Figyelmeztetések, amelyeket meg kell szívlelni

AZ 1902. év tavaszán történt. Minden a megszokott kerékvágásban ment Martinique-en, a gyönyörű Karib tengeri szigeten. A cukornád aratás ígéretesnek látszott; a sziget legnépesebb városában St. Pierre-ben a politikusok serényen belemerültek egy választási hadjáratba.

De aztán március végén az emberek olyan rendkívüli jelenségre figyelhettek fel, amely tönkretenni látszott a színteret. A Pelée hegy, amely mintegy 8 kilométerre fekszik St. Pierre-től, működni kezdett. Eleinte nem sokat törődtek vele. Áprilisban azonban, amikor füstöt, hamut és szikladarabokat okádott fanyar gőzökkel, a város népe nyugtalanná vált. Április vége felé írta egy asszony a nővérének az Egyesült Államokba:

„A várost hamu borítja. A kénszag olyan erős, hogy a lovak megállnak az úton és horkantanak. Sok ember kénytelen nedves zsebkendőt használni, hogy védekezzen az erős gőzök ellen.”

Május elején megnövekedett a vulkanikus tevékenység, gyakori hangos robbanásokkal. A St. Pierre-i újság, a Les Colones írta, hogy „a hamueső soha nem szűnik. . . . többé nem hallatszik a járművek haladása az utcákon. A kerekek zaja eltompult”. Egy női lakos St. Pierre-ben ezt írta a fivérének, Marseillesbe, Franciaországba:

„A legsötétebb benyomások között írok, noha remélem, hogy eltúlozom a helyzetet. Férjem nevet; de én látom, hogy tele van aggodalommal. A hőség fullasztó. Semmit nem hagyhatunk nyitva, mert a por behatol mindenhová, égeti az arcunkat, a szemünket. A termés mind elpusztult.”

Nyilvánvalónak kellett lenni mindenki előtt, hogy igazi veszély fenyeget. De megszívlelték-e a Pelée hegyről jövő figyelmeztetéseket?

A VÁROS VEZETŐINEK MAGATARTÁSA

Mivel a cukornád aratás közeledett, St. Pierre üzletemberei arról biztosították a népet, hogy egyáltalán nincs veszély. A politikusok sem akarták, hogy az emberek elszéledjenek és a küszöbön álló választás miatt hasonló módon beszéltek. Sőt, a szomszéd város polgármestere is eljött St. Pierre-be meggyőzni a népet, hogy semmi ok az aggodalomra. A vallási vezetők, a katolikus papság együttműködött az üzletemberek és politikusok csoportjával, megkísérelve meggyőzni híveiket, hogy minden a legnagyobb rendben van.

És akkor egyszercsak megtörtént. Május 8-án, kevéssel reggel 8 óra előtt, a Pelée hegy óriási dübörgéssel kitört. Gigantikus túlhevített fekete felhők gomolyogtak le, s hihetetlen gyorsasággal törtek St. Pierrere. Egy író így mondja el:

„A sokezer tetem a romok közt mind ugyanazt a történetet mondja el, a gyakorlatilag azonnali halált, amikor a Pelée hegyről az égető hurrikán elérte őket. Nem volt idő arra, hogy menekülni próbáljanak vagy akár csak küzdjenek; százak haltak meg egyszerűen az úton. A forró gáz gyorsan végzet velük, életek ezreit oltotta ki két három percnyi idő alatt.”

Gyakorlatilag mindenki meghalt St. Pierre-ben, mintegy 30 000, vagy ennél is több ember. Csupán három személy élte túl és kettő ezek közül is nemsokára belehalt a sérüléseibe. Az egyetlen, aki kigyógyult sérüléseiből és életben maradt, egy fiatal rab volt. A börtön fenekén levő pincebörtönbe vetették, ott találtak rá néhány nappal a robbanás után.

A mai napig is sok rom van, köztük a pincebörtön is, amelyek a St. Pierre-ben bekövetkezett tűzi szerencsétlenség mellett tanúskodnak. Egy fémtábla is van, amely tudatja, hogy sok százan vesztették el életüket, mialatt a misét hallgatták egy katolikus templomban.

