Szolgáljuk lojálisan Krisztust, a Királyt!

„Uralkodói hatalmat, méltóságot és királyságot kapott, hogy a népek, nemzetek és nyelvi csoportok mind őt szolgálják” (DÁNIEL 7:14)

1—2. Honnan tudjuk, hogy Krisztus még nem kapott teljes Királyság-hatalmat i. sz. 33-ban?

MELYIK uralkodó tudná az életét adni az alattvalóiért, majd mégis újra élni, hogy királyként uralkodhasson? Melyik király tudná megtenni, hogy a földön él, bizalmat és lojalitást épít ki az alattvalóiban, majd az égből uralkodik? Az egyetlen, aki ezt meg tudta tenni, sőt még többet is, Jézus Krisztus (Lukács 1:32, 33). I. sz. 33 pünkösdjén, Krisztus halála, feltámadása és égbemenetele után Isten „minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek” (Efézus 1:20–22; Cselekedetek 2:32–36). Krisztus így megkezdte uralmát, de csak korlátozott mértékben. Első alattvalói szellemmel felkent keresztények voltak, akik a szellemi Izraelt, vagyis ’Isten Izraelét’ alkották (Galácia 6:16; Kolosszé 1:13).

² Majdnem 30 évvel i. sz. 33 pünkösdje után Pál apostol megerősítette, hogy Krisztus még mindig nem kapott teljes Királyság-hatalmat, hanem ’Isten jobbján ült, és attól fogva várt, míg oda nem helyezik ellenségeit zsámolyul a lábának’ (Héberek 10:12, 13). Majd az i. sz. első század vége előtt nem sokkal az idős János apostol egy látomásban előre látta, amint Jehova, a világegyetem Szuverénje beiktatja Krisztus Jézust az újonnan létrejött égi Királyság Királyaként (Jelenések 11:15; 12:1–5). Napjainkból visszatekintve a bizonyítékok sokaságát láthatjuk arra, hogy Krisztus 1914-ben megkezdte uralmát az égben mint Messiás-Király.a

 3. a) Milyen új vonása van 1914 óta a Királyság jó hírének? b) Milyen kérdéseket tehetünk fel magunknak?

³ Igen, 1914 óta a Királyság jó hírének van egy lelkesítő új vonása. Krisztus tevékenyen uralkodik Isten égi Királyságának Királyaként, bár még az ’ellenségei között’ (Zsoltárok 110:1, 2; Máté 24:14; Jelenések 12:7–12). Továbbá lojális alattvalói az egész földön készségesen tiszteletben tartják a hatalmát azáltal, hogy részt vesznek abban a világméretű bibliai oktatómunkában, amely egyedülálló az emberiség történetében (Dániel 7:13, 14; Máté 28:18). A szellemmel felkent keresztények, vagyis „a királyság fiai” ’Krisztust helyettesítő nagykövetekként’ szolgálnak. Őket lojálisan támogatja Krisztus ’más juhainak’ lelkes tömege, melynek tagjai Isten Királyságának követeiként járnak el (Máté 13:38; 2Korintusz 5:20; János 10:16). Még ha ez így van is, meg kell vizsgálnunk, hogy mi személy szerint valóban elismerjük-e Krisztus hatalmát. Vajon megingathatatlanul lojálisak vagyunk hozzá? Hogyan lehetünk lojálisak egy olyan Királyhoz, aki az égből uralkodik? Először viszont beszéljünk arról, hogy milyen okokból legyünk lojálisak Krisztushoz.

Egy Király, aki lojalitásra indítja az alattvalóit

 4. Mit valósított meg Jézus Király-jelöltként földi szolgálata idején?

⁴ Krisztus iránti lojalitásunk azon alapul, hogy értékeljük kiemelkedő tulajdonságait, és azt, amit tett (1Péter 1:8). Amikor Király-jelöltként a földön volt, kis méretekben megmutatta, hogy uralkodó Királyként mit fog tenni világméretekben az Isten által meghatározott időben: Táplálta az éhezőket. Meggyógyította a betegeket, a vakokat, a mozgássérülteket, a siketeket és a némákat. Még néhány halottat is visszahozott az életbe (Máté 15:30, 31; Lukács 7:11–16; János 6:5–13). Továbbá, ha ismerjük Jézus földi életét, megtudjuk, milyen tulajdonságok fogják jellemezni a föld jövőbeli uralkodójaként. Ezek közül különösképpen az önfeláldozó szeretete emelkedik ki (Márk 1:40–45). Ezzel kapcsolatban Bonaparte Napóleon állítólag ezt mondta: „Nagy Sándor, Caesar, Nagy Károly és jómagam birodalmakat alapítottunk, de mire alapoztuk géniuszunk alkotásait? Az erőszakra. Jézus Krisztus volt az egyedüli, aki a szeretetre alapozta királyságát, és ma is emberek milliói halnának meg érte.”

