Legyünk lojálisak Krisztushoz és hű rabszolgájához!

„Az ura . . . mindene fölé kinevezi” (MÁTÉ 24:45–47)

1–2. a) A Szentírás szerint ki a Vezetőnk? b) Mi mutatja, hogy Krisztus tevékenyen vezeti a keresztény gyülekezetet?

JÉZUS a következő szavakkal tette világossá követői számára, hogy nem földi ember lesz a vezetőjük: „»Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert egy a Vezetőtök, a Krisztus” (Máté 23:10). Egyetlen Vezetőjük tehát égi lesz: maga Jézus Krisztus. Ezzel a feladattal Isten bízta meg Jézust. Jehova „feltámasztotta őt a halottak közül . . . , és minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek, amely az ő teste” (Efézus 1:20–23).

² Mivel Krisztus a keresztény gyülekezet ’minden felett való feje’, mindent felügyel, ami a gyülekezetben történik. Semmi sem kerüli el a figyelmét. Tüzetesen megvizsgálja a keresztények minden egyes csoportjának, vagyis gyülekezetének szellemi állapotát. Ez teljesen nyilvánvaló abból a kinyilatkoztatásból, amelyet János apostol az i. sz. első század végén kapott. Hét gyülekezethez szólva Jézus ötször mondta, hogy ismeri a tetteiket, az erősségeiket és a gyengéiket. Ezután tanácsot és buzdítást adott nekik a szükségletnek megfelelően (Jelenések 2:2, 9, 13, 19; 3:1, 8, 15). Semmi kétségünk sincs afelől, hogy Krisztus ugyanilyen jól ismerte a Kis-Ázsiában, Palesztinában, Szíriában, Babilóniában, Görögországban, Itáliában és más helyeken levő többi gyülekezet szellemi állapotát is (Cselekedetek 1:8). De mi a helyzet napjainkban?

A hű rabszolga

 3. Miért helyénvaló Krisztust Fejnek, a gyülekezetet pedig testnek nevezni?

³ Jézus a feltámadása után, és nem sokkal égi Atyjához való visszatérése előtt ezt mondta a tanítványainak: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön.” Majd hozzátette: „íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:18–20). Ezzel tehát azt ígérte, hogy állandóan velük lesz, és irányítja őket. Az Efézusban és Kolosszéban élő keresztényeknek írt levelében Pál apostol egy olyan ’testhez’ hasonlította a keresztény gyülekezetet, amelynek Krisztus a Feje (Efézus 1:22, 23; Kolosszé 1:18). Egy forrásmű szerint ez a metafora „nem csupán létfontosságú egységet sugall a Fejjel, hanem azt is, hogy a Fej akarata a tagokon keresztül érvényesül. Ők az eszközei” (The Cambridge Bible for Schools and Colleges). Kiket használ fel Krisztus mint csoportot azóta, hogy 1914-ben Királyság-hatalmat kapott? (Dániel 7:13, 14).

 4. Malakiás próféciája szerint mit látott Jehova és Krisztus Jézus, amikor eljöttek, hogy megvizsgálják a szellemi templomot?

⁴ Malakiás próféciája megjövendölte, hogy Jehova, „az igaz Úr” ítélkezni jön a ’szövetség követével’, azaz újonnan trónra emelt Fiával, Krisztus Jézussal együtt, és megvizsgálja ’templomát’, vagyis imádatának szellemi házát. „A meghatározott idő”, hogy „az ítélet az Isten házán” elkezdődjön, kétségkívül 1918-ban érkezett ela (Malakiás 3:1; 1Péter 4:17). Azokat, akik azt állították magukról, hogy Istent és az ő igaz imádatát képviselik a földön, alaposan megvizsgálták. A kereszténység egyházait, amelyek évszázadok óta istengyalázó tantételeket tanítanak, és nyakig benne voltak az első világháború öldökléseiben, elvetették. A szellemmel felkent keresztények hűséges maradéka próba alá került, megtisztult mintegy tűzben, és elnyerte Isten helyeslését. Ennek eredményeképpen Jehova úgy tekintett rájuk, mint oly népre, „amely igazságosságban visz ajándékfelajánlást” (Malakiás 3:3).

