„Taníts minket imádkozni!”

„Azt mondta neki egyik tanítványa: ’Uram, taníts minket imádkozni’ ” (LUKÁCS 11:1).

 1-3. a) Miért igyekeztek Jézus tanítványai útmutatást kapni az imával kapcsolatban? b) Milyen kérdések vetődnek fel az ima tekintetében?

EGYESEK szép énekhanggal vannak megáldva. Mások természetes zenészi tehetséggel születtek. De ahhoz, hogy a lehető legmagasabb művészi fokra eljussanak, még ezekenek az énekeseknek és zenészeknek is tanulniuk kell. Így van ez az imával is. Jézus Krisztus tanítványai tisztában voltak azzal: még tanulniuk kell ahhoz, hogy Isten meghallgassa imáikat.

² Jézus általában a magányt kereste, amikor Atyjához imádkozott; például egy egész éjszakát imádkozással töltött el, mielőtt kiválasztotta 12 apostolát (Lukács 6:12–16). Bár a tanítványait is arra buzdította, hogy magányosan imádkozzanak, azért hallották őt nyilvánosan is imádkozni, és megfigyelték, hogy nem úgy imádkozott, mint a vallásos képmutatók, akik azért imádkoztak, hogy lássák őket az emberek (Máté 6:5, 6). Logikus módon Jézus követői is szerették volna, ha Jézus magasabb fokú oktatásban részesíti őket az ima tekintetében. Ezért ezt olvassuk: „Amikor valahol éppen imádkozott, minekutána befejezte, azt mondta neki egyik tanítványa: ’Uram, taníts minket imádkozni, miként [Alámerítő] János is tanította tanítványait’ ” (Lukács 11:1).

³ Hogyan reagált erre Jézus? Mit tanulhatunk az ő példájából? És hogyan fordíthatjuk javunkra az imával kapcsolatos tanítását?

A tanulság számunkra

 4. Miért kell ’szüntelenül imádkoznunk’, és mit jelent az, ha ezt megtesszük?

⁴ Sokat tanulhatunk Jézusnak, az imádság emberének szavaiból és példájából. Az egyik tanulság az, hogy ha Isten tökéletes Fiának is szüksége volt arra, hogy rendszeresen imádkozzék, tökéletlen tanítványainak sokkal nagyobb szükségük volt rá, hogy folytonosan Istenhez forduljanak irányításért, vigasztalásért és szellemi támogatásért. Ezért szükséges nekünk is ’szüntelenül imádkozni’ (1Thessalonika 5:17). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy betű szerint is folytonosan térdepelnünk kell. Inkább állandóan imateljes állapotban kell lennünk. Az élet minden vonatkozásában Istentől kell várnunk a vezetést, hogy éleslátással cselekedhessünk és mindenkor elnyerhessük a helyeslését (Példabeszédek 15:24).

 5. Mi az, ami lekötheti az imádságra fordítandó időnket, és mit kell tennünk ezen e téren?

⁵ Ezekben az „utolsó napok”-ban oly sok minden veszi igénybe az időnket, amit imádkozással kellene eltöltenünk (2Timótheus 3:1). Ám ha a családi gondok, a munkahelyi ügyek és ehhez hasonlók gátolnak abban, hogy rendszeresen imádkozzunk égi Atyánkhoz, akkor bizony túlságosan lefoglal minket a mostani életünk. Ezt a helyzetet sürgősen orvosolnunk kell, mert az ima hiánya a hitünk elvesztéséhez vezethet. Ezért vagy csökkentenünk kell a világi kötelezettségeinket, vagy az élet gondjait kell azzal ellensúlyoznunk, hogy még őszintébb buzgalommal és még gyakrabban fordulunk szívünkkel Istenhez útmutatásért. Legyünk „éberek az ima tekintetében” (1Péter 4:7).

 6. Milyen imádságot fogunk most megvizsgálni, és milyen célból?

⁶ Abban az imában, amit mintaimának neveznek, Jézus arra tanította a tanítványait, hogyan imádkozzanak, nem pedig arra, hogy mit mondjanak. Lukács beszámolója egy kissé eltér a Máté beszámolójától, mivel különböző alkalmakról van szó. Ezt az imát úgy fogjuk most megvizsgálni, mint az olyan imák természetének egyik mintáját, amely imákat Jézus követőiként és Jehova Tanúiként intézünk Istenhez.

