Miután nemzetközi háborúkról, nagy földrengésekről, járványos betegségekről, élelmiszerhiányokról és az igaz keresztények üldözéséről szólt, Jézus megemlítette ’a nemzetek gyötrődését [nemcsak a zsidókét]’, és megjövendölte, hogy az emberek „elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre [nem csupán Jeruzsálemre] következnek” (Luk 21:10, 19, 25, 26). Már egyedül ezek a kifejezések megcáfolják azt az állítást, hogy a próféciája maradéktalanul beteljesedett Jeruzsálemnek i. sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásával. Az ő próféciájának sokkal szélesebb terjedelme volt és arra az időre is kinyúlik, amelyben nemcsak a hitehagyott Jeruzsálem, hanem minden hamis vallás és sátán gonosz rendszerének többi része el fog pusztulni, hogy helyet adjon az igazságos „új földnek, amelyet várunk az Ő [Isten] ígérete szerint” (2Pét 3:13).

Ezt megerősíti Jézus tanítványainak a saját kérdése: „Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének [a világ végének — Károli]?” (Máté 24:3).

10. a) Miért tartotta fenn Jehova az ő kegyét ideiglenesen a zsidók iránt még i. sz. 33 Pünkösdje után is? b) Végül is mikor ért véget a zsidó rendszer a Közép-Keleten?

¹⁰ Azért, mert a jövendölés meghatározta, hogy Isten különleges kegyében részesíti szövetséges népét „hetven évhéten át”, ez a 490 éves időszak pedig i. sz. 36-ban ért véget, miután Jézus Krisztus vértanúhalált halt annak a 70-ik hétnek a felén (Dán 9:24–27, Egy Amerikai Fordítás). Ámde Jeruzsálem és annak temploma nem pusztult el abban az esztendőben, és a zsidókat sem száműzték Júdea tartományából abban az évben. Amikor ez i. sz. 70-ben aztán bekövetkezett, akkor ért véget a dolgok zsidó rendszere a Közép-Keleten. Ez volt az a „vég”, amelyre Jézus gondolt, amikor próféciáját közölte a tanítványaival.

11. a) Mi mutatja, hogy Jézus a földi Jeruzsálem „végére” gondolt, amikor elmondta próféciáját a tanítványainak az Olajfák hegyén? b) Vajon azt mondta ott Jézus, hogy „a nemzetek kijelölt ideje” először Jeruzsálem pusztulása után kezdődik, ami 37 évvel azután következett be, hogy Péter beszédet mondott Pünkösdkor?

¹¹ Péter és András, Jakab és János megkérdezte Jézust: „Mikor lesznek meg ezek a dolgok?” Nos, miféle dolgokról van itt szó? Amikor Jézus a templom területén járt, ezt mondta: „Nem látjátok-e mindezeket? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amely ne lenne lerombolva” (Máté 24:1–3; Márk 13:1, 2; Luk 21:5, 6). Jézus később az Olajfák hegyén ezt a jövendölést mondta a tanítványainak: „Nagy ínség lesz az országon és harag ezen a népen; és elesnek kard éle által és fogságba viszik őket az összes nemzetek közé; és Jeruzsálemet lábbal tiporják a nemzetek, míg be nem telik a nemzetek kijelölt ideje” (Luk 21:23, 24). Jézus nem azt mondta itt, hogy a „nemzetek kijelölt ideje” először i. sz. 70-ben Jeruzsálem pusztulásával és egész Júdea elnéptelenedésével fog elkezdődni. A dolgok zsidó rendszerének ez a szerencsétlen vége Jeruzsálemben és környékén, valamint annak templomában 37 évvel azután következett be, hogy Péter beszédet tartott Pünkösd napján. Ezért pontos volt, amikor azt mondta, hogy az Isten szellemének kiárasztására az „utolsó napok”-ban — a dolgok zsidó rendjének utolsó napjaiban kerül sor.

 4. a) Milyen időszak alatt kell bekövetkezniük azoknak a ’háborúknak és háborúk híreinek’, amelyekről Jézus prófétált? b) Mire mutat az a tény, hogy a „szorongató fájdalmak kezdeté”-nek nevezik azokat?

⁴ Jézusnak a Máté 24:4–22 szerinti jövendölésében a „háborúk és háborúk hírei” kifejezés egy kifejezett időszakra korlátozódik. A dolgok zsidó rendszere esetében — amely felől a tanítványok elsősorban érdeklődtek — ez az i. sz. 29-től 70-ig terjedő „utolsó napok” időszaka volt. Ezt az időszakot valóban „háborúk és háborúk hírei” jellemezték éhínséggel, járványokkal és földrengésekkel együtt. A zsidók kétségkívül érezték az efféle csapások valamilyen hatását. Ámde Jézus azt mondta, hogy mindezek csak „a szorongató fájdalmak kezdetét” jelentik (Máté 24:8). Nem ezek a végső, halálos csapások.

 5. a) Az akkori válságos dolgok vajon Krisztus „jelenlétéhez” és „a dolgok rendszerének a befejezésé”-hez vezettek? b) Ugyanakkor a megjövendölt méreteket öltötte-e a Királyság-prédikálás, és miért?

⁵ Ezek a végzetes dolgok a zsidó rendszer végéhez (télos) vezettek Palesztinában. De amint ma láthatjuk, nem bizonyultak [Krisztus] ’jelenléte jelének’, valamint a ’dolgok rendszere befejezésének’ a jelét sem jelentették, azon dolgok végét, amelyek benne voltak a tanítványok kérdésében (Máté 24:3; Márk 13:4). Úgyszintén, a zsidó rendszer „utolsó napjai” alatt „a Királyságnak ezt a jó hírét . . . az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek” szükségszerűen csak korlátozott mértékben prédikálták, hiszen a Királyság-prédikálók kevesen voltak, a prédikálás pedig üldözések közepette folyt (Máté 24:9–14). De természetesen az egész világ nyitva állt előttük, mert a Királyságról szóló prédikálás nem korlátozódhatott csupán a körülmetélt zsidókra. Jézusnak a halottak közül való feltámadása után a tanítványokat az a parancs kötelezte, hogy menjenek és ’tegyenek tanítványokká minden nemzetből való embereket’ (Máté 28:19, 20). A Királyság prédikálásának világméretekben tehát még csak a jövőben, i. sz. 70 után kellett megtörténnie.