Ne szűnjünk meg jót cselekedni
„Mi se szűnjünk meg tehát jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk” (GALATA 6:9).
1. Milyen megbízást adott Jézus a követőinek?
MILY nagyszerű tevékenységet végeznek a keresztények imádatuk részeként! Ez ebben a világos parancsban testül meg: „Menjetek azért és tegyetek tanítványokká minden nemzetből embereket, alámerítve őket . . . megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én tiveletek vagyok a dolgok rendszere befejezéséig” (Máté 28:19, 20). Maga Jézus Krisztus adta tanítványainak a megbízást, hogy elvégezzék a világraszóló tanítómunkát.
2. a) Miért mondhatjuk, hogy a tanítványképzés fontos és nagyszerű munka? b) Milyn célt szolgál a tanítványképző munka?
2 Mivel ez volt az egyik utolsó megbízás, amelyet Jézus az első tanítványainak adott mennybemenetele előtt, vajon nem volt-e nagyon fontos ez a megbízás? De igen, mert a teljesítése életeket menthet meg (1Timótheus 4:16). Ez tette nagyszerű munkává. Egészséges bibliai nevelést biztosított azoknak, akik figyeltek a Királyság-üzenetre, és a prédikáló-munka figyelmeztetésül szolgál azoknak, akik nem reagálnak rá (Lukács 10:10, 11). Ennek a munkának a végzése éppen úgy azonosítja Krisztus igazi követőit, mint a Jézus többi tanításaihoz való ragaszkodás (János 8:31).
3. a) Hogyan reagáltak Jézus tanítványai az ő személyes példájára és parancsára? b) Milyen magatartást épített fel Jézus a tanítványaiban?
3 Mint a Nagy Tanító, Jézus kiváló példát mutatott követőinek. Nyilvánosan tanított és — „prédikálva a királyság jó hírét” — tanítványokat képzett (Máté 9:35). Őt utánozván, új követői is tanítványképzők lettek, hiszen az igazi tanítvány az, „aki elfogadja másvalaki tanítását, és közreműködik annak terjesztésében”. Eleinte a zsidókra és prozelitákra volt korlátozva a tanítványképzés. A szántóföldön megnyilvánuló ellenséges magatartás ellenére, Jézus követői ’szüntelenül’ ’folytatták’-e a parancs teljesítését? Nos, igen, elmentek „Izrael házának elvesztett juhaihoz” mindaddig, amíg az első pogányok hívőkké nem lette i. sz. 36-ban (Máté 10:5, 6; Cselekedetek 5:42). Azt mondták róluk, hogy a tanítványok „betöltötték Jeruzsálemet tanításukkal” (Cselekedetek 5:28). Nem adták fel nagyszerű munkájukat. Inkább hűségesen végig kitartottak mellette.
„A szántóföld a világ”
4. Milyen magatartással végezték Jézus követői kiterjesztett megbízásukat?
4 Jézus jelezte, hogy a szántóföld felöleli a „minden nemzetből való embereket” (Máté 28:19). A Királyság-mag vetéséről szóló példázatában azt mondta: „A szántóföld a világ” (Máté 13:38). Így Krisztus követői az ő „tanúi” kellett hogy legyenek mindenfelé. Nekik ezúttal el kellett menniük „a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:8). Pál apostol is „behatóan foglalatoskodott a szóval”, és biztosak lehetünk abban, hogy a többi keresztény is (Cselekedetek 18:5).
5. Hogyan mutatta ki Jézus, hogy elvárja tanítványitól: a tanúskodás munkája foglalja el őket nagyobb mértékben a jelen rendszer végéig?
5 Jézus elvárta, hogy a tanúskodás munkája foglalja el nagymértékben a keresztényeket a dolgok jelen rendszerének végéig. Ez mutatkozik meg abban, amit előre megmondott a keresztény szolgálatról és arról a területről, amelyet annak el kell érnie. Jézus így mondta: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14).
6. Meddig kell végezni a Királyság-prédikálás munkáját, és hogyan kell ennek befolyásolni a munka iránti hozzáállásunkat?
6 Jézus, amikor megparancsolta a Királyság-prédikálással és a tanítványképzéssel kapcsolatos tevékenységet az egész földre vonatkozóan, tudta, hogy ez a nagyszerű munka egyszer a tetőpontjához ér, miként a zsidó szántóföldé. De eléri a célját. Amint mondta: „Akkor jön el a vég.” Jehova Tanúi tehát mindvégig kitartanak, hűségesen és örömmel végzik el a rájuk bízott munkát. Ez segít nekik abban, hogy addig folytassák napjainkban is, amíg csak be nem fejeződik.
