Lojálisan emeljük kezünket imára

„Azt óhajtom . . ., hogy a férfiak mindenütt lojálisan, ne haraggal és viszálykodva emeljék kezüket imádságra” (1TIMÓTHEUS 2:8, NW).

 1., 2. a) Hogyan vonatkozik az 1Timótheus 2:8 olyan imákra, amelyeket Jehova népe érdekében mondanak? b) Mit fogunk most megvizsgálni?

JEHOVA elvárja a népéhez tartozóktól, hogy legyenek lojálisak hozzá és egymáshoz is. Pál apostol a lojalitást az imával kapcsolta össze, amikor ezt írta: „Azt óhajtom . . ., hogy a férfiak mindenütt lojálisan, ne haraggal és viszálykodva emeljék kezüket imádságra” (1Timótheus 2:8, NW). Pál kétségtelenül a nyilvánosság előtt mondott imákra utalt, amelyeket „mindenütt” mondanak, ahol a keresztények összejönnek. Kik képviselhették Isten népét imában a gyülekezeti összejöveteleken? Csakis szent, igazságos és tiszteletre méltó férfiak, akik gondosan eleget tesznek Isten iránti minden szentírási kötelezettségüknek (Prédikátor 12:15, 16). Szellemileg és erkölcsileg tisztának kellett lenniük, és kétséget sem hagyhatott maga után, hogy Jehova Istennek szentelték magukat.

² Főleg a gyülekezeti véneknek kell ’lojálisan emelniük kezüket imára’. Szívből jövő imáik, melyeket Jézus Krisztus által mondanak, Isten iránti lojalitást tükröznek vissza, és segítenek nekik, hogy elkerüljék a viszálykodást és a haragkitörést. Valójában minden olyan férfinak, aki azt a kiváltságot kapta, hogy nyilvánosság előtt képviselje imában a keresztény gyülekezetet, mentesnek kell lennie a haragtól, a rosszindulattól és Jehova, valamint a szervezete iránti illojalitástól (Jakab 1:19, 20). Milyen más bibliai irányelvek vannak azok számára, akiknek kiváltságuk másokat képviselni nyilvánosság előtt mondott imában? S többek között milyen szentírási alapelvek vannak, amelyeket alkalmaznunk kell a magunkban és a családban mondott imáknál?

Gondoljuk át előre, miért imádkozunk

 3., 4. a) Miért jó, ha előre átgondoljuk, mi legyen a nyilvánosság előtt mondott imánkban? b) Mit mond a Szentírás az ima hosszúságáról?

³ Ha arra kértek minket, hogy imádkozzunk nyilvánosság előtt, valószínűleg lesz rá lehetőségünk, hogy legalább néhány pontot előre átgondoljunk. Ez talán lehetővé teszi, hogy alkalomhoz illő, fontos gondolatokat tartalmazzon az imánk, s ne legyen hosszú vagy összefüggéstelen. Természetesen a saját imáinkat is mondhatjuk fennhangon, és az akármilyen hosszú lehet. Jézus egy egész éjszakát imádkozással töltött, mielőtt kiválasztotta 12 apostolát. De amikor bevezette halálának az emlékünnepét, a kenyér és a bor felett mondott imái úgy tűnik, inkább rövidebbek voltak (Márk 14:22–24; Lukács 6:12–16). Azt is tudjuk, hogy Jézusnak még a rövid imáit is teljes mértékben elfogadhatónak tartotta Isten.

⁴ Tegyük fel, az a kiváltságunk, hogy egy családot képviselhetünk imában evés előtt. Az ilyen imának elég rövidnek kell lennie — de bármit mondunk is, legyen benne, hogy hálásak vagyunk az ételért. Ha nyilvánosság előtt imádkozunk a keresztény összejövetel előtt vagy után, nem kell hosszú imát mondanunk, amely sok gondolatot foglal magában. Jézus elítélte az írástudókat, akik ’színből hosszan imádkoztak’ (Lukács 20:46, 47). Egy istenfélő személy sosem szeretne ilyesmit tenni. Időnként azonban helyénvaló lehet a nyilvánosság előtt mondott viszonylag hosszabb ima. Ha például egy vént arra kérnek meg, hogy ő mondja a kongresszus záróimáját, előre át kell gondolnia, és valószínűleg szeretne megemlíteni különböző pontokat. De még az ilyen ima se legyen túlságosan hosszú.

