Tanuljunk Jézus emberi családjától!

MIT tudsz Jézus közvetlen családtagjairól, akikkel keresztelkedéséig, azaz földi élete első harminc évében együtt élt? Mit tárnak fel az evangéliumi beszámolók? Mit tanulhatunk, ha megvizsgáljuk Jézus családját? A kérdésekre adott válaszok a javadra válnak.

Jézus vajon olyan családba született, ahol jelképesen szólva tejben-vajban fürösztötték? Nos, a nevelőapja, József a szakmáját tekintve ács volt. Ez fárasztó fizikai munkát követelt meg tőle, ami sokszor azt is magában foglalta, hogy neki kellett kivágnia a fát, hogy legyen alapanyag a munkájához. Amikor Jézus szülei Jeruzsálembe mentek a születése után mintegy 40 nappal, áldozati felajánlást mutattak be a Törvény előírása szerint. Vajon egy kost vittek egy galambbal vagy gerlével, ahogyan a Törvény meghatározta? Nem. Úgy tűnik, hogy ilyen felajánlásokat nem engedhettek meg maguknak. A Törvény azonban figyelembe vette a szegényeket. Ezzel összhangban József és Mária „egy pár gerlét vagy két fiatal galambot” ajánlott fel. Az, hogy az olcsóbb állatokat választották, azt mutatja, hogy szegény családnak számítottak (Lukács 2:22–24; 3Mózes 12:6, 8).

Ebből tehát láthatjuk, hogy Jézus Krisztus, az egész emberiség jövőbeli Uralkodója szerény környezetbe született, ahol a körülötte lévő embereknek keményen kellett dolgozniuk azért, hogy megéljenek. Ács lett, mivel a nevelőapja is az volt (Máté 13:55; Márk 6:3). „Noha [Jézus] gazdag volt” az égben mint hatalmas szellemteremtmény, a Biblia azt mondja róla, hogy „szegénnyé lett” értünk. Emberként alárendelt szerepet vállalt, és egyszerű emberekből álló családban nőtt fel (2Korintusz 8:9; Filippi 2:5–9; Héberek 2:9). Nem egy tehetős háznép gyermekeként jött a világra, így aztán egyesek könnyebben tudtak azonosulni vele, és nem vonta el a figyelmüket Jézus társadalmi helyzete vagy pozíciója. A tanításaiért tudták értékelni őt, valamint vonzó tulajdonságaiért és csodálatos tetteiért (Máté 7:28, 29; 9:19–33; 11:28, 29). Jehova Isten bölcsessége jól látható abból, hogy megengedte, hogy Jézus egyszerű családba szülessen.

Most pedig vegyük szemügyre Jézus családtagjait, és nézzük, mit tanulhatunk tőlük.

József, az igazságos férfi

Amikor József megtudta, hogy menyasszonya állapotos lett, „még mielőtt egybekeltek”, biztosan őrlődött a Mária iránt érzett szeretete és az attól való irtózás között, hogy akár csak a látszata is felmerüljön az erkölcstelenségnek. Minden jel arra utalt, hogy visszaéltek azzal a jogával, hogy ő Mária leendő férje. Akkoriban egy eljegyzett nő a férfi feleségének számított. József, miután alaposan átgondolta a helyzetet, úgy döntött, hogy titokban elválik Máriától, hogy a lány megmeneküljön a házasságtörésért járó megkövezéstől (Máté 1:18; 5Mózes 22:23, 24).

Ekkor angyal jelent meg Józsefnek álomban, és ezt mondta: „ne félj otthonodba vinni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, a szent szellemtől van. Fiút szül, és a Jézus nevet add neki, mert ő menti meg népét bűneitől.” Mihelyt József megkapta ezt az Istentől jövő irányítást, azzal összhangban cselekedett, és az otthonába vitte Máriát (Máté 1:20–24).

