’A hű rabszolga’ kiállja a próbát

„Itt a meghatározott idő, hogy megkezdődjön az ítélet az Isten házán” (1PÉTER 4:17).

 1. Mit talált Jézus, amikor ellenőrizte a ’rabszolgát’?

JÉZUS i. sz. 33 pünkösdjén kinevezett egy ’rabszolgát’, hogy a kellő időben eledelt adjon a ’háziszolgáinak’. 1914-ben Jézust trónra emelték mint Királyt, és hamarosan eljött az ideje, hogy ellenőrizze a ’rabszolgát’. A „rabszolga” nagy részét ’hűnek és értelmesnek’ találta, ezért „mindene fölé” kinevezte (Máté 24:45–47). De volt egy gonosz rabszolga is, aki nem bizonyult sem hűnek, sem értelmesnek.

„Az a gonosz rabszolga”

2—3. Honnan származott „az a gonosz rabszolga”, és hogyan jött létre?

² Jézus közvetlenül ’a hű és értelmes rabszolgáról’ szóló fejtegetése után beszélt a gonosz rabszolgáról. Ezt mondta: „ha az a gonosz rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében: »Késik az én uram«, és verni kezdené rabszolgatársait, és enne, inna a megrögzött részegesekkel, akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a képmutatók közé jelöli ki a részét. Ott lesz neki sírás és fogcsikorgatás” (Máté 24:48–51). „Az a gonosz rabszolga” — ez a kifejezés Jézusnak az ezt megelőző szavaira irányítja a figyelmünket, amikor is a hű és értelmes rabszolgáról beszélt. Nos igen, „a gonosz rabszolga” a hű rabszolgához tartozók soraiból került ki.a Hogyan is történt ez?

³ 1914 előtt a hű rabszolga osztály számos tagja nagyon várta, hogy abban az évben találkozzon a Vőlegénnyel az égben, ámde reményeik nem váltak valóra. Emiatt és más fejlemények miatt sokan csalódtak, és néhányan megkeseredtek. Közülük némelyek a szavaikkal „verni” kezdték korábbi testvéreiket, és „megrögzött részegesekkel”, a kereszténység vallási csoportjaival társultak (Ézsaiás 28:1–3; 32:6).

 4. Hogyan bánt Jézus ’a gonosz rabszolgával’ és mindazokkal, akik ugyanolyan szellemet tanúsítottak, mint ez a rabszolga?

⁴ Ezeket a korábbi keresztényeket végül ’a gonosz rabszolgával’ azonosították, és Jézus „a legnagyobb szigorral” megbüntette őket. Mit jelentett ez? Azt, hogy megtagadta őket, és így elveszítették égi reménységüket. De nem semmisültek meg azonnal. Előbb egy ideig kénytelenek voltak sírni és a fogukat csikorgatni ’a külső sötétségben’, a keresztény gyülekezeten kívül (Máté 8:12). Azon kezdeti idők óta néhány más felkent is ugyanilyen gonosz szellemet tanúsított, azonosulva ’a gonosz rabszolgával’. Némelyek a ’más juhok’ közül is utánozták hűtlenségüket (János 10:16). Krisztusnak minden ilyen ellensége ugyanabba a külső, szellemi sötétségbe kerül.

 5. Mit tett a hű és értelmes rabszolga ’a gonosz rabszolgával’ ellentétben?

⁵ A hű és értelmes rabszolga ugyanazokat a próbákat élte át, mint „a gonosz rabszolga”. Ők azonban nem keseredtek meg, hanem helyreigazították a gondolkodásmódjukat (2Korintusz 13:11). Megerősödött a Jehova és a testvéreik iránti szeretetük. Így ’az igazság oszlopának és támaszának’ tudnak bizonyulni ezekben a viharos „utolsó napokban” (1Timóteusz 3:15; 2Timóteusz 3:1).

Értelmes és bolond szüzek

 6. a) Hogyan szemléltette Jézus, hogy milyen értelmes az ő hű rabszolga osztálya? b) Milyen üzenetet hirdettek a felkent keresztények 1914 előtt?