Már csak a puszta józan észnek is azt kellett diktálni, hogy hagyják el St. Pierre-t, amikor a levegő már olyan rossz lett, hogy nehéz volt lélegzeni. És ha az üzletemberek, a politikusok és a papság többet törődött volna az emberek életével, mint a saját azonnali nyereségével, akkor ahelyett, hogy maradásra próbálták volna bírni az embereket, inkább velük együtt menekültek volna a városból. Az megmentette volna az életüket.

FIGYELMEZTETÉSEK MA

Jelenleg egy még nagyobb pusztulásról szóló figyelmeztetések híre terjedt el széles körben. Milyen figyelmeztetésekről van szó? Nem azokról, amelyeket a Szent Helén (Ilona) hegy adott az USA Washington államában ez év elején. Egy ottani lakos írta: „A hegy állandóan nagyobb intenzitással ,működik’, mintha figyelmeztetne bennünket, készüljünk fel egy igazi kitörésre.” Állami és helyi tisztviselők is hozzátették saját hangjukat, szintén hírül adva a nagy veszélyt a vulkán térségében élőknek.

De mi nem valami helyi pusztulás előrelátására vonatkozó figyelmeztetésekre gondolunk. Sokkal inkább olyan figyelmeztetésekről beszélünk, melyeket ma világszerte közzétettek egy küszöbön álló világpusztulásról — Armageddonról. Erről a pusztulásról jövendölve mondotta Jézus Krisztus: „Akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig és nem is lesz többé” (Máté 24:21). Jézus leírása alapján ez a „nagy nyomorúság” pusztítóbb lesz az emberi életre, mint az összes természeti csapás együttvéve.

„Lehetetlen!”, mondod? Nos, Jézus Krisztus, Isten prófétája eddig soha nem tévedett. „A Mindenható Isten nagy napjának háborúja”, melyet általában Armageddonnak neveznek, biztosan el fog jönni (Jel 16:14–16). Az lesz a „nagy nyomorúság” befejező része. Nem értelmes dolog-e legalább figyelmet szentelni az Armageddon közelségére vonatkozó figyelmeztetéseknek, melyek szerint ez a legtöbb ma élő ember életidejében esedékes?

ARMAGEDDON — MIKOR?

Az Armageddont is magában foglaló „nagy nyomorúság”-gal kapcsolatban Jézus tovább ment és ezt a fontos próféciát mondta: „Mert amilyenek a Noé napjai voltak, épp olyan lesz az ember Fiának jelenléte is. Mert amint azokban a vízözön előtti napokban ettek, ittak, a férfiak megnősültek, a nőket férjhez adták egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába; és semmit sem vettek észre, amíg el nem jött az özönvíz és mindnyájukat el nem söpörte, olyan lesz az ember Fiának jelenléte is” (Máté 24:37–39).

Jézus így rávilágított, hogy az eljövendő világpusztulás — amely még az özönvizet is felülmúlja nagyságában — az ő jelenlétével van kapcsolatban. Ez az amikor eljön az ő dicsőségébe és leül az ő dicsőséges trónjára’, hogy uralkodjék mint király (Máté 25:31). Van-e valamilyen módunk Armageddon idejének megismerésére?

Igen, van. Jézus tanítványait érdekelték ezek a dolgok. Így hát megkérdezték át ezek felől. Maga a kérdés, amely elindította Jézus beszélgetését, amelynek során szót ejtett a „nagy nyomorúság”-ról, a következő volt: „Mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” (Máté 24:3). Bizonyára nagyon érdekel bennünket „a jel” felismerése, amelyet Jézus adott.

