Jézus élete és szolgálata

A lesújtottakkal való együttérzés

MIUTÁN Jézus leleplezi a farizeusokat az önmaguk érdekeit szolgáló hagyományaik miatt, eltávozik tanítványaival. Nem sokkal ezelőtt, bizonyára emlékszel még rá, megpróbál félrevonulni és egy kicsit pihenni velük, de az emberek megzavarják őket pihenésükben, amikor rájuk találnak. Most a több mérföldnyire északra eső Tírusz és Szidon vidékére indul el tanítványaival. Szemmel láthatóan ez az első útjuk Izrael határain túl, amit a tanítványaival együtt tesz meg.

Miután találtak egy szállásra alkalmas házat, arra kéri Jézus a tanítványait, hogy ne tudassák senkivel hollétüket. Ennek ellenére, még ezen a nem-izraelita területen sem tud észrevétlen maradni. Egy görög nő, aki itt a szíriai Főniciában született, rátalál Jézusra és így kérleli: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Leányomat erősen megszállva tartja egy gonosz szellem.” Jézus azonban nem válaszol neki még egy szót sem.

Végülis tanítványai ezt mondják Jézusnak: „Küldd el, mert folyton kiáltozik utánunk.”

Jézus így indokolja meg, miért nem vesz róla tudomást: „Nem küldtek engem senki máshoz, csupán Izrael elveszett juhaihoz.”

Az asszony azonban nem tágít, Jézushoz lép, leborul előtte és kérleli: „Uram segíts rajtam!”

Mennyire meghatja Jézus szívét az asszony őszinte könyörgése! Előbb azonban az elsőrendű feladatára utal, arra, hogy ő Izraelnek, Isten népének köteles szolgálni. Ugyanakkor, hogy próbára tegye az asszony hitét, a zsidóknak a más nemzetiségbeliek iránt érzett előítéletére utal és így érvel: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét és odadobni a kiskutyáknak.”

Együttérző hangjából és arcának együttérző kifejezéséből biztosan felismerte az asszony, milyen gyöngéd érzéssel viseltetik Jézus a nem-zsidók iránt. A pogányokkal szemben táplált előítéletet azzal a hasonlattal is igyekszik tompítani, hogy a kutyák helyett „kiskutyákat” vagy kutyuskákat említ. Az asszony nem sértődik meg Jézus szavain, hanem rögtön felfogja, hogy Jézus a zsidók előítéletére gondol, és ezt az alázatos megjegyzést teszi: „Így van, Uram, de még a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdáik asztaláról hullanak le.”

„Ó, asszony, nagy a te hited” — válaszolja Jézus. „Legyen úgy, amint kívánod.” És úgy lett! Amikor hazaér, leányát teljesen meggyógyultan találja az ágyban.

A tengerparti Szidon környékéről Jézus és tanítványai a Jordán folyó folyásirányában haladnak előre az országban. Nyilván átgázolnak a Jordánon valahol feljebb a Genezáret-tava felett és a tótól keletre eső Dekapolisz területére érkeznek. Ott felmennek a hegyre, de a tömeg rájuk talál, és odahozzák Jézus elé a bénákat, csonkákat, vakokat és süketeket és egyéb betegeket és rokkantakat. Ezek nyomban levetik magukat Jézus lábai elé és ő meggyógyítja őket. Az emberek elámulnak, mikor látják, hogy a némák megszólalnak, a sánták járnak és a vakok látnak és mind dicsőítik Izrael Istenét.

Egy süket és beszélni alig tudó férfin különösen megakad Jézus szeme. A süketek gyakran zavarban érzik magukat, főleg, ha nagy a tömeg. Jézus valószínűleg látja ennek a férfinak a különleges idegességét. Így Jézus együttérzően félreviszi őt a tömegből egy csendes helyre. Amikor egyedül maradnak, Jézus tudtára adja, mit kíván tenni érte. Ujjait a férfi fülébe dugja, és ujjára köpve megérinti vele nyelvét. Utána feltekint az égre, mélyet sóhajt és ezt mondja: „Nyíljatok meg!” Ebben a pillanatban a férfi hallása visszatér, és rendesen beszélni kezd.

Amikor Jézus ezt a sok csodáját végrehajtja, a sokaság értékeléssel fogadja tetteit. „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké” Máté 15:21–31; Márk 7:24–37, Ö.f.

◻ Miért nem gyógyítja meg rögtön Jézus a görög nő gyermekét?

◻ Ezután hova viszi Jézus a tanítványait?

◻ Hogyan bánik nagy együttérzéssel egy nehezen beszélő sükettel?