2—3. Honnan származott „az a gonosz rabszolga”, és hogyan jött létre?

² Jézus közvetlenül ’a hű és értelmes rabszolgáról’ szóló fejtegetése után beszélt a gonosz rabszolgáról. Ezt mondta: „ha az a gonosz rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében: »Késik az én uram«, és verni kezdené rabszolgatársait, és enne, inna a megrögzött részegesekkel, akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a képmutatók közé jelöli ki a részét. Ott lesz neki sírás és fogcsikorgatás” (Máté 24:48–51). „Az a gonosz rabszolga” — ez a kifejezés Jézusnak az ezt megelőző szavaira irányítja a figyelmünket, amikor is a hű és értelmes rabszolgáról beszélt. Nos igen, „a gonosz rabszolga” a hű rabszolgához tartozók soraiból került ki.a Hogyan is történt ez?

 4. Hogyan bánt Jézus ’a gonosz rabszolgával’ és mindazokkal, akik ugyanolyan szellemet tanúsítottak, mint ez a rabszolga?

⁴ Ezeket a korábbi keresztényeket végül ’a gonosz rabszolgával’ azonosították, és Jézus „a legnagyobb szigorral” megbüntette őket. Mit jelentett ez? Azt, hogy megtagadta őket, és így elveszítették égi reménységüket. De nem semmisültek meg azonnal. Előbb egy ideig kénytelenek voltak sírni és a fogukat csikorgatni ’a külső sötétségben’, a keresztény gyülekezeten kívül (Máté 8:12). Azon kezdeti idők óta néhány más felkent is ugyanilyen gonosz szellemet tanúsított, azonosulva ’a gonosz rabszolgával’. Némelyek a ’más juhok’ közül is utánozták hűtlenségüket (János 10:16). Krisztusnak minden ilyen ellensége ugyanabba a külső, szellemi sötétségbe kerül.