7. fejezet

Számadás Krisztus javainak felhasználásáról

 1. Melyik kormányzat mentes teljesen a gazdasági nehézségektől, és ki tartozik most számot adni ennek a kormányzatnak?

EGY kivételével, nincsen kormányzat gazdasági nehézségek nélkül. A legtöbb kormányzatnak súlyos adósságai vannak. Az egyetlen kivétel a most széles körben hirdetett „mennyek királysága” (Máté 25:1). Még vannak a földön a mennyei Királyságnak olyan leendő tagjai, akik ennek a kormányzatnak szolgálnak. Az egész emberi történelem e legválságosabb korszakában, a „mennyek királysága” itt élő szolgáit számadásra szólítják fel. El kell ugyanis számolniuk a kormányzatuk előtt arról, hogy miként használták fel annak rájuk bízott értékeit.

 2. Miért vagyunk mi nagyon is érdekeltek egy bizonyos példázat tekintetében, amelyet a „Béke Fejedelme” mondott el?

² Ennek szemléltetésére a „mennyek királysága” legfőbb képviselője már nagyon régen elmondott egy példázatot vagy szemléltetést, ami ma is kell hogy érdekeljen bennünket. A „Béke Fejedelme” ugyanis belefoglalta a példázatot abba a próféciasorozatba, amely a Királyságban való teljes jogú uralmának vagy „jelenlétének” „jelé”-vel foglalkozik (Máté 24:3). A mi sorsunk elválaszthatatlan a prófétai példázat beteljesedésének következményeitől, mivel a fennmaradásunk, maga az életünk függ tőle. Íme, így mondta el a „Béke Fejedelme” a példázatot az apostolainak, néhány nappal a Kálvárián bekövetkezett áldozati halála előtt.

Példázat a talentumokról

 3. Hogyan kezelték a rabszolgák az uruk távolléte idején azokat a talentumokat, amelyeket elutazása előtt kaptak tőle?

³ Éberen őrködjetek tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok. Mert éppen úgy van ez, mint amikor egy ember, aki messze földre készült utazni, összehívatta rabszolgáit és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumota adott, a másiknnak kettőt, a harmadiknak egyet, kinek-kinek a saját képessége szerint, azután útra kelt. Aki öt talentumot kapott, nyomban kereskedni kezdett vele és szerzett hozzá még ötöt. Aki kettőt kapott, hasonlóképpen még kettőt szerzett hozzá. Aki azonban csak egyet kapott, az elment, gödröt ásott és elrejtette a gazdája ezüstpénzét.

 4. Mit mondott az Úr azoknak a rabszolgáknak, akik növelték a talentumok számát?

⁴ „A rabszolgák ura hosszú idő elteltével visszatért és elszámoltatta őket. Így az, aki öt talentumot kapott, előlépett és hozta a másik öt talentumot is, ezekkel a szavakkal: ’Uram, te öt talentumot bíztál rám; nézd, én másik ötöt szereztem hozzá!’ Az ura ezt mondta neki: ’Jól van, jó és hű rabszolga voltál. Sokat bízok rád ezután. Menj be a te uradnak örömébe.’ A következő, aki két talentumot kapott, előlépett és így szólt: ’Uram, te két talentumot bíztál rám; nézd, én még kettőt szereztem hozzá.’ Az ura ezt mondta neki: ’Jól van, jó és hű rabszolga! Kevésen is hű voltál. Sokat bízok rád ezután. Menj be a te uradnak örömébe.’

 5., 6. Mivel próbálta menteni magát a harmadik rabszolga a talentum elrejtése miatt, és mit tett vele az ura?

⁵ „Végül előállt az, aki az egy talentumot kapta, és így szólt: ’Uram, tudtam, hogy te szigorú ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is gyűjtesz, ahol nem rostáltál. Féltem tehát, ezért elmentem és elástam a talentumodat a földbe. Itt van hát, vedd, ami a tiéd.’ Válaszként az ura ezt mondta neki: ’Gonosz és rest szolga, te tudtad ugye, hogy én ott is aratok, ahol nem vetettem, ott is gyűjtök, ahol nem rostáltam? Nos, akkor el kellett volna helyezned az ezüstpénzemet a bankároknál, és visszatértemkor kamatostól kaptam volna vissza azt, ami az enyém.

⁶ „ ’Vegyétek el azért tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van. Mert mindenkinek, akinek van, még többet adnak, és bőven lesz neki; akinek pedig nincs, még amije van, azt is elveszik tőle. És dobjátok ki a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre. Ott lesz az ő sírása és fogcsikorgatása’ ” (Máté 25:13–30).

