A Hegyi Beszéd — A keresztények mint „só” és „világosság”

MIUTÁN Jézus részletezte a Hegyi Beszédében elmondott kilenc ,boldogság’-ot, rávilágított arra, milyen hatást fejtenek majd ki követői az emberiségre. Ezt mondta: „Ti vagytok a föld sója.” — Máté 5:13; hasonlítsd ezt össze a Márk 9:50-nel és Lukács 14:34, 35-tel!

A só közismert volt Jézus hallgatói előtt. Az ételnek mind az ízesítésére, mind a megromlástól való megvédésére szolgált. Nyilvánvalóan, mivel éppen a só jelképezte a bomlástól vagy rothadástól való mentességet, Isten megparancsolta, hogy az oltárán bemutatott ,minden áldozat’ esetében sót használjanak. (3Móz 2:13) Jézus napjaiban Jeruzsálemben a Jehova templomában szolgálatot teljesítő papok megsózták az állat-, gabona- és tömjénáldozatokat, melyeket az égő áldozatok oltárán mutattak be. A zsidó történelmi beszámoló szerint éppen ebből a célból állítottak egy hatalmas sótömeget az oltárhoz vezető korlát mellé. A templom területén helyezkedett el egy nagy raktár, melyet a „só-terem” néven ismertek, hogy biztosítsa a megfelelő sómennyiséget.

Jézus tanítványainak a „föld sójá”-nak kellett lenniük. Ennek igaznak kellett bizonyulni, amikor az Isten királyságáról másoknak tanúskodtak és a személyes magaviseletükkel kapcsolatban is. A keresztényi tanúskodás azt eredményezte, hogy sokan elfogadták Jézust mint Messiást és hitet gyakoroltak bűnengesztelő áldozatában. Ez lehetőséget tárt fel az ilyen hívők számára ahhoz, hogy egy örökkévalóságra megőrizhessék az életüket. (Ján 6:47; Róma 10:13-15) Továbbá, Jézus követői azáltal, hogy másokat befolyásolnak a Biblia alapelvei szerinti életre, késleltetik az erkölcsi és szellemi romlás növekedését az emberi társadalomban.

Jézus azonban figyelmeztetést is fűzött hozzá: „Ha azonban a só elveszíti erejét, hogyan lehet visszaállítani sós voltát? Többé nem lehet használni semmire, hanem hogy kivessék és az emberek tapossanak rajta.” Albert Barnes bibliai szövegmagyarázó megjegyzi, hogy az általános asztali sótól (konyhasó — nátrium chlorid) eltérően az a só, melyet Jézus és kortársai ismertek, „nem volt tiszta, keverve volt növényi és a földből való különböző anyagokkal; úgyhogy ha teljes sósságát elveszíti, igen nagy mennyiségű földi anyag marad hátra. Ezt már semmire nem lehetett használni, kivéve arra, hogy utakon, sétányokon helyezzék el, ahogyan mi használnánk ma a sódert”.

A keresztényeknek ügyelniük kell arra, nehogy felhagyjanak az Isten királysága „jó hírének” a felebarátaikkal való megosztásával. (Márk 13:10) Továbbá óvakodniuk kell attól, nehogy olyan viselkedési szokásokat sajátítsanak el, melyek nincsenek összhangban a Szentírás útmutatásával, máskülönben szellemileg elferdülnének és olyanokká lennének, mint a megromlott só — silány, üres, ízetlen —, ami már semmi másra nem jó többé. — Hasonlítsd ezt össze a Zsidók 6:4-8-cal és a 10:26-29-cel!

A VILÁGOSSÁG, MELY ISTEN DICSŐSÉGÉRE RAGYOG

Jézus tovább részletezte az előnyös hatást, melyet követői az emberiségre kifejtenek majd és ezt mondta: „Ti vagytok a világ világossága.” — Máté 5:14.