Azt a „jelt” te magad is ellenőrizheted. Fel van jegyezve a Bibliában a Máté 24. és 25. fejezeteiben, a Márk 13. és Lukács 21. fejezetében. Ezekben azt találod majd, hogy Jézus mondásai szerint az ő jelenlétét és a „nagy nyomorúság” közelségét nagy bajok fogják jelezni a földön. Lesznek háborúk, beleértve nemzet felkelését nemzet ellen, nagy földrengések, élelmiszerhiányok, járványok, és ugyanakkor a törvénytelenség olyan növekedése, hogy a szeretet az emberek többségében kihűl. Jézus azt is megjövendölte, hogy a tanítványait üldözni fogják, de ennek ellenére „a Királyság jó hírét prédikálják az egész lakott földön . . . és akkor jön el a vég [beleértve Armageddont is]”.

Egy másik próféciában Pál apostol írta ihletés alatt: „Az utolsó napokban nehezen elviselhető válságos idők lesznek. Mert lesznek az emberek önmagukat szeretők, pénzszeretők, elbizakodottak, gőgösek, istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, hűtlenek, természetes vonzalom nélküliek, nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, árulók, önfejűek, [büszkeségtől] felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek szeretői, mintsem Istent szeretők, rendelkeznek az isteni önátadás formájával, de hamisnak bizonyulnak annak erejét illetően” (2Tim 3:1–5).

Mondhatnád-e, hogy Jézus Krisztusnak és Pál apostolnak az „utolsó napok”-ról szóló próféciái most vannak teljesedőben? Jehova több mint két millió tanúja hiszi, hogy igen, éppen ezért hangoztatják mindenütt a figyelmeztetést, hogy Armageddon közel van. Meghívják az embereket, hogy vizsgálják meg a bizonyítékokat s maguk döntsék el, vajon van-e igazi alapja ezeknek a figyelmeztetéseknek.

MEG KELL-E SZÍVLELNI EZEKET?

Nyilvánvalóan vannak olyan figyelmeztetések, amelyek nélkülöznek minden alapot és balgaság lenne megszívlelni őket. Az a tény csupán, hogy sokan — köztük a közösség előkelő tagjai — gúnyolódnak vagy lekicsinylik a figyelmeztetést, még nem elég ok arra, hogy semmibe vegyük a figyelmeztetést. Emlékezz a Pelée heggyel kapcsolatos helyzetre. Május 5-én, három nappal a nagy kitörés előtt a vulkán forró anyagáradatot bocsátott ki magából, amely megölt egy tucat embert az útjában. Sok ember ezt megfelelő figyelmeztetésnek tartotta a menekülésre, ahogy Peter Francis írta nemrég megjelent könyvében, a Volcanoes-ban:

„Sokan megpróbálták elhagyni St. Pierre-t Fort-de-France, Martinique második városa felé. A helyi hatóságok azonban nem örültek a nagyméretű kitelepülésnek. Eltekintve a számos megrémült menekülővel való bánásmód nehézségeitől, május 10-én választás volt esedékes és a város politikai pártjai azon aggodalmaskodtak, hogy semmi ne zavarja meg azt, s ezért közös törekvéssel igyekeztek lebecsülni a lehetséges kockázatot. Egy ,szakértő bizottság’, a sziget legtanultabb embereiből válogatva, jelentést állított össze, hogy megnyugtassa a félőket.”

Ez nagymértékben sikerült is. Az emberek maradtak — és egy kivételével mind el is pusztultak!

Ma a Bibliának az „utolsó napok”-ra vonatkozó próféciái teljesednek. Az összetett „jel” összes vonása, amelyet Jézus megadott, ma látható. Igen, amit Jézus és az apostolai jövendöltek, hogy közvetlenül a „nagy nyomorúság” előtt meg kell történjenek, most mennek végbe. A bizonyíték megdönthetetlen. Ahogyan Jézus megmondta, ma tapasztalható „a földön a nemzetek szorongása, mivel nem ismerik a kivezető utat”. „Az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek” (Luk 21:25, 26).