Hogyan kell végezni a munkát
7. Milyen téma volt jellemző Jézus szolgálatára és tanítványokéra?
7 Jézus megtanította az első tanítványait, hogyan végezzék nyilvános szolgálatukat. Ők buzgón reagáltak arra, hogy: ’menjenek’. Midőn kiképezte őket a tanúskodó munkára, Jézus ezt mondta: „Amint mentek, prédikáljatok, és mondjátok: ’Elközeledett a mennyek királysága!’ ” (Máté 10:7). Ezzel ugyanaz a Királyság lett az üzenetük tárgya, amely az ő szolgálatát is jellemezte. Ez jó hír volt a becsületes szívűek számára. S amikor Jézus követői elkezdték a munkát, ő vajon abbahagyta? Nem. Valóban nem, mert „amikor Jézus befejezte a tizenkét tanítványa kioktatását, kiküldte őket onnan az ő városaikba tanítani és prédikálni” (Máté 11:1).
8. a) Hová és hogyan kellett közeledniük a Királyság-hirdetőknek? b) Miért helyénvaló elvinni a jó hírt az emberek házához? c) Milyen előnyökkel jár a házigazda helyes üdvözlése?
8 Hová és hogyan kellett közelíteni ezeknek a Királyság-hirdetőknek? Jézus megmondta nekik: „Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépét” (Máté 10:12). A jó hírrel elmenni valakinek a házához megtiszteltetést jelent a házigazdának, alkalmat ad arra, hogy saját házánál foglalkozhasson a Királyság-üzenettel. A szokásos és elfogadott üdvözlési formának nemcsak az az előnye, hogy udvarias és figyelmes módon társalgást kezdhet az ember, hanem a barátságos és jókedélyű köszönés egy nemkívánt látogatást szívélyesen fogadottá változtathat. (Vö. Máté 28:9; Lukács 1:28.) Az ajtónál levő személy hangjának tónusa és felelete sokat elárul a beállítottságából. Ezt figyelembe kell venned, mielőtt folytatnád a beszélgetést, mert ez megkönnyíti a magyarázatodnak a házigazda szükségletéhez való alkalmazását. (Vö. Cselekedetek 22:1, 2; 23:6.)
9. Mi mutatja, hogy nem mindenki fogja értékeléssel hallgatni a Királyság-üzenetet, és hogyan kellett reagálni azokkal szemben, akik nem mutattak iránta érdeklődést?
9 Jézus tudomására hozta tanítványainak, hogy a területükön nem mindenki fog kedvezően reagálni. Ezt mondta: „Amelyik városba vagy faluba bementek, ott érdeklődjetek, ki méltó arra.” Ha mindenki elfogadta volna a Királyság-üzenetet, nem lett volna értelme az „érdeklődjetek” kefejezésnek. Miképpen kellett reagálni azokra, akik nem mutattak érdeklődést az üzenet iránt? „Bárhol nem fogad be titeket valaki, vagy nem hallgatja a beszédeteket, amikor kimentek abból a házból vagy abból a városból, rázzátok le a lábaitok porát”, békében távozzatok el és a következményeket bízzátok Jehova ítéletére (Máté 10:11, 14).
A mai helyzet
10. Milyen vélemény hangzott el Jehova Tanúi Királyság-prédikáló tevékenységéről?
10 A keresztényi megbízáshoz hűséges engedelmességgel ragaszkodva Jehova Tanúi betöltötték a földet a Királyság-hírrel. Ezt egy hollandiai újságíró, A. P. Wisse így magyarázza: „Különböznek a többi embertől. E különbség részben a buzgó evangelizálásuk eredménye. Ők az igaz keresztényiséget nem úgy tekintik, mint katedrálisokkal és egyházközségekhez tartozó hívekkel rendelkező vallást, amelyben minden egyházközségi tagnak megvan a meghatározott helye, és ahol a vallás nem kér többet tőle, mint azt, hogy figyelmesen hallgasson. Ők Pál szókimondásával beszélnek mindenkivel, aki meg akarja hallgatni őket.” A szolgálat iránti ilyen buzgóságot minden bizonnyal megáldotta Jehova Isten.
