Örökség, melyre építhetsz

„HA ARRÓL értesítik levélben, hogy fel nem vett örökség vár önre, legyen óvatos! Elképzelhető, hogy egy dörzsölt szélhámos célpontjává vált.”

Ez a figyelmeztetés az Egyesült Államok Postai Ellenőrző Szolgálatának a weboldalán olvasható. Vajon miért van rá szükség? Azért, mert több ezren kaptak olyan értesítést, hogy „egy rokona, aki elhunyt, örökséget hagyott önre”. Sokan 30 vagy több dollárt is elküldtek egy úgynevezett hagyatéki tájékoztatóért, amely állítólag kifejti, hol található az örökség, és hogyan lehet jelentkezni érte. Ezek az emberek nagyot csalódtak. Mindannyian ugyanazt a tájékoztatót kapták meg, és gyakorlatilag nulla volt az esélyük arra, hogy bármit is örököljenek.

Az ilyen mesterkedésekkel kihasználják azt a természetes vágyat, hogy az emberek szeretnek örökséghez jutni. A Biblia mégis helyeslően beszél azokról, akik örökséget hagynak utódaikra: „A jó ember örökséget hagy fiainak fiaira” (Példabeszédek 13:22). Nem más, mint maga Jézus Krisztus tette a következő jól ismert és kedvelt kijelentést a hegyi beszédében: „Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet” (Máté 5:5).

Jézus szavairól az juthat eszünkbe, amit évszázadokkal korábban Dávid, az ókori Izrael királya írt ihletés alatt: „A szelídek . . . öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében” (Zsoltárok 37:11).

’Örökölni a földet’ — milyen izgalmas lehetőség! De vajon biztosak lehetünk abban, hogy ez nem csupán egy újabb ravasz terv, amellyel ki akarnak csalni valamit az emberektől? Nincs okunk kételkedni, hiszen a föld Jehova bámulatos teremtésművének a része, így ő mint Alkotó és Tulajdonos jogosan hagyja azt arra, akire akarja. Dávid király által Jehova ezt a prófétai ígéretet tette szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak: „Kérd tőlem, hogy nemzeteket adjak neked örökségül, és birtokodul a föld határait” (Zsoltárok 2:8). Emiatt Pál apostol úgy beszélt Jézusról, mint akit Isten „kinevezett mindenek örökösévé” (Héberek 1:2). Ezért teljesen biztosra vehetjük, hogy amikor Jézus azt mondta, hogy a szelídek „örökölni fogják a földet”, ezt becsületes szándékkal tette, és megvan hozzá a kellő hatalma is, hogy teljesítse az ígéretét (Máté 28:18).

A döntő kérdés tehát az, hogy miként valósul meg ez az ígéret. Ma bárhová nézünk is, úgy tűnik, az erőszakos és öntelt embereké a világ, és mindent megszereznek, amit megkívánnak. Mi lesz így a szelídekkel? Arról is szólnunk kell, hogy a föld nagy bajban van a szennyezés miatt, a készleteit pedig kizsákmányolják a kapzsi, rövidlátó emberek. Lesz még egyáltalán föld, amit érdemes örökölni? Kérünk, olvasd el a következő cikket, amely választ ad ezekre és más fontos kérdésekre.

’A szelídek öröklik a földet’ — Hogyan?

„GONDOLOM, ismeri Jézus azon bátorító szavait, hogy ’a szelídek öröklik a földet’. De ha arra gondolunk, ahogyan az emberek egymással és a földdel bánnak, ön szerint mi marad örökségül a szelídeknek?” (Máté 5:5; Zsoltárok 37:11).

Myriam, aki Jehova Tanúja, ezzel a kérdéssel próbált elkezdeni egy bibliai témájú beszélgetést. A férfi, akit kérdezett, azt válaszolta, hogy ha Jézus ezt ígérte, akkor biztosan arra gondolt, hogy a földet méltán lehet majd örökségnek nevezni, nem pedig letarolt, lakhatatlan rom lesz.

