’Menjetek és tegyetek tanítvánnyá’ másokat

 1–3. a) Mit tesz a földműves, ha a termés annyira bőséges, hogy egymaga nem tudja begyűjteni? b) Mi az a nehéz feladat, amellyel Jézus i. sz. 33 tavaszán néz szembe, és hogyan birkózik meg vele?

A FÖLDMŰVES nehéz feladat előtt áll. Már hónapokkal ezelőtt felszántotta és bevetette a földjeit. Nagy gonddal figyelte, ahogy megjelentek az első hajtások, és öröm töltötte el, amikor a vetés szárba szökött. Most, hogy elérkezett az aratás ideje, elnyeri kemény munkája jutalmát. De vár még rá egy nehéz feladat, mert a termés annyira bőséges, hogy egymaga nem tudja begyűjteni. Azért, hogy megbirkózzon a feladattal, bölcsen úgy dönt, hogy munkásokat fogad fel, és kiküldi őket a földjeire. Végtére is, csak korlátozott ideje van az értékes termés begyűjtésére.

² I. sz. 33 tavaszán a feltámasztott Jézus egy ehhez hasonló nehéz feladattal néz szembe. Földi szolgálata alatt mindvégig vetette az igazság magvait. Most itt az aratás ideje, a termés pedig bőséges. Sokan kedvezően reagálnak, őket be kell gyűjteni tanítványként (János 4:35–38). Hogyan birkózik meg Jézus ezzel a feladattal? Nem sokkal azelőtt, hogy felmegy az égbe, Galilea egyik hegyén azt a megbízatást adja a tanítványainak, hogy keressenek még több munkást: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . . , és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20).

³ Csak akkor nevezhető valaki Krisztus igaz követőjének, ha teljesíti ezt a megbízatást. Vizsgáljunk hát meg három kérdést: Miért adott Jézus megbízatást arra, hogy még többen végezzék a munkát? Hogyan képezte ki a tanítványait, hogy megtalálják a munkásokat? Hogyan érint minket ez a megbízatás?

 4–5. Miért nem tudja befejezni Jézus az általa megkezdett munkát, és kiknek kell azt folytatniuk, miután ő visszatér az égbe?

⁴ Amikor Jézus i. sz. 29-ben elkezdte a szolgálatát, tisztában volt vele, hogy a megkezdett munkát nem tudja majd egymaga befejezni. Behatárolt volt az a terület, amit be tudott járni földi élete hátralévő, rövid időszakában, és az is, hogy hány embert tudott elérni a Királyság-üzenettel. Leginkább a zsidókra és a prozelitákra, azaz ’Izrael házának elveszett juhaira’ korlátozta a prédikálást (Máté 15:24). Ám ’az elveszett juhok’ szét voltak szóródva Izrael egész területén, mely több ezer négyzetkilométert ölelt fel. Ezenkívül idővel a világ többi részét is el kell érni a jó hírrel (Máté 13:38; 24:14).

⁵ Jézus tudta, hogy sok munka marad még a halála után. Ezt mondta tizenegy hűséges apostolának: „Bizony, bizony mondom nektek, aki hitet gyakorol bennem, az is véghezviszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek; és nagyobbakat tesz majd ezeknél, mert elmegyek az Atyához” (János 14:12). Mivel a Fiú visszatér az égbe, ezért a követőinek kell folytatniuk a prédikálást és a tanítást, nemcsak az apostoloknak, hanem minden jövőbeni tanítványának is (János 17:20). Jézus alázatosan elismerte, hogy ők majd ’nagyobb cselekedeteket tesznek’ nála. Miként? Háromféle módon.

 6–7. a) Miként visznek véghez nagyobb cselekedeteket Jézusnál a követői? b) Hogyan mutathatjuk meg, hogy Jézusnak a követőibe vetett bizalma nem volt hiábavaló?

