15. fejezet

Hogyan irányítja Jehova a szervezetét?

 1. Milyen felvilágosítást tartalmaz a Biblia Jehova szervezetével kapcsolatban, s miért fontos ez számunkra?

AZ IHLETETT Írásokban Jehova bepillantást nyújt csodálatos mennyei szervezetébe (És 6:2, 3; Ez 1:1, 4–28; Dán 7:9, 10, 13, 14). A szellemi teremtményeket ugyan nem láthatjuk, Isten azonban felhívja figyelmünket arra, hogyan hat szent angyalok tevékenysége igaz imádóira a földön (1Móz 28:12, 13; 2Kir 6:15–17; Zsolt 34:7, [34:8, Károli]; Máté 13:41, 42; 25:31, 32). A Biblia Jehova szervezetének földi részéről is ír, és segít nekünk megérteni, hogyan irányítja Isten ezt a szervezetet. Ha valóban rendelkezünk ezeknek a dolgoknak a szellemi megértésével, képesek leszünk ’Jehovához méltóan járni, hogy teljes mértékben elnyerjük tetszését’ (Kol 1:9, 10).

A LÁTHATÓ RÉSZ AZONOSÍTÁSA

 2. Mi Isten gyülekezete i. sz. 33 pünkösdje óta?

² 1545 éven át Izrael nemzete volt Isten gyülekezete. Csakhogy ők nem tartották be a Törvényszövetséget és elutasították Isten tulajdon Fiát. Jehova ezért egy új gyülekezetet hívott létre, amellyel új szövetséget kötött. Erről a gyülekezetről úgy beszél a Biblia, mint Krisztus menyasszonyáról, amely 144 000 tagból áll, akiket Isten arra választott ki, hogy együtt legyenek Fiával a mennyben (Ef 5:22–32; Jel 14:1; 21:9, 10). E gyülekezet első tagjait i. sz. 33 pünkösdjén kente fel Isten szent szellemmel. Szelleme által Jehova csalhatatlan bizonyítékát adta, hogy akkortól kezdve ezt a gyülekezetet használja fel szándéka megvalósításában (Zsid 2:2–4).

 3. Kikből áll ma Jehova látható szervezete?

³ Ma már csak egy maradéka van a 144 000-nek a földön. De a Biblia próféciájának beteljesüléseként „más juhok”-nak egy nagy sokasága tevékenykedik velük egységben. Jézus Krisztus, a Jó Pásztor egyesítette ezeket a „más juhok”-at a szellemtől nemzett követőinek maradékával, úgyhogy együtt „egy nyáj”-at alkotnak az „egy pásztor” vezetése alatt (Ján 10:11, 16; Jel 7:9, 10). A két csoport együtt egyetlen egységes szervezetet alkot, Jehova mai látható szervezetét.

TEOKRATIKUS FELÉPÍTÉSŰ

 4. Ki irányítja a szervezetet és hogyan?

⁴ „Az élő Isten gyülekezete” bibliai megjelölés világossá teszi, ki irányítja ezt a gyülekezetet. A szervezet teokratikus, vagyis Isten uralma alatt áll. A népe számára szükséges irányításról Jehova gondoskodik, egyrészt Jézus Krisztus személyében, akit a gyülekezet láthatatlan fejévé tett meg, másrészt ihletett Szava, a Biblia révén (1Tim 3:14, 15; Ef 1:22, 23; 2Tim 3:16, 17).

 5. a) Hogyan nyilvánult meg az első században a gyülekezet mennyei irányítása? b) Mi mutatja, hogy még mindig Jézus a gyülekezet feje?

