagy hatalom alapozta és szilárdította meg az igaz keresztény gyülekezetet, hanem a Királyság prédikálásában megnyilvánuló isteni bölcsesség és erő.

Az összes tanítvány hirdette a jó hírt

 9. Mondj néhány példát arra, amikor a történészek is elismerik, hogy a Királyság prédikálása volt a korai keresztényiség alapja.

⁹ Ha tehát a Királyság jó hírének prédikálása képezte a keresztényiség alapját, akkor nyilván minden korai keresztény evangéliumhirdető volt. De hát valóban az volt? Igen!, válaszolja a történelem. Figyeljük meg, hogyan igazolják ezt az első keresztényekkel kapcsolatban az alábbi forrásművek:

„Abban az időben minden egyes keresztény ’misszionárius’ volt” (History of Western Civilization — A nyugati civilizáció története).

„Az első missziós tevékenység azt mutatja, hogy az első század missziós erői semmiképpen nem korlátozódtak az apostolokra. Sőt, az egész keresztény közösség kollektív módon érdekelt volt benne” (New Catholic Encyclopedia — Új Katolikus Enciklopédia).

„Minden egyes kereszténytől elvárták és az is volt rá a jellemző, hogy vágyat érzett a hite melletti tanúskodásra, valamint egy bizonyos életformára” (Encyclopedia Americana — Amerikai Enciklopédia).

10. a) Mikor lett a keresztény gyülekezet evangéliumhirdető szervezetté? b) Milyen csodálatos ajándékról gondoskodott Isten az első keresztények számára, és mi volt ennek a célja?

¹⁰ Attól a perctől kezdve, hogy i. sz. 33-ban megalakult a keresztény gyülekezet, nyomban evangelizáló szervezetnek bizonyult. Mintegy 120 főből álló legelső tagsága nem vesztegette az időt, hanem azonnal hozzáfogott a Királyság prédikálásához. Az isteni feljegyzés arról tanúskodik, hogy „mindannyian beteltek szent szellemmel, és kezdtek beszélni”. Kérjük, hogy figyeld meg: mindannyian, tehát nem csupán néhányan, kezdtek beszélni az „Isten nagyszerű dolgairól” (Cselekedetek 2:4, 11). Ez annak bizonyítéka volt, hogy Isten ereje és bölcsessége teljesen áthatotta azokat a fogékony imádókat az olyan nyelveken való tanúskodás képességével, amelyeket soha nem tanultak az iskolában. Csodatétel szilárdította meg tehát a jó hír prédikálásának alapján nyugvó keresztény gyülekezetet.

11. Hogyan hangsúlyozta Péter, hogy minden egyes kereszténynek prédikálnia kell?

¹¹ Még aznap, néhány órával később, Péter Joel próféciáját idézte és az újonnan megalapított keresztény gyülekezetre alkalmazta: „’És az utolsó napokban’ — mondja Isten — ’kitöltök szellememből mindenfajta testre, és fiaitok és leányaitok prófétálni fognak és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; sőt férfi rabszolgáimra és nő rabszolgáimra is kitöltök azon a napon szellememből, és ők prófétálni fognak’” (Cselekedetek 2:17, 18; Joel 2:28, 29). Tehát minden kereszténynek evangéliumhirdetőnek kellett lennie. Férfiak, nők, sőt fiatalok is részt kellett hogy vegyenek a prófétálásban, vagyis Isten jó híre prédikálásában.

A figyelmeztetés is az evangéliumhirdetéshez tartozik

12. Miért nem jelent mindenkinek jó hírt az Isten Királyságáról szóló üzenet?

¹² Isten Királyságának üzenete nem mindenki számára jó hír, mert a pusztulásra való figyelmeztetést is magába foglalja. A jelen romlott rendszernek és minden támogatójának távoznia kell a színtérről ahhoz, hogy a jó hír tartós haszonnal járjon (Példabeszédek 21:18). Jehova becsületes szívű imádói nem formálhatják át Paradicsommá ezt a földgolyót, ha a gonoszság továbbra is itt maradhat, hogy tönkretegye szépségét. A jó hír fő Támogatója nemcsak arra adott parancsot, hogy „a jóakarat esztendejét” hirdessük, hanem arra is, hogy bejelentsük „a mi Istenünk bosszúállása napját” (Ésaiás 61:2). Ugyanúgy a Jelenésekben említett angyalok közül az egyiknek szavai így szóltak: „Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája” (Jelenések 14:7).