⁶ Először is, Jézus követői nagyobb területet járnak be. Napjainkban a tanúskodásuk eljut a föld végső határáig, jóval messzebbre annak az országnak a határainál, ahol Jézus prédikált. Másodszor, több embert érnek el. Jézus a tanítványok kicsiny csoportját hagyta hátra, melynek létszáma hamarosan több ezerre növekedett (Cselekedetek 2:41; 4:4). Ma a számuk milliókat tesz ki, és évente százezrek keresztelkednek meg. Harmadszor, hosszabb időn át prédikálnak. Még napjainkban is végzik a munkát, csaknem 2000 évvel azután, hogy Jézus három és fél éves szolgálata véget ért.

⁷ Jézus kifejezte a bizalmát a követői iránt, amikor kijelentette, hogy ők ’nagyobb cselekedeteket tesznek majd ezeknél’. Azt a munkát bízta rájuk, amely számára mindennél fontosabb volt, azaz hogy prédikálják és tanítsák „az Isten királyságának jó hírét” (Lukács 4:43). Meg volt győződve arról, hogy hűségesen eleget tesznek a megbízatásuknak. Mit jelent ez ránk nézve? Ha buzgón és teljes szívvel végezzük a szolgálatot, megmutatjuk, hogy Jézusnak a követőibe vetett bizalma nem volt hiábavaló. Ez valóban nagyszerű kiváltság! (Lukács 13:24).

 8–9. Milyen példát állított Jézus a szolgálatban, és hogyan utánozhatjuk?

⁸ Jézus a lehető legjobb képzésben részesítette tanítványait, hogy el tudják látni a szolgálatot. Mindenekelőtt tökéletes példát mutatott nekik (Lukács 6:40). Az előző fejezetben megvizsgáltuk, hogyan viszonyult a szolgálathoz. Gondolj csak a tanítványokra, akik elkísérték őt a prédikáló körútjaira. Megfigyelték, hogy Jézus mindenhol prédikált, ahol csak emberekkel találkozott: tópartokon, hegyoldalakon, városokban, piactereken és az emberek otthonában (Máté 5:1, 2; Lukács 5:1–3; 8:1; 19:5, 6). Látták, hogy szorgalmas, korán felkelt és késő estig munkálkodott. A szolgálatot nem alkalmi időtöltésnek tekintette (Lukács 21:37, 38; János 5:17). A tanítványok kétségtelenül észrevették, hogy Jézust az emberek iránt érzett, mélyen gyökerező szeretet ösztönözte tettekre. Talán látták az arcán a szívében lévő könyörületet (Márk 6:34). Mit gondolsz, milyen hatással volt Jézus példája a tanítványaira? Rád milyen hatással lett volna?

⁹ Krisztus követőiként utánozzuk a példáját a szolgálatunkban. Ezért minden követ megmozgatunk, hogy ’alaposan tanúskodjunk’ (Cselekedetek 10:42). Jézushoz hasonlóan felkeressük az embereket az otthonukban (Cselekedetek 5:42). Ha szükséges, változtatunk az időbeosztásunkon, hogy olyankor látogathassuk meg őket, amikor nagyobb a valószínűsége, hogy otthon vannak. Emellett keressük az alkalmat, hogy nyilvános helyeken is tapintatosan prédikálhassunk, például az utcán, parkokban, üzletekben és a munkahelyen. Továbbra is ’keményen dolgozunk és küzdünk’ a szolgálatban, mivel komolyan vesszük ezt a munkát (1Timóteusz 4:10). A mások iránti mélységes és őszinte szeretetünk indít arra, hogy keressük a lehetőségeket, hogy ott és akkor prédikáljunk, ahol és amikor az emberek megtalálhatók (1Tesszalonika 2:8).

10–12. Milyen fontos leckéket adott Jézus a tanítványainak, mielőtt kiküldte őket prédikálni?