E dolgok teljesedésének a szemléltetésére szolgál Jim Hamptonnak, a Miami Herald szerkesztőjének kommentárja. Bár nem teljesen bibliai szempontból szemléli a dolgot, azt írja 1980. május 4-én:

„Növekszik-e bennetek is, a gyomrotokban, ezekben a napokban ugyanaz a fajta csomó, mint amilyen az én bensőmben nő? A borzalmas, éjjel is ébrentartó csomó, amely azt mondja neked, hogy valami borzasztóan rossz az országodban, az egész világon? Olyan nyomasztó, hogy megremegtet néha, mert sejteni kezded, hogy Armageddon nem csak valami allegória, amiről a Bibliában olvasol, hanem valódi? És hogy először életedben, a gyufa olyan közel van a gyújtózsinórhoz, hogy Armageddon valóban lehetséges?

Bennem ilyen nyomasztó érzés van. És nem szégyenlem bevallani, mert megkérdeztem egy tucat barátomat, hogy bennük is van-e ilyen, s egy sem volt, akiben ne lenne.”

Vannak, akik csúfolódnak azon a gondolaton, hogy Isten véget vet a gonoszságnak. Mások lekicsinylik azokat a bizonyítékokat, amelyek mutatják, hogy a Biblia próféciái a beteljesedés folyamatában vannak. A Biblia azonban előre megjövendölte, hogy ez így lesz: „Az utolsó napokban csúfolódók jönnek csúfolódásaikkal, akik a saját kívánságaik szerint járnak el, és azt mondják: „Hol (van) ez az ő megígért jelenléte? Hiszen amióta ősatyáink a halálban elaludtak, minden pontosan ugyanúgy megy a teremtés kezdetétől fogva” (2Pét 3:3, 4).

Az ilyen csúfolódók azonban tévednek. Tény, hogy a dolgok megváltoztak. A Biblia próféciái teljesednek. A bizonyíték éppen olyan világos, hogy Armageddon közel van, mint ez év elején volt, hogy a Szt. Heléna hegy kitörni készül. Mégis sokan elmulasztották megszívlelni a figyelmeztetést, hogy távozzanak a veszélyzónából. Életükkel fizettek érte. Egy asszony TV-interjúban kifogásolta az utazási korlátozásokat, amelyeket azért vezettek be, hogy távol tartsák az embereket a térségtől. A kitörés után a hölgy újra megjelent a TV képernyőjén és alázatosan köszönetet mondott a korlátozás bevezetéséért, amely — mint mondta — az életét mentette meg.

A BIZTONSÁG HELYE

Vulkánkitöréssel szemben nyilvánvaló, hogy hol lehet biztonságot találni — nos, távol a vulkántól. Meglepő, hogy a Szt. Heléna kitörésétől a beszámolók szerint a „gyilkos zóna” 380 négyzetkilométert tett ki. A fák nem kevesebb, mint 23 kilométer távolságban három irányban le voltak tarolva és minden kiégett még néhány kilométernyire ezen túl is. De hol lehet biztonságot találni a közeledő „nagy nyomorúság” alatt?

Nem valamely fizikai helyen. Mint az özönvízkor, most is meg lesz Jehovának az eszköze, hogy minden egyes gonoszt elpusztítson, bárhol keressenek is menedéket. Ugyanezen emlék szerint képes lesz megőrizni bárkit, akit kiválaszt, tekintet nélkül arra, hogy hol él. A biztonság kulcsát János apostol adja meg, midőn így szól: „A világ [az engedetlen emberiség világa] azonban elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Ján 2:17).

A biztonság egyedüli helye az egyén helyeselt kapcsolata Jehovával, amelynek csak az ő akaratát cselekedve lehet örvendeni. De mielőtt cselekedni tudnánk Jehova akaratát, meg kell tanulnunk, mit kíván tőlünk. Ebbe beletartozik az ő Szavának, a Bibliának tanulmányozása és az életünkben való alkalmazása. Kész vagy ezt megtenni? Jehova tanúi szívesen segítenek ebben. Mindenesetre ne utasítsd el a Bibliára alapozott figyelmeztetést, amelyek gondos vizsgálatot érdemelnek és megérdemlik, hogy megszívleljük őket.

[Kép a 4. oldalon]

Több százan, akik nem voltak hajlandók figyelembe venni a figyelmeztetéseket, egy templomban kerestek menedéket és életüket vesztették