Közeledjünk Istenhez tisztelettel

 5. a) Mit tartsunk elménkben, ha nyilvánosság előtt imádkozunk? b) Miért imádkozzunk méltóságteljesen és tiszteletteljesen?

⁵ Amikor nyilvánosság előtt imádkozunk, ne feledjük, hogy nem emberekhez szólunk. Gondoljunk inkább arra, hogy bűnös teremtmények vagyunk, akik a Szuverén Úrhoz, Jehovához fohászkodnak (Zsoltárok 8:4–6, 10; 73:28). Ezért tiszteletteljes félelmet kell kimutatnunk, mivel nem szeretnénk a nemtetszését vonni magunkra azzal, amit mondunk, vagy ahogyan mondjuk (Példabeszédek 1:7). A zsoltáríró Dávid így énekelt: „Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben” (Zsoltárok 5:8). Ha ilyen a gondolkodásmódunk, akkor hogyan fogjuk kifejezni magunkat, ha megkérnek, hogy imádkozzunk nyilvánosság előtt Jehova Tanúi összejövetelén? Nos, ha egy emberi királlyal beszélnénk, tisztelettel és a méltóságát éreztetve szólnánk hozzá. Vajon imáinknak nem kellene még inkább méltóságteljesnek és tiszteletteljesnek lennie? Hiszen Jehovához, az „örökkévalóság Királyához” imádkozunk! (Jelenések 15:3, NW). Ezért imáinkban el kell kerülnünk az olyan kifejezéseket, mint: „Jó reggelt, Jehova!”, „Szeretetteljes üdvözletünket küldjük” vagy „Minden jót!” A Szentírás azt mutatja, hogy Isten egyetlen-nemzett Fia, Jézus Krisztus sosem beszélt így égi Atyjával.

 6. Mit tartsunk szem előtt, amikor „a ki nem érdemelt kedvesség trónjához” közeledünk?

⁶ Pál ezt mondta: „Közeledjünk . . . a beszéd nyíltságával a ki nem érdemelt kedvesség trónjához” (Zsidók 4:16, NW). A „beszéd nyíltságával” közeledhetünk Jehovához bűnös mivoltunk ellenére, mivel hiszünk Jézus Krisztus váltságáldozatában (Cselekedetek 10:42, 43; 20:20, 21). De a „beszéd nyíltsága” nem jelenti azt, hogy csevegünk Istennel; és tiszteletlenséget sem szabad mondanunk neki. Ha azt szeretnénk, hogy a nyilvánosság előtt mondott imáink tetsszenek Jehovának, megfelelő tisztelettel és méltósággal kell mondanunk azokat. Nem volna helyénvaló, ha az imáinkat arra használnánk, hogy valamit bejelentsünk, tanácsot adjunk, vagy kioktassuk a hallgatóságot.

Imádkozzunk alázatos szellemmel

 7. Hogyan mutatott ki Salamon alázatot, amikor Jehova templomának az átadásakor imádkozott?

⁷ Akár nyilvánosság előtt imádkozunk, akár magunkban, fontos szentírási alapelv, hogy alázatos érzéssel imádkozzunk. Erről nem szabad megfeledkeznünk (2Krónika 7:13, 14). Salamon király alázatot mutatott ki a nyilvánosság előtt mondott imájában Jehova Jeruzsálemben lévő templomának az átadásakor. Salamon épp akkor fejezte be az egyik legpompásabb épületet, amelyet valaha is építettek a földön. Ennek ellenére alázatosan így imádkozott: „Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem” (1Királyok 8:27).