A mi Atyánk és az ő neve

 7. Kik azok, akiknek kiváltságuk „mi Atyánk”-nak szólítani Jehovát?

⁷ „Mi Atyánk az egekben” (Máté 6:9; Lukács 11:2). Mivel Jehova az emberiség Teremtője, és az égi birodalomban lakozik, helyénvaló őt „Mi Atyánk az egekben” megszólítással illetni (1Királyok 8:49; Cselekedetek 17:24, 28). A „mi” kifejezéssel elismerjük, hogy mások is szoros kapcsolatban vannak Istennel. De vajon kik azok, akiknek korlátlan kiváltságuk Atyjuknak szólítani őt? Csakis az ő imádói családjának önátadott, alámerített tagjai. Amikor Jehovát „mi Atyánk”-nak szólítjuk, ezzel megmutatjuk, hogy hiszünk Istenben és tisztában vagyunk azzal, hogy csak azon az alapon engesztelhetjük ki őt, ha elfogadjuk Jézus váltságáldozatát (Zsidók 4:14–16; 11:6).

 8. Miért kell sóvárognunk az után, hogy időt tölthessünk el a Jehovához intézett imában?

⁸ Mennyire közel kellene éreznünk magunkat égi Atyánkhoz! Mint olyan gyermekeknek, akik sohase fáradnak el atyjuk elé járulásukban, nekünk is vágyakoznunk kellene az után, hogy sok időt töltsünk el Istenünkkel imában. Szellemi és anyagi áldásai mély hálára köteleznek és arra kell, hogy indítsanak minket, mondjunk köszönetet az ő jóságáért. Indíttatást kellene éreznünk arra, hogy elébe vigyük terheinket, amelyek súlyosan nehezednek ránk, és teljes bizalmat kellene éreznünk az iránt, hogy ő támogat minket (Zsoltárok 55:22 [55:23, Károli]). Biztosak lehetünk abban, hogy ha hűségesek maradunk, végül is minden a javunkra válik, mert ő gondot visel ránk (1Péter 5:6, 7).

 9. Mit kérünk, amikor Isten nevének a megszenteléséért imádkozunk?

⁹ „Szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9; Lukács 11:2). A „név” szó néha magát a személyt jelenti, és „megszentelni” azt jelenti: „szentté tenni, elkülöníteni, megszenteltnek tartani”. (Vö. Jelenések 3:4.) Valójában tehát az Isten nevének a megszenteléséért mondott ima: könyörgés Jehovához, hogy önmaga megszentelése érdekében lépjen akcióba. Vajon hogyan? Úgy, hogy eltávolít minden szégyenfoltot, amivel az ő nevét elhalmozták (Zsoltárok 135:13). Ebből a célból Isten eltávolítja a gonoszságot, felmagasztalja magát és tudtára adja a nemzeteknek, hogy ő Jehova (Ezékiel 36:23; 38:23). Ha sóvárogva várjuk azt a napot és valóban nagyra értékeljük Jehova fenségét, mindenkor a hódolatteljes tisztelet szellemével közeledünk őhozzá, amelyet ezek a szavak fejeznek ki: „szenteltessék meg a te neved”.

Isten Királysága és az ő akarata

10. Mit jelent, amikor azért imádkozunk, hogy Isten Királysága jöjjön el?

¹⁰ „Jöjjön el a te királyságod” (Máté 6:10; Lukács 11:2). A Királyságon itt Jehova szuverén uralmát kell érteni, amely a Jézus Krisztus és a vele társult „szentek” kezében levő égi, messiási kormányzat által jut kifejezésre (Dániel 7:13, 14, 18, 27; Ésaiás 9:6, 7; 11:1–5). Mit jelent azért imádkozni, hogy az „jöjjön el”? Ez azt jelenti, hogy azt kérjük: Isten Királysága jöjjön el az isteni uralom összes földi ellenzője ellen. Miután a Királyság ’összezúzza és megsemmisíti az összes földi királyságot’, a földet világméretű paradicsommá változtatja (Dániel 2:44; Lukács 23:43).