11., 12. a) Milyen eredményt értünk el az elmúlt években a szolgálat terén? b) Ahogy növekedünk számbelileg, mi történik az elérhető területtel, ahol prédikálnunk kell? c) Milyen kérdések merülnek fel?
11 Több mint 3 000 000 Királyság-hírnök működik ma búzgón 210 országban. Nagyszerű növekedést láthatunk új tanítványokban — az utóbbi hét évben 1 246 204-en merítkeztek alá. Jehova áldása nyilvánult meg a szorgalmas törekvésen (Ésaiás 60:8–10, 22). Nos, legalább 40 olyan ország és sziget van, ahol minden 300 vagy annál is kevesebb lakosra jut egy tanú, azaz körülbelül minden 100 családra egy! Sőt mi több, olyan országok egyes területein, mint Kanada vagy Guadeloupe, az arány 45 vagy 50 személyre egy hírnök — egy-egy gyülekezet területén, tehát minden hírnöknek csupán 15 otthont vagy még kevesebbet kell meglátogatni! Sok ilyen területet minden hónapban bemunkálnak. Még a magasabb számarányú országokban is akadnak olyan városi területek, amelyeket nagyon gyakran keresnek fel a hirdető munkánk során. A Koreai Köztársaság fővárosában, Szöulban, bizonyos városrészeket minden öt napban bemunkálnak! Amint növekedünk számbelileg, és ahogy egyre többen veszik fel az úttörő és kisegítő úttörő szolgálatot, egyre gyakrabban fogjuk felkeresni szomszédaink ajtaját. Vajon jelent-e ez nehézségeket?
12 El kell ismernünk, hogy vannak nehézségek némely területen mind Jehova Tanúi, mind a meglátogatottak számára. A nehézségeket csak növeli sok országban az embereken eluralkodó fásultság. Vajon azért, mert számbelileg megnövekedtünk, lassanként szüntessük be nagyszerű munkánkat? Talán vonjuk le azt a következtetést, hogy a munkánkat már majdnem elvégeztük, mivel ’felkutattuk’ mindazokat, akik reagálnak és tanítványokká lesznek? Vajon te, személy szerint belefáradtál-e, vagy talán le is mondtál arról, hogy újra meglátogasd ugyanazokat az elutasító embereket? Mit tegyünk, hogy fenntartsuk tevékenységünk kiváló színvonalát?
Ragaszkodjunk a helyes magatartáshoz
13., 14. a) Hogyan tekintsük a gyakran bemunkált területen kialakuló helyzetet? b) Miért nem rettentenek el bennünket azok, akik „hűvösen tartózkodók”, „elutasítók”? c) Hogyan követhetjük az apostolok példáját, midőn olyanokkal állunk szemben, akik zokon veszik látogatásunkat?
13 A megoldáshoz nagyban hozzátartozik a mi Jehova tanúikénti magatartásunk is. Először nézzük mindig a dolog jó oldalát. A hírnököknek a lakossághoz viszonyított jobb aránya következtében biztosan gyakoribb lesz a bemunkálás sok helyen, amint a tetőpontja felé halad a munkánk. De vajon nem azért imádkoztunk? (2Thessalonika 3:1). Az, amit most látunk, meg kell hogy örvendeztessen minket és meg kell hogy győzzön arról: a tanítványképző munka utolsó szakaszában vagyunk! A Királyságot folyton prédikálják, ahogy Jézus előre megmondotta. Még azokon a helyeken is, ahol nem figyelnek a szavunkra’ figyelmeztetést kapnak a Királyság-prédikáló tevékenységünk által. Ne felejtsük el, hogy a tanítványképzés mellett „tanúskodás végett” is hirdetjük a jó hírt (Máté 10:14; 24:14).
14 Ezenfelül elvárható, hogy amint a vég közeledik, egyre többen fogják elutasítani a Királyság-üzenetet. Az előrejelzés világos, és Jézus, valamint Pál tapasztalatai egyaránt azt bizonyítják, hogy lenni kell olyanoknak, akik hűvösen „tartózkodók”, és akiknek szíve „nem fogékony”. Ez idő szerint nekünk kell vigyáznunk, hogy mi ne legyünk tartózkodók a megbízásunk iránt. Még a közömbösökhöz is el kell mennünk „újra és újra” (Ésaiás 6:9–11; Máté 13:14, 15; Példabeszédek 10:21). Igaz, bátorság kell ahhoz, hogy gyakran elmenjünk olyan emberekhez, akik zokon veszik látogatásunkat. Mindazonáltal sehol és soha nem szabad, hogy a terület helyzete azt mondja nekünk: ’Ne beszélj.’ Inkább az apostolokhoz hasonlóan bátorságért kell imádkoznunk, hogy ’továbbra is szóljunk’ — a közömbösség vagy ellenségeskedés ellenére —, míg be nem fejeződik a munka (Cselekedetek 4:18–20, 24–31).
