Aratás a „vég idején”

„Az aratás a dolgok rendszerének befejezése” (Máté 13:39).

 1. Miért van kettős okunk arra, hogy örüljünk a Jézus megjövendölte „aratásnak”?

A JÓ aratás mindig örömre és hálaadásra készteti az embert. Ilyenkor gyűjti be hosszú, fáradságos munkája gyümölcsét. A Krisztus példázatában megjövendölt „búza” és „konkoly” learatása kettős okot szolgáltat az örvendezésre az egész emberiségnek. Vajon miért? Nemcsak azért, mert a „Királyság-fiak” vagy „szentek” előírt számának az egybegyűjtését jelenti, hogy együtt legyenek Krisztussal a „határtalan ideig tartó uralmában” és ezzel biztosítsák a föld számára a jó kormányzatot; hanem azért is, mert ez az „aratás” már önmagában is annak a bizonyítéka, hogy „a dolgok rendszerének befejezése” idején és az igazságos új rend hajnalán élünk (Dán 7:14, 27; Máté 13:38, 39; 2Pét 3:13).

„SYNTE’LEIA” ÉS „TELOS”

 2. Miért jobb inkább „befejezés”-nek, mint „vég”-nek fordítani a görög „synteʹleia” szót és a Dániel által említett melyik időszaknak felel meg a synteʹleia kifejezés?

² Jézus nem azt mondta, hogy az „aratás” a „világ vége”, amint némely bibliafordítás elhitetné velünk (Authorized Version; American Standard Version; The Jerusalem Bible, [Új Katolikus fordítás; Ökumenikus fordítás]). Ezek a fordítások nem tesznek különbséget a két görög szó: synteʹleia szót értelmezve W. E. Vine: Expository Dictionary of New Testament Words című műve kijelenti [angolban]: „A szó nem lezárulást, végpontot jelent, hanem az eseményeknek egy kitűzött tetőpont felé való közeledését.” Amikor tehát Jézus azt mondta, hogy „az aratás a dolgok rendszerének befejezése” [synteʹleia], egy olyan tevékenységi szakaszról beszélt, amelynek kezdete, valamint lezárulása, végpontja is van. A Máté 13:39 szerint Jézus egy „aratási időszakra” utalt, amely kétségkívül azt az időszakot jelenti, amelyet Dániel így nevez meg: „a vég ideje” (Dán 12:4). Érdekes, hogy amikor a görög Septuaginta fordítás készítői Dánielnek ezt a versét fordították, a synteʹleia szót használták.

 3. Mivel van kapcsolatban az „aratás ideje”, mit jelent a görög telos kifejezés és mire utal az a Máté 24:14-ben?

³ Ez a szó szerepel a Máté 24:3-ban is, ahol a tanítványok megkérdezik Jézustól: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének [synteʹleia]?” Az „aratás ideje” tehát szorosan összefügg Krisztus, az Aratógazda láthatatlan jelenlétével. Válaszul a tanítványai kérdésére, Jézus felsorolta a nemzetközi háborút, éhínséget, járványokat, nagy földrengéseket, törvénytelenséget és az általános félelem légkörét. (Hasonlítsd össze a Máté 24., Márk 13. és Lukács 21. fejezet párhuzamos elbeszélésével!) Majd rámutatva, hogy az „aratás ideje” egyszer végetér, hozzáfűzte: „És a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett; és akkor jön el a vég [telos]” (Máté 24:14). A telos szó azt jelenti: „vég”, abban az értelemben, hogy végpont, megszűnés . . . utolsó rész; lezárulása különösképpen valamilyen utolsó dolognak, a kozmikus dráma utolsó felvonása.”a

 4. Mikor kezdődött el a „befejezés” vagy a „végidő” s ezért mit mondhatunk az „aratás”-ról?

⁴ Az 1914 óta lejátszódó modernkori történelem tényei — a bibliai jövendölés teljesedéseként — azt bizonyítják, hogy a dolgok jelen rendszere már jól benne van a „vég idejében” vagy „befejezésében”, legutolsó szakaszában (synteʹleia). Hogy újra csak W. E. Vine gondolatát idézzük, szemtanúi vagyunk annak, amikor „az események egy kitűzött tetőpont felé közelednek”, vagyis a végük [telos] felé. Tehát folyamatban kell lennie a Jézus példázatában szereplő „aratásnak”; sőt már a végpontja felé kell hogy közeledjen. Vajon 1914 óta megfigyelhetők a példázat többi részében megjövendölt események?

