Megszabadulva egy „gonosz nemzedéktől”

„Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket?” (LUKÁCS 9:41, Újfordítású revideált Biblia).

 1. a) Mire vetik előre árnyékukat e vészterhes idők? b) Mit mondanak az Írások a túlélőkről?

VÉSZTERHES időket élünk. Földrengések, árvizek, éhínségek, betegségek, törvénytelenség, bombázások, szörnyűséges háborúk — ezek, és még több minden is áradatként zúdul az emberiségre XX. századunkban. A közeljövőre nézve azonban minden csapások legnagyobbika fenyeget. Mi az? Egy „nagy nyomorúság . . ., a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha” (Máté 24:21). Ennek ellenére sokan örömteli jövőre tekinthetünk előre! Miért? Mert Isten saját Szava leír „egy nagy sokaságot”, amelyet „senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből . . . Ezek azok, a kik jöttek [jönnek, Csia fordítás] a nagy nyomorúságból . . . Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé . . .; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet” (Jelenések 7:1, 9, 14–17).

 2. Hogyan teljesedtek be először prófétailag a Máté 24., a Márk 13. és a Lukács 21. fejezetének kezdeti versei?

² A Máté 24:3–22-ben, a Márk 13:3–20-ban és a Lukács 21:7–24-ben található ihletett feljegyzés bevezeti azt a prófétai leírást, melyet Jézus „a világ végéről [a dolgok rendszere befejezéséről, NW ]” adott.a Ez a prófécia először a dolgok korrupt zsidó rendszerén teljesedett be az időszámításunk szerinti I. században, s abban érte el csúcspontját, hogy példa nélkül álló „nagy nyomorúság” szakadt a zsidókra. A zsidó rendszernek a jeruzsálemi templomnál összpontosuló vallási és politikai struktúrája teljes egészében megsemmisült, hogy soha többé ne álljon helyre.

 3. Miért sürgős, hogy napjainkban megszívleljük Jézus próféciáját?

³ Most vizsgáljuk meg azokat a körülményeket, amelyek Jézus próféciájának első beteljesedését vették körül. Ez segítségünkre lesz abban, hogy jobban értsük a mai, párhuzamos teljesedést. Megmutatja majd, mennyire sürgős pozitív lépéseket tennünk már most, hogy túléljük a nyomorúságok legnagyobbikát, mely az emberiség egészét fenyegeti (Róma 10:9–13; 15:4; 1Korinthus 10:11; 15:58).

„A vég” — mikor?

 4., 5. a) Miért érdekelte az i. sz. I. századi istenfélő zsidókat a Dániel 9:24–27 próféciája? b) Hogyan teljesedett be e prófécia?

⁴ Isten prófétája, Dániel i. e. 539 körül olyan eseményekről kapott látomást, amelyeknek egy „hetven [év]hetet” felölelő időszak utolsó „hete” alatt kellett megtörténniük (Dániel 9:24–27). Ezek a „hetek” i. e. 455-ben kezdődtek, amikor Perzsia királya, Artaxerxes elrendelte Jeruzsálem városának újjáépítését. Az utolsó „hét” a Messiás, Jézus Krisztus megjelenésével kezdődött, mégpedig i. sz. 29-ben, amikor is megkeresztelkedett és felkenetett.b Az i. sz. I. században élő istenfélő zsidók jól ismerték Dániel próféciájának ezt az idővel kapcsolatos sajátosságát. A Lukács 3:15 például a következőket állapítja meg arról a sokaságról, amely Keresztelő János prédikálásának meghallgatására sereglett össze i. sz. 29-ben: „a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus.”

⁵ A hetvenedik „hét”-nek olyan hét évnek kellett lennie, amelynek során különleges kegyben részesülnek a zsidók. I. sz. 29-től kezdődött, s magában foglalta Jézus megkeresztelkedését és szolgálatát, aztán „a hét felén”, vagyis i. sz. 33-ban bekövetkező áldozati halálát, valamint egy további ’fél hetet’ i. sz. 36-ig. Ez alatt a „hét” alatt kizárólag istenfélő zsidók, illetve zsidó prozeliták kapták meg a lehetőséget arra, hogy Jézus felkent tanítványaivá legyenek. Aztán i. sz. 70-ben, amely előre nem ismert időpont volt, Titus vezetésével a római légiók megsemmisítették a hitehagyott zsidó rendszert (Dániel 9:26, 27).