¹⁰ Jézus egy másik módon is képezte a tanítványait: részletes utasításokkal látta el őket. Mielőtt először kiküldte a 12 apostolt, majd a 70 tanítványt prédikálni, összejövetelt tartott, ahol felkészítette őket (Máté 10:1–15; Lukács 10:1–12). Ez a képzés jó eredményeket szült, ahogy arról a Lukács 10:17 beszámol: „Visszatért pedig a hetven örömmel”. Vizsgáljunk meg kettőt Jézus fontos leckéi közül, s közben tartsuk elménkben, hogy szavait a bibliai időkre jellemző zsidó szokások fényében érthetjük meg.

¹¹ Jézus arra oktatta a tanítványait, hogy bízzanak Jehovában. Ezt mondta nekik: „Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetek erszényébe, se elemózsiás tarisznyát az útra, se két alsóruhát, se sarut, se botot; mert megérdemli a munkás az eledelét” (Máté 10:9, 10). Szokás volt, hogy az utazók magukkal vittek egy erszényként használt övet, egy elemózsiás tarisznyát és egy pár tartalék sarut.a Azáltal, hogy Jézus arra oktatta a tanítványait, hogy ne aggódjanak ilyesmik miatt, voltaképpen ezt mondta nekik: „Teljesen bízzatok Jehovában, hiszen ő törődni fog a szükségleteitekkel.” Jehova gondoskodik majd róluk, mégpedig úgy, hogy az Izraelben szokásos vendégszeretet kimutatására indítja azokat, akik elfogadják a jó hírt (Lukács 22:35).

¹² Jézus arra is oktatta a tanítványait, hogy ne engedjék, hogy elterelődjön a figyelmük. Ezt mondta: „senkit ne öleljetek meg üdvözlésképpen az úton” (Lukács 10:4). Vajon Jézus ezzel arra utalt, hogy legyenek ridegek vagy tartózkodóak? Semmi esetre sem! A bibliai időkben az üdvözlés gyakran jóval több volt egy egyszerű köszönésnél. A hagyományos üdvözlés különféle formaságokkal járt és hosszas beszélgetést foglalt magában. Egy bibliatudós megjegyzi: „A köszönés a keleti emberek körében nem csupán fejbiccentésből vagy kéznyújtásból állt, ahogyan az nálunk szokás. Köszönéskor jó néhányszor megölelték egymást, meghajoltak, sőt, az egész testükkel a földre borultak. Mindez sok időt igényelt.” Azáltal, hogy Jézus felszólította a tanítványait, hogy ne kövessék a hagyományos üdvözlést, valójában ezt mondta: „A leghatékonyabban kell felhasználnotok az időtöket, mert az üzenet, amelyet visztek, sürgős.”b

13. Hogyan mutathatjuk ki, hogy megszívleljük azokat az utasításokat, amelyeket Jézus az első századi tanítványainak adott?

¹³ Megszívleljük azokat az utasításokat, amelyeket Jézus az első századi tanítványainak adott. Mialatt végezzük a szolgálatunkat, a bizalmunkat teljesen Jehovába vetjük (Példabeszédek 3:5, 6). Tudjuk, hogyha ’továbbra is a királyságot keressük először’, soha nem fogunk hiányt szenvedni abban, ami szükséges az életünkhöz (Máté 6:33). A teljes idejű Királyság-hírnökök világszerte tanúsíthatják, hogy Jehova keze még a nehéz időkben sem rövid (Zsoltárok 37:25). Azt is felismerjük, hogy nem szabad engednünk, hogy a figyelmünk elterelődjön. Ha nem vagyunk óvatosak, e világrendszer könnyen eltéríthet bennünket a helyes útról (Lukács 21:34–36). Most azonban nem terelődhet el a figyelmünk. Az üzenetünk sürgős, hiszen életek forognak kockán (Róma 10:13–15). Ha megőrizzük a sürgősség érzetét, akkor nem fogjuk engedni, hogy a világ figyelemelterelő dolgai felemésszék azt az időt és energiát, amelyet jobb lenne a szolgálatra fordítani. Ne felejtsük el, hogy a hátralévő idő rövidre van szabva, az aratnivaló pedig sok (Máté 9:37, 38).