Ez a válasz derűlátásra vall. De van okunk ilyen bizakodóan szemlélni a dolgokat? Van bizony, hiszen a Biblia nyomós okokat sorakoztat fel arra, hogy elhiggyük, ez az ígéret valósággá válik. Igazából ennek az ígéretnek a beteljesedése szorosan összefügg Istennek az emberiségre és a földre vonatkozó szándékával. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy amit Isten akar, azt végre is hajtja (Ézsaiás 55:11). Nos, akkor mi volt Isten eredeti szándéka az emberiséggel, és hogyan fog megvalósulni ez a szándék?

Isten örök érvényű szándéka a földdel

Jehova Isten meghatározott céllal teremtette a földet. „Így szól Jehova, az egek Teremtője, Ő, az igaz Isten, a föld Megformálója és Alkotója, Ő, aki megszilárdította, aki nem pusztán a semmiért teremtette, aki azért formálta meg, hogy lakjanak rajta: »Én vagyok Jehova, és nincsen más«” (Ézsaiás 45:18). A föld tehát kifejezetten azzal a céllal lett megteremtve, hogy emberek lakjanak rajta. Az is hozzátartozik Isten szándékához, hogy a föld örök lakhelye legyen az emberiségnek. „Ő alapította meg a földet annak szilárd helyein; megingathatatlan lesz az időtlen időkig, igen, mindörökké” (Zsoltárok 104:5; 119:90).

Istennek a földre vonatkozó szándéka abból is nyilvánvaló, amivel megbízta az első emberpárt. Jehova ezt mondta Ádámnak és Évának: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog” (1Mózes 1:28). A földnek, melyet Isten Ádám és Éva gondjaira bízott, örökké otthonukul kellett lennie nekik és utódaiknak. „Az egek Jehova egei, de a földet az emberek fiainak adta” — jelentette ki a zsoltáríró sok-sok évszázaddal később (Zsoltárok 115:16).

Ha Ádám és Éva, valamint az utódaik szerették volna megélni ennek a csodálatos kilátásnak a valóra válását, akkor mindannyiuknak el kellett fogadniuk Jehova Istent, a Teremtőt és Életadót mint Szuverénjüket, és késznek kellett lenniük engedelmeskedni neki. Jehova nem hagyott kétséget efelől, amikor ezt a parancsot adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz” (1Mózes 2:16, 17). Ádám és Éva csak úgy élhetett tovább az Éden-kertben, ha betartja ezt az egyszerű, világos parancsot. Ezzel azt fejezhették ki, hogy hálásak mindazért, amit égi Atyjuk értük tett.

Amikor Ádám és Éva tudatosan engedetlenné váltak Istennel szemben, megszegve a parancsát, azzal valójában hátat fordítottak annak, akinek mindenüket köszönhették (1Mózes 3:6). Így elvesztették gyönyörű paradicsomi otthonukat, és az utódaikat is megfosztották attól (Róma 5:12). Vajon az első emberpár engedetlensége meghiúsította Isten szándékát a földdel kapcsolatban?

Isten nem változik meg

Prófétája, Malakiás által Isten kijelentette: „én vagyok Jehova, én meg nem változom” (Malakiás 3:6). L. Fillion francia bibliatudós megjegyezte, hogy ez a kijelentés szoros kapcsolatban van az isteni szándékok beteljesülésével. „Jehova elpusztíthatta volna lázadó népét — írta —, de mivel az ígéretei nem változtathatók meg, minden körülmény ellenére hűséges marad a múltban tett ígéreteihez.” Isten ígéretei — akár egyvalakinek, akár egy nemzetnek vagy az egész emberiségnek tette is őket — nem merülnek feledésbe, hanem az általa jónak látott időben valóra fognak válni. „Megemlékezik szövetségéről időtlen időkig, a szóról, melyet parancsolt, ezer nemzedékig” (Zsoltárok 105:8).