⁶ Miután Jézus ’arról a gonosz rabszolgáról’ beszélt, két példázattal mutatott rá, hogy némelyik felkent keresztény miért bizonyul hűnek és értelmesnek, és mások miért nem.b Így szemléltette az értelmességet: „az egek királysága tíz szűzhöz lesz hasonlítható, akik fogták a lámpáikat, és kimentek, hogy fogadják a vőlegényt. Öt közülük bolond volt, öt pedig értelmes. A bolondok ugyanis fogták a lámpáikat, de nem vittek magukkal olajat, az értelmesek ellenben lámpáikkal együtt olajat is vittek tartóedényeikben” (Máté 25:1–4). A tíz szűzről a felkent keresztények jutnak eszünkbe, az 1914 előtti időben. Számításaik szerint a vőlegénynek, Jézus Krisztusnak hamarosan meg kellett jelennie, ezért „kimentek”, hogy fogadják, bátran prédikálva, hogy 1914-ben lejár „a nemzetek meghatározott ideje” (Lukács 21:24).

 7. Mikor és miért ’aludtak el’ jelképesen a felkent keresztények?

⁷ Helyesen gondolták. A nemzetek meghatározott ideje csakugyan véget ért 1914-ben, és Isten Királysága Krisztus Jézus vezetésével megkezdte működését. Ez azonban a láthatatlan egekben történt. A földön az emberiségre elkövetkezett a megjövendölt „jaj” (Jelenések 12:10, 12). Próbateljes időszak következett. A felkent keresztények nem értették világosan, hogy mi történik, és úgy gondolták, hogy ’késik a vőlegény’. Zavarodottságuk és a világ ellenséges magatartása miatt általában véve lelassultak, és úgyszólván abbahagyták a szervezett, nyilvános prédikálást. A példázatbeli szüzekhez hasonlóan szellemi értelemben „elbóbiskoltak és elaludtak”, ugyanúgy, ahogy a magukat kereszténynek valló, hűtlen személyek tették Jézus apostolainak a halála után (Máté 25:5; Jelenések 11:7, 8; 12:17).

 8. Mi volt az előzménye a kiáltásnak, hogy „itt a vőlegény”, és mit kellett tenniük a felkent keresztényeknek?

⁸ Aztán 1919-ben váratlan esemény történt. Ezt olvashatjuk: „Az éjszaka kellős közepén kiáltás hallatszott: »Itt a vőlegény! Menjetek ki fogadni őt.« Akkor felkeltek azok a szüzek mind, és rendbe tették lámpáikat” (Máté 25:6, 7). Pontosan akkor, amikor a legsötétebbnek tűnt a helyzet, felszólítást kaptak, hogy váljanak tevékennyé! Jézus, „a szövetség követe” 1918-ban eljött Jehova szellemi templomához, hogy megvizsgálja és megtisztítsa Isten gyülekezetét (Malakiás 3:1). A felkent keresztényeknek most ki kellett menniük, hogy fogadják őt ennek a templomnak a földi udvaraiban. Eljött az ideje, hogy ’világosságot árasszanak’ (Ézsaiás 60:1; Filippi 2:14, 15).

9—10. Miért mondhatjuk, hogy 1919-ben némelyik keresztény „értelmes” volt, némelyik pedig „bolond”?

⁹ De várjunk csak! A példázatban szereplő fiatal nők közül néhánynak valami nehézsége támadt. Jézus így folytatta: „A bolondok így szóltak az értelmesekhez: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert mindjárt kialszanak a lámpáink«” (Máté 25:8). Olaj nélkül a lámpák nem világítanak. A lámpaolaj eszünkbe juttatja Isten Szavát, mely az igazságot tartalmazza, és a szent szellemét. Ezek képessé teszik az igaz imádókat arra, hogy fényhordozók legyenek (Zsoltárok 119:130; Dániel 5:14). Az értelmes felkent keresztények 1919 előtt igyekeztek megismerni Isten rájuk vonatkozó akaratát, noha átmenetileg le voltak gyengülve. Ennek köszönhetően készen álltak, amikor elhangzott a felszólítás, hogy árasszanak világosságot (2Timóteusz 4:2; Héberek 10:24, 25).