 7. Mit szemléltetnek a talentumok?

⁷ Mit szemléltetnek a talentumok ebben a példázatban? Valami nagy értéket, nem pénzbeli, hanem szellemi értelemben. A talentumok azt a megbízatást szemléltetik, hogy Krisztus számára tanítványokat képezzünk. Ezzel a megbízatással együtt jár az a nagyon kiváltságos lehetőség, hogy Krisztus Király nagyköveteiként járjunk el, és a Királyságot képviseljük a világ minden nemzeténél (Efezus 6:19, 20; 2Korinthus 5:20).

 8. a) Miféle sötétségbe vetették a „rest” rabszolga osztályt „a dolgok rendszerének befejezése” idején? b) Miért nem árad ki az emberiség világára Isten kegyének és áldásának fénye?

⁸ Minden kétséget kizáróan, napjainkban értük el e prófétai példázat teljesedésének a csúcspontját! Erre a nemzedékre szakadt rá az egész emberi történelem legsötétebb időszaka! Valóban, Jehova látható szervezetén kívül kellő sötétség uralkodik, ahová, az Úr parancsára, ki kell dobni a „rest” és „semmirekellő” rabszolga osztályt. Ilyen „külső sötétség” jellemzi az emberiség világának megsötétedett állapotát, különösen vallási értelemben. Az emberiség világa nem élvezi Isten kegyének és áldásának fényét. Nem él Isten Királysága ismeretének fényében. A világ „a dolgok e rendszerének istene” alatt él, aki „megvakította a hitetlenek elméjét, hogy ne ragyoghasson át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír világossága” (2Korinthus 4:4).

 9. a) A példázat beteljesedésében kit szemléltet az a bizonyos „ember”, és milyen messze utazott el? b) Milyen bizonyíték jelzi a visszatérését?

⁹ Ma megdönthetetlen bizonyíték igazolja, hogy az a valaki, akit a legalább nyolc ezüst talentummal rendelkező „ember” ábrázolt, visszatért távoli útjáról. Ez az „ember” Jézus Krisztus. Távoli útja az univerzumunk napjának, holdjának, és csillagainak Teremtőjéhez, annak jelenlétébe vezetett. Visszajövetelét két világméretű háború jelezte, számos kisebb méretű háborúval együtt, ami vérrel áztatta földünket. Ahogyan előre megjövendölte, ezeket a háborúkat éhségek, járványos betegségek, földrengések, és növekvő törvénytelenség kísérik, ugyanakkor „a királyságnak ezt a jó hírét” prédikálják az egész lakott földön. Így teljesednek még a részletei is annak a „jel”-nek, amiről Jézus azt mondta, hogy ’az lesz a jele [az ő] jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének’ (Máté 24:3–15).

10. a) Miért utazott el messze idegenbe az a bizonyos „ember”? b) Miért nem láthatta az emberiség világa ténylegesen az ő visszatérését?

¹⁰ Noha Jézus példázatában nincs különösképpen kimutatva, a messze idegenbe utazó férfi, aki hosszú ideig volt távol, tulajdonképpen azért utazott el, hogy elnyerje „a mennyek királyságát”, amelyre korábban a Máté 25:1 utalt. Az első világháború kitörése ellenére Jehova Isten, akinek Izrael feletti királyságát i. e. 607-ben megdöntötték, trónra emelte a Királyság jogos Örökösét 1914-ben, amikor elérkezett az idő a lábbal tiprás megszüntetésére. Nem, a pogány nemzetek nem látták természetes látóképességükkel annak trónra emelését, akit Dávid „az én Uram”-nak nevez (Zsoltárok 110:1). Nem is láthatták, hiszen a példázatbeli ember, Jézus Krisztus, mielőtt messze idegenbe utazott, megmondotta tanítványainak: „Egy kevés idő még és a világ nem lát engem többé” (János 14:19).

11. a) Mi tartozik ahhoz a jelhez, amely gazda visszatérését és jelenlétét jelzi? b) Mikor kellett annak bekövetkeznie?

¹¹ Mivel Krisztusnak a mennyei királyi hatalomba történő beiktatása emberi szemek számára láthatatlan volt, a mennyei Királyságban való jelenlétét azzal a jellel kellett nyilvánvalóvá tennie, amelyet három nappal a vértanúsága előtt kértek tőle az apostolok. Ennek a meggyőző jelnek egyik része az, hogy az a bizonyos ember visszajön a messze idegenből és elszámoltatja a rabszolgát, akikre olyan nagy értékű talentumokat bízott. Ebben az esetben a talentumok felhasználásval megbízott egyének elszámoltatásának 1914 után kellett megtörténnie.

12. a) Kikre hárul az a kötelezettség, hogy elöl járjanak a Királyságról szóló tanúskodásban? b) Mitől függ a végső megmentésük?