 5. Miért volt Jézus személyisége olyan megnyerő?

⁵ Mivel Jézus szelíd és alázatos szívű volt, azok, akiket megterheltek az élet gondjai és nehézségei, felfrissültek építő tanításaitól és kedves személyiségétől (Máté 11:28–30). A gyermekek is felszabadultnak érezték magukat a társaságában. Alázatos és tisztán látó férfiak szívesen lettek a tanítványai (Máté 4:18–22; Márk 10:13–16). Előzékeny és tisztelettudó magatartása sok istenfélő asszonyt arra indított, hogy lojális legyen hozzá. Jó néhányan közülük felajánlották az idejüket, erejüket és anyagi javaikat, hogy törődjenek vele, miközben ő a szolgálatát végezte (Lukács 8:1–3).

 6. Milyen gyengéd érzelmeket fedett fel Jézus, amikor Lázár meghalt?

⁶ Amikor kedves barátja, Lázár meghalt, Krisztus felfedte néhány leggyengédebb érzését. Annyira megindította Mária és Márta fájdalma, hogy szomorúan felsóhajtott, és „könnyekre fakadt”. „Nyugtalanná vált”, vagyis nagy szívfájdalom és bánat gyötörte, noha tudta, hogy nemsokára vissza fogja hozni Lázárt az életbe. Majd szeretettől és könyörülettől indíttatva Jézus felhasználta Istentől kapott hatalmát, és feltámasztotta Lázárt a halálból (János 11:11–15, 33–35, 38–44).

 7. Miért érdemli meg Jézus a lojalitásunkat? (Lásd a kiemelt részt is a 31. oldalon.)

⁷ Csak ámulunk azon, hogy Jézus mennyire szerette azt, ami helyes, és mennyire gyűlölte a képmutatást és a gonoszságot. Kétszer is bátran cselekedett, hogy megtisztítsa a templomot a kapzsi kereskedőktől (Máté 21:12, 13; János 2:14–17). Továbbá földi emberként mindenféle hányattatásnak volt kitéve, így első kézből tapasztalta, hogy milyen gondokkal és nehézségekkel küzdünk (Héberek 5:7–9). Jézus azt is tudta, hogy milyen érzés a gyűlölet és az igazságtalanság céltáblájának lenni (János 5:15–18; 11:53, 54; 18:38—19:16). Végül pedig bátran alávetette magát a gyötrelmes halálnak, hogy megvalósítsa Atyja akaratát, és örök életet adjon alattvalóinak (János 3:16). Vajon Krisztus ezen tulajdonságai nem arra indítanak minket, hogy továbbra is lojálisan szolgáljuk őt? (Héberek 13:8; Jelenések 5:6–10). De milyen feltételekkel lehet valaki Krisztus, a Király alattvalója?

Mi követeltetik meg az alattvalóktól?

 8. Mi követeltetik meg Krisztus alattvalóitól?

⁸ Figyeld meg ezt az összehasonlítást: Ahhoz, hogy valaki egy másik ország állampolgára lehessen, általában meg kell felelnie bizonyos alapvető követelményeknek. A leendő állampolgároktól megkövetelhetik, hogy jó hírnévnek örvendjenek, és megfeleljenek bizonyos egészségügyi normáknak. Ehhez hasonlóan Krisztus alattvalóinak is magas erkölcsi irányadó mértékeknek kell megfelelniük, és jó szellemi egészségnek kell örvendeniük (1Korintusz 6:9–11; Galácia 5:19–23).

 9. Hogyan mutathatjuk meg, hogy lojálisak vagyunk Krisztushoz?

⁹ Jézus Krisztus azt is joggal várja el, hogy az alattvalói lojálisak legyenek hozzá és a Királyságához. Úgy mutatják ki lojalitásukat, hogy összhangban élnek azzal, amit akkor tanított, amikor itt járt a földön Király-jelöltként. Például a Királyság-érdekeket és Isten akaratát az anyagi törekvések elé helyezik (Máté 6:31–34). Komoly igyekezettel próbálják visszatükrözni a krisztusi egyéniséget, még a legpróbateljesebb körülmények között is (1Péter 2:21–23). Alattvalói azáltal is követik Krisztus példáját, hogy megragadják az alkalmakat, amikor jót tehetnek másokkal (Máté 7:12; János 13:3–17).

