Tudtad?

Milyen bűncselekményeket követett el Barabás?

▪ Barabásról, akit a római kormányzó, Poncius Pilátus szabadon engedett Jézus helyett, mind a négy evangélium említést tesz. A Biblia ’hírhedt rabnak’ és ’rablónak’ nevezi (Máté 27:16; János 18:40). Barabást a rómaiak őrizet alatt tartották Jeruzsálemben „a zendülőkkel együtt, akik a zendülésükkor gyilkosságot követtek el” (Márk 15:7).

Bár nincsenek világi bizonyítékok arra, hogy mit követett el Barabás, de mivel zendülőkkel együtt van megemlítve, néhány tudós arra következtet, hogy az első századi lázadó zsidó csoportok valamelyikéhez tartozhatott. Josephus Flavius történetíró feljegyzései szerint ezek a csoportok tevékenyen részt vettek az akkori társadalmi harcokban. Azt állították, hogy igazságot szolgáltatnak az elnyomott zsidó parasztoknak. Lázadó megmozdulásaik, melyekkel a rómaiak és a zsidó előkelő réteg állítólagos igazságtalanságait akarták megtorolni, az i. sz. első század közepére járványos méreteket öltöttek. A zsidó hadsereg, mely i. sz. 66-ban elűzte a rómaiakat Júdeából, főként a lázadók csoportjaiból tevődött össze.

Egy bibliai szótár megjegyzi: „Barabás valószínűleg egy vidéki lázadó csoport tagja volt. Ezek a csoportok népszerűek voltak az egyszerű emberek körében, mert kifosztották a gazdag, befolyásos zsidókat, és nagy kárt okoztak a római kormánynak” (The Anchor Bible Dictionary).

A római időkben milyen bűncselekményekért járt olyan kivégzés, mint amilyet Jézus is elszenvedett?

▪ Azokat, akik fellázadtak vagy lázadást szítottak, a rómaiak odaerősítették egy kivégzőeszközre. Az elítélt lassú halált szenvedett. A halálbüntetésnek ez a legkegyetlenebb formája volt.

Egy könyv ezt írja erről a kivégzési módról: „Nyilvános, megalázó és fájdalmas volt, és meg akarták vele félemlíteni az embereket, hogy még csak fel se merüljön bennük annak gondolata, hogy a fennálló rend ellen lázadjanak” (Palestine in the Time of Jesus). Egy ókori római író ezt jegyezte fel az elítéltek kivégzéséről: „A legforgalmasabb utakat választották, hogy minél többen láthassák a kivégzést, és hogy félelmet keltsenek az emberekben.”

Josephus beszámolója szerint Titusz csapatai i. sz. 70-ben Jeruzsálem ostroma során így végeztek ki egy hadifoglyot a város falai előtt, hogy megfélemlítsék a zsidókat, és meghódolásra kényszerítsék őket. Amikor a város elesett, sokan mások is ugyanerre a sorsra jutottak.

A Spartacus vezette rabszolgafelkelés (i. e. 73–71) leverése után 6000 rabszolgát és gladiátort végeztek ki ezzel a módszerrel a Capuából Rómába vezető út mentén. A történelem során soha nem végeztek még ki egyszerre ennyi embert ilyen módon, mint akkor.

[Kép a 10. oldalon]

„Barabást akarjuk!” (Charles Muller rajza, 1878)