 6. a) Mennyire volt pusztító az a „nyomorúság”, amely i. sz. 66-ban kezdődött? b) Kik élték túl, és milyen sürgős lépések megtételének volt ez köszönhető?

⁶ Így a zsidó papságot, amely beszennyezte Jeruzsálem templomát, és összeesküvést szőtt Isten tulajdon Fiának a megölésére, kitörölték a létből. A nemzeti és törzsi feljegyzésekből sem maradt semmi. Ezt követően egyetlen zsidó sem formálhatott jogot törvényesen papi vagy királyi örökségre. Örvendetes módon azonban felkent szellemi zsidók már külön lettek választva mint királyi papság, hogy „hirdessék . . . [Jehova Isten] hatalmas dolgait” (1Péter 2:9). Amikor i. sz. 66-ban a római hadsereg először vette ostrom alá Jeruzsálemet, és még a templom területét is aláásta, a keresztények felismerték e katonai erőben „a pusztító utálatosságot”, amelyről „Dániel próféta szólott”, s amely „ott áll a szent helyen”. Engedelmeskedve Jézus prófétai parancsának, a Jeruzsálemben és Júdeában élő keresztények a hegyvidékekre menekültek, hogy védelmet találjanak (Máté 24:15, 16; Lukács 21:20, 21).

 7., 8. Milyen „jelt” vették észre a keresztények, viszont mit nem tudtak?

⁷ E hűséges zsidó keresztények észrevették Dániel próféciájának teljesedését, és szemtanúi voltak azoknak a tragikus háborúknak, éhínségeknek, járványoknak, földrengéseknek és törvénytelenségnek, melyekről úgy jövendölt Jézus, mint amelyek részét alkotják ’a dolgok rendszere befejezése jelének’ (Máté 24:3, NW ). De vajon megmondta nekik Jézus, mikor fogja Jehova ténylegesen végrehajtani az ítéletet azon a korrupt rendszeren? Nem. Amit az ő jövőbeni királyi jelenlétének csúcspontjáról prófétált, az kétségkívül az I. századi „nagy nyomorúságra” is érvényes volt: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül” (Máté 24:36, Úf ).

⁸ A zsidók megtehették, hogy Dániel próféciája alapján kiszámítják, mikor jelenik meg Jézus a Messiásként (Dániel 9:25). Azt viszont nem közölték velük, hogy milyen időpontban jön el a „nagy nyomorúság”, amely végül is elpusztította a dolgok hitehagyott zsidó rendszerét. Csak Jeruzsálem és az ott lévő templom pusztulása után ismerték fel, hogy i. sz. 70 volt ez az időpont. Mindamellett már előtte is tisztában voltak Jézus prófétai szavaival: „el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, Úf ], mígnem mindezek meglesznek” (Máté 24:34). A „nemzedék” szó alkalmazása itt láthatólag különbözik a Prédikátor 1:4-ben találhatóétól, amely egymást követő nemzedékekről beszél, melyek egy bizonyos időtartam alatt jönnek és mennek.

„Ez a nemzedék” — mi az? 

