Amiért szükséged van arra, hogy részt vegyél a keresztény összejöveteleken

ROSARIO, aki Dél-Amerikában él, hónapokon keresztül élvezte a Biblia tanulmányozását Elizabeth-tel. Ez fellelkesítette Rosariót, hogy tanuljon Isten Királyságáról és arról, hogyan fogja elhozni a paradicsomi állapotokat a földre. Mégis valahányszor csak meghívta őt Elizabeth, hogy vegyen részt az összejöveteleken a Királyság-teremben, ő visszautasította ezt. Úgy érezte, hogy otthon is tudja tanulmányozni a Bibliát, és a gyakorlatban is tudja alkalmazni azt, amit az mond anélkül, hogy részt venne a gyülekezeti összejöveteleken. Felmerült már benned is a kérdés, hogy vajon a keresztény összejövetelek igazi hasznot jelentenek neked? Miért utasítja Isten az ő népét, hogy jöjjenek össze egymással?

Mivel a keresztények az első században annyira különböztek a körülöttük élő emberektől, a helyes társaság létfontosságú volt az életben maradásukhoz. Pál apostol ezt írta a korai keresztények egyik gyülekezetének: ’legyetek feddhetetlenek és tiszták az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon’ (Filippi 2:15). A keresztényeknek különösen nehéz idők voltak ezek Júdeában, és nekik szólt az, amit Pál írt: „ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsidók 10:24, 25). Hogyan buzdítjuk egymást a szeretetre és a jó cselekedetekre azáltal, hogy összegyülekezünk?

Ahogyan a keresztények „élesítik” egymást

Az a görög szó, amelyet Pál használt, és amelyet a ’buzdítani’ jelentéssel fordítanak, az szó szerint azt jelenti, hogy ’élesíteni’. Egy bibliai példabeszéd kifejti, hogyan ’élesítik’ egymást a keresztények, amikor ezt mondja: „Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját” (Példabeszédek 27:17; Prédikátor 10:7). Hasonlóak vagyunk egy olyan szerszámhoz, amelyet rendszeresen szükséges élesíteni. Mivel Jehova iránti szeretetünk kifejezése és hitünkön alapuló döntéseink azt jelentik, hogy különbözünk a világtól, nekünk állandóan a többségtől eltérően egy külön ösvényen kell járnunk.

Az arra irányuló állandó erőfeszítés, hogy mások legyünk, eltompíthatja lelkesedésünket a jó cselekedetek iránt. Amikor azonban olyanokkal vagyunk együtt, akik szeretik Jehovát, élesítjük egymást — buzdítjuk egymást a szeretetre és a jó cselekedetekre. Másrészről, mikor egyedül vagyunk, hajlamosak vagyunk jobban figyelni magunkra. Erkölcstelen, önző vagy esztelen gondolatok juthatnak eszünkbe. „Aki elkülöníti önmagát, az a saját önző vágyát hajszolja; minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1, New World Translation). Ezért írta Pál a Thessalonika városában levő gyülekezetnek: „Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is” (1Thessalonika 5:11).

Mikor Rosario befejezte a bibliai alaptanítások tanulmányozását, még mindig tartózkodott attól, hogy kapcsolatba lépjen a gyülekezettel. Elizabeth abbahagyta a látogatásokat, mivel képtelen volt további segítséget nyújtani. Néhány hónappal később egy utazófelvigyázó kereste fel Rosariót, és megkérdezte tőle: „Annak ellenére, hogy a család minden tagja fogyaszthat jó ételt étteremben is, mi az, ami mégis hiányozna a családtagoknak abból eredően, hogy nem otthon együtt étkeznek?” Rosario válaszolt: „Elveszítenék a család társaságát.” Megértette a lényeget, és elkezdett rendszeresen eljönni az összejövetelekre. Ezt olyan hasznosnak találta, hogy azóta majdnem minden összejövetelen jelen van.

Buzdító hallani azt, amikor más emberek kifejezik hitüket ugyanazokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekben te is hiszel, és az is, mikor látod azt, hogyan változtatta meg az ilyen hit az életüket. Pál ezt személyes tapasztalatból tudta, és ezt írta a Rómában levő gyülekezetnek: „kivánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által” (Róma 1:11, 12). Valójában ez évekkel azelőtt volt, hogy Pál meglátogathatta volna Rómát, és mikor eljutott oda, akkor a rómaiak kezében levő fogolyként tette azt. Mikor azonban látta a Rómából jött testvéreket, akik több mint 60 kilométert gyalogoltak a városból, hogy találkozzanak vele, „Pál . . . hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn” (Cselekedetek 28:15).

