Fényhordozók — Milyen céllal?
„Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak” (CSELEKEDETEK 13:47).
1. Hogyan hatott Pál apostolra az a parancs, amelyre a Cselekedetek 13:47-ben utalt?
„MERT így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig” — mondta Pál apostol (Cselekedetek 13:47). Pál nem csupán elmondta, hanem fel is ismerte ennek a megbízatásnak a komolyságát. Miután Pál kereszténnyé lett, teljesen e parancs végrehajtásának szentelte az életét (Cselekedetek 26:14–20). Ugyanilyen megbízásunk van nekünk is? Ha igen, miért fontos ez napjainkban?
Amikor ’a világosság eljutott’ az emberiséghez
2. a) Amikor a világ belépett e végidőbe, milyen események hatottak erőteljesen annak szellemi és erkölcsi állapotára? b) Hogyan reagált egy brit államférfi arra, amit 1914 augusztusában látott?
2 A legtöbben közülünk, akik ma élünk, azután születtünk, hogy e világ belépett a vég idejébe. Nagy dolgok történtek gyors egymásutánban. Sátánt, az Ördögöt, a szellemi és erkölcsi sötétség fő előidézőjét, levetették a földre (Efézus 6:12; Jelenések 12:7–12). Az emberiség már mélyen belemerült az első világháborúba. 1914. augusztus elején, amikor már biztosnak látszott a háború, Sir Edward Grey, a brit külügyi államtitkár megállt londoni irodájának ablakánál, és ezt mondta: „A lámpák Európa-szerte kialszanak; nem látjuk azokat újra világítani a mi életünkben.”
3. Milyen sikereket értek el a világ vezetői abbeli igyekezetükben, hogy fényesebb kilátást biztosítsanak az emberiségnek?
3 Azon erőfeszítésben, hogy újra világítsanak ezek a fények, 1920-ban létrehozták a Népszövetséget. A fények azonban alig pislákoltak. A második világháború végén a világ vezetői újra próbálkoztak, ezúttal az Egyesült Nemzetek Szervezetével. A fények megint csak nem világítottak ragyogóan. Több új eseményre való tekintettel azonban, a világ vezetői egy „új világrend”-ről beszéltek. De aligha mondható, hogy az általuk létrehozott bármely „új világ” igazi békét és biztonságot hozott. Ellenkezőleg, tovább folytatódnak a fegyveres konfliktusok, etnikai harcok; még mindig van bűnözés, munkanélküliség, szegénység, környezetszennyezés és fájdalmas betegségek, amelyek tönkreteszik az emberek életörömét.
4., 5. a) Mikor és hogyan vetett árnyékot a sötétség az emberi családra? b) Mire van szükség ennek feloldása érdekében?
4 Valójában már jóval 1914 előtt kialudtak a fények az emberiség számára. Ez mintegy 6000 évvel ezelőtt történt, Édenben, amikor első emberi szüleink úgy határoztak, hogy maguk döntenek, figyelmen kívül hagyva Isten kifejezett akaratát. Az emberi faj azóta szerzett fájdalmas tapasztalatai csupán epizódok „a sötétség hatalma” alatt levő világban — ahogy a Biblia utal rá (Kolossé 1:13). Sátán, az Ördög befolyásának tulajdonítható, hogy az első ember, Ádám, bűnbe sodorta a világot; és a bűn és a halál Ádámtól az egész emberiségre kiterjedt (1Mózes 3:1–6; Róma 5:12). Az emberiség így elveszítette Jehova helyeslését, aki a fény és az élet Forrása (Zsoltárok 36:10).
5 Az egyetlen mód az lenne, hogy a fény újra ragyoghasson bármely ember számára, ha elnyernék Jehova Istennek, az emberiség Teremtőjének helyeslését. Akkor „a fátyolt, mely beboríta minden népeket”, fel lehetne emelni. Hogyan lehetséges ez? (Ésaiás 25:7).
