Jézus Krisztus, amikor az apostolainak arra a kérdésére válaszolt, hogy mikor lesz a jelenléte, és mikor lesz vége a fennálló világrendszernek, egy példázatban, vagyis egy szemléltetésben beszélt egy ’hű és értelmes rabszolgáról’. A hű rabszolgát az ura kinevezte a háziszolgái fölé, hogy gondoskodjon az eledelükről. Mivel az ura elégedett volt a rabszolga munkájával, amikor hazatért (nyilván valamilyen utazásból), azzal jutalmazta meg, hogy mindene fölé kinevezte (Mt 24:3, 45–51).

A háziszolgák – azok, akiket szellemi eledellel látnak el – mindazok, akik a keresztény gyülekezetet alkotják; ők lehetnek felkentek is, és más juhok is (Jn 10:16). A hű és értelmes rabszolgát alkotó személyek egyénenként háziszolgák, hiszen ők is részesülnek a kiosztott szellemi eledelből. Ha az uruk megígért eljövetelekor hűnek bizonyulnak, akkor nagyobb felelősséget bíznak rájuk. Az uruk „mindene fölé kinevezi” őket, amikor elnyerik az égi jutalmukat, és Krisztus társuralkodói lesznek. A 144 000 többi tagjával együtt osztoznak majd Krisztussal a mérhetetlen égi hatalmában (Mt 24:46, 47; Lk 12:43, 44).