¹² Ez azoknak az elszámoltatását jelenti, akik „a mennyek királysága” örökösei. Ez a keresztény testület maradékának a számadásra vonását jelenti, amely testületet i. sz. 33 pünkösdje óta Isten szelleme hozott létre (Cselekedetek 2. fejezete). Ezeknek egy maradéka még itt kell hogy éljen a földön „a dolgok rendszerének befejezése” idején, 1914 óta. Ők azok, akikre az a kötelezettség hárul, hogy elöl járjanak Jézus erre az időre vonatkozó próféciájának a teljesítésében: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég” (Máté 24:14; Márk 13:10). Rajtuk nyugszik az a felelősség, hogy végig hűségesek maradjanak, s megmentésben részesüljenek a mennyek Királysága számára (Máté 24:13). Tekintettel végső megmentésükre, a Mindenható Isten megerősítette őket, hogy a világméretű üldözés ellenére mind máig kitartsanak. Ez a tény bizonyítja, hogy Isten helyesli őket!

Akik jogtalanul támasztanak igényt a talentumokra

13. a) Ki állítja azt, hogy megkapta a talentumokat? b) Milyen megítéléshez jutunk, ha a viselkedését vizsgáljuk?

¹³ A kereszténység azt állítja, hogy kitüntető módon őrá bízták a Jézus példázata gazdag emberének talentumait. De ha számon kérjük 1914 óta tanúsított magatartását, vajon milyen megítéléshez jutunk? Ahhoz, hogy nem felelt meg ennek az állításának. Hűtlen lett a példázatban szereplő emberhez, és szövetséget kötött e világ királyságaival; ezeknek a földi kormányzatoknak a politikusai az ő szeretőivé lettek. Még mindig támogatja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, amely a ma már kimúlt Népszövetség utóda.

14. Hol találjuk ma a kereszténységet?

¹⁴ Még az egy talentumos rabszolgának sem felel meg, aki restnek bizonyult és nem gyarapította urának vagyonát. Ezért ebben az 1918-tól, az első világháború csúcspontjától tartó időszakban a kereszténység olyannak bizonyult, mint amely mindig is a külső sötétségben volt, Urának jól megvilágított házán kívül. Ott kint a világ halotti éjszakájában, jelképesen szólva, már elkezdett teljesedni rajtuk a sírás és fogcsikorgatás. De még inkább sor kerül erre, amikor politikai szeretői ellene fordulnak majd és mezítelenre vetkőztetik, mint egész Nagy-Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának legkifogásolhatóbb részét.

„A gonosz rabszolga” kivettetése”

15. Kik töltik be a példázatbeli „rest” rabszolga szerepét, és hol találják most magukat az ilyenek?

¹⁵ Azok, akik ténylegesen kapcsolatban voltak a szellemtől felkent maradékkal és Királyság-javakat bíztak a gondjaikra, de nem törekedtek a visszatért Uruk érdekeinek előmozdítására, szintén kivettettek az Úr királyi szolgálatából (Máté 24:48–51). A „gonosz rabszolga” osztályt nem találjuk többé azok között, akik „a királyságnak ezt a jó hírét” prédikálják. Ők inkább a saját megmentésükre korlátozzák a tevékenységüket ahelyett, hogy az Isten Királyságának érdekeit tartanák szem előtt. Most ott találják tehát magukat a „külső sötétségben”, ahol az emberiség világa van. Jelképes talentumuk elvétetett tőlük, és annak az osztálynak a birtokába került, amely készségesnek mutatkozott arra, hogy felhasználja azt „a dolgok rendszere befejezésének” még hátralevő ideje alatt.

16. a) A jelképes talentumok milyen felhasználására különösen kedvező a mai idő? b) Milyen kötelezettség hárul most a „más juhok” „nagy sokaságára”?

¹⁶ Soha nem volt még olyan kedvező az idő, mint éppen most a „királyság jó hírének” prédikálására, felhasználva erre a „talentumot”, vagyis a rendkívüli kiváltságot vagy lehetőséget, hogy mint az uralkodó Királyt, „Krisztust helyettesítő nagykövetek” tevékenykedjünk és tanítványokat képezzünk számára (2Korinthus 5:20). És amint a vég rohamosan közeledik, illő, hogy a „más juhok” „nagy sokasága” segítsen a szellemtől nemzett nagyköveteknek, akik buzgón és teljes mértékben felhasználják a rájuk bízott értékes „talentumot”.

[Lábjegyzet]

[Kép az 59. oldalon]

Azokat, akiken a gonosz szolga jellemvonásai láthatók, eltávolítják Uruk szolgálatából és kivetik a külső sötétségre