Jézus élete és szolgálata

A büszkék és a szerények

ALÁMERÍTŐ János erényeinek felsorolása után, Jézus figyelmét a körülötte levő büszke és szellemi értelemben ingatag emberekre fordítja: „Ez a nemzedék — mondja Jézus — hasonlít a piactereken ülő kisgyermekekhez, akik ezt kiáltják játszótársaiknak: ’Furulyáztunk nektek, és ti nem táncoltatok, keseregtünk, és ti nem jajveszékeltetek.’”

Mit értett Jézus e szavain? Magyarázata így hangzik: „Mert eljött János, aki sem nem evett, sem nem ivott, s ti azt mondjátok: ’Démon van benne’; eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, róla viszont azt mondjátok: ’Íme, a falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja!’”

Az embereknek sehogy sem lehet kedvükben járni. Semmi sem tetszik nekik. János naziri fogadalmának megfelelően szigorú önmegtartóztató életet él, összhangban az angyal rá vonatkozó utasításával: „nem szabad sem bort, sem szeszes italt innia”. Az emberek ennek ellenére azt mondják róla: démonos. Jézussal szemben, aki — a többi emberhez hasonlóan — nem él rideg, önmegtartóztató életet, viszont az a vád, hogy mértéktelen.

Mennyire könnyen áthangolhatóak az emberek! Olyanok, mint a játszópajtások, akik nem táncolnak, amikor a többiek furulyáznak, és nem gyászolnak, amikor a társaik siránkoznak. Jézus azonban hozzáfűzi: „Igazolódott a bölcsesség a cselekedeteiből” (Ökumenikus fordítás). Igen, a bizonyítékok — a tettek — igazolják, mennyire alaptalanok a János és Jézus ellen emelt vádak.

Jézus ezután elmarasztalja Korazin, Betsaida, és Kapernaum városait hitetlenségükért, hiszen itt tette legtöbb csodáját. Ha ezeket a csodákat a föníciai Tírusz és Szidon városaiban tette volna, ők biztos megtértek volna zsákruhában és hamuban — mondja Jézus. Kapernaumról, amely szemmel láthatólag kiinduló bázisa volt prédikáló szolgálatának, Jézus kijelenti: „Elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma földjének az Ítéletnapján, mint neked.”

Mit értett ezen Jézus? Azt akarta kimutatni, hogy az Ítéletnapján, amikor Kapernaum büszke férfiai feltámadnak, nehezebb lesz majd nekik beismerniük tévedéseiket és elfogadniuk Krisztust, mint azoknak a feltámasztott egykori szodomabelieknek, alázatosan megtérni és igazságosságot cselekedni.

Jézus ezután magasztalja mennyei Atyját. Miért? Mivel elrejti a drága szellemi igazságokat a bölcsek elől, viszont megjelenti e csodálatos igazságokat azoknak, akik képletesen szólva olyanok, mint a kisgyermekek.

Befejezésül, Jézus ezt a szívhez szóló felhívást intézi az emberekhez: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhet viseltek, és én felüdítlek titeket. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes és az én terhem könnyű.”

Hogyan akarja biztosítani Jézus ezt a felüdülést? Úgy, hogy megszabadít azoktól a rabul ejtő hagyományoktól, mint például a szombat megtartását előíró szigorú rendelkezésektől, amelyekkel a vallásvezetők terhelték az embereket. Enyhülés útját mutatja azoknak is, akik roskadoznak a politikai uralkodók uralkodásának nyomasztó terhe alatt, és akik bűnüknek gyötrő, lelkiismeretfurdalástól kísért terhét érzik. Ezeknek a gyötrődőknek mondja, hogy elnyerhetik bűneik bocsánatát, mialatt jó és értékes kapcsolatra léphetnek Istennel.

Az a kellemes iga, amelyet Jézus ajánl, az Istennek való teljes önátadás. Aki ezt felveszi, szolgálhatja a mi irgalmas, együttérző mennyei Atyánkat. A Jézus által hozzá jövőknek ajánlott könnyű teher nem más, mint Istennek az élet elnyerésére előírt követelményeinek, az ő parancsolatainak a megtartása. Ezek pedig nem nehezek. Máté 11:16–30; Lukács 1:15; 7:31–35; 1János 5:3.

◆ Milyen értelemben hasonlít Jézus nemzedéke a gyermekekhez?

◆ Milyen értelemben lesz elviselhetőbb sorsa Sodomának, mint Kapernaumnak?

◆ Hogyan terheltettek meg az emberek, és milyen felüdülést ígér Jézus?