Jézus élete és szolgálata
Újra elmegy a templomba
JÉZUS és tanítványai Jerikóból való megérkezésük óta most már a harmadik éjszakájukat töltik Betániában. Hétfőn, Nizán hó 10-én, már korán reggel elindulnak Jeruzsálembe. Jézus éhes. Amikor észrevesz egy lombos fügefát, odamegy abban a reményben, hogy talál rajta néhány fügét.
A fa szokatlanul korán hajtott levelet, hiszen a fügeérés ideje csak júniusban van, és most még csak március vége van. Mivel a levelek előbb kizöldültek, Jézus arra számít, hogy a fügék is előbb beérnek. De csalódnia kell, a levelek ugyanis megtévesztik. Jézus ezekkel a szavakkal átkozza meg a fát: „Senki ne egyen többé rólad gyümölcsöt.” E folyóirat egy későbbi számában megtudjuk majd, milyen következménye lett annak, hogy Jézus megátkozta a fügefát, és milyen jelképes értelmet tulajdonított Jézus neki.
Nem sokkal ezután, Jézus tanítványaival megérkezik Jeruzsálembe. Elmegy a templomba, melyet előző délután megszemlélt. Ma azonban akcióba kezd, miként három évvel korábban is, amikor i. sz. 30-ban feljött a pászka megünneplésére. Jézus kiűzi a templomból az árusokat és kereskedőket, és felborogatja a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait. Nem engedi meg, hogy bármilyen eszközt behozzanak a templomba.
A pénzváltókat és állatkereskedőket ezekkel a szavakkal ítéli el a templomban: „Meg van írva: ʼAz én házamat imádság házának nevezik’, ti pedig rablók barlangjává teszitek.” Azért rablók, mert megemelt árat követelnek azoktól, akiknek áldozati állatra van szükségük, akik más lehetőség híján kénytelenek ezeket megvenni. Jézus az ilyen üzletelést zsarolásnak vagy rablásnak tekinti.
Amikor a főpapok, írástudók és a nép előkelői meghallják Jézus újbóli tetteit, megint lehetőséget keresnek, miként ölhetnék meg. Tetteikkel azt bizonyítják, hogy javíthatatlanok. Csak azt nem tudják, miképpen veszíthetnék el Jézust, mert az egész nép rajta csüng és őt hallgatja.
A természetes zsidókon kívül a pogányok is eljönnek a pászkára. Ezek prozeliták, azaz zsidó hitre áttért személyek. Bizonyos görögök, nyilvánvalóan prozeliták, Fülöphöz mennek azzal a kérésükkel, hogy szeretnék Jézust látni. Fülöp odamegy Andráshoz, feltehetően azért, hogy megkérdezze, lehetséges-e Jézussal találkozni. Jézus még mindig a templomban van, ahol a görögök is láthatják őt.
Mivel Jézus tudja, hogy csak néhány napja van már hátra, helyzetét a következő csodálatos szemléltetéssel ábrázolja: „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. Bizony-bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”
Egy búzaszemnek csekély értéke van. De mi történik a búzaszemmel, ha a földbe kerül és „meghal”, vajon léte mint búzaszem ezzel véget ér? Nem, hanem elkezd csírázni, és idővel szárba szökik és sokszoros termést hoz. Hasonló módon, Jézus csak egy tökéletes ember. De ha Isten iránti hűségben meghal, örök életet tud adni hűségeseinek, akik ugyanolyan önfeláldozó szellemet tanúsítanak, mint Jézus. Jézus ezért ezt mondja: „Aki szereti a lelkét, elveszejti, aki pedig gyűlöli a lelkét e világon, örök életre őrzi meg azt.”
Jézus nyilvánvalóan nemcsak önmagára gondol, mert ezután ezt mondja: „Ha valaki nekem szolgál, kövessen engem és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. És ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” Milyen csodálatos jutalom, ha valaki Jézust követi és őt szolgálja! Abban a megtiszteltetésben részesül az Atyától, hogy Krisztussal együtt részt vehet a Királyságban.
Jézus a rá váró nagy szenvedésre és haláltusára gondolva, így folytatja: „Most nyugtalan a lelkem és mit is mondjak? Atyám, ments meg ettől az órától.” Bárcsak elkerülhetné, ami rá vár! De nem, nem ezt mondja: „De hisz ezért jöttem erre az órára.” Jézus egyetért Isten egész elrendezésével, még azzal is, ami a saját halálát érinti. Máté 21:12, 13, 18, 19; Márk 11:12–18; Lukács 19:45–48; János 12:20–27.
◆ Miért gondolja Jézus, hogy a fügefán talán fügét talál, holott még nem érkezett el a fügeérés ideje?
◆ Miért nevezte Jézus a templomi árusokat „rablóknak”?
◆ Milyen tekintetben volt Jézus olyan, mint a búzaszem, amely meghal?
◆ Mit érzett Jézus a rá váró szenvedésekre és a halálra gondolva?