 5. Jézusnak a ’jelenlétéről’ szóló próféciájával összhangban ki bizonyult a hű ’rabszolgának’?

⁵ Malakiás próféciájával összhangban az összetett jel, amelyet Jézus a tanítványainak adott, hogy felismerhessék ’a jelenlétének és a világrendszer befejezésének’ az idejét, magában foglalta a ’rabszolgának’ mint csoportnak az azonosítását is. Jézus kijelentette: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? Boldog az a rabszolga, ha az ura, amikor megérkezik, ilyen munkában találja őt! Bizony mondom nektek, mindene fölé kinevezi” (Máté 24:3, 45–47). Amikor Krisztus 1918-ban ’megérkezett’, hogy megvizsgálja a ’rabszolgát’, megtalálta a hűséges tanítványok szellemmel felkent maradékát, amely 1879 óta ezt a folyóiratot és más Biblián alapuló kiadványokat használ fel, hogy szellemi eledelről gondoskodjon a kellő időben. Elfogadta őket mint csoportot eszközének, vagyis ’rabszolgájának’, és 1919-ben megbízta őket, hogy törődjenek földi javaival.

Gondoskodás Krisztus földi javairól

6–7. a) Milyen más kifejezéssel illette Jézus a hű ’rabszolgáját’? b) Mire utal az, hogy Jézus a „sáfár” szót használta?

⁶ Néhány hónappal azelőtt, hogy Jézus elmondta a jelenlétének jeléről szóló próféciát, amelyben szó van a földi képviseletét ellátó ’rabszolgáról’ is, más névvel is utalt rá. Ez rávilágít a rabszolga felelősségeire. Jézus kijelentette: „Ki valójában a hű sáfár, az értelmes, akit az ura kinevez majd a szolgaszemélyzete fölé, hogy mindig megadja nekik részüket az eledelből a kellő időben? Igazán mondom nektek, hogy mindene fölé kinevezi” (Lukács 12:42, 44).

⁷ Itt a rabszolgát sáfárnak nevezte. Ez a szó egy olyan görög kifejezés fordítása, amelynek jelentése: ’háztartás vagy birtok intézője’. A sáfár szó nem pusztán okos emberek csoportjára utal, akik érdekes gondolatokat magyaráznak meg a Bibliából. Azonkívül, hogy „a hű sáfár” tápláló szellemi eledelről gondoskodik „a kellő időben”, kinevezik Krisztus szolgaszemélyzete fölé. Azt a megbízatást kapja, hogy viseljen gondot Krisztus földi javairól. Miről is van itt szó?

8–9. Mik azok a javak, amelyekről a kinevezett rabszolga gondot visel?

⁸ A rabszolga felelősségei közé tartozik, hogy felügyeletet gyakoroljon azok felett az anyagi eszközök felett, amelyeket Krisztus követői keresztényi tevékenységeik végzése céljából használnak az egész földön. Ezek közé sorolhatjuk például Jehova Tanúi világközpontját, a fiókhivatalokat és az imádati helyeket: a Királyság-termeket és a kongresszusi termeket. De ami ennél még fontosabb, a rabszolga felvigyázza a Biblia tanulmányozása céljából készülő, szellemileg építő programokat is, amelyekre a hetenkénti összejöveteleken és a rendszeres időközönként megtartott kongresszusokon kerül sor. Ezeken az összejöveteleken felvilágosítást kapunk a bibliai próféciák beteljesedéséről, és időszerű iránymutatást arról, hogy miként alkalmazhatjuk a bibliai alapelveket a mindennapi életünkben.

⁹ Az is a sáfár felelősségei közé tartozik, hogy felügyelje napjaink mindennél fontosabb munkáját: ’a királyság e jó hírének’ prédikálását, és ’minden nemzetből való emberek tanítvánnyá’ tételét. Ez magában foglalja az emberek megtanítását arra, hogy megtartsák mindazt, amit Krisztus, a gyülekezet Feje parancsol most, a vég idején (Máté 24:14; 28:19, 20; Jelenések 12:17). A prédikáló- és tanítómunka során begyűjtésre kerül a felkent maradék lojális társainak ’nagy sokasága’. Ők „minden nemzet kívánatos kincsei”, és kétségkívül Krisztus azon értékes javai közé tartoznak, amelyekről a hű rabszolga visel gondot (Jelenések 7:9; Aggeus 2:7).