13. a) Milyen volt az első keresztényeknek az igehirdetéssel kapcsolatos beállítottsága? b) Mutasd meg egy írásszöveg segítségével, hogy az első keresztények mennyire érzékelték a prédikálás sürgősségét.

¹³ Érzékelve a munka sürgős jellegét, az első századi keresztények igyekeztek minél gyorsabb ütemben terjeszteni a jó hírt. A jó hírnek erről a vonásáról is fel lehetett ismerni őket. Az Encyclopaedia Britannica magyarázata szerint: „A keresztények végidő-várása sohasem állt pusztán az Isten eljövendő Királysága utáni tétlen sóvárgásból, hanem hihetetlen aktivitásban és az erőfeszítéseknek abban a felgyorsulásában jutott kifejezésre, amellyel igyekeztek a világot előkészíteni Krisztus visszatérésére és a Királyság eljövetelére.” A gyülekezeteket rendszeresen figyelmeztették a közeli végre és a felkészülésre. Az apostolok jól felfogták, hogy a sürgős evangéliumhirdetés a keresztényiség lényeges része, ha el akarnak jutni minden emberhez, mielőtt eljön Isten bosszúnapja. Ennek eredményeként a keresztényiség gombamódra terjedt (Róma 10:13, 14; 1Thessalonika 5:2, 6; 2Péter 3:11–14).

14, 15. Hogyan befolyásolta a történelmet az evangéliumhirdetésbe vetett hit és bizalom?

¹⁴ Jóllehet a Királyság-üzenet tiszta csengése eltompult és hamissá lett az első század után, még mindig nagy erővel tartotta magát a vég várása. Egyes történészek szerint például a nyugati féltekére induló 15. századi Columbus-expediciót részben az a meggyőződés is befolyásolta, hogy gyorsan elérkeznek Indiába és elviszik oda is a jó hírt, mielőtt Krisztus visszatérne. A későbbi népvándorlást, mint például a 17. századi puritánok kivándorlását, a 18. századi baptista, kvéker és metodista mozgalmakat Amerika irányába, valamint a 18. és 19. századi német kivándorlást Oroszországba és Palesztinába, mind hasonló nézetek siettették.

¹⁵ Elmondhatjuk tehát, hogy a Jézus Krisztus által elindított evangéliumhirdető munkának messze kiható és hosszan tartó hatásai voltak? A történelem válasza: Igen! Bár az evangéliumhirdetés nem mindig úgy ment végbe, ahogy Krisztus meghagyta, mégis nagy hatással volt a világra. Az Encyclopaedia Britannica így zárja a „Keresztényiség” címszó alatti magyarázatát: „A keresztényiség az a szellemi erő, amely minden más tényezőnél erőteljesebb befolyást gyakorolt az emberi történelemre és mélyebb változásokat idézett elő benne.”

Modernkori evangéliumhirdetés

16. a) Milyen következtetésre juthatunk az első századi keresztényekkel kapcsolatosan? b) Milyen kérdés vetődhet fel a modernkori tanúskodással kapcsolatban?

¹⁶ Az isteni és a történelmi feljegyzések vizsgálata egy igen fontos következtetést eredményez: az összes első századi keresztények evangéliumhirdetők voltak. Ha valaki keresztény akart lenni és az is akart maradni, annak rendszeresen kellett prédikálnia. Ez talán ma kevésbé kifinomult, ízléstelen imádati forma, minden modern vonzás nélkül? Az emberek szemében talán igen, de Isten szemében nem az! (Példabeszédek 16:25; Jeremiás 8:9).