Aki ’a pogányok világosságául’ adatott
6. Milyen nagyszerű kilátásokat tett elérhetővé számunkra Jehova Jézus Krisztus által?
6 Még mielőtt Ádám és Éva kiűzetett volna a Paradicsomból, Jehova egy „mag”-ról jövendölt, aki az igazságosságot szeretők szabadítója lesz (1Mózes 3:15). A megígért Mag emberkénti megszületését követően, Jehova arra indította az idős Simeont a jeruzsálemi templomban, hogy azonosítsa őt, mint aki ’világosság a pogányok megvilágosítására’ (Lukács 2:29–32). Jézus tökéletes emberi életének áldozati értékébe vetett hit által az emberiség megszabadulhat a veleszületett bűn miatti elítéléstől (János 3:36). Jehova akaratával összhangban már egy örökké tartó tökéletes életre tekinthetnek előre, akár az égi Királyság részeseként, akár annak az alattvalójaként egy paradicsomi földön. Mily csodálatos gondoskodás!
7. Miért töltenek el reménnyel bennünket az Ésaiás 42:1–4. versében feljegyzett ígéretek és azok első századi beteljesedése?
7 Maga Jézus Krisztus a biztosíték e nagyszerű kilátások megvalósulására. Máté apostol az Ésaiás 42:1–4. versét alkalmazta Jézusra az emberek meggyógyításával kapcsolatban. Az írásszöveg részben a következőket mondja: „Ímé, az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.” És nem ez az, amire minden nemzetből való embernek szüksége van? A prófécia így folytatódik: „Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki.” Ezzel összhangban, Jézus nem bánt durván az emberekkel, akik már amúgy is lesújtottak voltak; szánalmat tanúsított irántuk, megtanította őket Jehova szándékaira, és meggyógyította őket (Máté 12:15–21).
8. Milyen értelemben adta Jehova Jézust „mint szövetséget a népnek” és mint ’világosságot a pogányok számára’?
8 E prófécia Szerzője aztán Szolgájához, Jézushoz szól, és ezt mondja: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésaiás 42:6, 7). Igen, Jehova mintegy szövetségül, ünnepélyes ígéret biztosítékául adta Jézus Krisztust. Milyen buzdító ez! Jézus valódi törődést mutatott az emberiség iránt, amikor a földön volt; még az életét is odaadta az emberiségért. Ő az, akire Jehova az összes nemzet feletti uralmat rábízta. Nem csoda, hogy Jehova úgy hivatkozott rá, mint aki a nemzetek világossága. Jézus maga mondta: „Én vagyok a világ világossága” (János 8:12).
9. Miért nem adta át magát Jézus arra, hogy megjobbítsa az akkor létező dolgok rendszerét?
9 Milyen céllal szolgált Jézus a világ világosságaként? Minden bizonnyal nem világi vagy anyagias célból. Nem akarta rendbehozni az akkor fennálló politikai rendszert, ezért nem volt hajlandó elfogadni sem Sátántól, a világ uralkodójától, sem az emberektől a királyságot (Lukács 4:5–8; János 6:15; 14:30). Jézus őszinte szánalmat mutatott a lesújtottak iránt, és oly módon enyhített rajtuk, ahogyan mások nem tehették. De tudta, hogy nem hozható tartós enyhülés olyan emberi társadalom keretein belül, mely a veleszületett bűn miatt isteni ítélet alatt van, és amelyet láthatatlan gonosz szellemi erők irányítanak. Jézus isteni éleslátással egész életét Isten akaratának a cselekvésére összpontosította (Zsidók 10:7).