Ezzel a döntésével ez az igazságos és hűséges férfi közreműködött annak beteljesítésében, amit Jehova Ézsaiás próféta által jelentett ki: „Íme, a fiatal nő teherbe esik, és fiút szül, és az Immánuel nevet adja neki” (Ézsaiás 7:14). József minden bizonnyal szellemi gondolkodású férfi volt, aki értékelte azt a kiváltságot, hogy a Messiás nevelőapja lehet annak ellenére, hogy Mária elsőszülött fia nem tőle származik.

József nem létesített szexuális kapcsolatot Máriával addig, amíg Mária világra nem hozta a fiút (Máté 1:25). Ekkor már újdonsült házaspár voltak, és lehet, hogy nem volt könnyű tartózkodniuk a nemi élettől, de kétségkívül nem akarták, hogy bárki is félreértse, ki a gyermek Atyja. Milyen csodálatos példája ez az önuralomnak! József a természetes vágyai elé helyezte a szellemi értékeket.

Négyszer kapott angyali irányítást Jézus nevelésével kapcsolatban, s ezek közül három arra vonatkozott, hogy hol éljenek. A gyermek életben maradása miatt létfontosságú volt az azonnali engedelmesség. József minden esetben haladéktalanul cselekedett, és először Egyiptomba, majd újra Izraelbe vitte a kicsit. Így hát a fiatal Jézusnak nem esett bántódása, amikor Heródes lemészároltatta a kisgyermekeket. Emellett József engedelmességének köszönhetően beteljesedhettek a Messiásra vonatkozó próféciák (Máté 2:13–23).

József szakmát adott Jézusnak, hogy majd gondoskodni tudjon magáról. Ezért Jézus nemcsak úgy volt ismert, mint „az ács fia”, hanem úgy is, mint „az ács” (Máté 13:55; Márk 6:3). Pál apostol azt írta, hogy Jézus „minden tekintetben próbára lett téve, mint mi magunk”. Ez természetesen azt is jelentette, hogy keményen dolgozott, hogy támogassa a családját (Héberek 4:15).

Végül arra is bizonyítékot találunk a Keresztény Görög Iratokban a Józsefről szóló utolsó beszámolóban, hogy József odaadóan gyakorolta az igaz imádatot. Elvitte a családját Jeruzsálembe a pászka ünnepére. Bár csak a férfiaktól követelték meg, hogy legyenek jelen, József szokásává tette, hogy egész családját elvigye Jeruzsálembe „évről évre”. Ezért nagy áldozatokat hozott, hiszen mintegy 100 kilométert kellett gyalogolniuk Názáretből. Egyik alkalommal azonban, amelyről a Szentírás is beszámol, Jézus leszakadt a csoporttól. A templomban találtak rá, amint a Törvény tanítóira figyelt, és kérdezgette őket. Habár csak 12 éves volt, mégis megfigyelhető volt nagy bölcsessége és az, hogy ismerte Isten Szavát. Ebből az esetből azt láthatjuk, hogy Jézust a szülei biztosan jól tanították, és úgy nevelték, hogy szellemi gondolkodású kisfiú váljon belőle (Lukács 2:41–50). Úgy tűnik, hogy József valamivel később elhunyt, mivel a Szentírás beszámolói már nem tesznek több említést róla.

Elmondhatjuk tehát, hogy József igazságos férfi volt, aki nagyszerűen gondoskodott a családjáról mind szellemileg, mind fizikailag. Te is első helyre teszed a szellemi érdekeket az életedben, mint József, amikor felismered, hogy mi Isten akarata számunkra napjainkban? (1Timóteusz 2:4, 5). Készségesen engedelmeskedsz Isten hangjának, amely Isten Szavából szól hozzád, ezáltal Józseféhez hasonló alárendeltséget mutatva? Úgy tanítod a gyermekeidet, hogy sokatmondó szellemi beszélgetésekbe tudjon elegyedni másokkal?

