A Biblia nézőpontja

Tényleg antiszemita az „Újszövetség”?

„EGY amerikai evangelizátor egyszer azt állította: Az intézményes egyház sok bűnt elkövetett történelme folyamán, és sok mindenért felelnie kell majd az Ítéletkor, különösen a zsidó nép ellen gyakorolt antiszemitizmusért.”

Miért van az antiszemitizmusnak ez a hosszú és csúnya történelme, amely még a XX. században sem ért véget? Némelyek a Keresztény Görög Iratokat — az úgynevezett Újszövetséget — hibáztatják emiatt. Például Krister Stendahl, a Harvard Divinity School dékánja azt állította: „Az . . ., hogy az újszövetségi mondások ’isteni’ büntetésként szolgáltak a zsidók elleni gyűlölet szítására, jól ismert és általánosan elfogadott tény.” Annak ellenére, hogy ez a vélemény talán általánosan elfogadott, vajon tényleg igaz?

Ki volt a felelős Jézus haláláért?

Az egyik szövegrész, amelyet gyakran idéznek az „Újszövetség” antiszemitizmusának bizonyítására, a Máté 27:15–25. Azok a versek tudatják velünk, hogy egy zsidó tömeg követelte Poncius Pilátustól, a római kormányzótól, hogy szegeztesse Jézust oszlopra, és még azt is kiáltozták: „Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.” Azt tanította ezzel az „Újszövetség”, hogy minden első századi zsidó felelős volt Jézus haláláért, és a zsidókat örökre Krisztus-gyilkosokként kell emlegetni?

Mindenekelőtt hogyan fogadta a zsidók többsége Jézust a szolgálata idején? Az „Újszövetség” feltárja, hogy rendkívül nagy népszerűségnek örvendett a zsidó tömegek körében, különösen Galileában, ahol szolgálatának legnagyobb részét végezte (János 7:31; 8:30; 10:42; 11:45). Csupán öt nappal letartóztatása és kivégzése előtt, egy zsidó tömeg Messiásként üdvözölte Jeruzsálemben (Máté 21:6–11).

Akkor hát kik akarták Jézust halálra adni? Az „Újszövetség” megemlíti, hogy Jézus a főpapok, valamint számos farizeus és szadduceus körében volt népszerűtlen, mert leleplezte képmutatásukat (Máté 21:33–46; 23:1–36).a Jézus egyik legfőbb ellenfele Kajafás főpap volt. Nem kétséges, hogy személyes anyagi veszteség érte őt akkor, amikor Jézus kiűzte a pénzváltókat a templomból (Márk 11:15–18). Ráadásul Kajafás attól is félt, hogy Jézusnak a zsidó tömegek közötti népszerűsége végül római beavatkozáshoz, és az ő személyes hatalmának elvesztéséhez vezet (János 11:45–53). Ezért a főpapok és más vallási vezetők kitervelték Jézus halálát, és átadták őt kivégzésre a római törvényszéknek (Máté 27:1, 2; Márk 15:1; Lukács 22:66—23:1). Mily ironikus, hogy Jézusnak a zsidó tömegek körében nyert népszerűsége vezetett a halálához!

Tekintettel Jézus népszerűségére, hogyan követelhette egy zsidó tömeg az ő halálát? Mivel Jézus legtöbb híve galileai volt, lehetséges, hogy a halálát kívánó tömeg főleg júdeaiakból állt. A galileaiak melegszívű, alázatos és őszinte természetre hajló emberek voltak, míg a júdeaiak gőgre hajlamosak, gazdagok és magasabban iskolázottak, különösen Jeruzsálemben. Máté figyelemre méltó módon feltárja, hogy a tömeget „a főpapok és vének” bujtották fel (Máté 27:20). Milyen hazugságot mondhattak a tömegnek, hogy azt ennyire felindítsák? Talán azt a hazugságot, amellyel korábban Jézus tárgyalásán hozakodtak elő, és amelyet elismételtek Jézus kivégzésénél is, nevezetesen: Jézus azt mondta, hogy lerombolja a templomot (Márk 14:57, 58; 15:29).b

A közösségi felelősség

Ha ez a zsidó tömeg nem az egész zsidó népet jelentette, miért mondta Péter apostol 50 nappal később Jeruzsálemben a hetek ünnepére összesereglett zsidó tömegnek a következő szavakat: „. . . ti a törvényszegők keze által felszegeztétek és megöltétek [Jézust]” (Cselekedetek 2:22, 23, Ökumenikus fordítás)? Péter nyilván tudta, hogy legtöbbjüknek nem sok köze volt a Jézus kivégzéséhez vezető eseményekhez. Akkor viszont mit akart mondani Péter?

