GALILEAI-TENGER

Palesztina é. részén található édesvizű tó, melyet Kinneret-tengernek (4Mó 34:11), Genezáret-tónak (Lk 5:1) és Tibériás-tengernek is neveznek (Jn 6:1). (A „tenger”-nek fordított gör. szó ’tavat’ is jelenthet.) (TÉRKÉP: 2. köt. 740. o.; KÉPEK: 1. köt. 336. o., 2. köt. 740. o.)

A vidék helyrajza: A Galileai-tenger, mely része a Jordán-ároknak, átlagosan 210 m-rel a Földközi-tenger szintje alatt fekszik. A legmélyebb pontja kb. 48 m. É–d. irányban hozzávetőlegesen 21 km hosszú, széltében pedig a legnagyobb távolság mintegy 12 km. Az évszaktól függően a Galileai-tenger tiszta vizének színe a zöldtől a kékig váltakozik, a víz átlaghőmérséklete pedig a februári 14 °C-tól az augusztusi 30 °C-ig terjed. A tavat elsősorban a Jordán táplálja.

A Galileai-tenger feneke egy hatalmas medencéhez hasonlít. A k. part mentén meredek, kb. 610 m magasságú mészkőhegyek emelkednek, melyeket láva borít. A ny. oldalon viszont a hegyek lankásabbak. A tavat voltaképpen dombok és hegyek ölelik, leszámítva a Jordán körüli sík vidékeket, vagyis a tónak az é. csücskét, ahol a folyó beleömlik, és a dny. részét, ahonnan a Jordán folytatja az útját. Az é. vidéket óriás bazalt kőtömbök alkotják. A ny. parton, nem messze D-re Tibériás városától kénes hőforrások találhatók, melyek régóta híresek gyógyító hatásukról. Az itt lévő hét forrás közül az egyik vízhőmérséklete 58 °C.

Éghajlat: A Galileai-tengert övező meleg éghajlatnak köszönhetően buján tenyésznek a trópusi növények, mint például a zsidótövis, a pálmafa és a festő indigó. A part mentén teknősök, rákok és homoki szöcskerákok élnek. A Galileai-tengernek gazdag a madár- és halvilága. A XIX. században H. B. Tristram természettudós a következőket figyelte meg: „Aki még nem látta a Galileai-tenger népes halrajait, az el sem tudja képzelni. Gyakran a halrajok egy- vagy többholdnyi területet lepnek el a víz színén, és mialatt a halak lassan mozognak így csapatostul, s a hátúszóik épphogy kilátszanak a vízből, annyira sűrűn vannak, hogy kis távolságból olyan, mintha záporeső cseppjei kopognának a víz színén” (The Natural History of the Bible. 1889, 285. o.).

Nem ritkák az olyan hirtelen viharok, mint amilyeneket Jézus Krisztus és a tanítványai tapasztaltak (Mt 8:24; 14:24). A Galileai-tenger alacsony fekvése miatt a levegő hőmérséklete ott sokkal melegebb, mint a körülötte található fennsíkokon és hegyekben. Mindez légköri zavarokat idéz elő. Emellett a nem messze É-ra fekvő hófedte Hermon-hegyről erős szelek csapnak le a Jordán völgyére.

Az i. sz. első században a tó partja sűrűn lakott volt. Ma már azonban egyedül Tiberiás (Tiberias) található meg a Josephus által említett, kilenc, tó körüli város közül.

Jézus itt végzett szolgálata: A Galileai-tenger fontos szerepet játszott Jézus földi szolgálatában. Több ízben előfordult, hogy Isten Fia csónakból beszélt a tó széles, kavicsos partján összegyűlt nagy sokasághoz (Mk 3:9; 4:1; Lk 5:1–3). Egy ilyen alkalommal Jézus előidézte, hogy néhány tanítványa csoda útján halat fogjon, majd elhívta Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost, hogy legyenek „emberek halászaivá” (Mt 4:18–22; Lk 5:4–11). Jézus sok hatalmas cselekedetet vitt véghez a tó környékén: betegeket gyógyított, démonokat űzött ki (Mk 3:7–12), lecsendesítette a szelet és a tengert (Mk 4:35–41), a vízen járt (Jn 6:16–21), egyszer csoda útján jóllakatott több mint 5000 embert, míg egy másik alkalommal több mint 4000-et, mindkétszer csupán néhány kenyérből és egy kevés halból (Mt 14:14–21; 15:29, 34–38). Jézus jogosan ítélte el a vidék három városát, Korazint, Betsaidát és Kapernaumot, amiért a lakosaik közömbösek maradtak, jóllehet szemtanúi voltak sok hatalmas cselekedetnek (Mt 11:20–24).

Miután feltámadt a halottak közül, Jézus megjelent néhány tanítványának a Galileai-tengernél, és másodszor is előidézte, hogy csoda útján fogjanak halat. Azután kiemelte, mennyire fontos legeltetni a juhait (Jn 21:1, 4–19).