10. Milyen módon és milyen céllal szolgált Jézus a világ világosságául?
10 Akkor hát milyen módon és milyen céllal szolgált Jézus a világ világosságaként? Isten Királysága jó hírének a prédikálására szentelte az életét (Lukács 4:43; János 18:37). Jehova szándékának igazságáról tanúskodva, Jézus égi Atyja nevét is dicsőítette (János 17:4, 6). Továbbá, mint a világ világossága, Jézus felfedte a vallásos hamisságokat, így szellemi szabadságot szolgáltatott azok számára, akiket vallásos rabszolgaságban tartottak. Leleplezte Sátánt, mint azok láthatatlan irányítóját, akik engedik magukat felhasználni általa. Jézus ugyanakkor világosan azonosította a sötétséghez tartozó munkákat is (Máté 15:3–9; János 3:19–21; 8:44). Különösen azáltal bizonyult a világ világosságának, hogy feláldozta tökéletes emberi életét váltságul, így nyitva meg az utat azok számára, akik hitet gyakorolnak ebben a bűnbocsánatot biztosító gondoskodásban, abban, hogy elismert kapcsolatban lehetnek Istennel; és hogy örökké tartó életre nyílik kilátásuk Jehova egyetemes családjának részeként (Máté 20:28; János 3:16). És végül, megőrizve tökéletes isteni önátadását élete során, Jézus támogatta Jehova szuverenitását, és hazugnak bizonyította az Ördögöt, ily módon lehetővé téve örökkévaló jó dolgokat az igazságosságot szeretők számára. De vajon Jézus volt az egyedüli fényhordozó?
„Ti vagytok a világ világossága”
11. Mit kell tenni Jézus tanítványainak mint fényhordozóknak?
11 A Máté 5:14. versében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága.” Nekik az ő nyomdokait kellett követniük. Életmódjukkal és prédikálásukkal Jehovához, a valódi világosság Forrásához kellett irányítaniuk másokat. Jézust utánozva, ismertetniük kellett Jehova nevét, és támogatniuk szuverenitását. Jézushoz hasonlóan hirdetniük kellett Isten Királyságát mint egyedüli reménységet. Le kellett leplezniük a vallásos hamisságokat, a sötétség tetteit és a gonoszt, aki e dolgok mögött van. Krisztus követőinek mindenhol beszélniük kellett az embereknek Jehova szerető gondoskodásáról a Jézus Krisztus általi megmentésre vonatkozóan. És milyen buzgón tettek eleget a korai keresztények ennek a megbízatásnak, először Jeruzsálemben és Júdeában, majd Szamáriába menve, amint azt Jézus parancsolta! (Cselekedetek 1:8).
12. a) Milyen messzire terjedt a szellemi világosság? b) Minek a megértésére tette képessé Jehova szelleme Pált az Ésaiás 42:6-ot illetően, és hogyan hat ez a prófécia az életünkre?
12 E Jóhír prédikálása azonban nem korlátozódott arra a területre. Jézus arra utasította követőit, hogy ’tegyenek tanítványokká minden népeket’ (Máté 28:19). Tárzusi Saul megtérésekor az Úr egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy Saulnak (aki Pál apostollá lett) nemcsak a zsidók között kell prédikálni, hanem a pogányok között is (Cselekedetek 9:15). A szent szellem segítségével Pál világosan felfogta, mit foglalt ez magában. Megértette, hogy az Ésaiás 42:6 próféciája, ami közvetlenül Jézus Krisztusban teljesült, parancs mindazok számára, akik hitet gyakorolnak Krisztusban. Ezért a Cselekedetek 13:47-ben ezt mondta Pál, amikor Ésaiástól idézett: „Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.” S mi a helyzet veled? Szívedre veszed azon kötelességedet, hogy fényhordozó légy? Jézushoz és Pálhoz hasonlóan, Isten akaratának a cselekvésére összpontosítod az életedet?
Istentől származó világosság és igazság, amely vezet minket
13. A Zsoltárok 43:3-al összhangban, miért imádkozzunk buzgón, és mitől óv ez meg minket?
13 Ha mi saját magunkra hagyatkozva próbálnánk ’visszahozni a fényeket’, hogy megvilágítsák a jövőt az emberiség számára, komolyan eltévesztenénk Isten ihletett Szavának a lényegét. Függetlenül a világ általános állapotától, az őszinte keresztények úgy tekintenek Jehovára, mint a fény valódi Forrására. Imájuk hasonlít a Zsoltárok 43:3-ban leírt imához, amely így szól: „Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.”
