Olvasók kérdései
◼ Miért nem hajlandók Jehova Tanúi bibliai tanulmányozási segédeszközüket felcserélni olyan vallásos irodalommal, amelyet a meglátogatott emberek kínálnak fel?
Jehova Tanúi nyilvános prédikáló szolgálatukat az isteni utasítások szellemében végzik. Jézus azt mondta, hogy „a dolgok rendszere befejezésekor” a „királyság jó hírét prédikálják majd az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 14). Jehova Tanúi tehát nem azért mennek az emberek ajtóihoz, hogy tőlük várjanak felvilágosítást vagy az igazságot. Korábban már sok-sok órát szenteltek arra, hogy megtanulják Isten Szava igazságát, és miután elsajátították a jó hírt, most engedelmesen meg akarják azt osztani másokkal.
Sok ember, aki azt hiszi, hogy minden vallásban van valami jó, szűk látókörűnek gondolja esetleg azokat, akik másképpen vélekednek. (Ennek kiemelésére állítsd szembe Jézus nézetét a Máté 7:13, 14, 21–23-ban.) Az egykori Athén város görög filozófusai ilyen „elfogulatlan” mentalitást szorgalmaztak, és örömüket találták abban, ha „valami újat mondhattak vagy hallhattak” (Cselekedetek 17:18–21). De amikor Pál apostol megjelent előttük, nem az ő filozófiájukról vagy gondolataikról akart velük beszélgetni. Nem, inkább arra használta fel az alkalmat, hogy feltárja azt, amit igazságnak ismert meg, mindegy, hogy ezért korlátolt szelleműnek vagy szűk látókörűnek tartották-e vagy sem. Jóllehet egyes athéniek gúnyt űztek belőle, sokan viszont odafigyeltek beszédére, és hívőkké lettek (Cselekedetek 17:32–34; 2Korinthus 6:14–18).
Pál tisztában volt a görögök egyik-másik tanításával, s ezt az ismeretet fel is használta, hogy még hatásosabb bizonyságot tegyen (Cselekedetek 17:28). Hasonlóképpen Jehova Tanúi sem tájékozatlanok mások hitnézete tekintetében. Kellő alapismeretet szereztek a környezetükben honos vallások hitnézetei felől. Ezeket a tanításokat elemezte részletesen a Mit tett a vallás az emberiségért? című könyv, és még sok egyéb Őrtorony és Ébredjetek! cikk. Ezeket a különböző vallásokról szóló ismereteket e segédeszközök az ellentétek jobb kiemelése végett a pontos bibliai tanítások egybevetésével ismertetik.
Isten Szava figyelmezteti a keresztényeket arra, hogy „maga a Sátán átváltoztatja magát a világosság angyalává. Nem nagy dolog, ha a szolgái is átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá. De a végük cselekedeteik szerint lesz” (2Korinthus 11:14, 15). Sátán oly ragyogóan tudott a „világosság angyala” szerepében tündökölni, hogy még a tökéletes embert, Évát is elhitette (1Timótheus 2:14). Balgaság és felesleges időtöltés lenne, ha Jehova Tanúi elfogadnának ilyen irodalmat, és kitennék magukat a hamis vallásos irodalom hatásának, amelynek célja a félrevezetés. Nem szeretnénk a zsidók szomorú sorsára jutni, akikről Pál azt mondta, hogy „Isten igazságát hazugsággal cserélték fel” (Róma 1:25, ÚV.).
Ezenkívül bizonyos vallásos irodalom, amelyet Jehova Tanúival az emberek el akarnak olvastatni, olyan egyénektől származnak és olyanok gondolatait tartalmazza, akik elhagyták a hitet. Az igaz keresztények számára a Szentírás értelmében kerülendők az ilyen hitehagyottak (2János 9–11; Titus 3:10, 11). Helyénvaló az 1983-mas június 15-i (angol) Őrtorony idevonatkozó tanácsa:
„Az első században Himeneus és Filétus hitehagyottá lett, és megpróbálta felforgatni mások hitét. Isten irányadó mértéke ez volt: ’A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki’ (2Timótheus 2:16–19, Ökumenikus fordítás). Azok a keresztények, akik ragaszkodtak ehhez a mértékhez, nem hallgatták meg a hittagadók beszédét, nem fogadtak el semmilyen mérgező írást sem, amelyet azok ’tisztességtelen nyereség kedvéért’ próbáltak elterjeszteni. Vajon miért támogatták volna pénzbelileg a gonoszságukat az irodalmunk megvásárlásával? (Titus 1:11). Mint lojális keresztények, ragaszkodjunk Isten irányadó mértékéhez, azzal tápláljuk elménket, ami igaz és igazságos, és tartsuk magunkat hálásan és lojálisan ahhoz a csatornához, amely által először tanultuk meg a bibliai igazságot. (Vö. 1Timótheus 4:16.)”
Nem volna tehát bölcs dolog, és Jehova Tanúi nem tisztelnék Isten tanácsát, ha az értékes, szentírási igazságot tartalmazó bibliai segédeszközöket felcserélnék tévedést vagy hitehagyó nézeteket terjesztő vallásos irodalommal.
