Vigyázz, nehogy megbánts „egyet e kisgyermekek közül”!

 1. Mit tett Jehova minden szolgájáért?

JEHOVA mindannyiunkat magához vonzott (Ján 6:44). Gondolj bele, hogy mit jelent ez! Miközben megvizsgált több milliárd embert, észrevett benned valami értékeset: azt, hogy őszinte a szíved, és így barátokká válhattok majd (1Krón 28:9). Jehova ismer téged, megért, és nagyon szeret. Milyen felemelő érzés!

 2. Milyen szemléltetés segít megérteni, hogy Jehova minden egyes szolgájával törődik?

² Jézus egy szemléltetéssel érzékeltette, hogy Jehova mennyire törődik minden egyes szolgájával, így veled és a testvéreiddel is. Egy pásztorhoz hasonlította Jehovát, akinek van 100 juha. Ha egy juh elkóborol, a pásztor otthagyja a hegyekben a többi 99 juhot, és elindul felkutatni azt az egyet. Amikor megtalálja, nem szidja le, hanem nagyon örül neki. Mi a tanulság? Jehova minden egyes szolgáját fontosnak tartja. Jézus ezt mondta: „az én égi Atyám [nem] szeretné, ha egy is elveszne e kisgyermekek közül” (Máté 18:12–14).

 3. Miről lesz szó ebben a cikkben?

³ Biztosan nem szeretnénk szándékosan fájdalmat okozni egyetlen hittársunknak sem. Hogyan kerülhetjük el, hogy megbántsuk a testvéreinket? És mit tegyünk, ha minket sért meg valaki? Mielőtt megnéznénk a választ ezekre a kérdésekre, lássuk, kikre utalt Jézus a „kisgyermekek” kifejezéssel a Máté 18. fejezetében.

 4. Kikre utalt Jézus a „kisgyermekek” kifejezéssel?

⁴ Jézus a „kisgyermekek” kifejezéssel a követőire utalt. Ők a koruktól függetlenül olyanok, mint a kisgyermekek, hiszen szívesen tanulnak Jézustól (Máté 18:3). Bár eltérő a származásuk, a kultúrájuk és az egyéniségük, mindannyian hisznek Krisztusban, és ő nagyon szereti őket (Máté 18:6; Ján 1:12).

 5. Mit érez Jehova, ha megbántják valamelyik szolgáját?

⁵ Ezek a „kisgyermekek” mind értékesek Jehova szemében. Ezt könnyebb megértenünk, ha belegondolunk, hogy mi mit érzünk a gyerekek iránt. Értékesnek tartjuk őket, és szeretnénk megvédeni őket, mivel nem olyan erősek, tapasztaltak és bölcsek, mint a felnőttek. Mindig rossz érzés azt látni, ha bántanak valakit, de ha egy kisgyerekről van szó, az egyenesen felháborít minket. Jehova is szeretné megvédeni a szolgáit, és nagyon szomorú, sőt, dühös, ha megbántják valamelyiküket, vagy a botlását okozzák (Ézs 63:9; Márk 9:42).

 6. Az 1Korintusz 1:26–29 szerint mit gondol a világ Jézus tanítványairól?

⁶ Még miben hasonlítanak Jézus tanítványai a kisgyermekekhez? Abban, ahogyan a világ tekint rájuk. A világban a gazdag, híres és befolyásos embereket tartják nagyra, ezért a keresztényeket nem sokra becsülik, mivel jelentéktelennek tűnnek, akárcsak a kisgyermekek. (Olvassátok fel: 1Korintusz 1:26–29.) Jehova azonban egészen másképp látja őket.

 7. Mit szeretne Jehova, hogyan érezzünk a testvéreink iránt?

⁷ Jehova minden imádóját szereti és fontosnak tartja, függetlenül attól, hogy mióta szolgálja őt. Ezért nekünk is szeretnünk kell „a testvérek egész közösségét”, és nem csak néhányakat (1Pét 2:17). Éreztessük velük, hogy fontosak nekünk, és törekedjünk rá, hogy ne bántsuk meg őket. Ha tudomásunkra jut, hogy mégis megbántottuk egy testvérünket, azt nem vehetjük félvállról. Nem intézhetjük el annyival, hogy túl érzékeny, és hogy majdcsak túlteszi magát rajta. Gondoljunk bele, hogy miért eshetett neki rosszul az, amit mondtunk vagy tettünk. Lehet, hogy a neveltetése miatt nagyon kicsi az önbecsülése. Vagy talán új az igazságban, és még nem tanulta meg, hogyan reagáljon, amikor szembesül mások tökéletlenségével. Bármi áll is a háttérben, igyekezzünk mihamarabb helyreállítani a békét. Azoknak pedig, akik hajlamosak megsértődni, fel kell ismerniük, hogy ez egy olyan hiányosság, amelyen változtatniuk kell. Ha sikerül fejlődniük ezen a téren, az jó hatással lesz rájuk is, és a környezetükre is.