A szellemi táplálék megtalálása a válságos időkben

Mialatt házi őrizetben volt Rómában, Pál megírta a zsidókhoz írt levelet arról, hogy ne maradjanak el az összejöveteleikről. Kiemelkedő számunkra, hogy hozzáfűzte ezeket a szavakat: „annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsidók 10:25). Jehova Tanúi következetesen megmutatták az Írásokból, hogy az 1914-es év jelezte ezen világ végidejének a kezdetét, és hogy ’az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának a napja’ közeledik (2Péter 3:7, Újfordítású revideált Biblia). A bibliai Jelenések könyve szerint, amikor az Ördögöt kiűzték az égből a végidők kezdetén, nagy volt haragja és „elment, hogy hadat indítson a többiek ellen . . ., akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele” (Jelenések 12:7–17, Ú. f.). Ezért különösen nehéz most megtartani Isten parancsolatait; egyre inkább szükségünk van arra, hogy találkozzunk hittársainkkal. Az összejövetelek segíteni fognak nekünk, hogy megerősítsük hitünket és szeretetünket Isten iránt abból a célból, hogy ellenálljunk az Ördög támadásainak.

Az Isten szeretete és a hit nem hasonlítható olyan épületekhez, amelyek maradandóak, ha már egyszer felépítették őket. Inkább olyan, mint az élőlények, amelyek lassan nőnek állandó táplálás mellett, azonban elsorvadnak és elpusztulnak, ha éheznek. Azért gondoskodik Jehova rendszeres, szellemi táplálékról, hogy erősítse népét. Mindannyiunknak szüksége van ilyen táplálékra, de hol kaphatjuk meg ezt Isten szervezetén és összejövetelein kívül? Sehol (5Mózes 32:2; Máté 4:4; 5:3, NW).

Jézus feltett egy kérdést, amely segíthet nekünk meglátni, hogyan táplálja a gyülekezetet. Ezt kérdezte: „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál” (Máté 24:45, 46). Kit nevezett ki Jézus az első században, hogy táplálja az ő követőit, és kit talált hűségesnek, aki táplálta őket a Királyság-hatalomban való visszatérésekor? Nyilvánvalóan nincs olyan ember, aki ezeken a századokon keresztül életben maradt volna. Ez a bizonyíték arra mutat, hogy a szolgát a felkent keresztények gyülekezete alkotja, éppen úgy, ahogy Izrael nemzete volt Isten szolgája a keresztényiség előtti időkben (Ésaiás 43:10). Igen, Jézus gondoskodik szellemi táplálékunkról a szellemtől felkent keresztények ezen világméretű testületén keresztül, amely ma Jehova Tanúi helyi gyülekezetein keresztül továbbítja a szellemi táplálékot.

Jézus gondoskodását a csatornáról, amely ellát szellemi táplálékkal, Pál apostol a továbbiakban így írta le: „Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek [emberadományokat adott, NW] . . . Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” (Efézus 4:8, 11–13).

Ez mindenekelőtt a helyi gyülekezeten belül volt — az összejöveteleken —, hogy ezek az ’emberadományok’ építették a testvéreket. Antiochiában például „Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték” (Cselekedetek 15:32). A szellemileg képesített férfiak által tartott előadások ma hasonlóan táplálják hitünket azért, hogy ne sorvadjon el, ne váljon tétlenné.

Talán igaz az, hogy jó előrehaladást értünk el a gyülekezet egyik tagjának személyes segítsége által, még ha nem is kezdtük látogatni az összejöveteleket. A Biblia azt mondja, hogy van egy idő, amikor „arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket . . . tejre van szükségetek és nem kemény eledelre” (Zsidók 5:12). Egy személy azonban nem maradhat örökké a tej szintjén. A keresztény összejövetelek a bibliai oktatás egy folyamatos programjáról gondoskodnak azzal a szándékkal, hogy megőrizzük Isten szeretetét és a benne való hitet, valamint hogy gyakorlati segítséget nyújtson arra vonatkozólag, hogy alkalmazzuk az „Isten összes tanácsát” (Cselekedetek 20:27, NW). Ez több, mint „tej”. A Biblia továbbá ezt mondja: „Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre” (Zsidók 5:14). Az összejöveteleken sok olyan témát tekintenek át, amely nem része a házi bibliatanulmányozás alapfolyamatának, mint például a fontos bibliai próféciák versről versre történő tanulmányozása és alapos megbeszélések arról, hogyan tudjuk utánozni Istent a saját életünkben.