 8. Többek között hogyan tükröződhet vissza az alázatosság a nyilvánosság előtt mondott imában?

⁸ Salamonhoz hasonlóan nekünk is alázatosnak kell lennünk, amikor másokat képviselünk nyilvánosság előtt mondott imában. Ne legyünk kenetteljesek, de azért érződhet a hanghordozásunkon az alázat. Az alázatos ima nem fellengzős vagy érzelgős. Nem az imádkozóra hívja fel a figyelmet, hanem Arra, akihez imádkoznak (Máté 6:5). Amit mondunk az imában, azzal is alázatot tükrözhetünk vissza. Ha alázatosan imádkozunk, akkor az nem fog úgy hangozni, mintha követelőznénk, hogy tegyen úgy bizonyos dolgokat Isten, ahogy mi szeretnénk. Ehelyett inkább kérleljük Jehovát, tegyen úgy, hogy az összhangban legyen szent akaratával. A zsoltáríró példát mutatott arra, milyen a helyes gondolkodásmód, amikor így imádkozott: „Ah, kérlek Isten, tarts meg most; ah, kérlek Isten, adj jó előmenetelt most!” (Zsoltárok 118:25, Kámory fordítás; Lukács 18:9–14).

Imádkozzunk szívből

 9. Jézusnak mely nagyszerű tanácsát találhatjuk meg a Máté 6:7-ben, és hogyan fogadhatjuk meg?

⁹ Ha szeretnénk, hogy a magunkban és a nyilvánosság előtt mondott imáink tetsszenek Jehovának, akkor szívből jövőnek kell lenniük. Ezért ne csak valamilyen sablonimát ismételgessünk, el sem gondolkodva a mondottak értelmén. Jézus a Hegyi beszédében ezt tanácsolta: „Amikor imádkoztok, ne mondjátok újra meg újra ugyanazt, mint a nemzetekből valók teszik, mivel [tévesen] azt képzelik, hogy sok szavukért nyernek meghallgatást.” Más szóval Jézus azt mondta: „Ne daráljatok, ne mondjatok üres ismételgetéseket” (Máté 6:7, NW, lábjegyzet).

10. Miért volna helyénvaló ugyanazért többször is imádkozni?

¹⁰ Persze lehet, hogy ugyanazért kell imádkoznunk időről időre. Ez nem helytelen, hiszen Jézus így buzdított minket: „Állandóan kérjetek és adni fognak nektek; kitartóan keressetek és találtok; folyton zörgessetek és megnyitnak majd nektek” (Máté 7:7, NW). Talán új Királyság-teremre van szükség, mert Jehova felvirágoztatja a gyülekezet prédikálómunkáját (Ésaiás 60:22). Jó, ha állandóan megemlítjük ezt a szükségletet, amikor magunkban imádkozunk vagy nyilvánosság előtt Jehova népének az összejövetelein. Ez nem jelentené azt, hogy „üres ismételgetésekbe” bocsátkozunk.

Ne feledkezzünk meg a hálaadásról és a dicséretről

11. Hogyan alkalmazható a Filippi 4:6, 7 a magunkban és a nyilvánosság előtt mondott imára?

¹¹ Sok ember csak azért imádkozik, hogy kérjen valamit, a Jehova Isten iránt érzett szeretetünknek azonban arra kellene indítania minket, hogy adjunk neki hálát, és dicsérjük a magunkban és a nyilvánosság előtt mondott imákban egyaránt. „Semmi felől ne aggódjatok — írta Pál —, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6, 7). Igen, az esdekléseken és könyörgéseken kívül ki kell fejeznünk hálánkat Jehovának a szellemi és anyagi áldásokért (Példabeszédek 10:22). A zsoltáríró ezt énekelte: „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!” (Zsoltárok 50:14). Dávid imádságos dalában ezek a szívet megindító szavak is benne vannak: „Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással” (Zsoltárok 69:31). Vajon nekünk nem ugyanezt kell tennünk a nyilvánosság előtt és a magunkban mondott imában?