10. Hogyan lehet kimutatni a Krisztus iránti lojalitást a) a családban és b) a gyülekezetben?

¹⁰ Jézus követői úgy is tanújelét adják, hogy lojálisak hozzá, hogy visszatükrözik a tulajdonságait a családban. A férjek például akkor lojálisak égi Királyukhoz, ha krisztusi módon bánnak a feleségükkel és a gyermekeikkel (Efézus 5:25, 28–30; 6:4; 1Péter 3:7). A feleségek úgy mutatnak lojalitást Krisztus iránt, hogy tiszta viselkedésűek, valamint ’csendes és szelíd szellemet’ tanúsítanak (1Péter 3:1–4; Efézus 5:22–24). A gyermekek akkor lojálisak Krisztushoz, ha követik a példáját az engedelmességben. Fiatalként Jézus alárendelte magát a szüleinek, noha azok tökéletlenek voltak (Lukács 2:51, 52; Efézus 6:1). Krisztus alattvalói lojálisan igyekeznek utánozni őt azáltal, hogy „együttérzők, testvéri vonzalommal élők, gyengéden könyörületesek”. Olyanok szeretnének lenni, mint Krisztus: „alázatosak, nem fizetve vissza sérelemmel a sérelemért, vagy szidalmazással a szidalmazásért” (1Péter 3:8, 9; 1Korintusz 11:1).

Törvénytisztelő alattvalók

11. Milyen törvényeknek rendelik alá magukat Krisztus alattvalói?

¹¹ Amint egy ország leendő állampolgárai az új hazájuk törvényei szerint élnek, Krisztus alattvalói is alárendelik magukat ’Krisztus törvényének’ (Galácia 6:2). Ezt úgy teszik, hogy összhangba hozzák az életüket mindazzal, amit Jézus tanított és parancsolt. Különösképpen odafigyelnek arra, hogy lojálisan a szeretet ’királyi törvénye’ szerint éljenek (Jakab 2:8). Mit foglalnak magukban ezek a törvények?

12—13. Hogyan rendeljük alá magunkat lojálisan ’Krisztus törvényének’?

¹² Krisztus alattvalói nem mentesek a hiányosságoktól és gyarlóságoktól (Róma 3:23). Ezért folyamatosan ápolniuk kell a ’képmutatás nélküli testvéri vonzalmat’, hogy így ’buzgón szeressék egymást, szívből’ (1Péter 1:22). „Ha valakinek panaszra van oka a másik ellen”, a keresztények lojálisan alkalmazzák Krisztus törvényét, azáltal hogy ’elviselik egymást, és készséggel megbocsátanak egymásnak’. E törvény betartása segít nekik, hogy el tudják nézni egymás tökéletlenségeit, és okot találjanak egymás szeretetére. Ugye te is értékeled, hogy olyanokkal lehetsz együtt, akik lojálisan alárendelik magukat szerető Királyunknak, és magukra öltik a szeretetet, ’az egység tökéletes kötelékét’? (Kolosszé 3:13, 14).

¹³ Ezenfelül Jézus kifejtette, hogy a benne megtestesült szeretet több, mint az a szeretet, amit általában az emberek mutatnak egymás iránt (János 13:34, 35). Ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek, semmi „rendkívülit” nem teszünk. Ebben az esetben a szeretetünk hiányos és kevésbé értékes. Jézus arra buzdított minket, hogy utánozzuk Atyja szeretetét azáltal, hogy alapelveken nyugvó szeretetet tanúsítunk még az ellenségeink iránt is, akik gyűlölnek és üldöznek minket (Máté 5:46–48). Arra is ez a szeretet indítja a Királyság alattvalóit, hogy lojálisan kitartsanak legfőbb munkájukban. Mi ez a munka?

A lojalitás próba alá kerül

14. Miért olyan fontos a prédikálómunka?

¹⁴ A legfontosabb munka, amelyet Isten Királyságának alattvalói jelenleg végeznek, hogy ’alaposan tanúskodnak Isten királyságáról’ (Cselekedetek 28:23). Létfontosságú így tenni, hiszen a messiási Királyság igazolni fogja Jehova egyetemes szuverenitását (1Korintusz 15:24–28). Amikor prédikáljuk a jó hírt, a hallgatóink lehetőséget kapnak, hogy Isten Királyságának alattvalói legyenek. Továbbá az, ahogyan az emberek reagálnak erre az üzenetre, próbakőnek vagy mércének bizonyul ahhoz, hogy Krisztus, a Király megítélhesse az emberiséget (Máté 24:14; 2Tesszalonika 1:6–10). Ezért elsődlegesen úgy tudjuk kimutatni a lojalitásunkat Krisztus iránt, hogy teljesítjük azt a parancsát, hogy beszéljünk másoknak a Királyságról (Máté 28:18–20).

