AKELDAMA

(Vérmező):

A zsidók így nevezték azt a földdarabot, melynek a megvásárlása az Iskariót Júdásnak fizetett „igazságtalanság béréből” történt, aki ezt Krisztus Jézus elárulásáért kapta (Cs 1:18, 19). Akeldamát Hakk-ed-Dumm-mal ( jel.: ’vérnek ára’) azonosítják, mely a Hinnom-völgy d. oldalán, a „Gonosz tanács hegyén”, vagyis egy sík földdarabon helyezkedik el, nem túl magasan a hegyoldalban; egy sírbolt romjai találhatóak itt. Ettől kicsit DK-re, barlangsírok maradványai fölé épült a Minzar Hakal Dema (az Akeldama-kolostor).

A Cselekedetek 1:18-ban olvasható „földet szerzett” kijelentés arra utal, hogy Júdás biztosította az anyagi eszközöket a földdarab megszerzéséhez, illetve ő szolgáltatott alapot rá, hogy megvegyék. A Máté 27:3–10 beszámolója rávilágít, hogy a papok tényleges földvásárlásra használták azt a 30 ezüstöt (ha sekelről van szó, 66 dollár), melyet Júdás bedobott a templomba, és hogy ez a ’Vérmező’ korábban egy fazekas mezeje volt, amelyet a papok „idegenek temetésére” szereztek meg. (Lásd: FAZEKAS MEZEJE.) A feltételezett földdarabot már a korai századoktól kezdődően temetkezési helyként használták.

Miért tulajdonítja Máté a Zakariás 11:12, 13-ban olvasható próféciát Jeremiásnak?

A prófécia beteljesedése, melyet Máté jegyzett le, azon alapult, „ami megmondatott Jeremiás próféta által”. Jeremiást olykor úgy sorolták be, mint aki első a „későbbi próféták” között, így a próféciáknak ez a része nem csupán Jeremiás írásait foglalta magában, hanem Zakariásét is. (Vö.: Lk 24:44.) Máté a jelek szerint elsősorban a Zakariás 11:12, 13-ra alapozta az idézetét, igaz, más szavakkal adva vissza és a próféciát beteljesítő körülményekre alkalmazva, Isten szellemének az ihletése alatt. A földdarab egy fazekas mezeje volt, ezért elhanyagoltnak és csekély értékűnek számított, mindössze egy rabszolga árára becsülték.