11. Mit kell tennünk, ha azt szeretnénk, hogy Jehova akarata az egész világegyetemben megvalósuljon?

¹¹ „Legyen meg a te akaratod, miként az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Ezzel azt kérjük, hogy Isten vigye véghez a földdel kapcsolatos szándékát, ami magában foglalja ellenségeinek eltávolítását is (Zsoltárok 83:9–18 [83:10–19, Károli]; 135:6–10). Valójában ehhez az is hozzátartozik, hogy sóvárogva várjuk, mikor láthatjuk meg az isteni akarat megvalósulását az egész világegyetemben. Ha ez van a szívünkben, mindig Jehova akaratát fogjuk cselekedni legjobb képességünk szerint. Nem fordulhatunk ilyen kéréssel becsületesen Isten elé, ha ugyanakkor nem törekszünk őszintén arra, hogy az ő akaratát tegyük a saját esetünkben. Ha ily módon imádkozunk, meg kell győződnünk arról, hogy nem teszünk semmi olyat, ami ellentétben állna ezzel az akarattal, például: nem udvarolunk egy hitetlennek, és nem viselkedünk világi módra (1Korinthus 7:39; 1János 2:15–17). Ezért inkább mindig arra gondolunk: ’Mi Jehova akarata ebben a dologban?’ Igen, ha egész szívünkkel szeretjük Istent, az ő vezetését keressük az élet minden dolgában (Máté 22:37).

Mindennapi kenyerünk

12. Milyen jó hatással lesz ránk az, ha csak a ’napi kenyeret’ kérjük Istentől?

¹² „E napi kenyerünket add meg nekünk ma” (Máté 6:11). Lukács beszámolója így szól: „Mindennapi kenyerünket add meg a naponkénti szükséglet szerint” (Lukács 11:3). Amikor azt kérjük Istentől, hogy gondoskodjék „e napi” ételszükségletünkről, ez erősíti abbeli hitünket, hogy ő képes napról napra gondoskodni arról, amire szükségünk van. Az izraeliták kötelesek voltak mannát gyűjteni „mindegyik a naponkénti szükséglete” szerint, nem pedig egy hétre vagy annál is több időre elegendőt (2Mózes 16:4). Nem ínyenc falatokért és túl bőséges ellátásért való imádság ez, hanem a napi szükségletünk kielégítéséért, ahogyan ez a szükséglet felmerül. Amikor csak a mindennapi kenyerünket kérjük, az abban is segít, hogy ne legyünk mohók (1Korinthus 6:9, 10).

13. a) Mit jelent tágabb értelemben, amikor a napi kenyeret kérjük? b) Milyen legyen a magatartásunk akkor is, ha keményen dolgozunk és mégis alig van meg az, ami a létfenntartáshoz elegendő?

¹³ Tágabb értelemben, a napi kenyerünkért való könyörgés azt mutatja, hogy nem érezzük magunkat függetlennek, hanem állandóan Istentől várjuk az eledelünket, az italunkat, a ruházatunkat és minden egyebet, amire szükségünk van. De joggal mondunk köszönetet Istennek imában azért is, mert az ilyen gondoskodás mögött az égi Atyánk szeretetét, bölcsességét és hatalmát látjuk (Cselekedetek 14:15–17; vö. Lukács 22:19). Szorgalmunk jólétet eredményezhet. De még ha keményen dolgozunk is, és szűkösen van meg a legszükségesebb, akkor is legyünk hálásak és elégedettek (Filippi 4:12; 1Timótheus 6:6–8). Tény az, hogy az egyszerűbben élő és ruházkodó istenfélő személy sokkal boldogabb lehet az anyagi jólétben élőnél. Ha tehát rajtunk kívülálló körülmények következtében kevesebbel kell beérnünk, akkor se keseredjünk el. Szellemiekben még mindig gazdagok lehetünk. Természeten nem szükséges szegényeknek lennünk hitben, reménységben és Jehova iránti szeretetben, akihez szívből fakadó dicsőítő- és hálaimánkat intézzük.

Adósságunk elengedése

14. Miféle adósságnak az elengedését kérjük, és mi az, amit Isten erre az adósságra vonatkozóan alkalmaz?

¹⁴ „És engedd el adósságainkat, ahogyan mi is elengedtük azoknak, akik adósaink” (Máté 6:12). Lukács beszámolója rámutat, hogy ezek az adósságok a bűnök (Lukács 11:4). Az öröklött bűnösségünk meggátol abban, hogy Isten tökéletes akarata szerint tegyük a dolgokat. Bizonyos értelemben tehát ezek a hiányosságok az adósságainkká lettek, másszóval Isten iránti tartozásainkká, amióta elkezdtünk ’szellem által élni és járni’ (Galata 5:16–25; vö. Róma 7:21–25). Ezek az adósságaink abból adódnak, hogy tökéletlenek vagyunk és nem vagyunk képesek eljutni Isten zsinórmértékének teljességére. Ezeknek a bűnöknek a megbocsátásáért kiváltságunkban áll imádkozni. Örülhetünk annak, hogy Isten Jézus váltságáldozatának érdemét ezekre az adósságokra vagy bűnökre alkalmazhatja (Róma 5:8; 6:23).

