Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy hirdessük a jó hírt!
„Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy elismert légy Isten előtt, olyan munkás, akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie” (2Timótheus 2:15).
1., 2. Milyen növekedés figyelhető meg az úttörők soraiban? Mi segítette elő ezt a növekedést?
„NÉHÁNY évvel ezelőtt még sokan azt gondolták, hogy csak a sajátos körülmények között élők végezhetnek közülünk úttörő munkát” — írja egy úttörő, vagyis teljes idejű szolga Japánból. „Úgy látszik, hogy tévedtünk. Megtanuljuk, hogy éppen csak azok nem képesek úttörő szolgálatot végezni, akik különleges körülmények között élnek.”
2 Ez a helyes szemlélet az egyik legtüneményesebb növekedést eredményezte Jehova Tanúi teljes idejű szolgáinak a soraiban az utóbbi években. Ma Japánban minden öt Királyság-hírnök közül kettő a teljes idejű szolgálat valamelyik ágában tevékenykedik. Ez a buzgó szellem azonban nem csak Japánra jellemző. Az elmúlt szolgálati évben a világon élő hírnökök száma 5 százalékkal növekedett, miközben a teljes idejű szolgák száma 22 százalékkal nőtt. Világos, hogy Jehova népe megfogadta Pál apostol tanácsát: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy elismert légy Isten előtt, olyan munkás, akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie” (2Timótheus 2:15). Vajon veled is ez a helyzet?
„Az jelenti az Isten szeretetét”
3. Milyen indítóerő húzódik meg a növekedés mögött?
3 Ha megkérdezik az úttörőket, hogy miért vállalták a teljes idejű szolgálatot, szinte egyöntetűen azt válaszolják: azért, mert szeretik Jehova Istent. (Máté 22:37, 38). Ennek természetesen így is kell lennie, mert szeretet nélkül, vagyis a helyes indíték nélkül minden erőfeszítés hiábavaló (1Korinthus 13:1–3). Valóban dicséretes dolog, hogy oly sok keresztény hittestvérünk — valójában a világon levő minden gyülekezetben átlagosan több mint hét hírnök — ily módon talált módot arra, hogy kinyilvánítsa az Isten iránti szeretetét.
4. Hogyan jutottunk el az Isten szeretetére? (Róma 5:8)
4 Természetesen mi mindannyian azért adtuk át az életünket Jehovának, mert szeretjük őt. Amikor megtudtuk, hogy Jehova és az ő Fia, Jézus Krisztus milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk, és hallottunk arról, hogy milyen csodálatos áldásokat hoz majd az ő Királysága, a szívünket ez arra indította, hogy viszont szeressük őt. Ezt János apostol így fejezte ki: „Mi viszont szeretjük őt, mert először ő szeretett minket” (1János 4:19). Természetes, hogy ily módon reagálunk, mert így vagyunk megalkotva. De vajon ez a szívünkben levő meleg érzés az egyedüli dolog, amit az Isten iránti szeretet magában foglal?
5. Mit foglal magában az Isten iránti szeretet? (1János 2:5)
5 Nem, az Isten iránti szeretet többet jelent ennél. János apostol ezt mondja: „Az jelenti az Isten szeretetét, ha megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1János 5:3). Igen, az igazi szeretet, miként az igazi hit is, tettekben jut kifejezésre. (Vö. 2Korinthus 8:24.) Tetszeni akar, és el akarja nyerni a szeretett személy helyeslését. Mily nagyszerű módot választottak a teljes idejű szolgálatot végző személyek arra, hogy kinyilvánítsák Jehova és Jézus Krisztus iránti szeretetüket!
6. a) Milyenfajta egyének képesek úttörő szolgálatot végezni? Mi tette lehetővé számukra, hogy ezt a munkát vállalják? b) Tudsz-e ilyen példáról?
