A Biblia nézőpontja

Értékes vagy Isten szemében!

„ÉLETEM LEGNAGYOBB RÉSZÉBEN AZ ÉRTÉKTELENSÉG ÉRZÉSE GYÖTÖRT — ÍRTA EGY KERESZTÉNY ASSZONY. — BÁRMENNYIRE SZERETEM IS JEHOVÁT, ILLETVE BÁRMILYEN NAGY ERŐFESZÍTÉST TESZEK IS AZÉRT, HOGY ŐT SZOLGÁLJAM, MINDIG AZ AZ ÉRZÉSEM, HOGY NEM ELÉG JÓ, AMIT CSINÁLOK.”

ISMERSZ valakit, aki az alkalmatlanság vagy az értéktelenség mélyen gyökerező érzéseivel küszködik? Vagy időnként te magad is így érzel? Ezek az érzések még Isten hűséges imádói között sem szokatlanok. Senki sem mentes azoktól a hatásoktól, amelyek abból fakadnak, hogy ezekben a „nehéz időkben” élünk. Sokan tapasztalták már, hogy mellőzik, megbecstelenítik és bántalmazzák őket olyan személyek, akik „mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői” — ezek uralkodó jellemvonások „az utolsó napokban” (2Timótheus 3:1–5). Az ilyen kellemetlen tapasztalatok talán mély érzelmi sebeket hagynak, s azt idézik elő az emberben, hogy teljesen értéktelennek érezze magát.

Más esetekben azért lehetnek rossz érzéseik az embereknek, mert rendkívül magas mércét állítanak saját maguk elé. Ha képtelenek megfelelni ezeknek a mércéknek, akkor az megerősíti bennük azt az érzést, hogy ők sohasem elég jók. Bármi legyen is az ok, akik az értéktelenség érzéseivel küszködnek, azoknak nehéz lehet megérteniük, hogy Isten, vagy akár valaki más, miért szereti őket. Talán még azt is gondolják, hogy egyszerűen nem lehet őket szeretni.

De Jehova Isten nem így érez! Szavában Jehova arra figyelmeztet minket, hogy őrizkedjünk Ellenfele, Sátán, az Ördög „félrevezető taktikáitól” (Efézus 6:11, Jewish New Testament). Sátán arra használja félrevezető taktikáit, hogy megpróbáljon leállítani bennünket Istenünk imádatában. Ezért Sátán azt az érzést táplálja bennünk, hogy értéktelenek vagyunk, és Jehova sohasem talál bennünk szeretetre méltó vonásokat. De Sátán „hazug”, sőt a „hazugság atyja” (János 8:44). Ezért nem szabad engednünk, hogy félrevezető taktikáival becsapjon minket! A Bibliában Jehova elmondja, hogy mit gondol, és biztosít bennünket afelől, hogy értékesek vagyunk a szemében.

Kiegyensúlyozott nézet értékeinkről

A Biblia figyelmeztet arra, hogy rossz hatással lehet ránk, ha elhagyjuk magunkat. A Példabeszédek 24:10 ezt írja: „Ha lágyan viselted magadat [elhagyod magad, Katolikus fordítás] a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.” Ha hosszan tartó, rossz érzéseink vannak, az elrabolhatja erőnket, és úgy érezhetjük, hogy gyengék és sebezhetőek vagyunk. Biztos lehetsz abban, hogy Sátán ezt jól tudja. Elég nehéz lehet, ha szívünket az értéktelenség érzései gyötrik. De még terhesebbé válik a helyzet, amikor Sátán megpróbálja kihasználni ezeket az érzéseket.