 5. Mit parancsol meg az „ember Fia” az angyaloknak az aratáskor?

⁵ Folytatva a „szántóföld konkolyáról szóló példázatot”, Jézus kijelentette: „Az aratás a dolgok rendszerének befejezése, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és tűzben elégetik, úgy lesz a dolgok rendszerének befejezésekor is. Az ember Fia elküldi angyalait és azok összeszednek az ő Királyságából mindent, ami botlást okoz, és minden személyt, aki törvénytelenül cselekszik és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás!” (Máté 13:39–42).

 6. Milyenfajta „gyom” között engedték felnőni a „búzát”?

⁶ Az „aratókat” vagy angyalokat az „ember Fia” a „dolgok rendszerének befejezésekor” küldi el, hogy kigyomláljanak az igazi „Királyság-fiak” közül „mindent, ami botlást okoz és minden személyt, aki törvénytelenül cselekszik”. Amint az előző cikkben láthattuk, az Ördög orvul elvetette éjszaka a „konkolyt”, aminek következtében létrejött a szervezett hitehagyás, a hamis kereszténység, elnyomó vallási vezetők hierarchiája alatt, akik az összetett „törvénytelenség emberét” alakították ki, amelyet Pál apostol előre megjövendölt (2Thess 2:3–12). Az igazi „búzát” ezzel a „konkollyal” együtt hagyták nőni a „vég idejéig”. Akkor majd az „ember Fia” megparancsolja az „aratóinak”, hogy válasszák külön a „Királyság-fiakat” a „gonosznak fiatól”.

 7. Melyik párhuzamos prófécia segít azonosítani az aratási időt?

⁷ Vajon mikor kezdődött el ez a szétválasztó munka? Egy érdekes párhuzamos prófécia nem hagy kétséget efelől. Ez a prófécia így szól: „És láttam, és íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, egy ember fiához hasonló, a fején arany korona és a kezében éles sarló. És egy másik angyal lépett elő a templom szentélyéből hangos szóval kiáltva annak, aki a felhőn ült: ,Ereszd neki sarlódat és arass, mert elérkezett az aratás órája, ugyanis teljesen megérett a föld aratása.’ És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek és learatta a földet” (Jel 14:14–16).

 8. Hogyan ábrázolja a Jelenések 14:14 az „ember Fiát” és ezért milyen esemény után kell az aratásnak megkezdődni?

⁸ Itt az „ember Fiát”, Jézus Krisztust nem magvetőként látjuk, aki éppen a „jó magot veti a földjébe”, hanem megkoronázott királyként, aki nekilát a „föld learatásának”. Az a tény, hogy felhőn ül, a láthatatlan jelenlétét szemlélteti (Csel 1:9–11; Jel 1:7). Az „aratásnak” tehát Krisztus jelenlétekor kell végbemennie, miután megkoronázták és megkapta az ,uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot’ Jehovától, az „Öregkorútól” (Dán 7:13, 14). Az aratás tehát valamikor 1914 után kezdődött, vagyis azt az évet követően, amely a „vég idejének” vagy „a dolgok rendszere befejezésének” a kezdetét jelentette.

