Jézus a Hegyi beszédében ezt mondta: „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat” (Máté 5:23, 24). Figyeld meg, hogy Jézus szavai itt a sértőre irányulnak. Milyen felelőssége van az ügy rendezésében? Hogy erre választ adjunk, vizsgáljuk meg, mit jelentettek Jézus szavai első századi zsidó hallgatóinak.

„Hagyd ott . . . a te ajándékodat, és menj el”

„Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat — magyarázza Jézus —, és menj el.” Miért? Mi lehet fontosabb abban a pillanatban, mint az áldozat bemutatása Jehovának? „Elébb békélj meg a te atyádfiával — fűzi tovább a magyarázatot Jézus —, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.” Az imádatot bemutató személy tehát otthagyja az áldozatát élve az égő áldozati oltárnál, és testvére keresésére indul, akit megsértett.

Mivel ünnep van, az a testvére, akit megsértett, kétségtelenül a zarándokok között van, akik Jeruzsálemben gyűltek össze. A szűk utcák és szorosan összezsúfolt házak miatt Jeruzsálemnek meglehetősen nagyszámú a lakossága. De most ünnep van, és a város tele van látogatókkal.b

Még ha az ugyanabból a városból jött emberek együtt utaztak, és táboroztak is le, akkor is nehéz lehetett átjutni a zsúfolt városon, hogy az ember megtaláljon valakit. A sátoros ünnep idején például a látogatók az egész városban, az utakon és a Jeruzsálem környéki kertekben lombsátrakat állítottak föl (3Mózes 23:34, 42, 43). Ennek ellenére az imádatot bemutató zsidónak addig kell keresnie testvérét, akit megsértett, míg meg nem találja. S azután mi történik?

„Békélj meg a te atyádfiával” — mondja Jézus. Az a görög kifejezés, amelyet a „békélj meg” szavakkal fordítottak, egy igéből (di·al·laszʹszo) származik, melynek jelentése „’változtatást eszközöl, vált’, s ennélfogva ’kibékít’”. Mivel az imádatot bemutató zsidó jelentős erőfeszítést tett, hogy megtalálja testvérét, akit megsértett, arra törekszik, hogy kibéküljön vele. Jézus szerint csak ezután térhet vissza a templomba, és ajánlhatja fel ajándékát, mivel Isten most már elfogadja azt.

Jézus szavai a Máté 5:23, 24-ben tehát egy lényeges leckét tanítanak meg: A kibékülés vagy béke az áldozat előtt áll. Az, ahogyan hívőtársainkkal bánunk, közvetlenül kihatással van Istenhez fűződő kapcsolatunkra (1János 4:20).

Amit tenned kell, ha megsértesz másokat

Mi legyen hát akkor, ha olyan helyzetbe kerülsz, amilyet a cikk elején írtunk le: úgy érzékeled, hogy megsértetted az egyik hívőtársad. Mit kell tenned?

Jézus tanácsát alkalmazva légy kezdeményező, és menj oda a testvéredhez. Mi legyen a célod? Vajon az, hogy meggyőzd, nincs oka rá, hogy sértve érezze magát? Egyáltalán nem! Talán nem egyszerűen egy félreértés okoz gondot. „Békélj meg” — mondta Jézus. Ha lehetséges, távolítsd el a neheztelést a szívéből (Róma 14:19). Ahhoz, hogy ezt elérd, talán el kell ismerned, nem pedig tagadnod, hogy megsértetted érzéseiben. Talán ezt is meg kell kérdezned: „Mit tehetnék, hogy helyrehozzam a dolgot?” Gyakran mindössze őszinte bocsánatkérésre van szükség. Egyes esetekben azonban a sértett személynek talán bizonyos időre van szüksége, míg eloszlatja érzéseit.

Mi a helyzet akkor, ha többszöri erőfeszítés árán sem vagy képes kieszközölni a kibékülést? A Róma 12:18 ezt mondja: „Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.” Biztos lehetsz tehát abban, hogy ha te azon fáradozol, hogy kibékülj, Jehova örömmel elfogadja majd imádatodat.