 8. Milyen szemléletmód volt hatással Jézus tanítványaira?

⁸ Jézus arra ösztönözte a tanítványait, hogy legyenek olyanok, mint a kisgyermekek. Miért volt erre szükség? A tanítványai előtte ezt kérdezték tőle: „Tulajdonképpen ki a legnagyobb az egek királyságában?” (Máté 18:1). Akkoriban a zsidóknak nagyon fontos volt, hogy kinek milyen a társadalmi rangja. Egy tudós ezt írta: „A férfiak meghalni is készek voltak a becsületért, a hírnévért, az elismerésért és a tiszteletért.”

 9. Mire szólította fel Jézus a tanítványait?

⁹ Mivel a zsidó kultúrában ilyen mélyen gyökerezett a versengés, Jézus tudta, hogy a tanítványainak nem lesz könnyű változtatniuk a gondolkodásukon. Erre szólította fel őket: „aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legfiatalabb, és aki vezető szerepet tölt be, mint aki szolgál” (Luk 22:26). Úgy tudunk olyanok lenni, „mint a legfiatalabb”, ha másokat többre tartunk magunknál (Flp 2:3). És minél inkább sikerül ezt megvalósítanunk, annál kisebb lesz a valószínűsége, hogy megbántunk valakit.

10. Mire ösztönözzön minket az, amit Pál a korintusziaknak írt?

¹⁰ Ha a testvéreink jó tulajdonságaira összpontosítunk, akkor nem nehéz belátnunk, hogy mindenki jobb nálunk valamiben. Érdemes elgondolkodnunk azon, amit Pál apostol a korintuszi gyülekezetnek írt: „ki tesz téged mástól különbbé? Igen, mid van, amit nem kaptál? Ha meg úgy kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7). Vigyázzunk, hogy soha ne tereljük magunkra a figyelmet, és ne tartsuk többre magunkat másoknál. Például, ha egy testvér buzdító előadásokat tud tartani, vagy egy testvérnő ügyesen vezet be bibliatanulmányozásokat, fontos elismerniük, hogy Jehováé az érdem.

11. Mi a tanulsága a királyról és a rabszolgáiról szóló példázatnak?

¹¹ Nem sokkal azután, hogy Jézus figyelmeztette a tanítványait, hogy ne okozzák mások botlását, elmondott egy példázatot a megbocsátásról. Egy király elengedte az egyik rabszolgájának a hatalmas adósságát, amelyet az sosem lett volna képes visszafizetni. Később viszont ez a rabszolga nem volt hajlandó elengedni egy sokkal kisebb adósságot egy rabszolgatársának. Amiért ilyen irgalmatlan volt, a király börtönbe vetette. Jézus így fogalmazta meg a tanulságot: „Ugyanígy fog bánni az én égi Atyám is veletek, ha nem bocsátotok meg a testvéreteknek szívből” (Máté 18:21–35).

12. Milyen károkat okozunk azzal, ha nem bocsátunk meg valakinek?

¹² Ez az irgalmatlan rabszolga nem csak magának ártott a viselkedésével. A rabszolgatársát „börtönbe záratta, míg vissza nem fizeti a tartozását”. De még másokra is hatással volt, amit tett. „Amikor a rabszolgatársai látták a történteket, nagyon szomorúak lettek”. Ehhez hasonlóan nem csak magunkkal teszünk rosszat, ha nem bocsátunk meg egy testvérünknek. Miért mondhatjuk ezt? Azzal, akinek nem bocsátunk meg, nem tudunk kedvesen és szeretettel bánni. Ezenkívül a gyülekezet többi tagjának is rossz érzés azt látni, hogy nem vagyunk békében egymással.

13. Mit tanultál egy úttörő testvérnő történetéből?

¹³ Ha megbocsátunk a testvéreinknek, az ránk is, és másokra is jó hatással van. Ezt tapasztalta egy úttörő testvérnő is, akit most nevezzünk Crystalnek. A gyülekezetében volt egy testvérnő, akinek a viselkedését nagyon bántónak érezte. Ezt meséli: „A nyers megjegyzései olyanok voltak, mintha kést döftek volna belém. Még csak egy autóba sem akartam ülni vele, amikor a testvérekkel szolgálatba indultunk. Elvesztettem az örömömet, és már nem voltam olyan buzgó.” Crystal úgy gondolta, hogy jogosak az érzései, de nem engedte, hogy a neheztelés és az önsajnálat elhatalmasodjon rajta. Alázatosan alkalmazta a „Bocsássatok meg szívetekből!” című cikk javaslatait. (Lásd: Őrtorony, 1999. október 15.) Visszatekintve ezt mondja: „Felismertem, hogy mindannyian küzdünk azért, hogy felvegyük az új egyéniséget, és hogy Jehova naponta készségesen megbocsát nekünk. Miután megbocsátottam a testvérnőnek, nagyon megkönnyebbültem, és visszanyertem az örömömet.”