¹⁰ Ám némelyik felkent — noha nagyon vágyott rá, hogy együtt legyen a Vőlegénnyel — nem volt felkészülve arra, hogy áldozatokat hozzon, vagy erőfeszítést tegyen. Így hát amikor eljött az idő, hogy nekilássanak a jó hír prédikálásának, nem álltak készen (Máté 24:14). Sőt, megpróbálták visszafogni buzgó társaikat, ’olajat’ kérve tőlük. Mit tettek a Jézus példázatában említett értelmes szüzek? Ezt mondták: „Esetleg nem lesz elég nekünk is, meg nektek is. Inkább menjetek el azokhoz, akik árulják, és vegyetek magatoknak” (Máté 25:9). Ennek megfelelően a lojális felkent keresztények 1919-ben nem voltak hajlandók bármi olyasmit tenni, ami akadályozta volna őket a világosság kiárasztásában. Így tehát kiállták a próbát.

11. Mi történt a bolond szüzekkel?

¹¹ Jézus így fejezi be a példázatát: „Míg [a bolond szüzek] vásárolni mentek, a vőlegény megérkezett, és a szüzek, akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Utóbb aztán jött a többi szűz is, és ezt mondták: »Uram, uram, nyisd ki nekünk!« Ő így válaszolt: »Az igazságot mondom nektek: nem ismerlek titeket«” (Máté 25:10–12). Némelyek bizony nem voltak felkészülve a Vőlegény érkezésére, így nem állták ki a próbát, és elveszítették annak lehetőségét, hogy részt vegyenek az égi menyegzőn. Milyen kár!

A talentumokról szóló példázat

12. a) Mivel szemléltette Jézus a hűséget? b) Ki az az ember, aki „elment külföldre”?

¹² Jézus az értelmesség után a hűséget szemléltette. Így fogalmazott: „pontosan úgy van ez, mint amikor egy ember, aki külföldre készült utazni, hívatta rabszolgáit, és átadta nekik javait. És az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet, kinek-kinek a maga képessége szerint, és elment külföldre” (Máté 25:14, 15). A példázatbeli ember maga Jézus, aki „elment külföldre”, amikor i. sz. 33-ban felment az égbe. Előbb azonban átadta „javait” hűséges tanítványainak. Mit jelentett ez?

13. Hogyan készített elő Jézus egy nagyszabású tevékenységet, és hogyan hatalmazta fel a „rabszolgáit”, hogy kereskedjenek?

¹³ Földi szolgálata során Jézus egy nagyszabású tevékenységet készített elő, azáltal hogy egész Izraelben prédikálta a Királyság jó hírét (Máté 9:35–38). Mielőtt „elment külföldre”, hűséges tanítványaira bízta ezt a munkát, így szólva: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:18–20). Ezekkel a szavakkal felhatalmazta „rabszolgáit”, hogy kereskedjenek, ’ki-ki a maga képessége szerint’, míg ő visszatér.

14. Miért nem várták el mindenkitől, hogy egyforma mértékben kereskedjen?

¹⁴ Ez a kifejezés arra utal, hogy az első századi keresztényeknek nem voltak egyformák a körülményeik és a lehetőségeik. Némelyek — mint például Pál és Timóteusz — megtehették, hogy a lehető legteljesebb mértékben részt vegyenek a prédikáló- és tanítómunkában. Másokat talán nagyban gátoltak a körülményeik, ezért nem tevékenykedhettek ilyen szabadon. Például a keresztények között voltak rabszolgák, betegek, idősek és családosok. Bizonyos gyülekezeti kiváltságok természetesen nem minden tanítványnak voltak elérhetők. A felkent nők és némely felkent férfi nem tanított a gyülekezetben (1Korintusz 14:34; 1Timóteusz 3:1; Jakab 3:1). Ámde személyes körülményeitől függetlenül Krisztus valamennyi felkent tanítványa — akár férfi, akár nő volt — azt a megbízatást kapta, hogy kereskedjen, vagyis használja ki a lehetőségeit a keresztény szolgálatban. Ma ugyanezt teszik Krisztus tanítványai.

Elkezdődik a számonkérés!

15—16. a) Mikor jött el a számadás ideje? b) Milyen új lehetőségeket kaptak a hűségesek a ’kereskedésre’?

¹⁵ A példázat így folytatódik: „Hosszú idő múltán megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és számadást tartott velük” (Máté 25:19). Krisztus Jézus 1914-ben — i. sz. 33-hoz képest csakugyan hosszú idő múltán — elkezdte királyi jelenlétét. Három és fél évvel később, 1918-ban eljött Isten szellemi templomába, és beteljesítette Péter következő szavait: „itt a meghatározott idő, hogy megkezdődjön az ítélet az Isten házán” (1Péter 4:17; Malakiás 3:1). Eljött a számadás ideje.