Mária, Isten önzetlen szolgája

Mária, Jézus anyja Isten kiváló szolgája volt. Amikor Gábriel angyal bejelentette neki, hogy gyermeket fog szülni, meglepődött. Szűz lévén még nem volt ’nemi kapcsolata férfival’. Miután megtudta, hogy a szent szellem teszi lehetővé ezt a születést, alázatosan elfogadta az üzenetet e szavakkal: „Íme! Jehova rabszolgalánya! Történjék velem a kijelentésed szerint!” (Lukács 1:30–38). Olyannyira nagyra becsülte a szellemi kiváltságot, hogy kész volt elviselni bármilyen esetleges nehézséget, amely a döntésével járhat.

Szó ami szó, a megbízatás valóban megváltoztatta az egész életét. Amikor a megtisztulás végett Jeruzsálembe ment, egy Simeon nevű, istentisztelő idősebb férfi ezt mondta neki: „hosszú kard fogja átjárni a te lelkedet” (Lukács 2:25–35). Ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy Mária mit fog érezni akkor, amikor látja, hogy Jézust sokan elutasítják, és végül kínoszlopra szegezik.

Miközben Jézus felcseperedett, Mária elraktározta az elméjében mindazt, ami Jézussal történt, és „következtetéseket vont le szívében” (Lukács 2:19, 51). Józsefhez hasonlóan ő is szellemi gondolkodású személy volt, és kincsként őrizte azokat az eseményeket és szavakat, amelyek próféciákat teljesítettek be. Amit Gábriel angyal mondott neki, az biztosan örökre bevésődött az elméjébe: „Ez nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:32, 33). Mária bizony komolyan vette azt a kiváltságot, hogy a Messiás emberi anyja lehet.

Akkor is nyilvánvalóvá vált Mária szellemisége, amikor Erzsébettel, az egyik rokonával találkozott, aki szintén csoda útján lett állapotos. Megpillantva őt, Mária áldotta Jehovát, és kifejezte az Isten Szava iránti szeretetét. Hivatkozott Anna imájára, amely a Sámuel első könyvének 2. fejezetében lett feljegyezve, és a Héber Iratok más könyveiből is belefoglalt egy-két gondolatot a szavaiba. Mivel ennyire ismerte az Írásokat, ez azt mutatta, hogy alkalmas arra, hogy odaadó, istenfélő anya legyen. Együttműködött Józseffel a fia szellemi táplálásában (1Mózes 30:13; 1Sámuel 2:1–10; Malakiás 3:12; Lukács 1:46–55).

Mária szilárdan hitt a fiában mint Messiásban, és ez a hite Jézus halála után sem halványult el. Nem sokkal Jézus feltámadása után, amikor a hűséges tanítványok az apostolokkal együtt összegyűltek imádkozni, Mária is ott volt közöttük (Cselekedetek 1:13, 14). Annak ellenére őrizte meg hűségét, hogy gyötrelmeket élt át, amikor végig kellett néznie drága fia kínoszlopon való halálát.

Hogyan meríthetsz hasznot abból, hogy megismered Mária életét? Te elfogadod azt a kiváltságot, hogy Istent szolgálhatod, függetlenül attól, hogy ez milyen áldozatokkal jár? Tisztában vagy azzal, hogy milyen jelentős kiváltság ez napjainkban? Folyton emlékszel arra, hogy mit jövendölt Jézus, és összeveted ezt azzal, ami napjainkban történik, ’következtetéseket vonva le szívedben’? (Máté 24. és 25. fejezet; Márk 13. fejezet; Lukács 21. fejezet). Utánozod-e Máriát abban, hogy alaposan megismered Isten Szavát, és gyakran használod a beszélgetéseid során? Megőriznéd a hitedet Jézusban akkor is, ha esetleg elmebeli gyötrelmeket kell átélned azért, mert a követője vagy?

