Komoly nézeteltérések rendezése

„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő” (Máté 18:15–17).

Mi volt a helyzet akkor, ha egy zsidónak (vagy később egy kereszténynek) komoly nehézségei támadtak valamelyik társával, aki Jehovát imádta? Annak kellett először lépnie, aki úgy gondolta, hogy sérelmet szenvedett el. Négyszemközt kellett megbeszélnie a dolgokat a megbántó személlyel. Ha nem próbált meg híveket szerezni a saját álláspontja védelmére a fennálló helyzetben, akkor biztosan nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy megnyeri a testvérét, főleg ha csupán félreértésről volt szó, amelyet gyorsan lehetett tisztázni. Könnyebben jött rendbe minden, ha csak a közvetlen érintettek tudtak a dologról.

Az, hogy a bűnbánatot nem tanúsító bűnösnek a kiközösítés lehetett az osztályrésze, rámutat arra, hogy a Máté 18:15–17 nem a kisebb nézeteltérésekre vonatkozik. Jézus itt komoly sérelmekre utalt, mindamellett olyanokra, amelyeket talán már a két érintett fél is lerendezhetett egymás között. Az ilyen sérelem például magában foglalhatott rágalmazást, vagy olyasmit, ami komolyan érintette a szenvedő alany hírnevét. Vonatkozhatott pénzügyi dolgokra is, mivel a következő versek Jézusnak a könyörtelen rabszolgáról szóló példázatát tartalmazzák, akinek nagy adósságot engedett el ura (Máté 18:23–35). Egy idejében meg nem adott kölcsön talán csak múló nehézséget jelentett, amit könnyen megoldhatott egymás között a két fél. De komoly bűn, azaz lopás lehetett belőle, ha a kölcsönkérő konokul elutasította a tartozás visszafizetését.