6 A személyes körülmények egyedenként változnak, és azokat figyelembe kell venni. De ha jobban megnézzük, hogy kik azok, akik a teljes idejű szolgálatot végzik, azt látjuk, hogy minden elképzelhető helyzetben levők ott vannak közöttük: fiatalok és idősek, egyedülállók és házasságban élők, jó egészségnek örvendők és betegeskedők, családi kötelezettségekkel terheltek és ilyen felelősségtől mentes egyének, és így tovább. A különbség inkább abban rejlik, hogy az illetők nem hagyják, hogy ezek a tényezők útakadályként gátolják őket, hanem inkább Pál apostolhoz hasonlóan, megtanultak az ilyen tényezők között munkálkodni vagy azokkal együtt élni (2Korinthus 11:29, 30; 12:7). Nézzünk meg például egy tipikus családot.
Eiji a gyülekezetének egyik vénje. Ő és a felesége 12 évet töltöttek el úttörő munkában, miközben három gyermeket neveltek fel. Hogyan tették ezt? „A lehető legegyszerűbben éltünk” — mondja Eiji. Még a gyermekeknek is meg kellett tanulniuk, hogy sok mindenre, amit szerettek volna, az volt a válasz: nem! „Noha olykor nehéz időket kellett átélnünk, Jehova mindig gondoskodott arról, amire szükségünk volt.”
De hát megérte az áldozatot? „Minden este, mielőtt kikapcsoljuk a világítást, figyelem, hogy a feleségem hogyan jegyzi fel magának az aznapi prédikálásról szóló jelentést” — mondja Eiji. „Amikor azt látom, hogy a családom a szellemi érdekeket teszi az első helyre, úgy érzem, hogy minden úgy történik, ahogy kell, és a jól végzett munka érzése tölt el engem. El sem tudom képzelni, hogy ne együtt végezzük az úttörő munkát.” És mit érez a feleség? „Eiji nagyon jól gondoskodik rólunk” — mondja. „Amikor azt látom, hogy szellemi dolgokkal foglalkozik, nagy belső megelégedést érzek. Remélem, hogy ezután is folytathatjuk ezt a munkát.”
Amikor az apa és az anya oly sok időt tölt el naponta a prédikálásban, vajon milyen hatással lehet az a gyermekekre? A nagyobbik fiú jelenleg az Őr Torony Társulat fiókhivatalánál egy négyéves építkezésen dolgozik. A lány általános úttörő, az iskolás korú fiú pedig azt tervezi, hogy különleges úttörő lesz. Mindannyian örülnek annak, hogy a szülők úttörők.
7. a) Mondj példát arra, hogy az általad ismert személyek hogyan győzték le a teljes idejű szolgálat vállalása terén útjukba kerülő akadályokat! b) Milyen bibliai tanácsot fogadtak meg az illetők?
7 A világon számos országban lehet ilyen családokat találni Jehova Tanúi között. Igazi erőfeszítést tesznek azért, hogy a lehető legjobb körülményeket teremtsék meg a teljes idejű szolgálathoz, és meg is maradjanak ebben a szolgálatban. A cselekedeteikkel megmutatják, hogy mit jelent számukra az Isten szeretete. Buzgón, készségesen követik Pál intését: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy elismert légy Isten előtt; olyan munkás, akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie” (2Timótheus 2:15).
„Olyan munkás, akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie”
8. Miért buzdította Pál Timótheust arra, hogy ’tegyen meg minden tőle telhetőt’, és mit jelent ez a kifejezés?
8 Amikor Pál, i. sz. 65 körül ezeket a szavakat írta Timótheusnak, Timótheus már igen felelős állásban szolgált a keresztény gyülekezetben. Pál így jellemezte őt: „Krisztus Jézus jó katonája”; és ismételten emlékeztette őt arra a felelősségéré, hogy tanítson és oktasson másokat. (2Timótheus 2:3, 14, 25; 4:2) Igen, így buzdította Timótheust: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy elismert légy Isten előtt.” A „tégy meg minden tőled telhetőt” kifejezés a görög nyelvből, olyan szóból ered, amely azt jelenti „sietni” („felgyorsulni”). (Lásd: Kingdom Interlinear Translation.) Más szavakkal: Pál azt mondta Timótheusnak, hogy Isten helyeslésének elnyerése végett szükséges felgyorsítani a tevékenységét jóllehet már a felelősség nehéz terhét hordozta. Miért? Azért, hogy olyan „munkás [legyen], akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie”.
9. Jézus melyik példázata segít nekünk abban, hogy megérthessük Pál szavait az olyan munkással kapcsolatban, ’akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie’?