14. Mi mutatja, hogy a Máté 28:18–20-ban feljegyzett megbízatás Krisztus összes követőjére érvényes? (Lásd a lábjegyzetet is.)

¹⁴ A feltámasztott Jézus súlyos felelősséget bízott a követőire, amikor azt mondta nekik, hogy ’menjenek és tegyenek tanítvánnyá’ másokat. Nem csak azokra a tanítványaira gondolt, akik ott voltak azon a tavaszi napon Galilea egyik hegyén.c A munka, melyre megbízatást adott, „a világrendszer befejezéséig” folytatódik, és magában foglalja, hogy el kell érni „minden nemzetből való embereket”. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a megbízatás Krisztus összes követőjére érvényes, így ránk is. Vegyük most nagyító alá Jézusnak a Máté 28:18–20-ban feljegyzett szavait.

15. Miért tesszük bölcsen, ha engedelmeskedünk Jézus tanítványképzésre vonatkozó parancsának?

¹⁵ Mielőtt a megbízatást adja, Jézus ezt mondja: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön” (18. vers). Tényleg ilyen mérhetetlen hatalma van? Igen, kétségtelenül. Jézus az arkangyal, aki tízezerszer tízezer angyalnak parancsol (1Tesszalonika 4:16; Jelenések 12:7). Ő a „feje a gyülekezetnek”, ezért hatalma van földi követői felett (Efézus 5:23). 1914 óta Messiás-Királyként uralkodik az égben (Jelenések 11:15). Hatalma még arra is kiterjed, hogy feltámassza a halottakat (János 5:26–28). Azáltal, hogy Jézus először azt közli, milyen nagy a hatalma, jelzi, hogy a következő kijelentése nem javaslat, hanem parancs. Bölcsen tesszük, ha engedelmeskedünk, hiszen a hatalmat nem magához ragadta, hanem Istentől kapta (1Korintusz 15:27).

16. Minek a megtételére szólít fel Jézus, amikor azt mondja, hogy „menjetek”, és hogyan tudunk ennek eleget tenni?

¹⁶ Jézus most ismerteti a megbízatást, amit ezzel a szóval kezd: „Menjetek” (19. vers). Tehát felszólít, hogy legyünk kezdeményezőek, hogy elérjünk másokat a Királyság-üzenettel. Különböző módszereket használhatunk, hogy eleget tegyünk a megbízatás eme részének. A házról házra végzett prédikálás igen hatékony módja annak, hogy személyes kapcsolatba kerüljünk az emberekkel (Cselekedetek 20:20). Lehetőségeket keresünk a kötetlen formájú tanúskodásra is; lelkesen beszélgetést kezdeményezünk a jó hírről bárhol, ahol erre megfelelő alkalom nyílik a mindennapjaink során. A prédikálási módszereink különbözhetnek, mivel a helyi szükségletekhez és körülményekhez igazodnak. Egy dolog azonban nem változik: ’megyünk’ és keressük azokat, akik méltók a Királyság-üzenetre (Máté 10:11).

17. Hogyan ’teszünk tanítvánnyá’ másokat?

¹⁷ Jézus ezután kifejti a megbízatás célját, ezt mondja: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (19. vers). Hogyan ’teszünk tanítvánnyá’ másokat? Alapjában véve a tanítvány egy olyan személy, aki tanul, illetve akit tanítanak. A tanítványképzés azonban nem egyszerűen azt jelenti, hogy ismeretet adunk át másoknak. Amikor érdeklődő személyekkel tanulmányozzuk a Bibliát, az a célunk, hogy segítsünk nekik Krisztus követőivé válni. Amikor csak lehetséges, kiemeljük Jézus példáját, hogy megtanuljanak úgy tekinteni rá mint Tanítójukra és Példaképükre. Ezáltal úgy fognak élni, mint Jézus, és ugyanazt a munkát végzik majd, amit ő (János 13:15).