A Vezető Testület, amely a rabszolga osztályt képviseli

10. Mely döntéshozó testület létezett az első században, és milyen hatással volt ez a gyülekezetekre?

¹⁰ Nyilvánvalóan az is a hű rabszolga súlyos felelősségei közé tartozik, hogy számos döntést meghozzon. A korai keresztény időkben az apostolok és a jeruzsálemi vének a rabszolga képviseletében az egész gyülekezetet érintő döntéseket hoztak (Cselekedetek 15:1, 2). A gyülekezetek az első századi vezető testület döntéseiről levelek és utazó képviselők által értesültek. A korai keresztények örömmel fogadták ezt a világos útmutatást, és a vezető testülettel való készséges együttműködésük békét és egységet eredményezett (Cselekedetek 15:22–31; 16:4, 5; Filippi 2:2).

11. Kiket használ fel ma Krisztus, hogy irányítsák a gyülekezetét, és hogyan vélekedjünk a felkent keresztények e csoportjáról?

¹¹ Miként a korai keresztény időkben, ma is a szellemmel felkent felvigyázók egy kis csoportjából áll Krisztus földön élő követőinek Vezető Testülete. Krisztus, a gyülekezet Feje hatalmat gyakorló ’jobb keze’ által irányítja ezeket a hűséges férfiakat, miközben felügyelik a Királyság-munkát (Jelenések 1:16, 20). Albert Schroeder, aki régóta tagja volt a Vezető Testületnek, és nemrégiben fejezte be földi pályafutását, élettörténetében a következőket írta: „A Vezető Testület minden szerdán összeül. Az összejövetelt mindig imával kezdik, melyben Jehova szellemének útmutatását kérik. Nagy erőfeszítést tesznek azért, hogy minden felmerülő ügyet a Szentírás szerint rendezzenek, és minden döntést Isten Szavával, a Bibliával összhangban hozzanak meg.”b Teljesen megbízhatunk ezekben a hűséges felkent keresztényekben. Velük kapcsolatban különösen fontos megfogadnunk Pál apostol intését: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik, mert ők a ti lelketek felett őrködnek” (Héberek 13:17).

Mutassunk kellő tiszteletet a hű rabszolga iránt!

12–13. Mely Írás szerinti okokból tanúsítsunk tiszteletet a rabszolga osztály iránt?

¹² Egy alapvető ok, amiért kellő tiszteletet kell mutatnunk a hű rabszolga osztály iránt, az, hogy ezáltal valójában az Ura, Jézus Krisztus iránt mutatunk tiszteletet. Pál ezt írta a felkentekről: „aki szabadként hívatott el, Krisztus rabszolgája. Áron vettek meg titeket” (1Korintusz 7:22, 23; Efézus 6:6). Így amikor lojálisan alávetjük magunkat a hű rabszolgától és annak Vezető Testületétől jövő irányításnak, igazából a rabszolga Urának, Krisztusnak vetjük alá magunkat. Az egyik módja tehát, ahogyan nyíltan megvalljuk, „hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére”, az, hogy kellő tiszteletet mutatunk Krisztus eszköze iránt, amelyet felhasznál, hogy gondot viseljen földi javaira (Filippi 2:11).

¹³ Egy másik Írás szerinti ok, amiért tiszteletet mutatunk a hű rabszolga iránt, az, hogy a földön élő felkent keresztények jelképesen szólva ’templomot’ alkotnak, ahol Jehova lakozik „szellem által”. Ezért a felkentek ’szentek’ (1Korintusz 3:16, 17; Efézus 2:19–22). Jézus erre a szent templom osztályra bízta földi javait, ami azt jelenti, hogy bizonyos jogok és kiváltságok a keresztény gyülekezeten belül kizárólag ezt a rabszolgát illetik. Ezért a gyülekezetben mindenki szent kötelességének tekinti, hogy kövesse és támogassa a hű rabszolgától és annak Vezető Testületétől jövő útmutatást. Igen, a ’más juhok’ valódi kiváltságnak tartják, hogy támogathatják a rabszolga osztályt, amint gondot visel az Úr érdekeire (János 10:16).

Támogassuk lojálisan a rabszolga osztályt!

14. Ézsaiás jövendölése szerint hogyan mennek a más juhok a felkent rabszolga osztály után, és hogyan szolgálnak ’fizetetlen munkásokként’?