9 Ez az utóbbi rész azt a három rabszolgát idézi az emlékezetünkbe, akik Jézusnak a talentumokról szóló példázatában szerepelnek, ahogyan a Máté 25:14–30 versében olvashatjuk. A gazdájuk hazaérkezésekor eljött az ideje annak, hogy beszámoljanak munkájukról a gazdájuknak jóváhagyás végett. A gazda megdicsérte az öt talentumos és a két talentumos szolgát, amiért helyesen jártak el a rájuk bízott javak tekintetében. Felszólította őket, hogy ’menjenek be gazdájuk örömébe’. Az egy talentummal megbízott szolgát viszont mulasztással vádolta az ura. Azt is elvette tőle, amije volt, és szégyenszemre kitaszította őt „a külső sötétségre”.
10. Miért szégyenült meg és miért részesült büntetésben az a rabszolga, akire csak egyetlen talentumot bíztak?
10 A két első rabszolga kényen dolgozott és kamatoztatta a gazdája pénzét. Valóban olyan munkások voltak ők, akiknek ’semmi miatt nem kellett szégyenkezniük’. De vajon miért szégyenült meg a harmadik rabszolga és miért bűnhődött, holott nem vesztette el azt, amit rábíztak? Azért, mert semmi építő jellegű dolgot, semmi hasznosat nem tett azzal, amit kapott. A gazdája szerint; legalább megtehette volna, hogy bankba teszi a pénzt. De ami alapvetően helytelen volt: nem szerette őszintén a gazdáját. „Félelmemben elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe” — vallotta be a gazdájának (Máté 25:25; vö. 1János 4:18). Kemény, „szigorú ember”-nek tartotta a gazdáját, a tőle kapott megbízást pedig terhesnek. A lehető legkevesebbet sem tette meg, nemhogy a „tőle telhetőt”, annak érdekében, hogy elnyerje ura helyeslését.
11. Hogyan vonatkozik ma ránk ez a példázat?
11 Ez a példázat napjainkban teljesedik be. A Gazda, Jézus Krisztus, visszatért és felülvizsgálja „rabszolga” osztályának munkáját, de társaiknak, a „nagy sokaságnak” a munkáját is. (Máté 24:45–47; Jelenések 7:9, 15). Vajon mit állapít meg a Gazda? Ha megelégszünk a látszat-szolgálattal, éppen hogy csak tegyünk valamit, könnyen megtörténhet, hogy a megszégyenítettek közt leszünk és kivetnek minket a „külső sötétségre”. Ha viszont ’minden tőlünk telhetőt’ megteszünk, ha ’siettetjük’, ’felgyorsítjuk’ a munkánkat válaszul az idő sürgetésére, elnyerjük Urunk helyeslését mint olyan ’munkások, akiknek semmi miatt nem kell szégyenkezniük’ és bemehetünk az ’Urunk örömébe’.
Önfegyelemre és önfeláldozásra van szükség
12. Milyen tényezők tették lehetővé Japánban azt, hogy a hírnökök nagy százaléka vállalja a teljes idejű szolgálatot?
12 Az úttörők sorainak folytonos bővülése egyik országban a másik után mindenütt a világon fényes bizonyítéka annak, hogy Jehova népe a maga egészében ’megtesz minden tőle telhetőt’, hogy olyan munkásnak bizonyuljon, ’akinek semmi miatt nem kell szégyenkeznie’. De elgondolkoztál-e már valaha is azon, hogy egyes országokban miért sokkal magasabb a teljes idejű szolgálatot vállaló testvérek arányszáma, mint más országokban? Ezt a kérdést tették fel néhány úttörőnek Japánban. Figyeld meg, mit válaszoltak:
„Nem hiszem, hogy ez azért van, mert a japán Tanúk hite vagy szeretete nagyobb, mint más országokban élő testvéreiké” — mondta egy Béthel-munkás, aki mintegy 30 éve van a teljes idejű szolgálatban. „De úgy gondolom, hogy a japán személyiségnek van valami köze a dologhoz. A japán nép egésze engedelmes; készségesen reagál a buzdításra.”
