SALÓMÉ

(valószínűleg a ’béke’ jelentésű héb. alapszóból):

1. A Máté 27:56 és a Márk 15:40 összevetéséből kitűnik, hogy Salómé Zebedeus fiainak lehetett az anyja, azaz Jakabé és Jánosé, akik Jézus Krisztus apostolai voltak. Míg az előbbi írásszöveg két Máriát említ, mégpedig Mária Magdalénát és azt a Máriát, aki (Kisebb) Jakab és Józsé anyja volt, és mellettük Zebedeus fiainak anyjáról is azt mondja, hogy jelen volt Jézus oszlopra feszítésénél, addig az utóbbi írásszöveg Salómét nevezi meg, mint aki együtt volt a két Máriával.

Hasonló alapon feltételezhető az is, hogy Salómé a vér szerinti testvére volt Máriának, Jézus anyjának. Erre abból lehet következtetni, hogy a János 19:25-ben ugyanarról a két Máriáról van szó, Mária Magdalénáról és ’Klópás feleségéről’ (akit általában a Kisebb Jakab és Józsé anyjának tartanak), és még ez olvasható ott: „Jézus kínoszlopánál pedig ott állt az anyja és anyjának nővére”. Ha ez a vers (Jézus anyja mellett) ugyanarról a három személyről beszél, mint Máté és Márk, akkor Salómé Jézus anyjának a testvére volt. A Máté 27:55 és a Márk 15:40, 41 viszont elmondja, hogy sok más asszony is jelen volt, akik korábban elkísérték Jézust, így Salómé közöttük is lehetett.

Salómé az Úr Jézus Krisztus tanítványa volt, és más asszonyokkal együtt ő is elkísérte Jézust, és szolgált neki a javaiból, ahogyan arra Máté, Márk és Lukács (8:3) utal.

Ha helyesen feltételezzük róla, hogy Zebedeus fiainak volt az anyja, akkor ő fordult Jézushoz azzal a kéréssel, hogy a fiai hadd ülhessenek a jobb és a bal kezénél a Királyságában. Máté szerint az anya, Márk szerint pedig Jakab és János tárta Jézus elé a kérést. Az történhetett, hogy a fiúkban fogalmazódott meg a kívánság, és rávették az anyjukat, hogy tolmácsolja a kérésüket. Az is ezt támasztja alá, amit Máté beszél el, hogy ugyanis a többi tanítvány a kérés hallatán nem az anyára lett dühös, hanem a két testvérre (Mt 20:20–24; Mk 10:35–41).

A Jézus halála utáni harmadik napon hajnalhasadáskor Salómé más asszonyokkal együtt Jézus sírjához ment, hogy megkenje a holttestet fűszerekkel, de a kő el volt hengerítve, és a sírban egy angyal fogadta őket ezekkel a szavakkal: „Feltámadt, nincs itt. Nézzétek, ez az a hely, ahova fektették” (Mk 16:1–8).

2. Heródes Fülöp lánya; anyjának, Heródiásnak egyetlen gyermeke. Idővel Heródes Antipasz feleségül vette Salómé édesanyját, miután házasságtörő módon elvette őt féltestvérétől, Fülöptől. Röviddel i. sz. 32 pászkája előtt Antipasz vacsorával ünnepelte a születésnapját Tibériásban. Meghívta Salómé hercegnőt is, aki immár a mostohalánya volt, hogy táncoljon az egybegyűltek előtt, akik ’a főrangú emberei, a katonai parancsnokok és Galilea első emberei’ voltak. Heródesnek annyira tetszett Salómé tánca, hogy megígérte, bármit megad neki, amit kér, akár a királysága felét is. Gonosz anyjának tanácsára Salómé Keresztelő János fejét kérte. Heródes „bánatos lett ugyan, de az esküire és a vele asztalhoz telepedettekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják oda; így hát elküldött valakit, és lefejeztette Jánost a börtönben. Azután elhozták a fejét egy tálcán, és odaadták a leánynak, az pedig odavitte anyjának” (Mt 14:1–11; Mk 6:17–28).

Salómé neve nem szerepel a Bibliában, de Josephus írásaiban fennmaradt. Ezekből az is kiderül, hogy Salómé férjhez ment Fülöphöz, a területi uralkodóhoz, Heródes Antipasz másik féltestvéréhez, de nem született gyermekük. Fülöp halála után Salómé az unokatestvérének, Arisztobulosznak a felesége lett, és három fiút szült neki, ahogy azt Josephustól megtudhatjuk.