 9. Hogyan határozzák meg bizonyos szótárak a görög ge·ne·aʹ szót?

⁹ Amikor az Olajfák hegyén a Jézus társaságában helyet foglaló négy apostol hallotta Jézusnak a „dolgok rendszere befejezéséről” szóló próféciáját, vajon hogyan értette az „ez a nemzedék” kifejezést? Az evangéliumokban a „nemzedék” szó a görög ge·ne·aʹ fordítása, melyet általánosan használt szótárak ilyen szavakkal határoznak meg: ’Tulajdonképpeni értelemben . . . egy ős leszármazottai’ (Dr. Varga Zsigmond J.: Újszövetségi görög—magyar szótár). ’Az, amit nemzettek, egy család; . . . egy genealógiának egymást követő tagjai . . . vagy az emberek egy nemzetségének . . . vagy az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokaságának tagjai, Máté 24:34; Márk 13:30; Luk 1:48; 21:32; Fil 2:15, s kivált az ugyanabban az időszakban élő zsidó nemzetbeliek’ (W. E. Vine: Expository Dictionary of New Testament Words). ’Az, amit nemzettek, ugyanonnan származó emberek, egy család; . . . az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokasága: Mt 24,34; Mk 13,30; Lk 1,48 . . . kivált az egyazon időszakban élő zsidó nemzetségre alkalmazva’ (J. H. Thayer: Greek-English Lexicon of the New Testament).

10. a) A Máté 24:34-re hivatkozva milyen azonos meghatározással szolgál két szaktekintély? b) Hogyan támasztja alá egy teológiai szótár és néhány bibliafordítás e meghatározást?

¹⁰ Vine és Thayer tehát mindketten a Máté 24:34-re hivatkoznak, amikor úgy határozzák meg az „ez a nemzedék” (he ge·ne·aʹ hauʹte) kifejezést, mint ’az ugyanabban az időben élő emberek teljes sokaságát’. Egy teológiai szótár alátámasztja e meghatározást, megállapítva: „Ahogy Jézus használja a »nemzedék« szót, az kifejezi az ő átfogó célját: a teljes népre céloz, és tudatában van a bűnben való összetartásuknak” (Theological Dictionary of the New Testament, 1964). Valóban, a „bűnben való összetartás” világosan meglátszott a zsidó nemzetnél, amikor Jézus a földön volt, éppúgy, ahogy a mai világrendszernek is jellemzője.c

11. a) Milyen tekintélyt kell követnünk elsősorban annak eldöntésében, hogy miként alkalmazzuk a he ge·ne·aʹ hauʹte kifejezést? b) Hogyan használta e tekintély a kifejezést?

¹¹ Ezt a dolgot tanulmányozva a keresztények persze elsősorban azt követve gondolkodnak, ahogyan az ihletett evangéliumírók használták a görög he ge·ne·aʹ hauʹte, vagyis „ez a nemzedék” kifejezést, amikor is közvetítették Jézus szavait. A kifejezést következetesen negatív értelemben használták. Jézus ennélfogva „kígyóknak, mérges kígyók fajzatainak” hívta a zsidó vallási vezetőket, és folytatásképpen azt mondta, hogy a Gyehennának büntetése lesz végrehajtva „ezen a nemzetségen [nemzedéken, Úf ]” (Máté 23:33, 36). De vajon ez az ítélet a képmutató papságra korlátozódott? Szó sincs róla. Jézus tanítványai számos alkalommal hallották, amint „erről a nemzedékről” beszélt, és egységesen sokkal tágabb értelemben alkalmazta a kifejezést. Milyen értelemben?

„Ez a gonosz nemzedék”

12. Hogyan kapcsolta össze Jézus „a sokaságot” „ezzel a nemzedékkel”, amint hallgatták a tanítványai?

¹² Jézus nagy galileai szolgálata idején, i. sz. 31-ben röviddel a pászka után a tanítványai hallották, amint ezt mondta „a sokaságnak”: „kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget [nemzedéket, Úf ]? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. Mert eljött [Keresztelő] János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. Eljött az embernek Fia [Jézus], a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja!” Nem lehetett kedvére tenni ennek az elvtelen „sokaságnak”! (Máté 11:7, 16–19).