12. Hogyan teljesedik ma a Zsoltárok 100:4, 5, és ennélfogva miért adhatunk hálát, és dicsérhetjük Istent?

¹² A zsoltáríró így énekelt Istenről: „Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba [udvaraiba, Újfordítású revideált Biblia] dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!” (Zsoltárok 100:4, 5). Ma minden nemzetből vannak emberek, akik belépnek Jehova szentélyének az udvaraiba, amiért dicsérhetjük és hálát adhatunk neki. Kifejezed háládat Istennek a helyi Királyság-teremért, és kimutatod értékelésedet azáltal, hogy rendszeresen összejössz ott azokkal, akik szeretik Istent? Mialatt ott vagy, szívedből énekled a mi szerető, égi Atyánkat dicsérő és hálát adó énekeket?

Sose szégyelljünk imádkozni

13. Milyen szentírási példa mutatja, hogy még akkor is könyöröghetünk Jehovához, ha erre méltatlannak érezzük magunkat a vétkünk miatt?

¹³ Még ha úgy érezzük is, hogy valamilyen vétek miatt nem vagyunk méltók az imára, akkor is forduljunk Istenhez őszinte esedezéssel. Amikor a zsidók bűnt követtek el, mert idegen feleségeket vettek maguknak, Ezsdrás letérdelt, lojálisan kitárta kezeit Isten felé, és alázatosan így imádkozott: „Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig . . . Mindazok után pedig, a mik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot. Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen? Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt!” (Ezsdrás 9:1–15; 5Mózes 7:3, 4).

14. Mi kell ahhoz, hogy megbocsásson nekünk Isten, amint az Ezsdrás napjaiban is kitűnt?

¹⁴ Ahhoz, hogy Isten megbocsásson nekünk, a beismerésen kívül meg is kell bánnunk bűnünket, és ’megbánáshoz illő gyümölcsöket kell teremnünk’ (Lukács 3:8, NW; Jób 42:1–6; Ésaiás 66:2). Ezsdrás napjaiban a megbánást tanúsító magatartás mellett erőfeszítést tettek, hogy jóvátegyék, amit elkövettek, elbocsátva idegen feleségüket (Ezsdrás 10:44, Katolikus fordítás; vesd össze: 2Korinthus 7:8–13). Ha igyekszünk elnyerni Isten bocsánatát az elkövetett súlyos helytelenség miatt, valljuk ezt be alázatos imában, és teremjünk megbánáshoz illő gyümölcsöket. Ha megbánáshoz illő a magatartásunk, és szeretnénk jóvátenni a rosszat, az egyben arra is indít minket, hogy kérjük a keresztény vének szellemi segítségét (Jakab 5:13–15).

Vigasztalódjunk az ima által

15. Hogyan mutatja Anna tapasztalata, hogy vigaszt találhatunk az imában?

¹⁵ Ha fáj a szívünk valami miatt, vigaszt találhatunk az imában (Zsoltárok 51:19; Példabeszédek 15:13). A lojális Annával is így történt. Olyan időben élt, amikor általában nagy családjuk volt az izraelitáknak, ő viszont nem szült gyermeket. Férjének, Elkánának voltak fiai és leányai a másik feleségétől, Peninnától, aki csúfolta Annát a meddősége miatt. Anna őszintén imádkozott, és megígérte, hogy ha Isten megáldja egy fiúval, akkor ’őt az egész életére az Úrnak ajánlja’. Miután megvigasztalódott az ima által és a főpap, Éli szavai által, Anna „arcza nem vala többé szomorú”. Fiút szült, akit Sámuelnek nevezett el. Később a fiút Jehova szentélyébe adta szolgálatra (1Sámuel 1:9–28). Hálás volt Isten iránta való kedvességéért, s ezért hálaimát mondott, melyben magasztalta Jehovát, aki páratlan (1Sámuel 2:1–10). Annához hasonlóan mi is megvigasztalódhatunk az ima által, bízva abban, hogy Isten válaszol minden olyan kérésünkre, amely összhangban van akaratával. Ha kiöntjük neki szívünket, ne ’legyen többé szomorú az arcunk’, hiszen Isten meg fog szabadítani terhünktől, vagy pedig képessé tesz minket arra, hogy el tudjuk hordozni (Zsoltárok 55:23).