◼ Úgy tűnik, hogy az evangéliumi beszámolók és a forrásművek között némi eltérés mutatkozik a tekintetben, hogy Jézus mikor evett a leprás Simon házában, és mikor történt az illatos olajjal való megkenetése. Nos, mikor volt ez az esemény?
Úgy tűnik, hogy ezek az események (a zsidó naptár szerint) i. sz. 33. Nizán hó 9-én történtek. Az alábbiakban majd látni fogjuk, mik támasztják alá ezt a következtetést. Közben azt is megfigyelhetjük, hogy Isten Szavának állandó tanulmányozása mennyire alkalmas arra, hogy ismeretünket és megértésünket tökéletesítse.
Ennek a vendégeskedésnek a részleteit a négy evangélium közül három ismerteti (Máté 26:6–13; Márk 14:3–9; János 12:2–8). Máté és Márk a vendégséget Jézusnak Jeruzsálembe való diadalmas bevonulása, a fügefa megátkozása, és az apostoloknak a dolgok rendszere befejezéséről szóló kérdésének megválaszolása utáni időre teszi. Máté és Márk a vendégségről azután számol be, amikor beszámolójukban elmondják, hogy Júdás tárgyalt a zsidó vallásvezetőkkel Jézus elárultatása felől. A vacsora besorolása e két beszámoló közé azt sugallná, hogy ez Nizán hó 12-én lehetett, vagyis két nappal Jézusnak Nizán hó 14-én történő elárultatása és kivégzése előtt. A vendégség időpontja ezért Nizán hó 12-én szerepel sok olyan táblázati kimutatásban, amely Jézus életének főbb eseményeit tárgyalja, beleértve a mi korábbi kiadványainkat is.
János 12. fejezetében a Simon házában elfogyasztott vacsora most más megvilágításba kerül. János 12:1. verse beszámol arról, hogy Jézus „hat nappal a pászka előtt” érkezett meg a Jeruzsálem közelében levő Betániába. Ez Nizán hó 8-nak felelne meg. A 2–8. vers leírja a betániai vacsorát, a 9–11. vers pedig arról számol be, hogy a zsidók, akik hallották, hogy Jézus közeledik, kijöttek elébe. A 12–15. vers azt mondja el, hogy „másnap” Krisztus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. (Vö. Cselekedetek 20:7–11.) Eszerint a János 12:1–15 azt mutatja, hogy a Simon házában való étkezés Nizán hó 9-én este volt. A zsidó naptár szerint az új nap mindig estével kezdődik. Erre következett még ugyanannak a napnak nappali része (Nizán 9), amikor Jézus Jeruzsálembe bevonult.
E két lehetőségből az utóbbi látszik elfogadhatóbbnak. Miért? Hasonlítsuk össze a beszámolókat és figyeljük meg a szövegösszefüggéseket. Sem Máté, sem Márk nem közli a Simon házában való vendégeskedés időpontját. Arról viszont szólnak, hogy ezen a vacsorán támadt vita amiatt, hogy miért kell a drága illatos olajat Krisztusra kenni. A kritizálásban a kapzsi Júdás járt elöl, ahogy ez kitűnik János elbeszéléséből (Máté 26:8, 9; Márk 14:4, 5; János 12:4–6). Amint megjegyeztük, Máté és Márk a vendégeskedési jelenet utánra teszi Júdásnak a papokkal való találkozását, ahol Júdás megegyezik velük, hogy mennyiért árulja el Jézust. Könnyen meglehet, hogy Máté és Márk téma szerinti okokból említi ezen a helyen a vendégeskedést, mert ezzel azt akarják kimutatni, milyen összefüggés van Júdás kapzsisága és kapzsiságának e szembetűnő megnyilvánulása között.
János viszont konkrétan közli a vendégeskedés időpontját. Ebből felismerhető, hogy ő időrendi sorrendben tárgyalja ezt az eseményt. Ezt az a következtetés is alátámasztja, hogy Simon házában a vacsorára Jézus Betániába érkezése, azaz i. sz. 33. Nizán hó 8. után kerül sor. Gondoljunk Jánosnak arra az értesülésére is, amely szerint a zsidók, akik „megtudták”, hogy Jézus Betániában tartózkodik, Jeruzsálemből eljöttek, hogy meglátogassák őt és Lázárt, aki szintén betániai lakos volt, és akinek nővérei is ott voltak a vacsorán. A zsidóknak ez a látogatása, akik Jézus betániai tartózkodásáról akkor „értesültek”, valószínűleg már az előtt megtörtént, mielőtt Jézus Jeruzsálembe bevonult volna, és föltehetőleg hozzájárult Krisztus „másnapi”, azaz Nizán hó 9-én a fényes nappal való lelkes fogadtatásához, amikor bevonult a városba.
Ezt a következtetést alátámasztó mélyreható kutatás már tükröződik abban a „Jézus földi életének főbb eseményeiről” szóló, nemrégen kiadott táblázatban is, amely a The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures (Görög Szent Iratok Királyság Sorközi fordításának) 1985-ös kiadásában megtalálható. Bár ez apró, formai részletnek tűnik, mégis jól szemlélteti azt, mennyire tökéletesedhet az ismeretünk és megértésünk Isten Szava egy-egy finom részletének tisztázásakor.