⁵ Ez a teokratikus irányítás teljesen nyilvánvaló volt, amikor a gyülekezet első tagjait a szent szellem i. sz. 33 pünkösdjén tevékenységre indította (Csel 2:1–4, 32, 33). Akkor is szemmel látható volt, hogy amikor Jehova angyala úgy irányította az eseményeket, hogy a jó hír Afrikában is elterjedjen (Csel 8:26–39). Hasonló volt a helyzet, amikor Jézus hangja adott utasításokat a társusi Saul megtérésével kapcsolatban, amikor a pogányok közötti missziós munka megkezdődött (Csel 9:3–7, 10–17; 10:9–16, 19–23; 11:12). De Isten nem mindig ilyen látványosan gondoskodott a szükséges irányításról. Később nem szólaltak meg többé hangok a mennyből, nem jelentek meg angyalok, s a szellem csodálatos adományai is megszüntek. Jézus ennek ellenére a következő ígéretet tette hűséges tanítványainak: „Nézzétek! Én veletek vagyok mindennap a dolgok rendszerének befejezéséig.” A tények azt mutatják, hogy ez így is van (Máté 28:20; 1Kor 13:8). Nemcsak arról van szó, hogy Jehova Tanúi a gyülekezet fejeként ismerik el Krisztust, hanem az is nyilvánvaló, hogy az ő segítsége nélkül lehetetlen lenne a Királyság üzenetét tovább hirdetni az ellenségeskedés miatt.

 6. a) Kikből áll a „hű és értelmes rabszolga” és miért? b) Milyen megbízást adott Krisztus ennek a „rabszolgá”-nak?

⁶ Nem sokkal halála előtt beszélt Jézus a tanítványainak egy „hű és értelmes” rabszolgáról, akit ő mint Úr különleges felelősségekkel fog megbízni. Jézus leírása szerint a „rabszolgá”-nak jelen kell lennie, amikor Jézus felmegy a mennybe, és még mindig életben kell lennie, amikor ő visszatér. Ez a leírás nem illik egyetlen egy emberre sem mint egyedülálló személyre. De nagyonis jól ráillik Krisztus hűséges felkent gyülekezetére, mint egészre. Jézus tudta, hogy saját vére árán fogja őket megvásárolni, ezért találóan nevezte őket, mint csoportot „rabszolgájának”. Munkát is adott nekik: megbízta őket, hogy képezzenek tanítványokat, s utána állandóan táplálják őket szellemileg, kiosztva „(szellemi) táplálékukat a megfelelő időben”. Kinevezésüket a szent szellem erősítette meg i. sz. 33 pünkösdjén (Máté 24:45–47; 28:19, 20; 1Kor 6:19, 20; vö. És 43:10).

 7. a) Milyen kibővített felelősséggel rendelkezik ma a „rabszolga”? b) Miért fontos, hogyan reagálunk az utasításokra, amelyek ezen a csatornán keresztül jönnek?

⁷ Ha az Ura visszatérésekor a „rabszolga” hűségesen végzi munkáját, még nagyobb felelősséggel lesz megbízva. Az utána következő években világraszóló tanúskodást kell végezni a Királyságról, s egy „nagy sokaság”-ot kell begyűjteni, akik Jehovát imádják és kilátásuk van arra, hogy túlélik a „nagy nyomorúság”-ot (Máté 24:14; Jel 7:9, 10). Ezeknek is szükségük van szellemi táplálékra, amelyet az összetett „rabszolga”, Krisztus szellemtől nemzett szolgáinak összessége szolgál nekik. Jehova tetszésének elnyeréséhez el kell fogadniuk az utasításokat, amelyeket ő ezen a csatornán keresztül ad, s teljesítenünk kell őket.

 8., 9. a) Milyen elrendezés létezett az első században a tantételeket érintő kérdések megoldására és a jó hír prédikálásához szükséges vezetésre? b) Milyen hasonló elrendezés létezik ma?

⁸ Időnként természetesen kérdések merülhetnek fel tantételeket vagy eljárásmódokat illetően. Mi a teendő ilyenkor? A Cselekedetek 15. fejezete elmondja, hogyan oldottak meg egy vitás kérdést a pogány megtértekre vonatkozó követelményekkel kapcsolatban. A kérdéssel a Jeruzsálemben levő apostolokhoz és vénekhez fordultak, akik központi vezető testületként szolgáltak. Ezek a vének nem voltak csalhatatlanok; mindegyikükkel előfordulhatott, hogy tévedett. (Vö. Gal 2:11–14.) De Isten felhasználta őket. Ők megfontolták, mit mondanak az Írások a szóban forgó témáról, megvizsgálták, hogyan működött Isten szelleme a pogányok közt való tevékenykedés megindításában, s azután döntöttek. Isten megáldotta ezt az elrendezést (Csel 15:1–29; 16:4, 5). Ez a központi testület egyéneket is küldött a jó hír prédikálásának támogatására azzal összhangban, amit maga az Úr parancsolt (Csel 8:14; Gal 2:9).

