Amikor a földön is meglesz Isten akarata

AMIKOR Jézus arra tanította a tanítványait, hogy imában kérjék, hogy „legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is”, tapasztalatból beszélt, mivel már élt az égben az Atyával (Máté 6:10; János 1:18; 3:13; 8:42). Emberré válása előtt abban az időben is élt, amikor égen és földön minden összhangban történt Isten akaratával. Örömteli korszak volt, melyet megvalósulás és megelégedés jellemzett (Példabeszédek 8:27–31).

Isten első alkotásai szellemteremtmények voltak, ’hatalmas erejű angyalok, akik teljesítik szavát’. „Szolgái” voltak, és még mindig azok, ’cselekedve akaratát’ (Zsoltárok 103:20, 21). Vajon mindegyiküknek volt saját akarata? Igen, és a föld megalapításakor ’Istennek ezek a fiai lelkendezve kiáltottak’ (Jób 38:7). Lelkendezésük azt az örömet fejezte ki, amelyet személy szerint éreztek Isten akarata láttán, és saját akaratuk egyezett ezzel az isteni akarattal.

Isten a föld megalapítása után az emberek számára lakhatóvá tette e bolygót, és végül megteremtette az első férfit és nőt (1Mózes 1. fejezet). Ez is méltó volt a lelkendezésre? Az ihletett beszámoló így szól: „Isten ezek után megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt!” Bizony jó, hiszen hibátlan és tökéletes volt! (1Mózes 1:31).

Mi volt Isten akarata ősszüleinkkel és utódaikkal? Az 1Mózes 1:28 szerint ez is nagyon jó volt: „Isten ezután megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: »Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog.«” Ősszüleinknek tovább kellett volna élniük, méghozzá örökké, és éppígy az utódaiknak is ahhoz, hogy megvalósuljon ez a csodálatos utasítás. Nyoma sem volt még a tragédiának, igazságtalanságnak, szívfájdalomnak vagy halálnak.

Ez olyan idő volt, amikor Isten akarata érvényesült az égben is, és a földön is. Akik összhangban éltek az akaratával, azok nagy gyönyörűséget találtak ebben. Hol volt a baj?

Váratlanul felmerült egy vitakérdés Isten akaratára vonatkozóan. Korántsem volt tisztázhatatlan ügy. Mégis egy szívfájdalommal és szomorúsággal teli hosszú időszakhoz vezetett, amelyben Istennek az emberiségre vonatkozó akaratával kapcsolatban az emberek sok mindent nem látnak tisztán. Ennek mindannyian áldozatai vagyunk. Mi volt ez a vitakérdés?

Isten akarata a lázadás idején

Isten egyik szellemfia alkalmat talált arra, hogy beleavatkozzon Istennek az emberekre vonatkozó akaratának alakulásába, és azt tervezte, hogy a maga javára fordítja a dolgokat. Minél többet gondolkodott ezen, annál inkább megvalósíthatónak és vonzónak tűnt előtte ez a lehetőség (Jakab 1:14, 15). Talán úgy érvelt, hogy ha rá tudná venni az első emberpárt, hogy Isten helyett őrá hallgassanak, akkor Isten kénytelen lenne elviselni egy vele szemben álló szuverén hatalmat. Esetleg arra számított, hogy Isten nem fogja kivégezni őket, mert az felérne Isten szándékának a meghiúsulásával. Jehova Istennek inkább módosítania kell majd a szándékán, elfogadva ennek a szellemfiúnak a pozícióját. Attól kezdve ennek a szellemszemélynek engedelmeskedtek volna Isten emberi teremtményei. Helyénvaló tehát, hogy ezt a lázadót később Sátánnak kezdték hívni, melynek jelentése: ’Ellenálló’ (Jób 1:6).

Sátán a kívánságának eleget téve beszélgetést kezdeményezett az asszonnyal. Arra ösztönözte, hogy hagyja figyelmen kívül Isten akaratát, és váljon erkölcsileg függetlenné: „Bizony nem haltok meg . . . olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:1–5). Az asszonynak úgy tűnt, szabaddá teszi őt, amiről Sátán beszél, ezért úgy fogadta azt, mint egy jobb életút lehetőségét. Később rábeszélte a férjét, hogy csatlakozzon hozzá (1Mózes 3:6).