Isten ihletett Igéjéből, különösképpen Jézus Krisztus tanításaiból és példamutatásából indul ki az a szellemi világosság, mely segít az embereknek úgy látni a dolgokat, mint ahogyan Isten látja. (Péld 6:23; És 51:4; Máté 4:16; Luk 1:79; 2:32; Ján 1:4-9; 3:19-21; 8:12; 9:5) Jézus tanítványai a nyilvános tanúskodói tevékenységük révén rávilágítanak az emberek előtt az emberiség bűnös állapotára, Istennek arra a szándékára, hogy eltávolítja a bűnt Jézus Krisztus által, és hogy a Királyság elrendezésével örök élettel áldja meg mindazokat, akik hitet gyakorolnak Jézusban. — Ján 3:16, 36; Róma 3:23, 24.

„A világ világosság”-ának lenni azonban még ennél többet foglal magában. Pál apostol ezt írja: „Járjatok továbbra is mint a világosság gyermekei, mert a világosság gyümölcse mindenféle jóból, igazságosságból és igazságból áll.” (Ef 5:3-9) A keresztényeknek a bibliai alapelvekkel összhangban levő magaviselet ragyogó példáinak kell lenniük.

Fényhordozó követőivel kapcsolatban Jézus továbbá ezt mondta: „Nem lehet elrejteni egy hegyen elhelyezett várost. Az emberek nem azért gyújtanak lámpát, hogy a mérőkosár alá tegyék, hanem a lámpatartóba, az pedig világít mindazoknak, akik a házban vannak.” —Máté 5:14, 15.

A „hegyen elhelyezett várost” könnyű észrevenni, még nagyobb távolságból is. Hasonlóképpen azokra, akik Jézus Krisztust utánozzák, hamar felfigyelnek, mint a „jó munkákra buzgó” emberekre. (Tit 2:14) Az az erőfeszítésük, hogy isteni tulajdonságokat nyilvánítsanak ki, mint amilyen a mértékletesség, erkölcsi tisztaság, szorgalmas tevékenység, egészséges beszéd és családi egység kedvező benyomást tesz másokra. (Tit 2:1-12) Azonkívül elhatározták, hogy ,nem lesznek részei a világnak’, nem vesznek részt a politikájában, háborúskodásában és erkölcstelen életmódjában. (Ján 15:19; 17:14-16) Ez a magatartásuk időnként nevetségessé teszi őket, sőt még üldözést is hoz a lelkiismeretes keresztényekre. — Máté 24:9; 1Pét 4:4.

Jó okkal fűzi hozzá tehát Jézus, hogy az emberek nem teszik a lámpát „a mérőkosár alá [a görög modiósz szóból fordították és űrtartalma 9 liter], hanem a lámpatartóba”, ahonnan bevilágíthatja az egész szobát. Jézus követői nem engedhetik meg, hogy a világ részéről jövő ellenállás miatt elrejtsék vagy megtartsák maguknak azokat az igazságokat, melyeket megtanultak Istenről. De nem sajátíthatnak el olyan magatartásbeli szokásokat sem, melyek nincsenek összhangban a Biblia alapelveivel, mert még ha az ilyenek buzgón tovább hirdetnék is a Biblia igazságosságát, cselekedeteik beárnyékolnák annak értékét. — 2Pét 2:2.

A lámpatartóban világító lámpával kapcsolatban Jézus ezután kijelentette: „Hasonlóképpen hadd ragyogjon világosságotok az emberek előtt, hogy láthassák jó munkáitokat és dicsőítsek a ti Atyátokat, aki a mennyekben van.” (Máté 5:16) Micsoda erőteljes oka van annak, hogy továbbra is ,ragyogjanak mint a világ fényhordozói’! (Fil 2:15) A keresztény „jó munkái”-nak a megfigyelése által egyedek megláthatják Istenük kiválóságát. Gyakran az ilyen megfigyelők ösztönzést kapnak arra, hogy „dicsőítsék” Istent azáltal, hogy ők is imádóivá válnak. Ezért buzdított tehát Péter apostol a következőképpen: „Őrizzétek meg jó magaviseleteteket a nemzetek között, hogy amiben mint gonosztevőkről beszélnek ellenetek jó munkáitok miatt, melyeknek szemtanúi, dicsőíthessék az Istent a vizsgálatának napján.” — 1Pét 2:12.