¹⁶ Hogyan használták a rabszolgák, Jézus felkent testvérei a Király ’talentumait’? I. sz. 33-tól kezdve — beleértve az 1914 előtti éveket is — sokan buzgón ’kereskedtek’ Jézus javaival (Máté 25:16). Még az első világháború alatt is erős vágy volt bennük arra, hogy szolgálják az Urat. A hűségesek megérdemelték, hogy új lehetőségeket kapjanak a ’kereskedésre’. Elérkezett ennek a világrendszernek a végideje. Világszerte prédikálni kellett a jó hírt, és le kellett aratni ’a föld aratnivalóját’ (Jelenések 14:6, 7, 14–16). Meg kellett találni a búza osztály utolsó tagjait, és begyűjtésre várt a más juhok ’nagy sokasága’ (Jelenések 7:9; Máté 13:24–30).

17. Mit jelent az, hogy a hűséges felkent keresztények ’bementek uruk örömébe’?

¹⁷ Az aratás örömteli időszak (Zsoltárok 126:6). Ezért helyénvaló volt, hogy amikor Jézus 1919-ben nagyobb felelősséggel bízta meg hűséges felkent testvéreit, ezt mondta: „Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni. Menj be urad örömébe” (Máté 25:21, 23). És el sem tudjuk képzelni, mennyire örül az Úr, akit újonnan trónra emeltek Isten Királyságának Királyaként (Zsoltárok 45:1, 2, 6, 7). A hű rabszolga osztály osztozik örömében, mivel a Királyt képviseli, és gyarapítja javait a földön (2Korintusz 5:20). Örömük az Ézsaiás 61:10 prófétai szavaiban tükröződik: „Ujjongva ujjongok Jehovában. Örül a lelkem Istenemben, mert a megmentés ruháiba öltöztetett engem.”

18. Miért nem feleltek meg némelyek a számonkéréskor, és mit jelentett ez rájuk nézve?

¹⁸ Sajnos némelyek nem feleltek meg a számonkéréskor. Ezt olvassuk: „előlépett az, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: »Uram, tudtam, hogy sokat követelő ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahol nem szórtál. Így aztán megijedtem, és elmentem, elrejtettem a földbe a talentumodat. Itt van, ami a tiéd«” (Máté 25:24, 25). Hozzá hasonlóan voltak olyan felkent keresztények, akik nem ’kereskedtek’. 1914 előtt nem osztották meg reménységüket buzgón másokkal, és 1919-ben sem akartak belefogni ebbe a tevékenységbe. Mit tett Jézus, látva arcátlanságukat? Megvonta tőlük az összes kiváltságukat. ’Kidobták őket a külső sötétségre. Ott lett nekik sírás és fogcsikorgatás’ (Máté 25:28, 30).

A számonkérés folytatódik

19. Milyen értelemben folytatódik a számonkérés, és mit határozott el minden felkent keresztény?

¹⁹ Természetesen azok többsége, akik a vég idején válnak Krisztus felkent rabszolgáivá, még nem szolgálták Jehovát, amikor Jézus 1918-ban elkezdte a számonkérést. Akkor őket már nem is vizsgálja meg? De igen. A számonkérés csak elkezdődött 1918/19-ben, és a hű és értelmes rabszolga mint osztály kiállta a próbát. A felkent keresztények egyénenkénti vizsgálata még folyamatban van, míg véglegessé nem válik az elpecsételésük (Jelenések 7:1–3). Mivel felismerik ezt, eltökélt szándékuk, hogy hűségesen folytatják a ’kereskedést’. Elhatározták, hogy értelmesek lesznek, és bőven tartanak maguknál olajat, hogy fényesen ragyogjon a világosság. Tudják, hogy amikor valamelyikük hűségben eléri élete végét, Jézus befogadja az égi lakóhelyre (Máté 24:13; János 14:2–4; 1Korintusz 15:50, 51).

20. a) Mit tesznek ma a más juhok eltökélten? b) Minek vannak tudatában a felkent keresztények?

