Olvasók kérdései

● Amikor egyik barátom kereszténnyé lett, a felesége elvált tőle, és látni sem akarta többé. Bár a barátom tudja, hogy bibliailag nem vált szabaddá egy újabb házasságra, udvarol valakinek. Mit mond a Biblia az ilyen udvarlásról, és hogyan tudnék én a legjobban segíteni a barátomnak?

Sajnálatos dolog, hogy a jogtalan válással a feleség magányos életnek és kísértésnek tette ki a férjét. De mindaddig, amíg a férj nem lesz bibliailag szabad egy újabb házasságra, az udvarlás — amelyet folytat — helytelen és veszélyes. Kedves, de határozott segítségre van szüksége, amit feltétlenül nyújthatunk neki.

Ma sokféle címen engedélyezik a törvényes válást. A hatóságok szemében, amint az ilyen válás jogerőre emelkedik, a két személy újra „egyedülálló”-nak tekinthető. Isten Igéje azonban másként tekinti a dolgot. Jézus azt mondta: „Aki elbocsátja [válás útján] a feleségét paráznaság okán kívül [porneia, durva szexuális erkölcstelenség] és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el” (Máté 19:9). Ha tehát a kormányzat törvényes válást engedélyez ott is, ahol nem áll fenn bibliai alap és, ahol nem történt erkölcstelenség, Isten még férjnek és feleségnek tekinti a két személyt.

Ez az ismeret segít a kereszténynek megérteni, hogyan viselkedjen az olyan személy, aki bibliai értelemben nem szabadult fel arra, hogy újabb házasságot kössön. Az az igazságnak megfelelő eljárás tehát, ha az illető férfi vagy nő úgy viselkedik, mintha törvényes házasságban együtt élne még a házastársával. Bár sajátosan a házastársi kapcsolatokra utal, a Példabeszédek 5:15–21 világosan kijelenti, hogy a nős férfi nem táplálhat romantikus érzéseket más nő iránt: ’Légy hű feleségedhez, és egyedül őt szeresd. Légy boldog a feleségeddel és azzal a lánnyal találd meg örömödet, akit feleségül vettél. Az ő bájai tegyenek boldoggá; ő vegyen körül téged szerelmével. Miért adnád szerelmedet másnak? Az Úr látja minden tettedet’ („Good News Bible” szerint). Igen, ha valaki házasságban élőnek számít Isten előtt, annak kerülnie kell mindenféle romantikus kalandot. A hű József nem volt hajlandó erkölcstelenségbe keveredni egy férjes asszonnyal (1Móz 39:10–12).

Aki másként cselekedne, ezzel tiszteletlenséget tanusítana a házassági elrendezés és annak Létrehozója, Jehova iránt. Ugyanakkor rossz példát mutatna a keresztényi viselkedés terén. Továbbá, ha egy ilyen férfi és nő egymás iránti romantikus érzéseket táplálva keresi egymás társaságát, erős nyomás alá kerül, és olyan szexuális cselekedetek elkövetésének teszi ki magát, amelyek csak a házasságban megengedettek. Azt olvassuk: „Legyen tiszteletre méltó a házasság és szeplőtelen a házaságy, mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli az Isten” (Zsid 13:4).

A szellemi vonatkozásban képesített egyének adjanak bibliai tanácsot az olyan személynek, aki Írás szerint nem szabad a házasságra, és igyekezzenek „helyreigazítani” az illetőt (Gal 6:1). Ha nem reagál rá, tartsanak ki a segítségnyújtásban intéssel és feddéssel, sőt, ’szigorú feddésben’ is részesítsék — ha kell — az illetőt (Péld 29:1; Tit 1:10, 13).

Talán sikerül megerősíteni benne az Isten iránti szeretetet és elérni nála, hogy értékelje azt a mély örömet és megelégedést, amit az a tudat nyújt, hogy Isten szereti és megáldja őt (Róma 8:35–39; 2Kor 4:16–18). A szellemi képesítésűek és a gyülekezet más tagjai is segíthetik őt abban, hogy leküzdje az egyedüllétet azzal, hogy helyes és építő jellegű társaságban van, és jó munkával köti le magát (Tit 2:14). Így talán sikerül távol tartani őt attól az úttól, amely Isten törvényének megszegéséhez vezetne a házasságtörés dolgában, és aminek a gyülekezetből való kiközösítés lenne a következménye (1Kor 5:9–11).

Ha valaki kitart az udvarlásban, holott Írás szerint nem szabad a házasságra, a gyülekezetben talán sokan úgy érzik, hogy ugyanazt a bibliai tanácsot kell követniük, mint az olyannal kapcsolatban, aki nem akar dolgozni: „Ha valaki nem engedelmeskedik a szavunknak . . . az ilyen személyt jegyezzétek meg és ne barátkozzatok vele, hogy megszégyenüljön. De ne tekintsétek ellenségnek, hanem továbbra is mint testvért intsétek őt” (2Thess 3:14, 15). Sokan vannak az olyan keresztények, akik nagy tiszteletet éreznek Isten házassági elrendezése iránt, és ezért nem akarnak olyanok társaságában lenni, akik szánt-szándékkal nem tisztelik ezt az elrendezést. Azzal, hogy nem óhajtanak társasági kapcsolatot fenntartani az ilyen egyénnel, valamint azzal, amit a gyülekezetben Isten bölcs tanácsának megfogadásáról mondanak, talán sikerül arra indítaniuk az illetőt, hogy megszüntesse helytelen eljárását (Judás 23a).