Olvasók kérdései

◼ Miért nevezi a Jeremiás siralmai 4:10. vers a gyermeküket megevő anyákat „könyörületes asszonyoknak”?

Jeremiás a babilóniaiak Jeruzsálem elleni ostroma idején, i. e. 607-ben a zsidók kétségbeesett helyzetét ecsetelve, ezt írta: „A könyörületes szívű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket. Ezek lettek a vigasz kenyerei számukra, népem leánya összeomlása idején” (Jeremiás siralmai 4:10).

Évszázadokkal korábban Mózes figyelmeztette az izraelitákat arra, hogy jövendő sorsukat vagy az „áldás”, vagy az „átok” fogja jellemezni. Áldásnak akkor fognak örvendeni, ha megtartják Isten parancsolatait, viszont szenvedések jönnek rájuk, ha elvetik igazságos útjait. Az egyik szörnyű következmény az lesz, hogy az izraeliták rákényszerülnek, hogy megegyék saját gyermekeiket (5Mózes 28:1, 11–15, 54, 55; 30:1; 3Mózes 26:3–5, 29). És erre konkrétan akkor került sor, amikor Jehova kiszolgáltatta e hűtlen, engedetlen nemzetet a babiloniaknak.

A Jeremiás siralmai 4:10. versében Jeremiás próféta arra a közismert tényre utalt, hogy egy anya természeténél fogva gyöngéd szívű, együttérző, és minden bajtól óvja gyermekét (1Királyok 3:26, 27; 1Thessalonika 2:7). Mindazonáltal az ostromlott Jeruzsálemben kitört éhínség oly nagyfokú volt, és az éhínség nyomán támadt kiéhezettség is annyira elhatalmasodott, hogy az egyébként könyörületes szívű anyák megfőzték és kannibál módjára megették gyermekeiket. (Vö. Jeremiás siralmai 2:20.)

Hasonló eset fordult elő Jeruzsálem második ostroma idején is. A zsidók előzetesen elvetették a Messiást, aki figyelmeztetett erre az ostromra (Máté 23:37, 38; 24:15–19; Lukács 21:20–24). Josephus történész így ecsetelte az i. sz. 70-ben bekövetkezett ostrom egyik borzalmas jelenetét: Mária, Eleázár leánya megölte saját fiát, majd megsütötte és felét megette, a többit pedig elrejtette és eltette későbbre” (Zsidó háború, 20. fejezet, 319. oldal).

Mennyire bebizonyosodott, hogy nem bölcs út Isten törvényeit és útjait elhagyni.