Istennek nem ez volt az akarata az emberpárra vonatkozóan. Ez az emberek akarata volt, és katasztrofális következményekre lehetett számítani. Isten már előre megmondta nekik, hogy ez az út a halálukhoz vezet (1Mózes 3:3). Nem úgy lettek megteremtve, hogy Istentől függetlenül sikeresek legyenek (Jeremiás 10:23). Ráadásul várható volt, hogy tökéletlenné válnak, és a tökéletlenség meg a halál attól kezdve átörökítődik a leszármazottaikra is (Róma 5:12). Sátán nem tudta visszafordítani az események folyását.

Vajon ezek a fejlemények örökre megváltoztatták Istennek az emberiséggel és a földdel kapcsolatos szándékát, vagyis akaratát? Nem (Ézsaiás 55:9–11). Felvetett viszont olyan vitakérdéseket, amelyeket rendezni kellett: ’Olyan lehet-e az ember, mint Isten, tudva, hogy mi a jó és mi a rossz’, ahogyan azt Sátán állította. Más szóval, ha elegendő idő áll rendelkezésünkre, eldönthetjük-e mi magunk az élet minden területén, hogy mi a jó, és mi a rossz, mi a hasznos, és mi a káros? Megérdemli-e Isten a feltétel nélküli engedelmességet, és az ő uralkodási módja-e a legjobb? Méltó-e az akarata arra, hogy teljesen alávessük magunkat neki? Te hogyan válaszolnál ezekre a kérdésekre?

Csakis egyetlen módja volt annak, hogy rendezni lehessen ezeket a vitakérdéseket az összes intelligens teremtmény szeme előtt: meg kellett engedni azoknak, akik függetlenségre törekedtek, hogy próbálják meg sikerre vinni ügyüket. Ha egyszerűen csak el lettek volna pusztítva, azzal nem oldódtak volna meg a felvetett vitakérdések. Ha viszont elegendő időt kapna az emberi nem, az rendezné az ügyeket, hiszen az események kimenetele önmagáért beszélne. Isten utalt rá, hogy ő így fogja megoldani a helyzetet, amikor azt mondta az asszonynak, hogy gyermekei lesznek. Kezdetét vette tehát az emberi család. Ennek köszönhetően élünk ma mindannyian! (1Mózes 3:16, 20).

Ez azonban nem jelentette azt, hogy Isten megengedi az embereknek és a lázadó szellemfiúnak, hogy teljes mértékben azt tegyék, amit akarnak. Isten nem mondott le a szuverenitásáról, és a szándékáról sem (Zsoltárok 83:18). Ezt világosan kifejezésre juttatta, amikor megjövendölte a lázadás felbujtójának végső összezúzását, valamint az összes rossz hatásának eltörlését (1Mózes 3:15). Ezért hát az emberi családnak kezdettől fogva van reménysége az enyhülésre.

Ősszüleink viszont kivonták magukat és születendő utódaikat Isten uralma alól. Ha Isten meg akarta volna akadályozni döntésük valamennyi rossz következményét, minduntalan rájuk kellett volna kényszerítenie az akaratát. Ez azt jelentette volna, hogy egyáltalán nem engedi, hogy kipróbálják a függetlenséget.

Természetesen az egyes emberek úgy is dönthetnek, hogy Isten uralmát választják. Megtudhatják, hogy ez idő alatt mi Isten akarata az emberekre vonatkozóan, és alkalmazkodhatnak ahhoz, amennyire csak tudnak (Zsoltárok 143:10). De nem mentesülhetnek a gondoktól, amíg az emberiség teljes függetlenségének vitakérdése nem rendeződik.

A személyes döntés hatásai már hamar megmutatkoztak. Az emberi család elsőszülötte, Káin megölte testvérét, Ábelt, mivel „az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvérének a cselekedetei viszont igazságosak” (1János 3:12). Ez sem Isten akarata volt, hiszen Isten előre figyelmeztette Káint, és később megbüntette (1Mózes 4:3–12). Káin azonban a Sátán által felkínált erkölcsi függetlenséget választotta, így „a gonosztól származott”. Mások is hasonlóképpen tettek.