Az Írások szerint egy ki nem engesztelt gyilkosságért nemcsak a gyilkos büntethető, hanem az a közösség is, amely elmulasztott ítéletet hozni felette (5Mózes 21:1–9). Például vérbűnösnek ítélték egyszer Benjámin egész törzsét, mert elmulasztottak megbüntetni egy gyilkos csoportot a törzsükben. Noha a törzs nagy többsége közvetlenül nem keveredett bele a gyilkosságba, de a bűntett megtűrésével elnézték azt, és ezáltal bizonyos mértékű felelősséget viseltek (Bírák 20:8–48). Tulajdonképpen az került feljegyzésre, hogy „a hallgatás beleegyezés”.

Hasonló módon az első századi zsidó nemzet hallgatólagosan beleegyezett vérbűnnel terhelt vezetőinek bűntettébe. A főpapok és a farizeusok gyilkos tetteinek megtűrésével az egész nemzet osztozott a felelősségben. Péter kétségtelenül ezért szólította fel zsidó hallgatóságát, hogy mutasson bűnbánatot.c

Milyen következményei voltak Jézus messiáskénti elutasításának? Jézus azt mondta Jeruzsálem városának: „pusztán hagyatik néktek a ti házatok [a templom]” (Máté 23:37, 38). Igen, Isten megvonta oltalmát, és azt követően a római seregek lerombolták Jeruzsálemet templomával együtt. Éppen úgy, ahogyan egy férfi családja is megérezné annak következményeit, ha az elpazarolná minden vagyonát, az isteni oltalom elvesztése sem csak azokat érintette, akik Jézus haláláért kiáltoztak, hanem a családjukat is. Ebben az értelemben szállt rájuk és gyermekeikre Jézus vére (Máté 27:25).

Az „Újszövetségben” azonban semmi sem utal arra, hogy a zsidók nemzedékeinek a jövőben valamilyen különleges büntetést kell hordozniuk Jézus haláláért. Ellenkezőleg. Ősapjuk, Ábrahám iránti szeretetéért Isten különleges figyelmet fordított rájuk azáltal, hogy nekik ajánlotta fel az első lehetőséget a kereszténnyé váláshoz (Cselekedetek 3:25, 26; 13:46; Róma 1:16; 11:28). Amikor ez a lehetőség végül a nem zsidókra terjedt ki, Isten megszüntette azt az eljárásmódját, hogy valakivel a nemzeti származása alapján foglalkozzon. Péter ezt mondta: „Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Pál apostol azt írta később: „nincs különbség zsidó meg görög között” (Róma 10:12). A zsidók tehát ugyanolyan helyzetben voltak akkor Isten előtt, mint a nem zsidók, és ez még napjainkra is igaz. (Vö. Ezékiel 18:20.)

Miért van antiszemitizmus a kereszténységben?

Látható tehát, hogy az „Újszövetség” nem antiszemita. Sőt az „Újszövetség” egy olyan ember tanításait jegyzi fel, aki zsidóként élt és halt meg, és aki arra tanította zsidó követőit, hogy tartsák tiszteletben a Mózesi Törvény eszményeit (Máté 5:17–19). Ha azonban az „Újszövetség” nem hibáztatható, miért alakult ki ez a makacs antiszemitizmus a kereszténységben?

A keresztényiség maga nem hibáztatható. Júdás idejének hamis keresztényeihez hasonló módon — akik ’Isten ki nem érdemelt kedvességét a laza viselkedés elnézésére változtatták’ — a magukat keresztényeknek állító személyek a történelem folyamán belerángatták Krisztus nevét a bigottság és az előítélet sarába (Júdás 4, New World Translation). Ezért a kereszténységben fellelhető antiszemitizmus azoknak az embereknek az önző előítéletei miatt alakult ki, akik csak névlegesen voltak keresztények.

Érdekes módon Jézus előre megmondta: némelyek azt állítják majd, hogy mindenféle hatalmas dolgot véghezvittek a nevében, pedig valójában „gonosztevők” — nem az ő barátai! (Máté 7:21–23). Ezek közül sokan megpróbálják felhasználni az „Újszövetséget” a gyűlöletük és az előítéleteik igazolására, de az ésszerűen gondolkodó emberek átláthatnak az átlátszó ürügyeiken.

A hamis keresztényeknek felelniük kell majd Isten előtt az antiszemitizmusukért. Amint a hamis pénz létezése nem cáfolja a valódi pénz létezését, hasonlóképpen a látszatkeresztények létezése semmi esetre sem homályosíthatja el azt a tényt, hogy valóban léteznek igaz keresztények, olyan emberek, akiket szeretetükről lehet felismerni, nem pedig előítéleteikről. Ismerkedj meg ilyen emberekkel Jehova Tanúinak a hozzád legközelebb található Királyság-termében!

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 13. oldalon]

A kereszténységben fellelhető antiszemitizmust azok az emberek gyakorolják, akik csak névlegesen keresztények

[Kép a 11. oldalon]

Sem Jézus, sem a tanítványai nem támogatták az antiszemitizmust