16. Amint Jákób esete is mutatja, miért kell imádkoznunk, amikor félünk vagy aggódunk?

¹⁶ Ha valamilyen helyzet miatt félünk, szívfájdalom ér minket vagy aggódunk, forduljunk Istenhez vigaszért imában (Zsoltárok 55:2–5). Jákób félt, amikor úgy volt, hogy találkozik a bátyjával, Ézsaúval, akivel elhidegültek egymástól. Jákób azonban így imádkozott: „Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt” (1Mózes 32:9–12). Ézsaú nem támadta meg Jákóbot és a körülötte lévőket. Jehova ily módon ’jót tett’ ekkor Jákóbbal.

17. A Zsoltárok 119:52-vel összhangban hogyan vigasztalhat minket az ima, amikor nagy próba alatt vagyunk?

¹⁷ Miközben könyörgünk, talán azáltal vigasztalódunk meg, hogy visszaemlékezünk olyan dolgokra, amelyekről Isten Szava számol be. A leghosszabb zsoltárban — egy megzenésített gyönyörű imában — valószínűleg Ezékiás herceg volt az, aki így énekelt: „Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom” (Zsoltárok 119:52). Amikor nagy próba alatt vagyunk, alázatos imában felidézhetünk olyan bibliai alapelvet vagy törvényt, melynek segítségével olyan életutat követhetünk, mely égi Atyánk tetszését élvezi, s ez vigasztaló tudat számunkra.

A lojálisak állhatatosak az imában

18. Miért mondható, hogy ’minden lojális imádkozni fog Istenhez’?

¹⁸ Mindaz, aki lojális Jehova Istenhez, ’állhatatos lesz a könyörgésben’ (Róma 12:12). A 32. zsoltár, mely valószínűleg azután készült, hogy Dávid bűnt követett el Betshabéval, leírja, mennyire szenvedett Dávid, amiért nem talált megbocsátásra, és hogy micsoda megkönnyebbülést szerzett, amikor megbánást tanúsított, és bevallotta bűnét Istennek. Dávid ekkor így énekelt: „Ezért [mert Jehova bocsánata lehetővé válik azok számára, akik igazi megbánást tanúsítanak] hozzád imádkozzék minden hívő [lojális, NW], amíg megtalálhat” (Zsoltárok 32:6, Úf).

19. Miért emeljük lojálisan kezünket imára?

¹⁹ Ha értékes számunkra a kapcsolatunk Jehova Istennel, akkor imádkozni fogunk az irgalmáért Jézus váltságáldozata alapján. Hittel közeledhetünk a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, a beszéd nyíltságával, hogy irgalmat nyerjünk, és időben kapjunk segítséget (Zsidók 4:16). De oly sok okunk van arra, hogy imádkozzunk! ’Imádkozzunk hát szüntelenül’, dicsérjük Istent, és adjunk neki hálát szívből és sokszor (1Thessalonika 5:17). Éjjel-nappal lojálisan emeljük kezünket imára!

Hogyan válaszolnál?

◻ Milyen előnye van annak, ha előre átgondoljuk, mi legyen a nyilvánosság előtt mondott imánkban?

◻ Miért kell tiszteletteljesen és méltóságteljesen imádkoznunk?

◻ Milyen szellemmel kell imádkoznunk?

◻ Miért ne feledkezzünk meg a hálaadásról és a dicséretről, amikor imádkozunk?

◻ Hogyan mutatja a Biblia, hogy megvigasztalódhatunk az ima által?

[Kép a 17. oldalon]

Salamon király alázatot mutatott ki a nyilvánosság előtt mondott imájában Jehova templomának az átadásakor

[Képek a 18. oldalon]

Annához hasonlóan megvigasztalódhatsz az ima által