13. Kit azonosított és ítélt el Jézus úgy, mint „ezt a gonosz nemzedéket” a tanítványai jelenlétében?

¹³ Később, i. sz. 31-ben, amikor Jézus és tanítványai a második galileai prédikáló körútjukra indultak, „némelyek az írástudók és farizeusok közül” jelt kértek Jézustól. Ő ezt mondta nekik és a jelen lévő „sokaságnak”: „E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék, Úf ] jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában . . . Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel [nemzedékkel, Úf ] is” (Máté 12:38–46). Nyilvánvaló, hogy „ez a gonosz nemzedék” a vallási vezetőket is és „a sokaságot”d is magában foglalta, amely sohasem értette meg a Jézus halálában és feltámadásában beteljesedett jelt.

14. Hogyan ítélte el Jézus a szadduceusokat és a farizeusokat, ahogy azt a tanítványai hallották?

¹⁴ Az i. sz. 32. évi pászkát követően, midőn Jézus és tanítványai Galilea Magdala nevű területére érkeztek, a szadduceusok és a farizeusok újra jelt kértek Jézustól. Ő ismét megmondta nekik: „E gonosz és parázna nemzetség [nemzedék, Úf ] jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne” (Máté 16:1–4). Csakugyan, e vallásos képmutatók igencsak hibáztathatók voltak mint vezetők a hűtlen „sokaság” között, melyet úgy ítélt el Jézus, mint „ezt a gonosz nemzedéket”.

15. Jézusnak és tanítványainak milyen összetalálkozásuk volt ’ezzel a nemzedékkel’ közvetlenül az elváltozás előtt, és rögtön azután is?

¹⁵ Galileai szolgálatának vége felé Jézus magához hívta a sokaságot meg a tanítványait, és ezt mondta: „valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség [nemzedék, Úf ] között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt” (Márk 8:34, 38). Nyilvánvaló hát, hogy az akkori idők megbánás nélküli zsidóinak tömegei alkották „e parázna és bűnös nemzedéket”. Néhány nappal később, Jézus elváltozása után, Jézus és a tanítványai „a sokasághoz értek”, és egy férfi arra kérte őt, hogy gyógyítsa meg a fiát. Jézus megjegyezte: „Óh hitetlen és elfajult nemzetség [nemzedék, Úf ]! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket?” (Máté 17:14–17; Lukács 9:37–41).

16. a) „A sokaságnak” milyen elítélését ismételte meg Jézus Júdeában? b) Hogyan jutott odáig „ez a nemzedék”, hogy elkövesse minden bűntettek közül a leggonoszabbat?

¹⁶ Valószínűleg Júdeában történt, az i. sz. 32. évi sátoros ünnep után, „amikor . . . egyre nagyobb sokaság gyülekezett” Jézus köré, hogy megismételte azt, amivel elítélte őket, mondván: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele” (Lukács 11:29, Úf ). Végül, amikor a vallási vezetők bíróság elé állították Jézust, Pilátus felajánlotta, hogy szabadon engedi őt. A feljegyzés így szól: „A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el . . . Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!” E „gonosz nemzedék” Jézus vérét követelte! (Máté 27:20–25).

17. Hogyan reagáltak Péter prédikálására némelyek „ebben az elfajult nemzedékben” pünkösdkor?

¹⁷ Egy „hitetlen és elfajult nemzedék” tehát a vallási vezetőitől felbujtva kulcsszerepet játszott az Úr Jézus Krisztus halálának kieszközlésében. Ötven nappal később, i. sz. 33 pünkösdjén, a tanítványok szent szellemet kaptak, és különböző nyelveken kezdtek beszélni. A hang hallatán „egybegyűle a sokaság”, és Péter apostol úgy szólt hozzájuk, mint ’zsidó férfiakhoz és Jeruzsálem minden lakójához’ (Úf), mondván: „Azt [Jézust] . . . megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek.” Hogyan reagáltak némelyek a hallgatóságban? „Szívökben megkeseredének.” Péter ekkor arra kérte őket, hogy tanúsítsanak megbánást. „Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: »Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!«” (Úf). Válaszul erre mintegy háromezren „örömest vevék az ő beszédét, [és] megkeresztelkedének” (Cselekedetek 2:6, 14, 23, 37, 40, 41).