²⁰ A más juhok nagy sokasága utánozza felkent testvéreit. Tisztában vannak azzal, hogy Isten szándékainak az ismerete nagy felelősséggel jár együtt (Ezékiel 3:17–21). Így hát Jehova Szavának és szent szellemének a támogatásával ők is bőven tartanak maguknál olajat a tanulmányozás és az összejövetelek által. Azonkívül engedik fényleni világosságukat, mivel részt vesznek a prédikáló- és tanítómunkában, így felkent testvéreikkel együtt ’kereskednek’. A felkent keresztények azonban jól tudják, hogy a talentumokat rájuk bízták. Nekik kell számot adniuk arról, ami az Úr javaival történik a földön. Noha kevesen vannak, nem ruházhatják át a felelősségüket a nagy sokaságra. A hű és értelmes rabszolga ennek tudatában továbbra is elöl jár abban, hogy törődik a Király javaival, és hálás a nagy sokaság odaadó tagjaitól kapott támogatásért. Ők méltányolják felkent testvéreik felelősségét, és megtiszteltetésnek érzik, hogy a felvigyázásuk alatt dolgozhatnak.

21. Milyen intés vonatkozik minden keresztényre az 1919-et megelőző időktől a mai napig?

²¹ Elmondhatjuk hát, hogy bár ez a két példázat 1919-es és a körüli eseményekről ad felvilágosítást, az alapelveik minden igaz keresztényre érvényesek az utolsó napok egész időszaka alatt. Így Jézus intése, melyet a tíz szűzről szóló példázat végén mondott, elsősorban a felkent keresztényekre vonatkozott 1919 előtt, de az elv még ma is vonatkozik minden keresztényre. Fogadjuk ezért meg mindannyian Jézus szavait: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Máté 25:13).

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Mikor ellenőrizte Jézus a követőit, és mit talált?

• Miért fejlődött ki némelyik felkent keresztényben olyan szellem, amelyet „az a gonosz rabszolga” mutatott?

• Hogyan bizonyulhatunk szellemileg értelmesnek?

• Hogyan ’kereskedhetünk’ folyamatosan, Jézus hűséges, felkent testvéreit utánozva?

[Kiemelt rész a 16. oldalon]

MIKOR JÖN EL JÉZUS?

Máté evangéliumának a 24. és 25. fejezetében több különböző értelemben említik Jézus ’eljövetelét’. Ahhoz, hogy ’eljöjjön’, nem kell fizikailag helyet változtatnia. Inkább abban az értelemben ’jön el’, hogy az emberiségre vagy a követőire fordítja a figyelmét, gyakran ítélkezés céljából. Például amikor 1914-ben ’eljött’, megkezdődött a jelenléte mint trónra emelt Királyé (Máté 16:28; 17:1; Cselekedetek 1:11). 1918-ban a szövetség követeként ’jött el’, és ítélkezni kezdett azok fölött, akik állításuk szerint Jehovát szolgálták (Malakiás 3:1–3; 1Péter 4:17). Armageddonkor azért ’jön el’, hogy végrehajtsa az ítéletet Jehova ellenségein (Jelenések 19:11–16).

Arra az eljövetelre (vagy megérkezésre), amelyről többször is szó esik a Máté 24:29–44-ben és a 25:31–46-ban, ’a nagy nyomorúság’ idején kerül sor (Jelenések 7:14). Az az eljövetel viszont, amelyre a Máté 24:45—25:30 gyakran utal, azzal kapcsolatos, hogy Jézus 1918-tól kezdve megítéli állítólagos tanítványait. Nem lenne ésszerű például azt mondani, hogy a hű rabszolga megjutalmazása, a bolond szüzek és az Úr talentumát elrejtő, rest rabszolga elítélése akkor történik, amikor Jézus a nagy nyomorúság idején ’jön el’. Ez ugyanis azt jelentené, hogy sok felkentet hűtlennek találnának akkor, és így másokat kellene a helyükre állítani. A Jelenések 7:3 azonban azt sejteti, hogy addig Krisztus valamennyi felkent rabszolgája véglegesen ’el lesz pecsételve’.

[Kép a 14. oldalon]

„A gonosz rabszolga” semmilyen áldást sem kapott 1919-ben

[Kép a 15. oldalon]

A bölcs szüzek készen álltak, amikor a vőlegény megérkezett

[Képek a 17. oldalon]

A hű rabszolgák ’kereskedtek’,

a rest rabszolga viszont nem

[Képek a 18. oldalon]

A felkentek és a „nagy sokaság” tagjai engedik fényleni világosságukat