Olvasók kérdései
◼ Miért mondta Jézus a farizeusoknak, hogy ʼegy prozelitát a Gyehenna fiává teszik, kétszerte inkábbʼ maguknál?
Azok a pogányok, akik a judaizmus farizeusi szektájának tagjai lettek, nyilvánvalóan nagyon kifogásolható életet éltek. Egyesek talán még Isten nemtetszését is magukra vonták korábban, de azzal, hogy farizeusokká lettek, kétszeresen is elmarasztalhatók lettek, s így bizonyára rászolgáltak a megsemmisítésre a Gyehennában.
Hinnom-völgye Jeruzsálem falaitól délre/délnyugatra feküdt. Volt idő, amikor ebben a völgyben bálványimádást gyakoroltak és emberáldozatokat mutattak be (2Krónika 28:1–3; 33:1–6; Jeremiás 32:35). Végül is szemétgyűjtő helyként szolgált: többek között ide hozták a bűnözők hulláit is, akiket alkalmatlanoknak tekintettek a rendes temetésre és a jövendő feltámadásra. (Vö. Máté 5:22.)
The New Bible Dictionary (kiadta: J. D. Douglas, 1962-ben) azt mondja, hogy ʼHinnom-völgye Jeruzsálemen kívül terült el, ahol Moloknak tűzáldozatot mutattak be gyermekekből. Így ez a hely prófétai szimbóluma lett az ítéletnek és később az örök büntetésnekʼ. A jezsuita John L. McKenzie Dictionary of the Bible (1965) című műben hozzáfűzi: „Az emberáldozatok e [kultikus helye] miatt Jeremiás átkot mondott e helyre, és azt jövendölte, hogy a halál és az enyészet helye lesz (Jeremiás 7:32; 19:6 lábjegyzetei). Erre a völgyre hivatkozik az És(aiás) 66:24 verse is, bár nem név szerint, hanem olyan helyként, ahol a Yahweh ellen lázadók holttestei hevernek. . . A rabbinikus irodalomban azonban az örök tűz nem biztos, hogy az örök büntetés. . . A [Gyehenna] olyan hely, ahol a gonoszok testestől-lelkestől elpusztulnak, ami talán a megsemmisítés gondolatát visszhangozza (Máté 10:28).”
Amikor a Máté 15:1–8; János 8:12–19, 31–41; 9:13–34; 11:45–53 verseit olvassuk, megérthetjük, miért mondta Jézus, hogy a farizeusok megérdemlik a Gyehennában jelképezett megsemmisülést. Lehet, hogy egyesek közülük talán megbánták bűneiket és elnyerték Isten helyeslését, de mint osztály, méltók a végleges megsemmisülésre. Krisztus mondta: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy valakit prozelitává tegyetek, és ha ez megtörtént, a Gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál!” (Máté 23:15).
Ennyit tehát a zsidó farizeusokról. De hogyan lehetnek a farizeusoknál „kétszerte inkább” méltók a Gyehennára a prozeliták? Ezek a prozeliták nem olyan pogányok voltak, akik csupán csak rokonszenveztek a zsidókkal, vagy akik áttértek a zsidó hitre és körülmetélkedtek (Lukács 7:2–10; Márk 7:24–30; Cselekedetek 8:26–34; 10:1, 2). Nem, Jézus nem a judaizmusra áttért személyekről beszélt, hanem azokról a prozelitákról, akik a képmutató farizeuskodást fogadták el. Mi lett ezeknek az állapota?
Ezek közül egyesek azelőtt megrögzött bűnözők vagy démonistenek fanatikus imádói voltak. Nem élvezték tehát Isten helyeslését. Talán eljutottak addig a pontig is, hogy vétkeztek Isten szelleme ellen, és így a Gyehenna várt rájuk (Máté 12:32). Ha Jehova előtti helyzetük még nem is érte el ezt a szakaszt, de lépést tettek a rosszabb állapot felé. Áttérésükkel a farizeusok szélsőséges nézeteit vették át. Ezek a prozeliták képmutatóan merítkeztek alá, és olyan szélsőséges nézeteket képviseltek, amelyek minden erkölcsi jóságot és igazságot megcsúfoltak, amelyet más, judaizmusra áttért személy esetleg elérhetett. Nyilvánvalóan ezek a prozelita farizeusok szélsőségesebbek voltak, mint kárhoztatott tanítóik. Így, ha a zsidó farizeusok „a Gyehenna fiai” voltak, ezek a prozeliták kétszerte inkább azok voltak, ahogyan Jézus kifejezte.