15. Milyen buzdítást ad nekünk a Galata 6:9, és hogyan kell hatnia ennek arra a nézetünkre, hogy a szomszédainkat meglátogassuk a jó hírrel?
15 Alapjában véve csak kétféle ember van a területünkön — akik jelenleg érdeklődnek, és akik nem. Éppen ezért kitartóan ’keressük azokat, akik méltók’. Ez is hozzátartózik a sok kiváló cselekedethez, amelyeket Krisztus követőiként végeznünk kell, hogy kimutassuk Jehova iránti szeretetünket és hozzá való lojalitásunkat. „Ne szűnjünk meg tehát jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk” (Galata 6:9). Mivel már nagyon közel kerültünk e rendszer végéhez, nem annak van az ideje, hogy feladjuk és belefáradjunk szomszédaink meglátogatásába a Királyság jó hírével. Jehova eddig még nem mondta, hogy befejeződött a munka.
Miért kell „tovább beszélnünk”
16. a) Milyen körülmények változtathatják meg a területünkön az emberek reagálását? b) Milyen helyi példáját tudnád megemlíteni ilyen reagálás-változásnak?
16 Az is segít a jó magatartás fenntartásához, ha nem felejtjük el, hogy a buzgó Királyság-prédikáló tevékenység Jehova iránti lojalitásunkat fejezi király. Ezenfelül a terület sok tekintetben állandóan változik. Emberek költöznek el, vagy a körülményeik változnak meg. Lehet, hogy a legutóbbi látogatásunkkor nem érdeklődtek, de állásuk elvesztése, szeretteiknek halála, jelentős változás a szuperhatalmak közti küzdelemben, egy súlyos betegség — ezek, vagy egyéb változások azt eredményezhetik, hogy a legközelebbi látogatásunk alkalmával fogékonyak lesznek. Mások tudomást szerezvén arról, hogy egy barátjuk vagy hozzátartozójuk Jehova Tanújává lett, talán most már beszélni akar velünk, tudni szeretnék, mit hiszünk mi, ami ilyen változást eredményezett.
17. Hogyan reagálnak ma egyesek a Királyság-üzenetre? Mondj helyi példákat.
17 Ne felejtsétek el azt sem, hogy azok, akik az elmúlt években nőttek fel, most családosok és komolyan veszik az életet, olyan kérdésket vetnek fel, amelyekre csak Isten Szava tud választ adni. Például egy fiatal anya behívott két tanút az otthonába és így szólt: ’Mint kislány, sohasem tudtam megérteni, miért utasította el anyám a tanúkat, és miért mondta nekik, hogy nem érdekli a dolog, holott csak a Bibliáról akartak beszélni. Feltettem magamban, hogy ha én felnövök és férjhez megyek, és saját otthonom lesz, meg fogom kérni Jehova Tanúit, jöjjenek be és magyarázzák nekem a Bibliát.’
18. Hogyan hatnak a vallásos téren kialakult változások a területre, ahol prédikálunk és tanítunk?
18 Megfigyelted-e, hogy néhányan, akik évekig nem voltak hajlandók beszélni velünk, noha „megmentettek” voltak, most őszinte kérdéseket tesznek fel? Miért? Változás történt vallásos gondolkozásukban. Ők maguk mondják, hogy csalódást okozott nekik és megdöbbentette őket néhány leleplezés olyan kiváló televíziós evangélisták erkölcstelen viselkedéséről, politikai tevékenységéről, egyházi pénzek elpazarlásáról, akikben bíztak. Valószínűleg ezek szaporodni fognak, ahogy folytatódik a romlás Nagy-Babilon berkein belül, amíg el nem jön a pusztulása (Jelenések 18:1–8).
19., 20. Mi mutatja, hogy nem kell elbátortalanodnunk abból a szempontból, hogy újra és újra visszamenjünk olyan emberekhez, akik elutasítják az üzenetet?