Fontos hát, hogy egészséges, kiegyensúlyozott nézetünk legyen az értékeinkről. Pál apostol erre ösztönzött: „mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék” (Róma 12:3). A Békés-Dalos fordítás így adja vissza ezeket a szavakat: „azt mondom mindegyiteknek: Senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul.” Az Írások tehát arra buzdítanak bennünket, hogy legyen magunkról kiegyensúlyozott nézetünk. Egyrészt őrizkednünk kell az önteltségtől, másrészt meg kell próbálnunk, hogy ne essünk a másik végletbe se, hiszen Pál rámutat, hogy a józan gondolkozáshoz elengedhetetlen, hogy gondoljunk valami jót is magunkról. Igen, Pál isteni ihletés alatt arra utal, hogy mindegyikünk értékes Jehova szemében.

A kiegyensúlyozott önbecsülés gondolata szintén felfedezhető Jézus következő szavaiban: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:39). A „mint magadat” kifejezés azt mutatja, hogy kell lennie némi önértékelésünknek vagy önbecsülésünknek. Igaz, vannak hiányosságaink, és követünk el hibákat. De ha törekszünk rá, hogy megörvendeztessük Istent, ha szomorúak vagyunk hiányosságaink miatt, és megbocsátását kérjük, még mindig lehet némi önértékelésünk. Bíráló szívünk talán más mellett erősködik, de ne feledjük: „nagyobb az Isten a mi szívünknél” (1János 3:20). Vagyis Jehova teljesen másképp láthat bennünket, mint ahogyan mi látjuk saját magunkat.

Megtört szívek, sebhedt lelkek

A zsoltáríró Dávid így írt: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsoltárok 34:19). Magyarázatot fűzve ehhez a vershez, a Matthew Henry’s Commentary on the Whole Bible című könyv ezt írja: „Az igazságos emberek jellemvonása az . . . , hogy megtört szívűek, és bűnbánó lelkük van, alázatosak a bűneik miatt, valamint nincs önbecsülésük; saját szemükben senkiknek érzik magukat, és nem bíznak saját érdemükben.”

Akik ’megtört szívűek’ vagy ’sebhedt lelkűek’, úgy érezhetik, hogy Jehova messze van tőlük, és hogy túlságosan jelentéktelenek ahhoz, hogy Jehova törődjön velük. De ez nem így van. Dávid szavai arról biztosítanak minket, hogy Jehova nem hagyja el azokat, akik „saját szemükben senkiknek érzik magukat”. Könyörületes Istenünk tudja, hogy ilyen időszakokban nagyobb szükségünk van rá, mint bármikor máskor, és ő közel van hozzánk.

Figyelj meg egy példát. Pár évvel ezelőtt egy anyukának gyorsan el kellett vinnie kétéves kisfiát a kórházba, mert a kisfiú súlyos kruppban szenvedett. Miután megvizsgálták a kisfiút, az orvosok tájékoztatták az anyukát, hogy éjszakára bent kell a kisfiúnak maradnia a kórházban. Hol töltötte az édesanya az éjszakát? Egy széken a kórházi szobában, gyermeke ágya mellett. A kisfia beteg volt, neki pedig egyszerűen mellette kellett lennie. Szerető égi Atyánktól, akinek a képére lettünk teremtve, kétségkívül még ennél is többet várhatunk! (1Mózes 1:26; Ésaiás 49:15). A Zsoltárok 34:19 megindító szavai arról biztosítanak bennünket, hogy amikor ’megtört szívűek’ vagyunk, Jehova egy szerető szülőhöz hasonlóan „közel van” — állandóan éber, figyel, és kész segíteni (Zsoltárok 147:1, 3).

„Ti sok verebecskénél drágábbak vagytok”

Jézus a földi szolgálata alatt sok mindent feltárt Jehova gondolatairól és érzéseiről; többek között azt is, hogy miként érez Jehova a földi szolgái iránt. Jézus nemegyszer arról biztosította tanítványait, hogy értékesek Jehova szemében (Máté 6:26; 12:12).

Szemléltetve, hogy mindegyik tanítványa egyenként értékes, Jézus például ezt mondta: „Nem adnak-e két verebet egy csekély értékű pénzdarabért? És mégis, egyikük sem esik a földre a ti Atyátok tudta nélkül. De még a fejetek hajszálai is mind meg vannak számolva. Ezért ne féljetek, ti sok verébnél többet értek” (Máté 10:29–31, NW). Gondolj csak bele, mit jelenthettek ezek a szavak Jézus első századi hallgatóinak.