 9. Mikor kezdődött el a szétválasztó munka?

⁹ Vajon 1914 után mikor ,küldte el angyalait’ az ember Fia, hogy elválasszák a „Királyság fiait” a „gonosznak fiai”-tól, az „álbúzától”, vagyis azoktól, akik ,törvénytelenül cselekszenek’, és akiknek soraiban ott van a „törvénytelenség embere”, az álkeresztény valláspapság? A válasznak összhangban kell lennie a tényekkel, azok pedig azt mutatják, hogy 1919-ben történt, hogy a szellemtől született, felkent és a „búza” által szemléltetett „Királyság-fiakat” kezdték különválasztani a „konkolytól” vagy álkeresztényektől, a gyomtól, amely elárasztotta az emberiség vallásos szántóföldjét. A „föld aratása” megérett és elérkezett annak az ideje, hogy az „ember Fia” sarlót ragadjon és arasson. A példázat elárulja, hogy ezt az „aratók”, vagyis az angyalai által vitte véghez.

AZ ELÉGETÉSRE ÖSSZEGYŰJTÖTT KONKOLY

10. Miért volt nehéz felismerni az igazi „búzát” az évszázadok folyamán és mikortól tudjuk világosan megkülönböztetni a „búzát” a „konkolytól”?

¹⁰ A „szántóföld konkolyáról” szóló példázatában Jézus azt mondta: „Az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe és égessétek el” (Máté 13:30, Ökumenikus fordítás). A „búza” vagyis a valódi „Királyság-fiak” világos felismerhetőségét hosszú évszázadokon át megnehezítette a felburjánzó „konkoly”, vagyis azok a hitehagyott keresztények, akik azt állították magukról, hogy a Királyság örökösei és mennyei reménységgel élnek. A „búza” és a „konkoly” közötti éles különbség csak akkor vált láthatóvá, amikor 1919 után az igazi, szellemtől született keresztények megszabadultak Nagy Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának a fogságából.

11. Kik tartoznak a „konkolyhoz” és hogyan kötik kévékbe őket?

¹¹ A jelképes „konkoly” magában foglal minden álkeresztényt; ez alól nem kivételek azok a modernkori hitehagyott keresztények sem, akik „botlást okozó dolgokat” tanítanak, és akik „törvénytelenséget cselekszenek”. Ide tartoznak tehát: a „gonosz szolga”, a ,balga szűzek’, valamint a „gonosz és rest szolga” (Máté 24:48–51; 25:1–12, 14–30). Ezeknek az elégetésre kész „kévékbe kötése” nem azt szemlélteti, hogy a kereszténység különböző egyházaiba és szektáiba tömörülnek, mert hiszen aligha lehetne azt mondani, hogy az ilyen hitehagyott vallásrendszerek létrehozásáért az angyalok lennének felelősek. Azonkívül a kévékbe kötésre az „aratás idején”, a „végidőben” kerül sor, míg az álkereszténység számos vallásfelekezete már évszázadok óta létezik. A „konkoly” kévébe kötése azt jelenti, hogy 1919 óta világosabbá vált az igazi és az álkeresztények közti különbség nemcsak az emberek elméjében, hanem a valóságban, a tényleges elkülönülés útján is. A „konkoly” vagy a „gonosznak fiai” annyiban vannak ,megkötve’, amennyiben az angyalok gondoskodnak arról, hogy ne keveredjenek újra a „búza”, vagyis az igazi „Királyság-fiak” közé.

12. Mit ábrázol a „tüzes kemence” és mikor vetik bele a „konkolyt”?

¹² Arra vonatkozóan, hogy mit tesznek majd az angyalok a „konkollyal”, miután kévékbe kötötték, Jézus hozzáfűzte: „A tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás!” (Máté 13:42). Ne felejtsük el, hogy példázatot tanulmányozunk. Ha a „búza” és a „konkoly” jelképes, nyilvánvalóan a „tüzes kemence” is jelképes, valamint a „sírás” és „fogcsikorgatás” is az. A Máté 25:41, 46 megmutatja, hogy az „örök tűz” az „örök megsemmisítést” jelenti; a Jelenések könyve (20:14; 21:8) pedig azt mondja, hogy a „tűznek tava” a „második halált” jelenti, a feltámadás reménysége nélküli pusztulást. A „konkoly”-ra tehát pusztulás vár.

13. Mikor és hogyan sírnak azok, akiket a konkoly szemléltet és hogyan csikorgatják a fogukat, ámde mikor fognak még inkább siránkozni?