17. Hogyan állították helyre Jehova Tanúi az igehirdetés igazi jellegét?

¹⁷ Jehova Tanúi modernkori története azt mutatja, hogy ők teljesen helyreállították a Királyságról szóló örömüzenet tiszta, hamisítatlan csengését. Krisztus parancsának engedelmeskedve szorgoskodnak a minden eddiginél teljesebb evangelizáló munka kiterjesztésén. Az egész földre kiterjedő tanúskodást ugyanis el kell végezni, mielőtt eljön a jelenlegi rendszer vége (Máté 24:14). Az elmúlt 100 esztendőben éppen erre összpontosult Jehova Tanúi minden erőfeszítése. Az Őrtorony legelső száma, az akkori Sioni Őr Torony és Krisztus jelenlétének hírnöke így fejezte ki a folyóirat célját:

„Ez a ’Sioni Őr Torony’ első évfolyamának első száma, és nem mulaszthatja el közölni kiadásának célját. Ugyanis azt, hogy az ’utolsó napokban’ élünk . . . és azt szeretnénk, ha a ’hit háza népe’ teljesen tisztában lenne ezzel a ténnyel” — 1879 július.

Később, 1884-ben, Jehova Tanúi mint evangéliumhirdető társulat, egy testületet hozott létre. Célját az Alapszabályzat második cikkelyében így fogalmazta meg:

„A Testület megalakításának célja: a bibliai igazságok terjesztése különböző nyelveken traktátusok, brosúrák, tanulmányok és egyéb vallásos tárgyú iratok segítségével, és minden egyéb törvényes eszközzel.”

Vajon ezek az eszközök betöltötték meghirdetett céljukat? A történelem igennel válaszol erre.

18. Hogyan ragadta meg a világ figyelmét Jehova népének evangéliumhirdető munkája?

¹⁸ Jehova Tanúi evangéliumhirdető munkájára felfigyelt a világ. A hírközlő eszközök, a bíróságok és a történelemkönyvek egyaránt megfigyelhették és megjegyezhették őket. Az Őrtorony egynyelvű legelső számának havi 6000 példányától a jelenleg 102 nyelven megjelenő 10 050 000-es példányszámig, minden vallásos folyóirat közül a legelterjedtebbé lett. S az a néhány ezer óra, amelyet minden évben az evangéliumhirdető munkában töltöttek el a 19. században, olyan nagy mértékben megnövekedett, hogy 1982-ben már több mint 384 millió órát fordítottak a tanúk a prédikálásra, 286 millió irodalomanyagot terjesztettek el, és több mint másfél millió családban nyújtottak ingyenes bibliai oktatást 205 országban és területen. Mindezt viszonylag csekély létszámmal: 2 477 608 hírnökkel érték el 1982-ben.

19. a) Kinek tulajdonítják Jehova Tanúi a világméretű evangelizáló munkájuk sikerét? b) Ha te is evangéliumhirdető vagy, vajon mit kell tenned a Máté 10:7. verse szerint?

¹⁹ Vajon Jehova Tanúi a saját szellemi képességeiknek és erejüknek tulajdonítják ezt a bámulatos teljesítményt? Egyáltalán nem. Mindennek érdeme a mi bölcs és hatalmas Jehova Istenünket, az első Evangéliumhirdetőt illeti meg. Nos, ezek után mi a szándékod? Ha belátod, hogy milyen szerepe van az evangéliumhirdetésnek az igaz imádatban és őszintén szeretnéd elnyerni Jehova jótetszését, akkor hétről hétre rendszeresen hirdesd a jó hírt, ahogyan Jézus megparancsolta: „MENJETEK, PRÉDIKÁLJATOK!” (Máté 10:7).

Tudnál-e válaszolni az alábbi kérdésekre?

◻ Hogyan támogatta Jehova a jó hír hirdetését?

◻ Milyen szerepük van az angyaloknak a jó hír hirdetésében?

◻ Milyen munkának a végzésébe merült bele Jézus?

◻ Miért mondhatjuk, hogy csak úgy lehetünk igaz keresztények, ha jó evangéliumhirdetők vagyunk?

◻ Mit várnak el ma is azoktól, akik Krisztus követőinek vallják magukat?

◻ Hogyan bizonyítják be Jehova Tanúi ma, hogy igazi evangéliumhirdetők?

[Kép a 7. oldalon]

Mennyei és földi evangéliumhirdetők együttműködnek a jó hír prédikálásában