15. Miért kerül próba alá a keresztények lojalitása?

¹⁵ Persze Sátán minden lehetséges módon próbálja akadályozni a prédikálómunkát, és az emberi uralkodók sem ismerik el Krisztus Istentől kapott hatalmát (Zsoltárok 2:1–3, 6–8). Ezért Jézus erre figyelmeztette a tanítványait: „a rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (János 15:20). Krisztus követői tehát egy szellemi háborúban találják magukat, amely próbára teszi a lojalitásukat (2Korintusz 10:3–5; Efézus 6:10–12).

16. A Királyság alattvalói hogyan fizetik vissza Istennek azt, ami az Istené?

¹⁶ Mindazonáltal Isten Királyságának alattvalói lojálisak maradnak láthatatlan Királyukhoz, miközben nem mutatnak tiszteletlenséget az emberi hatalmakkal szemben sem (Titusz 3:1, 2). Jézus ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené” (Márk 12:13–17). Krisztus alattvalói ezért betartják azokat a kormányrendeleteket, amelyek nincsenek ellentétben Isten törvényeivel (Róma 13:1–7). Amikor azonban a zsidó legfelsőbb bíróság szembeszegült Isten törvényével, és elrendelte, hogy Jézus tanítványai ne prédikáljanak többé, ők határozottan, de tiszteletteljesen kijelentették, hogy ’mint uralkodónak, Istennek kell inkább engedelmeskedniük, semmint embereknek’ (Cselekedetek 1:8; 5:27–32).

17. Miért tudunk bátran helytállni a lojalitásunkat érintő próbákban?

¹⁷ Természetesen Krisztus alattvalóinak nagy bátorságra van szükségük ahhoz, hogy az üldözések ellenére is lojálisak tudjanak maradni Királyukhoz. Jézus azonban ezt mondta: „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem. Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben” (Máté 5:11, 12). Krisztus korai követői tapasztalták e szavak igazságát. Még akkor is örülni tudtak, amikor megverték őket a Királyságról szóló prédikálás folytatása miatt, mert „méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról” (Cselekedetek 5:41, 42). Dicséretre méltó, ha valaki ugyanilyen lojális, amikor el kell viselnie valamilyen nehézséget, betegséget, halálesetet vagy ellenállást (Róma 5:3–5; Héberek 13:6).

18. Mit jeleznek Jézus Poncius Pilátusnak mondott szavai?

¹⁸ Még Király-jelöltként Jézus ezt mondta Poncius Pilátus római kormányzónak: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való” (János 18:36). Ezért az égi Királyság alattvalói nem fognak fegyvert senki ellen, és nem is foglalnak állást egyetlen emberi viszálykodásban sem. Lojalitást tanúsítva a „Béke Fejedelme” iránt, teljes mértékben semlegesek maradnak a világ összetűzéseiben (Ézsaiás 2:2–4; 9:6, 7).

A lojális alattvalók örökké tartó jutalma

19. Miért tekinthetnek bizalommal a jövőbe Krisztus alattvalói?

¹⁹ Krisztusnak, a ’királyok Királyának’ lojális alattvalói bizalommal tekintenek a jövőbe. Már nagyon várják, hogy nemsokára megmutassa természetfeletti királyi hatalmát (Jelenések 19:11—20:3; Máté 24:30). A lojális, szellemmel felkent ’királyságfiak’ maradéka örömmel várja, hogy megkapja azt az értékes örökséget, hogy királyként uralkodhat Krisztussal az égben (Máté 13:38; Lukács 12:32). Krisztus lojális ’más juhai’ pedig arra tekintenek előre, hogy Királyuk helyeslő mosollyal kijelentse: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától nektek készített királyságot”, vagyis a királyság földi, paradicsomi birodalmát (János 10:16; Máté 25:34). Ezért tehát a Királyság minden alattvalója határozza el, hogy továbbra is lojálisan fogja szolgálni Krisztust, a Királyt!

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

• Miért érdemli meg Krisztus a lojalitásunkat?

• Hogyan mutatják meg Krisztus alattvalói, hogy lojálisak hozzá?

• Miért szeretnénk lojálisak lenni Krisztushoz, a Királyhoz?

[Kiemelt rész a 31. oldalon]

KRISZTUS NÉHÁNY TOVÁBBI KIEMELKEDŐ TULAJDONSÁGA

Pártatlanság (János 4:7–30)

Könyörület (Máté 9:35–38; 12:18–21; Márk 6:30–34)

Önfeláldozó szeretet (János 13:1; 15:12–15)

Lojalitás (Máté 4:1–11; 28:20; Márk 11:15–18)

Együttérzés (Márk 7:32–35; Lukács 7:11–15; Héberek 4:15, 16)

Ésszerűség (Máté 15:21–28)

[Kép a 29. oldalon]

Ha szeretjük egymást, lojálisan alávetjük magunkat ’Krisztus törvényének’

[Képek a 31. oldalon]

Arra indítanak Krisztus tulajdonságai, hogy lojálisan szolgáld őt?