19., 20. a) Mit tettek az első századi keresztények, amikor látták, hogy Jeruzsálemet körülveszik a római seregek? b) Mi képviseli ma „a hegyeket”, és mi sürgeti ma a szelídeket arra, hogy oda meneküljenek?

¹⁹ Lukács evangéliuma arra figyelmeztette az akkor élő keresztényeket, hogy amikor látják „Jeruzsálemet táborozó seregektől körülvéve”, meneküljenek el. Amint már megemlítettük, azok a seregek i. sz. 66-ban jelentek meg, és még abban az évben lehetőség nyílt a menekülésre, amikor Cestius Gallus visszavonta csapatait. Miután a keresztények elmenekültek, a háború tovább folyt a zsidók és a rómaik között — jóllehet nem Jeruzsálem körül. Néró császár Vespasianust küldte ki Palesztinába, és az sikeres hadjáratot vezetett 67-ben és 68-ban. Ezután Néró meghalt, és Vespasianus érdekeltté lett a császári utódlásban. De i. sz. 69-ben, miután trónra került, elküldte fiát, Titust, hogy fejezze be a judeai háborút. I. sz. 70-ben Jeruzsálem elpusztult.

²⁰ A keresztények azonban nem várták meg Jeruzsálemben, hogy ezeknek szemtanúi lehessenek. Amint először megpillantották az ostromló seregeket, már tudták, hogy a várost halálos veszély fenyegeti. Hasonlóképpen, ma is megjelent már a kereszténység elpusztítására szolgáló eszköz. Ezért, amikor felismerjük, hogy a kereszténység veszélyben van, azon nyomban ’fussunk a hegyekbe’, Jehova teokratikus szervezetének menedékébe. Nincsenek olyan próféciák, amelyek alapján azt hihetnénk, hogy lesz majd egy lélegzetvételnyi idő a kereszténységet ért első támadás és annak végső pusztulása között. Valójában nem is lesz szükség ilyen fegyvernyugvásra az ellenségeskedés közben. A szelídek elég bölcsek ahhoz, hogy már most kifussanak a kereszténységből.

21. Miért van az, hogy „az undorító dolog” Jeruzsálem végidejének a végén jelent meg, ebben a században viszont a dolgok rendszere végidejének az elején?

²¹ Meglepődhetünk-e azon, hogy az első században „az undorító dolog” közvetlenül Jeruzsálem pusztulása előtt jelent meg, napjainkban viszont közvetlenül e világ végidejének a kezdetekor? Nem lepődhetünk meg. „Az undorító dolog” mindkét esetben akkor jelent meg, amikor Jehova azt akarta, hogy a népe elmeneküljön. Az első században a keresztényeknek egy ideig Jeruzsálemben kellett maradniuk, hogy ott prédikálhassanak (Cselekedetek 1:8). Csupán i. sz. 66-ban, amikor már küszöbön állt a pusztulás, akkor jelent meg az „undorító dolog” és figyelmeztette őket a menekülésre. De a mai Jeruzsálem-ben maradni annyit jelent: a kereszténység vallási területéhez tartozni, annak részét képezni.a Lehetetlen Jehovát elfogadható módon szolgálni abban a romlott és hitehagyott környezetben. Ezért „az undorító dolog” már e világ végidejének a legelején megjelent, hogy a menekülésre figyelmeztesse a keresztényeket. A kereszténységből való kimenekülés most is folyamatban van, minden egyes személy akkor kapja meg a figyelmeztetést, hogy meneküljön, amikor megérti, hogy „az undorító dolog” helyben van.