14. a) A Máté 18:21, 22 szerint mi okozhatott problémát Péternek, és mit tanulhatunk Jézus válaszából? b) Mi segíthet, hogy meg tudjunk bocsátani másoknak?

¹⁴ Tudjuk, hogy az a helyes, ha megbocsátunk másoknak. Mégsem mindig könnyű ezt megtenni. Úgy tűnik, hogy időnként Péter apostolnak is voltak ilyen érzései. (Olvassátok fel: Máté 18:21, 22.) Mi segíthet, hogy meg tudjunk bocsátani? Először is, elmélkedjünk azon, hogy Jehova mi mindent bocsátott már meg nekünk, pedig erre nem szolgáltunk rá (Zsolt 103:8–10; Máté 18:32, 33). Azt se felejtsük el, hogy „kötelesek vagyunk szeretni egymást”, vagyis nem választás kérdése, hogy megbocsátunk-e a testvéreinknek (1Ján 4:11). Másodszor, gondoljuk át, hogy mennyi jó származik abból, ha megbocsátunk. Szeretetet mutatunk a testvérünk iránt, aki megbántott minket, hozzájárulunk a gyülekezet egységéhez, mi magunk is megkönnyebbülünk, és megőrizzük a jó kapcsolatunkat Jehovával (2Kor 2:7; Kol 3:14). Harmadszor pedig, kérjük Jehovát imában, hogy segítsen nekünk megbocsátani. Sátán azt akarja, hogy ne legyen béke köztünk és a testvéreink között (Ef 4:26, 27). Szükségünk van Jehova támogatására, hogy ne essünk bele a csapdájába.

15. A Kolosszé 3:13 szerint mit tegyünk, ha megsért minket valaki a gyülekezetben?

¹⁵ Mit tegyünk, ha egy testvér vagy testvérnő annyira megbántott minket, hogy nem tudunk túllépni rajta? Mindenképp igyekezzünk megőrizni a békét. Imádkozzunk Jehovához, hogy áldja meg a testvérünket, és segítsen nekünk meglátni azokat a jó tulajdonságait, amelyeket ő is értékel benne (Luk 6:28). Ha úgy érezzük, hogy feltétlen beszélnünk kell a testvérünkkel, alaposan gondoljuk át, hogyan tudnánk tapintatosan megbeszélni vele a dolgot. Ne feltételezzük, hogy szándékosan bántott meg minket (Máté 5:23, 24; 1Kor 13:7). De mi a helyzet, ha ő nem akar kibékülni? Akkor se mondjunk le róla, hanem továbbra is viseljük el őt. (Olvassátok fel: Kolosszé 3:13.) Ne engedjük, hogy a neheztelés a botlásunkat okozza, és tönkretegye a Jehovával ápolt barátságunkat. Ezzel bebizonyítjuk, hogy mindennél jobban szeretjük Jehovát (Zsolt 119:165).

16. Milyen felelősségünk van mindannyiunknak?

¹⁶ Micsoda megtiszteltetés, hogy egységesen szolgálhatjuk Jehovát, egy nyájként a pásztorunk vezetése alatt! (Ján 10:16). A Szervezetten cselekedjük Jehova akaratát című könyv 165. oldalán ez áll: „Most, hogy magad is tapasztalod ennek az egységnek az előnyeit, felelősséged, hogy segíts a megőrzésében.” Ezért törekedjünk rá, hogy úgy lássuk a testvéreinket, ahogy Jehova. Az ő szemében mindannyian értékes kisgyermekek vagyunk. Te is így gondolkozol a testvéreidről? Biztos lehetsz benne, hogy Jehova észrevesz és értékel mindent, amit értük teszel (Máté 10:42).

17. Mire ösztönzött minket ez a cikk?

¹⁷ Szeretjük a testvéreinket és a testvérnőinket. Ezért „határozzuk el, hogy nem teszünk testvér elé olyasmit, ami a botlását okozza vagy elbuktatja” (Róma 14:13). Tartsuk többre magunknál a hittársainkat, és szívből bocsássunk meg nekik. Ne engedjük, hogy mások a botlásunkat okozzák, hanem „törekedjünk olyasmikre, amik elősegítik a békét, és amikkel építjük egymást” (Róma 14:19).