A verebek nyilvánvalóan az étkezésre használt összes madár közül a legolcsóbbak voltak. Ezeket az apró madarakat általában megkopasztották, fából készült nyársra húzták, és megsütötték. Jézus kétségkívül látott olyan szegény asszonyokat a piactéren, akik aprópénzeiket számolgatták, hogy megnézzék, hány verebet tudnak venni. A madarak olyan keveset értek, hogy egy kis értékű pénzérméért (szó szerint egy asért, mely kevesebbet ért 10 forintnál), egy személy két verebet tudott vásárolni.

Jézus ezt a szemléltetését egy kicsit később megismételte, de már valamelyest változtatott rajta. A Lukács 12:6 [NW] szerint Jézus ezt mondta: „Nemde öt verebet adnak két csekély értékű pénzérméért?” Gondolj bele. Egyetlen kis értékű pénzérméért a vásárló két verebet kapott. Ha azonban két pénzérméért akart vásárolni, akkor nem négy verebet kapott, hanem ötöt. Ezt az ötödik madarat csak úgy ráadásként adták még a többihez, mintha annak egyáltalán nem lett volna semmi értéke. „Pedig egy sincs [még az sem, amelyet ráadásként adtak] elfelejtve közülük Isten előtt” — mondta Jézus. Alkalmazva a szemléltetést, Jézus így fejezte be gondolatát: „sok verébnél értékesebbek vagytok” (Lukács 12:7, NW). Mennyire buzdítóak lehettek ezek a szavak Jézus hallgatóinak!

Érted a lényegét Jézus szívet melengető szemléltetésének? Ha Jehova még a kicsiny madarakat is értékesnek tartja, mennyivel inkább drágák neki földi szolgái! Jehovánál egyikünk sem csupán egy a sok ember közül. Mindegyikünk annyira értékes Jehova szemében, hogy még a legapróbb részletet is megjegyzi velünk kapcsolatban — a fejünk hajszálai is egyenként számon vannak tartva.

Persze Sátán továbbra is élni fog „félrevezető taktikáival”, például azzal, hogy kihasználja, ha értéktelennek érezzük magunkat, hogy így leállítson bennünket Jehova szolgálatában. De ne hagyd, hogy Sátán győzzön! Emlékezz csak a bevezetőben idézett keresztény asszonyra. Neki Az Őrtorony folyóirat egyik cikkea segített, amely arra figyelmeztetett, hogy Sátán erőfeszítéseket tesz arra, hogy kihasználja érzéseinket. Ez az asszony ezt mondja: „Sohasem ismertem fel, hogy Sátán megpróbálja az elkedvetlenítésemre használni érzéseimet. Mivel most már tudom ezt, ösztönzést érzek arra, hogy küzdjek ezek ellen az érzések ellen. Most már emelt fővel tudok szembeszállni ezekkel a sátáni taktikákkal.”

Jehova „mindent tud” (1János 3:20). Igen, tudja, min megyünk most keresztül. Azt is tudja, mit éltünk át a múltban, ami talán tönkretette önbecsülésünket. Ne feledd: az számít, hogy Jehova hogyan tekint bennünket! Mindegy, mennyire gondoljuk magunkat értéktelennek, vagy olyannak, akit nem lehet szeretni, Jehova azzal biztat bennünket, hogy minden egyes szolgája értékes neki. Hihetünk Jehovának, hiszen az Ellenfelétől eltérően, Isten ’nem tud hazudni’ (Titus 1:2, NW).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 12. oldalon]

Egy szerető szülőhöz hasonlóan Jehova közel van azokhoz, akik szomorúak szívükben

[Képek a 13. oldalon]

Ha Jehova nem feledkezik meg a verebekről, hogyan feledkezne meg rólad?

[Forrásjelzés]

Lydekker

Illustrated Natural History