¹³ Mivel a „tüzes kemence” a teljes és végleges pusztulást szemlélteti, a „konkoly” részéről megnyilvánuló „sírás és fogcsikorgatás” biztosan a megsemmisítése előtt következik be. Az álkeresztények, de különösen „a törvénytelenség embere” — a kereszténység papsága — már évtizedek óta amiatt siránkozik, hogy a „Királyság-fiak” — Jehova felkent tanúi valósággal záporoztatják rájuk a kőkemény bibliai igazságokat és leleplezik, hogy miféle emberek is ők valójában: „a gonosznak fiai” (Máté 13:38; Jel 8., 9. fej.).b A hitehagyott papság a fogát csikorgatja Jehova tanúira, mivel azok félelem nélkül hirdetik nemcsak „Jehova jókedvének esztendejét”, hanem „bosszúállása napját” is (És 61:1, 2). Ámde az összes ilyen „konkoly” még jobban fog sírni és fogja a fogát csikorgatni, amikor az „ember Fia” rövidesen eljön, hogy megsemmisítse őket, valamint Sátán világának többi részét! (Máté 24:30).

„AZ IGAZSÁGOSAK OLY FÉNYESEN RAGYOGNAK MAJD, MINT A NAP”

14. Hová gyűjtik be a „búzát” és mit tesznek ezek az „igazságosak”?

¹⁴ Miután kiadta a parancsot az „aratók”-nak, hogy kössék kévékbe a konkolyt a megsemmisítésre, az „ember Fia” ezt az újabb utasítást adja az angyalainak: „A búzát pedig gyűjtsétek be a csűrömbe” (Máté 13:30). Jézus a következő szavakkal fejezte be a példázatról szóló magyarázatát: „Akkor az igazságosak oly fényesen ragyognak majd, mint a nap Atyjuk Királyságában. Akinek van füle, hallja meg!” (Máté 13:43)

15, 16. a) Miért nem a mennyben fénylenek ezek az „igazságosak”? b) Hol és hogyan fognak fényleni az „igazságosak” és hová gyűjtik egybe őket?

¹⁵ A Jelenések 21:23 ezt mondja a mennyei Királyság-kormányzatról, az Új Jeruzsálemről: „A városnak nincs szüksége arra, hogy a nap vagy a hold világítson felette, mert az Isten dicsősége világította meg azt, lámpája pedig a Bárány volt.” A mennyei Királyság világossága tehát nem a feltámasztott „Királyság-fiak”-tól függ. Dicsőséges isteni világosságban fürdik. Mennyire különbözik az a földi nemzetektől! (Ef 4:17, 18; 5:8). Megmagyarázva, hogy mit tesz Jehova a „Királyság-fiak” érdekében, amíg azok a földön vannak, Pál ezt írja: „Megszabadított minket a sötétség hatalmából és átvitt minket az ő szeretete Fiának Királyságába” (Kol 1:13).

¹⁶ Ezért az a kifejezés: „az igazságosak oly fényesen ragyognak majd, mint a nap” az ilyen felkent keresztények felvilágosult állapotára és dicsőséges szolgálatára utal földi létük idején, midőn úgy „ragyognak, mint a világ világossága” (Fil 2:15; Máté 5:14). A „csűr” pedig, ahová 1919 óta begyűjtötték őket az „Atyjuk Királyságá”-nak mondható, mivel a keresztény gyülekezet teokratikus szervezet, amely elismeri Jehova egyetemes felsőbbségét. Tiszta szervezet, mert az angyalok eltávolítanak onnan „mindent, ami botlást okoz, és minden személyt, aki törvénytelenséget cselekszik” (Máté 13:30, 41, 43).