Jézus testvérei — Van esély a változásra

Úgy tűnik, hogy nem hittek Jézusban a testvérei, amíg élt, csak a halála után. Biztosan nem véletlen, hogy a kínoszlopon való halálakor nem voltak jelen, és ezért Jézusnak János apostol gondjaira kellett bíznia az anyját. Jézus rokonainak a viselkedéséből az tükröződik, hogy nem értékelték őt, sőt egy alkalommal még azt is mondták rá, hogy „elment az esze” (Márk 3:21). Minthogy Jézusnak voltak nem hívő családtagjai, így azok, akik ma nem hívőkkel élnek egy családban, biztosak lehetnek benne, hogy Jézus megérti, mit éreznek akkor, amikor a hitükért gúnyolják őket.

Miután azonban Jézus feltámadt, a testvérei szemmel láthatóan hinni kezdtek benne. Ott voltak ugyanis abban a csoportban, amely Jeruzsálemben összegyűlt i. sz. 33 pünkösdje előtt, és buzgón imádkozott az apostolokkal (Cselekedetek 1:14). Nem fér hozzá kétség, hogy féltestvérük feltámadása arra indította őket, hogy változtassanak a szívállapotukon, és a tanítványaivá váljanak. Soha ne mondjunk le tehát azokról a rokonainkról, akik még nem gyakorolják azt a hitet, amelyiket mi.

A Szentírás úgy mutatja be Jakabot, Jézusnak azt a féltestvérét, akinek Jézus személyesen megjelent, mint a keresztény gyülekezet oszlopos tagját. Jakab Istentől ihletett levelet írt keresztény hittársainak, amelyben arra buzdította őket, hogy őrizzék meg a hitüket (Cselekedetek 15:6–29; 1Korintusz 15:7; Galácia 1:18, 19; 2:9; Jakab 1:1). Jézusnak egy másik féltestvére, Júdás szintén ihletett levelet írt, amelyben ösztönözte hívőtársait, hogy vívjanak kemény harcot a hitért (Júdás 1). Figyelemre méltó azonban, hogy sem Jakab, sem Júdás nem hivatkozik a levelében a Jézushoz fűződő, vér szerinti kapcsolatára, hogy ezzel imponáljon keresztény hittársainak. Ez aztán a szerénység! Tanuljunk hát tőlük!

Nos, egyebek között mit tanulhatunk Jézus családjától? Az odaadásban feltétlenül példák, amely az alábbi módokon nyilvánulhat meg: 1. Hűségesen rendeljük alá magunkat Isten kinyilatkoztatott akaratának, és vállaljuk az ezzel esetlegesen együtt járó valamennyi próbát. 2. Tegyük első helyre a szellemi értékeket, még akkor is, ha ez áldozatokat követel meg tőlünk. 3. A Szentírással összhangban neveljük gyermekeinket. 4. Ne mondjunk le olyan családtagjainkról, akik még nem gyakorolják azt a hitet, amelyiket mi. 5. Ne dicsekedjünk semmilyen kapcsolattal, amely talán olyanokhoz fűz minket, akik elöl járnak a keresztény gyülekezetben. Jézus emberi családjáról tanulva feltétlenül közelebb kerülünk Jézushoz, és még inkább hálásak leszünk majd Jehovának azért, hogy egy egyszerű családot választott a gyermek Jézus felnevelésére.

[Képek a 4., 5. oldalon]

József az otthonába vitte Máriát mint a feleségét, valamint közreműködött a messiási próféciák beteljesítésében

[Képek a 6. oldalon]

József és Mária átadták gyermekeiknek a szellemi értékeket, és azt, hogy milyen szerepe van a munkának az életben

[Képek a 7. oldalon]

Bár Jézus testvérei szellemi gondolkodású családban nőttek fel, mégsem hittek Jézusban, amíg élt, csak a halála után

[Képek a 8. oldalon]

Jakab és Júdás, Jézus féltestvérei buzdították keresztény hittársaikat