18. Miért a megkeresztelkedés a legfontosabb mérföldkő egy tanítvány életében?

¹⁸ Jézus így beszélt a megbízatás egyik fontos részéről: „kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” (19. vers). Egy tanítvány életében a megkeresztelkedés a legfontosabb mérföldkő, hiszen ez találó jelképe annak, hogy teljes szívből átadta magát Istennek. Tehát a megkeresztelkedés létfontosságú a megmentéshez (1Péter 3:21). Igen, ha a megkeresztelt tanítvány továbbra is megtesz minden tőle telhetőt Jehova szolgálatában, akkor vég nélküli áldások elé nézhet az eljövendő új világban. Te segítettél már valakinek, hogy Krisztus megkeresztelt tanítványává váljon? Nincs nagyobb öröm ennél a keresztény szolgálatban (3János 4).

19. Mit tanítunk az újaknak, és miért folytatódhat a tanításuk a megkeresztelkedésük után is?

¹⁹ Jézus így fogalmazza meg a megbízatás következő részét: „tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (20. vers). Megtanítjuk az újaknak, hogy tartsák meg Jézus parancsait, köztük azt is, hogy szeressék Istent, szeressék a felebarátaikat, és képezzenek tanítványokat (Máté 22:37–39). Fokozatosan megtanítjuk őket arra, hogyan magyarázzák meg a bibliai igazságokat, és hogy miként tudják megvédeni a hitüket, amely egyre erősödik. Amikor alkalmassá válnak a nyilvános prédikálószolgálat végezésére, együtt tevékenykedünk velük. Megtanítjuk őket arra, hogy miként tudnak eredményesen részt venni ebben a munkában, és példát is mutatunk nekik ezen a területen. Az új tanítványok oktatása nem feltétlenül ér véget a megkeresztelkedésükkor. Az újonnan megkeresztelteknek szükségük lehet további oktatásra, hogy meg tudjanak birkózni azokkal a próbákkal, amelyekkel azért kerülnek szembe, mert követik Krisztust (Lukács 9:23, 24).

20–21. a) Miért nincs okunk a félelemre, miközben teljesítjük a Jézustól kapott megbízatást? b) Miért nem annak van itt az ideje, hogy lelassuljunk, és mit határozzunk el?

²⁰ A Jézustól származó megbízatás utolsó szavai igen megnyugtatóak: „íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig” (Máté 28:20). Jézus tisztában van vele, hogy ez a megbízatás fontos, és azt is tudja, hogy a teljesítése időnként ellenséges reakciókat válthat ki a rosszakarókból (Lukács 21:12). De nincs okunk a félelemre. Vezetőnk nem várja el tőlünk, hogy segítség nélkül, egyedül végezzük ezt a feladatot. Ugye vigasztaló tudni, hogy az, aki megkapott ’minden hatalmat az égben és a földön’, mellettünk áll, hogy támogasson minket e megbízatás teljesítésében?

²¹ Jézus biztosította a tanítványait afelől, hogy velük lesz a szolgálatukban az évszázadok során, egészen „a világrendszer befejezéséig”. Amíg el nem jön a vég, teljesítenünk kell a Jézustól kapott megbízatást. Nem annak van itt az ideje, hogy lelassuljunk, hiszen gazdag szellemi aratás van folyamatban. Azok, akik kedvezően reagálnak, nagy számban gyűjtetnek be. Krisztus követőiként határozzuk el, hogy teljesítjük a ránk bízott fontos megbízatást. Legyen eltökélt szándékunk, hogy időnket, energiánkat és javainkat arra fordítjuk, hogy eleget teszünk Krisztus parancsának: ’Menjetek és tegyetek tanítvánnyá’ másokat.