14., 15. a) Milyen módon küldi ki ma Jehova a világosságát és igazságát? b) Hogyan mutathatjuk ki, hogy bennünket valóban Isten világossága és igazsága vezet?
14 Jehova továbbra is válaszol lojális szolgáinak ezen imájára. Világosságot áraszt ki szándékának bejelentése által, azáltal, hogy képessé teszi szolgáit annak megértésére, és azáltal, hogy teljesíti, amit bejelentett. Amikor Istenhez imádkozunk, az nem puszta formaság; nem egyszerűen azért tesszük, hogy a szentség látszatát keltsük. Őszinte vágyunk, hogy a Jehovától jövő világosság vezessen minket, ahogy a zsoltár mondja. Amikor így teszünk, elfogadjuk a felelősséget, ami annak a világosságnak a befogadásával jár, melyről Isten gondoskodik. Pál apostolhoz hasonlóan megértjük, hogy Jehova Szavának beteljesedése magában hordoz egy parancsot mindazok számára, akik hitet gyakorolnak abban. Mi is úgy érezzük, hogy adósok vagyunk más emberek iránt, amíg el nem vittük hozzájuk a Jóhírt, amit Isten e célból bízott ránk (Róma 1:14, 15).
15 A világosság és igazság, amit Jehova napjainkban kibocsát, nyilvánvalóvá teszi, hogy Jézus Krisztus tevékenyen uralkodik égi trónjáról (Zsoltárok 2:6–8; Jelenések 11:15). Jézus megjövendölte, hogy királyi jelenléte idején a Királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúskodás végett (Máté 24:3, 14). Ez a munka ma folyamatban van, éspedig nagyon erőteljesen az egész földön. Ha ezt a munkát tesszük életünk legfontosabb feladatává, akkor Isten világossága és igazsága vezet minket, amint azt a zsoltáríró mondta.
Jehova valóságos dicsősége felragyog
16., 17. Hogyan ragyogtatta fel Jehova a dicsőségét asszonyszerű szervezetén 1914-ben, és milyen parancsot adott neki?
16 Szívpezsdítő nyelvezetben írják le az Írások azt a módot, ahogyan az isteni világosság mindenhol eléri az embereket. Az Ésaiás 60:1–3. verse Jehova „asszonyához”, vagyis lojális szolgái égi szervezetéhez szólnak: „Kelj fel [ó asszony, New World Translation], világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.”
17 Jehova dicsősége felragyogott asszonyszerű égi szervezetén 1914-ben, amikor a várakozás hosszú időszaka után az megszülte messiási Királyságát Jézus Krisztussal mint Királlyal az élen (Jelenések 12:1–5). Jehova dicsőséges világossága ragyog az ő elismerésével együtt azon, mint igazságos kormányzaton az egész föld számára.
18. a) Miért borítja sötétség a földet az Ésaiás 60:2 jövendölése szerint? b) Hogyan szabadulhatnak ki a föld sötétségéből egyes személyek?
18 Ezzel ellentétben, sötétség borítja a földet és sűrű homály a nemzeti csoportokat. Miért? Mert a nemzetek — az emberi uralmat támogatva — elutasítják Isten drága Fiának kormányzatát. Azt gondolják, hogy ha megszabadulnak az emberi kormányzat egyik formájától és egy másikat fogadnak el, azzal megoldják majd a gondjaikat. De ez nem hozza el a remélt megkönnyebbülést. Nem látják, ki az, aki a színfalak mögött állva, a szellemi birodalomból irányítja a nemzeteket (2Korinthus 4:4). Elvetik a valódi fény Forrását, ezért sötétségben vannak (Efézus 6:12). Tekintet nélkül azonban arra, mit tesznek a nemzetek, az egyének megszabadulhatnak ebből a sötétségből. Milyen módon? Ha teljes hitüket Isten Királyságába vetik, és alárendelik magukat annak.