⁹ Napjainkban különböző országokból való, szellemtől felkent testvérekből tevődik össze a Vezető Testület, s Jehova Tanúinak főhivatalában ülésezik. Lojálisan támogatja az igaz imádat érdekeit Jézus Krisztus vezetése alatt. Ezek a testvérek egyetértenek Pál apostol véleményével, aki a keresztény társaihoz intézett szellemi tanácsában a következőket írta: „Nem mintha urai volnánk hiteteknek, hanem örömötök érdekében munkálkodunk veletek, mert saját hitetek által álltok meg” (2Kor 1:24).

10. a) Mi dönti el, kik lehetnek vének és kisegítő szolgák? b) Miért kell szorosan együttműködnünk azokkal, akik ilyen megbízatásokkal rendelkeznek?

¹⁰ Ezt a teokratikus elrendezést Jehova Tanúi az egész világon elismerik. Minden helyi gyülekezetük ennek megfelelően működik. A Vezető Testülettől várják el a vének és kisegítő szolgák kinevezését, akik a gyülekezet súrlódásmentes működését segítik elő. Milyen alapon választják ki az így kinevezett személyeket? A követelmények világosan le vannak fektetve a Bibliában. Az ajánlást tevő vének és a kinevezést végző személyek egyaránt felelősek Isten előtt azért, hogy ezeknek a követelményeknek eleget tegyenek (1Tim 3:1–10, 12, 13; 5:22; Tit 1:5–9). Senki sem jelöltetheti magát, s a gyülekezet sem szavaz. Annak megfelelően, ahogy az első században az apostolok végezték a kinevezést, az ajánlást tevő vének és a kinevezést végző személyek Isten szellemének segítségéért imádkoznak és az ő vezetését keresik ihletett Szavában (Csel 6:2–4, 6; 14:23; vö. Zsolt 75:6, 7, [75:7, 8, Károli]). Azzal, hogy elfogadjuk a vének vezetését, kimutathatjuk, mennyire értékeljük Krisztus szerető gondoskodását ezekkel az „emberajándékok”-kal kapcsolatban, akik segítenek nekünk ’egységre jutni a hitben’ (Ef 4:8, 11–16).

11. a) Milyen hasznos szolgálatokat végeznek nők a teokratikus elrendezésben? b) Mikor kell a fejüket befedniük és miért?

¹¹ A Biblia megköveteli, hogy férfiak legyenek a felelősséget viselő személyek a gyülekezetben. Ez nem teszi a nőket másodrangúvá, hiszen sokan közülük örökösei a mennyei Királyságnak. Szerény, tiszta viselkedésükkel és a családjuk érdekében kifejtett szorgalmukkal a keresztény nők szintén hozzájárulnak a gyülekezet jó hírnevéhez (Tit 2:3–5). Gyakran ők végzik el a munka nagy részét, ami az érdeklődő személyek felkutatását és a gyülekezettel való kapcsolatba hozását illeti (Zsolt 68:11, [68:12, Károli]). De a gyülekzeten belüli tanítás a kinevezett férfiakra hárul (1Tim 2:12, 13). Ha nincs képes férfi jelen a gyülekezet által rendezett összejövetelek valamelyikén, akkor annak a nőnek, aki elnököl vagy imádkozik, be kell fednie a fejét.a Így mutatja ki tiszteletét Jehova elrendezése iránt, amint Jézus maga is mindenben példát mutatott az Atyja iránti alárendeltségben (1Kor 11:3–16; Ján 8:28,29).

12. a) Hogyan kell tekinteniük a véneknek a tisztségüket a Biblia szerint? b) Milyen nagy kiváltságot mondhatunk mindnyájan magunkénak?