Miután az emberiség már több mint 1500 éve létezett, „a föld . . . romlottá vált az igaz Isten előtt, és megtelt a föld erőszakkal” (1Mózes 6:11). Határozott tettekre volt szükség ahhoz, hogy a föld megmeneküljön a pusztulástól. Isten volt az, aki ezt magára vállalta azáltal, hogy világméretű vízözönt hozott a földre, és megmentette az egyetlen igazságos családot: Noét, a feleségét, a fiait és azok feleségeit (1Mózes 7:1). Mindannyian tőlük származunk.

Az emberiség történelmében azóta eltelt időben Isten útmutatást nyújt azoknak, akik őszintén vágynak az ő akaratának megismerésére. Lojális férfiakat ihletett, hogy jegyezzék fel gondolatait mindazok számára, akik rá tekintenek vezetésért. Ezek a gondolatok a Bibliában lettek feljegyezve (2Timóteusz 3:16). Szeretetből megengedte hűséges embereknek, hogy kapcsolatba lépjenek vele, sőt a barátaivá váljanak (Ézsaiás 41:8). Továbbá erőt adott nekik, hogy kitartsanak a nehéz próbák közepette, melyeket az emberiség a függetlenség eme évezredeiben tapasztalt (Zsoltárok 46:1; Filippi 4:13). Mennyire hálásak lehetünk a segítségéért!

„Legyen meg az akaratod” teljes mértékben!

Azzal, amit Isten eddig tett, még nem valósult meg teljesen az emberiséggel kapcsolatos akarata. A keresztény Péter apostol ezt írta: „új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, és ezekben igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13). Jelképes nyelven ez arra utal, hogy egy új kormányzati hatalom lesz az emberiség felett, és a kormányzat alá új emberi társadalom fog tartozni.

Dániel próféta világos szavakkal fejezte ki: „azoknak a királyoknak a napjaiban az egek Istene felállít egy királyságot, amely soha nem fog elpusztulni . . . Szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll időtlen időkig” (Dániel 2:44). Ez a prófécia a jelenlegi, kormányozhatatlan világrendszer végéről jövendöl, valamint arról, hogy felváltja Isten Királysága, vagyis kormányzata. Micsoda jó hír! Azok a konfliktusok és az az önzés, amely erőszakkal tölti meg a mai világot, és amely újra pusztulással fenyegeti a földet, egy nap a múlt homályába merül.

Mikor lesz mindez? Jézus tanítványai ezt kérdezték: „mikor lesznek ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” Jézus részben ezt válaszolta: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:3, 14).

Köztudott, hogy ez a prédikálómunka világszerte folyik. Bizonyára te is tapasztaltad már a lakóhelyeden. Charles S. Braden professzor a könyvében ezt írja: „Jehova Tanúi szó szerint betöltötték a földet tanúskodásukkal . . . A világon egyetlen vallási csoport sem tanúsít nagyobb buzgalmat és kitartást a Királyság jó hírének terjesztésében, mint Jehova Tanúi” (These Also Believe). A Tanúk több mint 230 országban hirdetik tevékenyen ezt a jó hírt, közel 400 nyelven. Ez a megjövendölt munka soha nem volt ilyen mértékű, hogy az egész világra kiterjedjen. A sok bizonyíték közül ez az egyik, amely igazolja, hogy már közel van az az idő, amikor a Királyság felváltja az emberi kormányzatokat.

Az a Királyság, amelyről Jézus azt mondta, hogy prédikálva lesz, pontosan ugyanaz, amelyikért imádkozni tanított minket a mintaimában: „Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Igen, ez a Királyság az az intézmény, amely által Isten megvalósítja az emberiséggel és a földdel kapcsolatos szándékát, vagyis akaratát.

Mit jelent ez? Hadd válaszoljon erre a Jelenések 21:3, 4: „harsány hangot hallottam a trón felől, mely ezt mondta: »Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.«” Akkor majd valóban meglesz Isten akarata a földön és az égben, méghozzá teljes mértékben.a Szeretnél részese lenni?

[Lábjegyzet]

[Kép az 5. oldalon]

Az Isten akaratától való függetlenség tragédiához vezetett