Azonosítva „ez a nemzedék”

18. Mire utal következetesen az, ahogy Jézus az „ez a nemzedék” kifejezést használta?

¹⁸ Akkor hát mi az a „nemzedék”, amire oly gyakran utalt Jézus a tanítványai jelenlétében? Hogyan értették azokat a szavait, hogy „el nem múlik ez a nemzetség [nemzedék, Úf ], mígnem mindezek meglesznek”? Jézus biztos, hogy nem tért el attól, hogy a tőle megszokott módon használja az „ez a nemzedék” kifejezést, melyet következetesen a korabeli tömegekre és egyúttal „vak vezetőikre” alkalmazott, akik együttesen alkották a zsidó nemzetet (Máté 15:14). „Ez a nemzedék” átélte mindazt a gyötrelmet, melyet megjövendölt Jézus, és aztán elmúlt egy mindent felülmúló „nagy nyomorúságban”, amely Jeruzsálemet sújtotta (Máté 24:21, 34).

19. Mikor és hogyan múlt el a zsidó rendszer ’ege és földje’?

¹⁹ Az I. században Jehova ítélkezett a zsidó nép felett. A megbánást tanúsító személyeket, akik kezdtek hitet gyakorolni Jehovának a Krisztus általi irgalmas gondoskodásában, kimentették e „nagy nyomorúságból”. Jézus szavainak megfelelően minden megjövendölt dolog bekövetkezett, majd a dolgok zsidó rendszerének ’ege és földje’ — az egész nemzet, a vallási vezetőivel és az emberek gonosz társadalmával együtt — elmúlt. Jehova végrehajtotta az ítéletet! (Máté 24:35; vö. 2Péter 3:7).

20. Milyen időszerű intés vonatkozik sürgős jelleggel minden keresztényre?

²⁰ Azok a zsidók, akik odafigyeltek Jézus prófétai szavaira, átlátták, hogy megmentésük nem attól függ, hogy megpróbálják-e kiszámítani egy „nemzedék” vagy bizonyos, időponthoz kötött „idők és alkalmak [időszakok, Vida fordítás]” hosszúságát, hanem attól, hogy elkülönülve maradnak-e a korabeli elvetemült nemzedéktől, és buzgón cselekszik-e Isten akaratát. Bár Jézus próféciájának utolsó szavai a napjainkban esedékes fő beteljesedésre vonatkoznak, az I. századi zsidó keresztényeknek is meg kellett szívlelniük az intést: „Vigyázzatok [virrasszatok, Vi] azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” (Lukács 21:32–36; Cselekedetek 1:6–8).

21. Milyen hirtelen bekövetkező fejleményre számíthatunk a közeljövőre nézve?

²¹ Ma „közel van az Úrnak nagy napja . . ., és igen siet” (Sofóniás 1:14–18; Ésaiás 13:9, 13). Hirtelen, Jehova saját, előre meghatározott ’napján és órájában’ rá lesz szabadítva a dühe a világ vallási, politikai és kereskedelmi elemeire, s ezekkel együtt a jelenkori „gonosz és parázna nemzetséget [nemzedéket, Úf ]” alkotó önfejű emberekre is (Máté 12:39; 24:36; Jelenések 7:1–3, 9, 14). Hogyan érheted el, hogy kimentsenek „a nagy nyomorúságból”? A következő cikkünk választ ad erre, és beszél a jövőre vonatkozó nagyszerű reménységről.

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

◻ Mit tanulunk a Dániel 9:24–27 beteljesedéséből?

◻ Hogyan határozzák meg általánosan használt szótárak a bibliai értelemben alkalmazott „ez a nemzedék” kifejezést?

◻ Hogyan használta Jézus következetesen a „nemzedék” kifejezést?

◻ Hogyan teljesedett be a Máté 24:34, 35 az I. században?

[Kép a 12. oldalon]

Jézus engedetlen gyermekek sokaságához hasonlította „ezt a nemzedéket”

[Kép a 15. oldalon]

Csak Jehova tudta előre a gonosz zsidó rendszer feletti ítéletvégrehajtás óráját