¹² A világban nagyon fontosnak tekintik azt, aki előkelő pozíciót tölt be. Isten szervezetében azonban a következő szabály érvényesül: „Aki úgy viselkedik köztetek, mint legkisebb, az a nagy” (Luk 9:46–48; 22:24–26). Ezért a Biblia azt tanácsolja a véneknek, ügyeljenek rá, hogy ne uralkodjanak azokon, akik Isten öröksége, hanem inkább mutassanak példát a nyájnak (1Pét 5:2, 3). Nem csupán néhány kiválasztott, hanem minden Jehova Tanúja — férfi és nő egyaránt — képviseli a világegyetem szuverén Urát, beszél alázatosan az ő nevében, s prédikálja mindenfelé a Királyságát.

13. Válaszolj az idézett írásszövegek segítségével a bekezdés végén levő kérdésekre?

¹³ Jól tennénk, ha megkérdeznénk önmagunktól: „Értékeljük-e valóban azt, ahogyan Jehova vezeti látható szerevezetét? Mutatja-e ezt magatartásunk, beszédünk és cselekedetünk?” A következő pontokon való gondolkodás mindnyájunknak segíthet egy ilyen irányú viszgálódásban:

Ha valóban alárendeljük magunkat Krisztusnak, a gyülekezet fejének, mit kell tennünk a következő írásszövegek szerint? (Máté 24:14; 28:19, 20; Luk 21:34–36; Ján 13:34, 35).

Milyen mértékben kellene Istentől és Krisztustól függőnek éreznie magát a szervezet minden tagjának, ha gyümölcsöző keresztény akar lenni? (Ján 15:5; 1Kor 3:5–7).

Kinek a szerető gondoskodását kellene a vének törekvésében felismernünk, amikor megpróbálják az egyének gondolkodásmódját helyesbíteni, hogy a szervezet többi tagjával összhangban lássák a dolgokat? (Ef 4:7, 8, 11–13; 2Kor 13:11).

Ki iránt tanúsítunk tiszteletet, amikor értékeléssel fogadjuk a „rabszolga”-osztályon és Vezető Testületén keresztül jövő szellemi gondoskodásokat? Mi a helyzet azonban akkor, ha becsmérlően beszélünk ezekről? (Luk 10:16; vö. 3Ján 9, 10).

Miért nem lenne szabad keményen kritizálnunk a kinevezett véneket? (Csel 20:28; Róma 12:10).

14. a) Mit mutatunk ki a teokratikus szervezet iránti magatartásunkkal? b) Milyen lehetőségeink vannak e tekintetben arra, hogy Sátánt hazugnak bizonyítsuk, Jehova szívét pedig megörvendeztessük?

¹⁴ Jehova ma látható szervezetén keresztül foglalkozik velünk, amelynek Krisztus a kinevezett feje. A szervezet iránti magatartásunk tehát gyakorlatilag azt mutatja, hogyan foglalunk állást a szuverenitás vitakérdésében (Zsid 13:17). Sátán azt állítja, hogy mindnyájunkat a személyes nyereségvágy hajt, hogy elsősorban önmagunk érdekeit szolgáljuk. De ha bármilyen szükséges szolgálatra örömmel rendelkezésre bocsátjuk magunkat, s közben arra igyekszünk, hogy semmi olyat ne tegyünk vagy mondjunk, ami érdemtelenül magunkra terelné a figyelmet: hazugnak bizonyítjuk az Ördögöt. Ha szeretjük és tiszteljük azokat, akik ’átveszik a vezetést’ köztünk, utánozzuk hitüket, de semmi esetre sem válunk olyanokká, akik ’személyiségeket tisztelnek (saját) előnyükre’, megörvendeztetjük Jehova szívét (Zsid 13:7; Júd 16). Ha egészséges tisztelettel viseltetünk Jehova szervezete iránt és teljes szívvel támogatjuk az általa vezetett munkát, ezzel azt bizonyítjuk, hogy Jehova valóban a mi Istenünk, s hogy mi egyesültünk az ő szolgálatában (1Kor 15:58).

[Lábjegyzet]

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

● Melyik ma Jehova látható szervezete? Mi ennek a szervezetnek a célja?

● Ki a gyülekezet kinevezett feje? Milyen látható elrendezések révén gondoskodik ő szerető vezetésről számunkra?

● Milyen egészséges beállítottságot kellene művelnünk a gyülekezetben levő felelősségek és személyek iránt?