19., 20. a) Miért és hogyan fénylik Jehova dicsősége Jézus felkent követőin? b) Miért tette fényhordozókká Jehova a felkentjeit? c) Amint meg lett jövendölve, hogyan vonzott az Istentől származó világosság „királyokat” és „nemzeteket”?
19 A kereszténység nem hitt Isten Királyságában és nem rendelte alá magát annak. Jézus Krisztusnak a szellemtől felkent követői azonban igen. Ennek eredményeként Jehova isteni helyeslésének fénye ezen égi asszony látható képviselőin ragyog, és az ő dicsősége nyilvánul meg rajtuk (Ésaiás 60:19–21). Olyan szellemi világosságnak örvendenek, mely nem változik a világ politikai vagy gazdasági színterének változásával. Tapasztalhatták ezt, amikor Jehova kiszabadította őket Nagy-Babilonból (Jelenések 18:4). Elismerő mosolyának örvendenek, mert elfogadták fegyelmezését, és lojálisan támogatták szuverenitását. Ragyogó kilátásokkal rendelkeznek a jövőre vonatkozóan, és örvendenek az eléjük helyezett reménységnek.
20 De milyen céllal bánik velük Jehova ily módon? Amint ő maga mondta az Ésaiás 60:21. versben, hogy, ’díszére’ váljanak, hogy tiszteljék a nevét és mások is vonzódjanak hozzá, mint az egyedüli igaz Istenhez — ami azok tartós javára válik. Ennek megfelelően az igaz Isten ezen imádói 1931-ben felvették a Jehova Tanúi nevet. Tanúskodásuk eredményeként voltak „királyok”, akiket vonzott az általuk visszatükrözött fény, amint azt Ésaiás jövendölte? Igen! Nem a föld politikai uralkodói, hanem azok maradéka, akik mint királyok fognak uralkodni Krisztussal égi Királyságában (Jelenések 1:5, 6; 21:24). És mi a helyzet a „nemzetek”-kel? Vonzotta őket ez a fény? Minden bizonnyal! Egyedi politikai nemzetet nem vonzott, de mindezen nemzetek közül való emberek egy nagy sokasága állást foglalt Isten Királysága oldalán, és mohón vágyakoznak arra, hogy átjussanak Isten új világába. Ez valóban új világ lesz, amelyben igazságosság fog uralkodni (2Péter 3:13; Jelenések 7:9, 10).
21. Hogyan mutathatjuk ki, hogy nem tévesztettük el Jehova ki nem érdemelt kedvességének célját, amellyel lehetővé tette számunkra akaratának megértését?
21 Te személy szerint egyike vagy a fényhordozók növekvő tömegének? Jehova lehetővé tette nekünk azon akaratának megértését, hogy Jézushoz hasonlóan fényhordozók lehessünk. Azzal mutathatjuk ki, hogy nem tévesztettük el Isten ki nem érdemelt kedvességének a célját, amelyet ránk árasztott, ha buzgóságot tanúsítunk abban a munkában, amellyel Jehova bízta meg szolgáit a mi időnkben (2Korinthus 6:1, 2). Nincs munka, amely fontosabb lenne napjainkban. És nincs nagyobb kiváltság, mely az osztályrészünk lehet, mint az, hogy dicsőíthetjük Jehovát, másokra vetítve a tőle jövő csodálatos fényt.
Hogyan válaszolnál?
◻ Miben gyökereznek az emberiség súlyos gondjai?
◻ Hogyan bizonyulnak Jézus és követői „a világ világosságának”?
◻ Hogyan vezet bennünket Jehova világossága és igazsága?
◻ Hogyan idézte elő Jehova, hogy dicsősége szervezetén ragyogjon?
◻ Milyen céllal tette Jehova fényhordozókká a népét?
[Képek a 9. oldalon]
Egy édeni esemény segít megértenünk az emberiség mai súlyos gondjait
[Forrásjelzések]
Tom Haley/Sipa
Paringaux/Sipa