A „FÖLDI ARATÁS” MÉG FOLYTATÓDIK

17. Hányan lesznek a learatott „Királyság-fiak”, s miért folytatódik mégis a begyűjtő munka?

¹⁷ Nos, mindez hogyan érint téged? Emlékezz arra, hogy Jézus eme szavakkal fejezte be a példázatot: „Akinek van füle, hallja meg!” (Máté 13:43). Igaz, hogy ez a példázat a „Királyság-fiak” teljes létszámának a begyűjtését szemlélteti, vagyis mindazokét, akikre Krisztus mennyei Királyságában szükség van. A Jelenések könyvének ugyanaz a (14.) fejezete, amely a „föld aratásáról beszél”, egyúttal a számát is közli azoknak, akiket így betakarítottak, hogy együtt uralkodjanak „a Báránnyal” a mennyei „Sion hegyén”: a számuk pedig 144 000. De a fejezet hozzáteszi: „Ezeket mint zsengéket vásárolták meg az emberiség közül Istennek és a Báránynak” (Jel 14:1–4). A „zsengék” learatása arra mutat, hogy még további termést is be kell gyűjteni később, amint azt a mezőgazdasági év végén a mező egyéb termésének a betakarítása is mutatja. A begyűjtés tehát még egyre tart s ez téged is érint!

18. A „Királyság-fiak” begyűjtésén kívül milyen további szétválasztó munkára kerül még sor?

¹⁸ A „Királyság-fiak” aratása 1919-től az 1930-as évek elejéig tartott. Mivel ezek a hű felkent keresztények ,ragyogtatták a fényüket’ sok más halló fülű egyén is engedte magát különválasztani a kereszténység egyházai és szektái kebelében levő „konkolytól”, vagyis álkeresztényektől (Máté 5:16). Jézus ezt a szétválasztó munkát is megjövendölte „a dolgok rendszerének befejezéséről” szóló próféciájában (Máté 24., 25. fejezet). Kijelentette: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. És összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobbkeze felől, a kecskéket pedig balkeze felől állítja. És ezek [a kecskék] elmennek az örök életre” (Máté 25:31–33, 46, Ökumenikus fordítás).

19. Az Isten által kitűzött időben mi történik a „búza” osztály maradéktagjaival és a „nagy sokaság” tagjaival?

¹⁹ Amint tehát végéhez közeledik a felkent keresztények „búza” osztályának learatása, folytatódik a „juhok” begyűjtése. Az Isten által meghatározott időben a „búza” osztály maradéktagjai befejezik földi pályafutásukat és csatlakoznak az „ember Fiához”, mint a mennyei Királyság vagy kormányzat részesei. A 144 000 „szent” többi tagjával együtt „elnyerik a Királyságot” (Dán 7:18, 22, 27). A „juhok” „nagy sokasága” pedig, akiknek a begyűjtése most van folyamatban, túléli a „nagy nyomorúságot”, amely a dolgok jelen sátáni rendszerének a végleges végét (telos) jelzi, és ama „népek, nemzeti csoportok és nyelvek” részévé lesznek, amelyek az „ember Fiának” szolgálnak itt a földön, a „határtalan ideig tartó uralma” vagy mennyei Királysága alatt (Jel 7:4, 9, 10, 14; Dán 7:13, 14).

20. Mit bizonyít az a tény, hogy már jól benne vagyunk az aratásban; ezért mit kell tenned és miért?

²⁰ Vajon te hol állsz a „búzáról” és a „konkolyról” szóló példázat beteljesedésében? Az a tény, hogy a „Királyság-fiak” „aratása” már jól előre haladt azt bizonyítja, hogy a „dolgok rendszerének a befejezése” (synteʹleia) már közel jutott a végpontjához (telos). Krisztus „búzához” hasonló testvérei iránt tanúsított magatartásod és velük való bánásmódod döntő tényező lesz abban, hogy az „örök pusztulás” vagy pedig az „örök élet” jut osztályrészedül (Máté 25:34–46). Bizonyítsd be, hogy lojális társa vagy a felkent „búza” osztálynak, annak a „hű és értelmes rabszolgának”, akit Jézus kinevezett, hogy szellemi „táplálékkal lássa el kellő időben” az övéit (Máté 24:45). Maradj továbbra is tevékeny a begyűjtési munkában, mert ne feledd: „a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég [telos]”, és „aki mindvégig [telos] kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13, 14).

[Lábjegyzetek]