„Mivel sok úttörő van csaknem minden gyülekezetben — mondja egy vén —, az általános felfogás az, hogy mindenki képes erre a szolgálatra.” A japánok szeretik csoportosan végezni a dolgokat. Kitűnő csapatszellem uralkodik náluk.
Ezek kétségtelenül gondolatébresztő megjegyzések, és ha komolyan vesszük azt, hogy javítani szeretnénk a Jehovának végzett szolgálatunkon, akkor egy sor szempontot alaposan figyelembe kell vennünk.
13. Hogyan fordíthatjuk a javunkra az engedelmességet és a buzdítással kapcsolatos reagálási készséget?
13 Mindenekelőtt arról van szó, hogy legyünk engedelmesek és reagáljunk készségesen a buzdításra. Amikor az irányítás és a buzdítás helyes forrásból érkezik, igazságos dolog, hogy készségesen reagáljunk rá. Tehát nem kell ezt csupán nemzeti sajátosságnak tekinteni, hanem Jézus szavaira kell emlékeznünk: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem” (János 10:27). Gondoljunk arra is, hogy „a felülről jövő bölcsesség” egyik jellegzetes vonása az, hogy „engedelmességre kész” (Jakab 3:17). Olyan jó tulajdonságok ezek, amelyekre minden keresztény buzdítást kap. A családi hátterük vagy a nevelésük folytán egyeseknél talán nagyobb mértékű a független gondolkodás és a saját akarat, mint másoknál. Talán ez az a terület, ahol önfegyelemre van szükség és ahol ’meg kell változtatni a gondolkodásmódunkat’, hogy még világosabban fel tudjuk fogni, mi „az Isten akarata” (Róma 12:2).
14. Milyen meghívást fogadott el az összes önátadott keresztény, és mit foglal ez magában?
14 Mint önátadott keresztények, elfogadtuk Jézus meghívását: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát és folyton kövessen engem” (Máté 16:24). ’Megtagadni magunkat’ azt jelenti: teljesen lemondani saját magunkról, és készségesen elfogadni, hogy Jehova Isten és Jézus Krisztus tulajdona vagyunk; hagyni, hogy ők irányítsák az életünket; ők mondják meg, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk. Nem úgy tudjuk-e a legjobban bebizonyítani, hogy valóban lemondtunk önmagunkról, ha Jézus nyomdokában járunk a teljes idejű szolgálatban?
15. a) Milyen összefüggés van Jézus követése és a között a magatartás között, amikor valaki kevesebb anyagi javakkal is megelégszik? b) Hogyan válaszoltak az első tanítványok Jézus felszólítására, hogy kövessék őt?
15 A másik dolog ezen a téren az, hogy megelégszünk szerényebb anyagi lehetőségekkel. Ez egyértelműen ellenkezik a világban szokásos általános irányzattal: a világ előnyben részesíti ’a test kívánságát, a szemek kívánságát, és az élet javainak látványos mutogatását’ (1János 2:16). Jézus azonban ezt hangsúlyozta: „Senki sem lehet a tanítványom, ha nem vesz búcsút minden vagyonától” (Lukács 14:33). Vajon miért van ez így? Nos azért, mert Jézus tanítványának lenni többet jelent annál, mint amikor valaki egyszerűen csak hívő. Amikor Jézus szolgálatának második évében elhívta Andrást, Pétert, Jakabot, Jánost és másokat is, hogy legyenek az ő tanítványai, nem elégedett meg azzal, hogy azt kérje tőlük: higgyenek benne, mint Messiásban. Meghívta őket, hogy kövessék és azt a munkát végezzék, amelyet ő végzett; más szóval, a teljes idejű prédikáló szolgálatot. És hogyan reagáltak? „Azonnal ott hagyták hálóikat és követték őt.” Jakab és János még többet tett: „ott hagyták apjukat, Zebedeust a hajóban a napszámosokkal, és elmentek utána” (Márk 1:16–20). Ott hagyták a foglalkozásukat, korábbi társaikat és a teljes idejű prédikálást választották.