Jehova emlékeztetői — hasonlóak a mögötted szóló hanghoz

A gyülekezeti tanulmányozások által Jehova rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy milyen személyeknek kell lennünk. Az ilyen emlékeztetők életfontosságúak. Nélkülük könnyen hajlamosak vagyunk az önzésre, büszkeségre és kapzsiságra. Az Írásokból jövő emlékeztetők segíteni fognak nekünk, hogy sikeres kapcsolatnak örvendjünk más emberekkel és magával Istennel. „Elgondolkoztam útjaim felett, hogy visszafordítsam lábaimat emlékeztetőidhez” (NW) — ismeri el a Zsoltárok 119:59 írója.

Ahogy rendszeresen részt veszünk a keresztény összejöveteleken, tapasztaljuk Jehova Ésaiáson keresztül mondott próféciájának beteljesedését, amely ezt mondja: „a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat . . . füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: »Ez a helyes út, ezen járjatok!«” Jehova figyeli előrehaladásunkat, és szeretetteljesen helyreigazít bennünket, ha rossz irányba teszünk lépéseket (Ésaiás 30:20, 21, Katolikus fordítás; Galata 6:1). És még ennél több segítségről is gondoskodik.

Megkapjuk a szent szellemet a gyülekezeten keresztül

Azáltal, hogy rendszeresen részt veszünk Jehova Tanúival a keresztény összejöveteleken, megerősít bennünket Isten szent szelleme, amely az ő népén nyugszik (1Péter 4:14). Továbbá a keresztény felvigyázókat a gyülekezetben a szent szellem által nevezik ki (Cselekedetek 20:28). Ez az Istentől jövő tevékeny erő erőteljesen hat egy keresztényre. A Biblia ezt mondja: „a Léleknek [szellemnek, NW] gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Galata 5:22, 23). A szent szellem — Isten szervezetén keresztül munkálkodva — szintén segíteni fog nekünk, hogy csodálatosan tiszta megértést nyerjünk arról, hogy mit tartogat Jehova azoknak, akik szeretik őt. Miután kifejtette, hogy a dolgok ezen rendszerének kiemelkedő emberei nem tudják megérteni Isten szándékait, Pál ezt írta: „Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke [szelleme, NW] által” (1Korinthus 2:8–10).

A hiterősítő, szellemi táplálékon kívül a gyülekezetek képzésről gondoskodnak azok számára, akik szeretnék kivenni a részüket a gyülekezet legfontosabb tevékenységéből. Melyik ez?

A gyülekezetek képzésről gondoskodnak

A keresztény gyülekezet nem egy társadalmi klub, ahol az emberek pusztán élvezik a szórakozást és talán bátorítják egymást, hogy jobb életet éljenek. Jézus megbízta a gyülekezetet, hogy vigyék el a Jóhírt azoknak, akik szellemi sötétségben élnek (Cselekedetek 1:8; 1Péter 2:9). Attól a naptól kezdve, amelyen megalapították azt — i. sz. 33 pünkösdjén —, prédikálók gyülekezete volt (Cselekedetek 2:4). Volt már olyan tapasztalatod, hogy megpróbáltad elmondani valakinek Jehova szándékát, de nem sikerült meggyőznöd őt? A gyülekezeti összejövetelek személyes képzésről gondoskodnak a tanítás művészetével kapcsolatban. A bibliai példák tanulmányozása által megtanuljuk, hogyan fektessünk le egy olyan közös alapot, amelyből érvelhetünk, hogyan használjuk az Írásokat a logikus érvek alapjaként, és hogyan segítsünk másoknak elgondolkodni kérdések és szemléltetések alkalmazásával. Az ilyen jártasság segíteni tud abban, hogy tapasztaljuk annak a kimondhatatlan örömét, hogy segítünk egy másik személynek megérteni a bibliai igazságot.

Ebben a viszálytól tépett, erkölcstelen világban a keresztény gyülekezet valódi szellemi menedékhely. Még ha tökéletlen emberekből épül is fel, a béke és a szeretet menedéke. Ezért légy rendszeres résztvevője minden összejövetelének, és tapasztalod magadon a zsoltáríró szavainak igazságát: „Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! . . . oda küld áldást az Úr és életet örökké!” (Zsoltárok 133:1, 3).