19 Semmi esetre se bátortalanítson el minket az, hogy a legtöbb ember nem fogékony. Még távozásuk után is valószínűleg emlékezetükben maradunk. Kanadában egy háziasszony, akit két tanú meglátogatott, világosan értésükre adta, hogy nem érdeklődik. Később, ahogy gondolkozni kezdett azon, amit mondtak, szerette volna megtalálni őket, hogy feleletet kapjon az elméjében felvetődött kérdésekre. Beült a kocsijába és le s fel kocsikázott az utcákon, hogy meglássa őket a környéken, de képtelen volt rájuk akadni. Vajon feladta-e? Nem, hanem megállt egy barátnője házánál és megkérdezte, hogy voltak-e ott? Nem voltak, de a barátnő azt mondta, hogy a munkahelyén van egy tanú és ő össze tudja hozni az érdeklődő asszonyt a tanúval. Ennek eredményeként egy látogatás-sorozat kezdődött az érdeklődő személy otthonában, amelyre a hölgy meghívta barátait, szomszédait, rokonait, és munkatársait. Nem kevesebb, mint 15 személy volt jelen alkalmanként, és mintegy 430 könyvet és Bibliát, valamint 2015 folyóiratot helyeztek el.
20 Sokan nagyra értékelik látogatásainkat. Az Őrtorony Társulathoz írott levelében egy asszony ezt írta: „Köszönöm, hogy oly nagy odaadást plántáltak az önök hitéhez tartozók szívébe. Köszönöm, hogy körbejártak . . . és közölték az Úr szeretetét másokkal is. Ez az egyszerű cselekedet nagyon sokat jelent másoknak . . . Még ha gorombák is némelyek, mások talán közömbösek, ismét mások pedig fogékonyak, . . . valóban rengeteg jót tesz az embernek, ha valaki jön, hogy emlékeztessen a szellemi dolgokra. Én jónak találom, hogy az Úrról beszélgessünk egymással.” Egy másik levélben egy házigazda arra kért, hogy ’ne szűnjünk meg tehát jót cselekedni, mert kellő időben aratunk, ha el nem lankadunk” (Galata 6:9). Ez a munka élvezi Jehova helyeslését és áldását, és az abban való részvételünk bizonyítja Isten iránti és felebarátaink iránti szeretetünket (Máté 22:37–39). Vigyük hát véghez teljesen a munkánkat. (Vö. Filippi 1:6.)
21. a) Mi okozza, legalábbis részben a kihívást, ami miatt újra vissza kell menni a gyakran bemunkált területre? b) Mit vizsgálunk meg a következő cikkben?
21 Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nem mindig az emberek miatt látjuk nehéznek a terület gyakori bemunkálását. Néha saját magunk miatt látszik az nehéznek. Talán helytelen gondolatokkal fogunk hozzá; azt gondoljuk, hogy minden embert ismerünk és tudjuk, hogyan fognak reagálni. Ez kihat a magatartásunkra, és valószínűleg a hanghordozásunkra és az arckifejezésünkre is. Még mindig azokat a módszereket és szavakat használjuk, mint évekkel ezelőtt? Most, hogy a terület változik, az, ami egykor eredményes lehetett, ma talán már nem éri el azokat, akik ’méltók’. Talán új megközelítésre van szükségünk, és munkánkra is másként kell tekintenünk. A következőkben nézzük meg, mit tehetünk, hogy ’ne szűnjünk meg jót tenni, hanem kellő időben arathassunk’.
Meg tudod-e magyarázni?
◼ Miért ne ’szűnjünk meg’ elmenni szomszédainkhoz a jó hírrel?
◼ Ki mondta meg nekünk, hogy úgy képezzünk tanítványokat, ahogyan most képezzük őket, és mik az alapvető vonásai ennek a módszernek?
◼ Milyen helyzet alakult ki sok területen, és mi segít nekünk megőrizni helyes magatartásunkat ezzel a helyzettel kapcsolatban?
◼ Miért kell „szünet nélkül” ’továbbra is szólni’ a jó hírt?
[Kiemelt rész a 14. oldalon]
NEM FOGUNK „MEGSZŰNNI” PRÉDIKÁLNI A KIRÁLYSÁGOT, HA EMLÉKEZÜNK RÁ:
◼ Ki adott nekünk megbízást és oktatást arra, hogyan végezzük a munkát
◼ Hogy Jehova áldása van azon, amit eddig világszerte végeztünk
◼ Hogy meg kell őriznünk a helyes magatartást annak ellenére, hogy vannak „nem fogékony” emberek
◼ Hogy imádkoznunk kell azért, hogy „tovább beszéljünk”, ahogy az apotolok tették