¹⁴ Ézsaiás próféciájában meg lett jövendölve, hogy a más juhok alázatosan alávetik magukat a szellemi Izrael felkent tagjainak: „Ezt mondja Jehova: »Egyiptom fizetetlen munkásai, Etiópia kereskedői és a sabeusok, a szálas termetű emberek hozzád jönnek, és a tieid lesznek. Teutánad mennek, bilincsekben vonulnak, és előtted hajolnak meg. Hozzád imádkoznak így szólva: ’Veled van az Isten, és nincsen más; nincs más Isten’«” (Ézsaiás 45:14). Jelképes értelemben a más juhok a felkent rabszolga osztály és annak Vezető Testülete után mennek, követve annak vezetését. ’Fizetetlen munkásokként’ a más juhok készségesen adják fizikai erejüket és anyagi javaikat, hogy támogassák a világméretű prédikálómunkát, amelynek végzésével Krisztus megbízta a földön élő felkent követőit (Cselekedetek 1:8; Jelenések 12:17).

15. Hogyan jövendölte meg az Ézsaiás 61:5, 6-ban található prófécia, hogy milyen kapcsolat van a más juhok és a szellemi Izrael között?

¹⁵ A más juhok boldogok és hálásak, amiért szolgálhatják Jehovát a rabszolga osztály és Vezető Testületének felvigyázása alatt. A felkenteket úgy tekintik, mint ’Isten Izraelének’ tagjait (Galácia 6:16). A szellemi Izraelhez társult jelképes ’idegenekként’ és ’idegenből valókként’ örömmel szolgálnak mint ’földművesek’ és ’vincellérek’ a felkentek, vagyis „Jehova papjainak” és ’Isten szolgáinak’ az irányítása alatt (Ézsaiás 61:5, 6). Buzgón részt vesznek a Királyság jó hírének prédikálásában, és a minden nemzetből való emberek tanítvánnyá tételében. Teljes szívből támogatják a rabszolga osztályt az újonnan megtalált juhszerű emberek terelgetésében és táplálásában.

16. Mi indítja a más juhokat arra, hogy lojálisan támogassák a hű és értelmes rabszolgát?

¹⁶ A más juhok tudják, hogy nagy hasznuk származik abból, hogy a hű rabszolga szorgalmasan ellátja őket időszerű szellemi táplálékkal. Alázatosan elismerik, hogy a hű és értelmes rabszolga nélkül keveset vagy talán semmit sem tudnának az olyan értékes bibliai igazságokról, mint például Jehova szuverenitása és nevének megszentelése, a Királyság, az új egek és az új föld, a lélek szó jelentése, a halottak állapota, valamint Jehovának, a Fiának és a szent szellemnek a valódi kiléte. Mély hálájuk és lojalitásuk arra indítja a más juhokat, hogy szeretettel támogassák Krisztus felkent ’testvéreit’ a földön most, a vég idején (Máté 25:40).

17. Mely lépés megtételét látta szükségesnek a Vezető Testület, és mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

¹⁷ Mivel a felkentek száma fogyatkozik, nem lehetnek jelen minden gyülekezetben, hogy megszervezzék a Krisztus javairól való gondoskodást. Ennélfogva a Vezető Testület a más juhok közül nevez ki férfiakat, hogy felvigyázók legyenek Jehova Tanúi fiókhivatalaiban, kerületeiben, körzeteiben és gyülekezeteiben. Hatással van-e a Krisztus és hű rabszolgája iránti lojalitásunkra az, hogy miként vélekedünk ezekről az alpásztorokról? Erről a következő cikkben lesz szó.

[Lábjegyzetek]

Ismétlésül

• Ki a Vezetőnk, és mi mutatja, hogy tisztában van azzal, hogy mi történik a gyülekezetekben?

• A ’templom’ megvizsgálásakor kikről lehetett megállapítani, hogy hű rabszolgaként tevékenykednek, és milyen javakat bíztak rájuk?

• Milyen Írás szerinti okaink vannak arra, hogy lojálisan támogassuk a hű rabszolgát?

[Képek a 23. oldalon]

A „sáfár” által felügyelt javak magukban foglalják az anyagi eszközöket, a szellemi programokat és a prédikálótevékenységet

[Kép a 25. oldalon]

A más juhok tagjai buzgó prédikálásukkal támogatják a hű rabszolga osztályt