De honnan tudhatjuk biztosan, hogy Jehova nem változtatta meg eredeti szándékát a földdel kapcsolatban? Onnan, hogy Isten ihletett Szavában, a Bibliában mindenhol találunk utalást arra, hogy Istennek az a szándéka, hogy az engedelmes emberiségnek adja a földet (Zsoltárok 25:13; 37:9, 22, 29, 34). A Szentírás továbbá úgy beszél azokról, akiket Jehova megáld, mint akik biztonságban fognak lakni, mindenki a „saját szőlője és fügefája alatt ül majd, és senki sem lesz, aki megrettenti őket” (Mikeás 4:4; Ezékiel 34:28). Akiket Jehova kiválaszt, azok „házakat építenek majd, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és eszik azok gyümölcsét”. Még a mező állataival is békében fognak élni (Ézsaiás 11:6–9; 65:21, 25).

A Biblia más módon is ízelítőt ad Isten ígéretének a beteljesedéséből. Salamon király uralma alatt Izrael nemzete békének és jólétnek örvendett. „Júda és Izrael biztonságban lakott, mindenki a szőlőtője alatt és fügefája alatt, Dántól Beér-Sebáig Salamon minden napján” (1Királyok 4:25). A Biblia azt mondja Jézusról, hogy „nagyobb . . . Salamonnál”, és az uralmáról a zsoltáríró ezt a prófétai kijelentést tette: „Sarjadzik majd napjaiban az igazságos és a béke bősége, míg el nem múlik a hold.” Abban az időben „bőven lesz gabona a földön, a hegyek tetejét is bőség árasztja el” (Lukács 11:31; Zsoltárok 72:7, 16).

Jehova Isten a szavához hűen gondoskodni fog róla, hogy a megígért örökség ne csak meglegyen, hanem helyre is legyen állítva teljes pompájában. A Jelenések 21:4-ben Isten Szava azt mondja nekünk, hogy a megígért új világban Isten „letöröl minden könnyet [az emberek szeméről], és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé”. Egy szóval paradicsomot ígér! (Lukács 23:43).

Hogyan lehet hozzájutni a megígért örökséghez?

A föld egy olyan kormányzat uralma alatt fog paradicsommá válni, amely az égből gyakorolja hatalmát. Egy Királyság ez, melynek Jézus Krisztus a Királya (Máté 6:9, 10). Ez a Királyság először is ’pusztulást hoz azokra, akik pusztítják a földet’ (Jelenések 11:18; Dániel 2:44). Azután a „Béke Fejedelme”, Jézus Krisztus valóra váltja a következő prófétai szavakat: „Fejedelmi uralma bőségének és a békének nem lesz vége” (Ézsaiás 9:6, 7). A Királyság uralma alatt embermillióknak lesz lehetőségük örökölni a földet — köztük a feltámadottaknak is (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15).

Kik számíthatnak rá, hogy övék lesz ez a csodálatos örökség? Figyeljük meg Jézus szavait: „Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet” (Máté 5:5). Mit jelent szelídnek lenni? A szótárak szerint aki szelíd, az gyengéd, nyugodt, szófogadó, csendes. Az eredetileg használt görög szó azonban sokkal gazdagabb jelentéstartalmú. Egy újszövetségi szótár azt mondja róla, hogy „gyengédség” van benne, „de a gyengédség mögött acélerős karakter rejlik” (William Barclay: New Testament Wordbook). Olyan lelkületre utal, amely képessé teszi az embert arra, hogy harag és bosszúvágy nélkül tűrje el a sérelmet, s mindez az Istennel ápolt jó kapcsolatnak köszönhető, amely erőt ad neki (Ézsaiás 12:2; Filippi 4:13).

A szelíd ember alázatosan elfogadja Isten irányadó mértékeit az élete minden területén; nem akar mindenáron a saját feje után menni, vagy mások nézetei szerint élni. Ezenkívül tanítható, szívesen tanul Jehovától. A zsoltáríró Dávid ezt mondta Jehováról: „Bírói döntése szerint járatja a szelídeket, és megtanítja a szelídeket útjára” (Zsoltárok 25:9; Példabeszédek 3:5, 6).

Ott leszel „a szelídek” között, akik öröklik a földet? Ha Szavának szorgalmas tanulmányozása által megismered Jehovát és az akaratát, és ha alkalmazod a tanultakat, akkor te is reménykedhetsz abban, hogy örököse leszel a földi paradicsomnak, és vég nélkül ott élhetsz majd (János 17:3).