16. Mint önátadott keresztények, mire használjuk fel időnket és energiánkat? (Példabeszédek 3:9)
16 Könnyen megláthatjuk ebből, hogy miért olyan fontos tényező az, ha kevesebbel is beérjük, és megteszünk minden tőlünk telhetőt Jehova szolgálatában. Ha az anyagi javak sokaságának vagy a kötelezettségeknek terhe nehezedik ránk, könnyen úgy járhatunk, mint az a gazdag ifjú nemes, aki nem azért hárította el Jézus meghívását, mert képtelen lett volna az ő követőjévé lenni, hanem azért, mert nem volt hajlandó lemondani ’nagy vagyonáról’ (Máté 19:16–22; Lukács 18:18–23). Ahelyett tehát, hogy időnket és energiánkat olyasminek a megszerzésére pazarolnánk, ami nemsokára „elmúlik”, inkább tartós jólétünk érdekében használjuk fel értékes erőforrásainkat (1János 2:16, 17).
17. Hogyan gyakorolhat kedvező befolyást a csapatszellem?
17 Végül szó van a csapatszellemről is. András, Péter, Jakab és János kétségtelenül befolyással voltak egymásra abban a döntésükben, hogy elfogadják Jézus meghívását és a követőivé legyenek (János 1:40, 41). Ehhez hasonlóan, az a tény, hogy oly sok testvérünk képes nagy elfoglaltsága mellett is időt szakítani a teljes idejű szolgálatra, arra kell hogy indítson minket: komolyan vizsgáljuk meg a saját helyzetünket. Másrészt azok, akik már ebben a kiváltságban vannak, megoszthatják másokkal is boldog tapasztalataikat és arra buzdíthatják testvéreiket, hogy csatlakozzanak a soraikhoz. És természetesen, a teljes idejű szolgák egymást is segíthetik mindannyiuk javára (Róma 1:12).
18. Hogyan járulhatunk hozzá mindannyian az úttörő szellemhez?
18 Még azok is hozzájárulhatnak az úttörő szellem növekedéséhez, akiknek a körülményei jelenleg nem teszik lehetővé, hogy teljes idejű szolgálatot végezzenek. De hát hogyan tehetik meg ezt? Azáltal, hogy támogatják és buzdítják az úttörőket, tevékeny érdeklődést tanúsítanak azok iránt, akiknek lehetőségük van vállalni az úttörő munkát, hozzásegítve legalább egy családtagot ahhoz, hogy úttörő lehessen, vagy amikor csak lehetséges, kisegítő úttörői munkát vállalva, és azon fáradozva, hogy az első kínálkozó alkalommal belépjenek a teljes idejű szolgálatba. Ily módon mindannyian kinyilváníthatjuk, hogy ’megteszünk minden tőlünk telhetőt’ Jehova szolgálatában, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag részt veszünk-e vagy sem a teljes idejű szolgálatban.
Tartsunk ki abban, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt!
19. Tekintettel az időre, minek a megtevésére kell elhatároznunk magunkat?
19 Amikor Jehova felgyorsítja a munkát, természetesen annak az ideje van, hogy mi is ’megtegyünk minden tőlünk telhetőt’ és olyan ’munkások’ legyünk, ’akiknek semmi miatt nem kell szégyenkezniük’. Mint Jézus Krisztus jó katonái, mi is tegyünk félre minden fölösleges terhet, hogy eredményesen szolgálhassuk őt és elnyerjük a helyeslését (2Timótheus 2:3–5). Ha keményen dolgozunk a Királyság-szolgálatunk kibővítésében, biztosak lehetünk abban, hogy erőfeszítéseink gazdag jutalomban részesülnek (Zsidók 6:10; 2Korinthus 9:6). Ahelyett tehát‚ hogy az oldalvonalon álldogálnánk, kitartóan tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a jó hír prédikálása terén, mintegy válaszként a zsoltáros felhívására: „Szolgáljátok Jehovát örvendezéssel, jöjjetek elé örömkiáltással!” (Zsoltárok 100:2).
Ismétlési kérdések
◻ Mit foglal magában az Isten iránti szeretet?
◻ Mi volt a helytelen a harmadik rabszolga viselkedésében abban a példázatban, amelyet Jézus a talentumokról mondott?
◻ Mit jelent ’megtagadni magunkat’?
◻ Miért szükséges, hogy Jézus követői ’búcsút mondjanak anyagi javaiknak’?
◻ Hogyan járulhatunk hozzá mindannyian az úttörő szellemhez?