15. Milyen legyen a magatartásunk a szükséges fegyelmezés tekintetében?

¹⁵ Ha azt reméljük Istentől, hogy elengedi adósságainkat vagy bűneinket, megbánást kell tanúsítanunk és készeknek kell lennünk a fegyelmezés elfogadására (Példabeszédek 28:13; Cselekedetek 3:19). Mivel Jehova szeret minket, abban a fegyelmezésben részesít személy szerint, amire szükségünk van, hogy helyreigazíthassuk gyengeségeinket (Példabeszédek 6:23; Zsidók 12:4–6). Természetesen boldogok lehetünk, ha a hitben és az ismeretben való növekedésünk következtében a szívünk oly mértékben összhangban van Isten törvényeivel és alapelveivel, hogy sohasem követünk el, bármilyen mértékű tudatossággal semmilyen kihágást. De mit tegyünk, ha felfedezünk bizonyos fokú szándékosságot a helytelen tetteinkben? Nos, akkor mélységes fájdalmat kell éreznünk és őszintén kell imádkoznunk bűnbocsánatért (Zsidók 10:26–31). A kapott tanács alkalmazásával sürgősen helyesbítenünk kell a viselkedésmódunkat.

16. Miért hasznos, hogy folytonosan kérjük Istentől bűneink bocsánatát?

¹⁶ Hasznos dolog rendszeresen kérni Istentől bűneink megbocsátását. Így mindig szem előtt tarthatjuk bűnös mivoltunkat és ennek alázatra késztető hatása lesz (Zsoltárok 51:3, 4, 7 [51:5, 6, 9, Károli]). Szükségünk van arra, hogy égi Atyánk „megbocsássa bűneinket és . . . megtisztítson minket minden igazságtalanságtól” (1János 1:8, 9). Azonkívül, amikor megemlítjük imában a bűneinket, segítséget kapunk ahhoz is, hogy szüntelenül kemény harcot vívjunk ellenük. Ez folytonosan arra emlékeztet minket, hogy szükségünk van a váltságra, és Jézus kiontott vérének érdemére (1János 2:1, 2; Jelenések 7:9, 14).

17. Hogyan segít a másokkal való kapcsolatunkban az, ha bűnbocsánatért imádkozunk?

¹⁷ A bűnbocsánatért mondott imák abban is segítenek, hogy könyörületesek, együttérzőek és nagylelkűek legyünk azok iránt, akik esetleg az adósaink kisebb vagy nagyobb ügyekben. Lukács beszámolója ezt mondja: „Engedd el nekünk vétkeiknet, mert mi magunk is elengedjük mindazoknak, akik az adósaink” (Lukács 11:4). Valóban, csak akkor nyerhetjük el Istentől bűneink bocsánatát, ha mi már „elengedtük adósaink” tartozását, azokét, akik vétkeztek ellenünk (Máté 6:12; Márk 11:25). Jézus hozzátette: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek a vétkeiket, a ti égi Atyátok is megbocsát nektek; ha azonban nem bocsátjátok meg az embereknek a vétkeiket, a ti Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket” (Máté 6:14, 15). A bűneink bocsánatáért való imádkozásunk arra indítson minket, hogy elviseljünk másokat és bocsássunk meg nekik. Pál apostol ezt írta: „Miként Jehova is készségesen megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek” (Kolossé 3:13; Efézus 4:32).

A kísértés és a gonosz

18. Miért nem szabad soha Istent okolni a kísértésekért és a próbákért?

¹⁸ „És ne vigyél minket kísértésbe” (Máté 6:13; Lukács 11:4). Ezek a szavak nem azt sejtetik, mintha Jehova kísértene minket arra, hogy bűnt kövessünk el. Az Írások néha úgy beszélnek Istenről mintha ő tenne vagy okozna olyasmit, amit csupán megenged (Ruth 1:20, 21; vö. Prédikátor 11:5). De „Istent nem lehet gonosz dolgokkal próbára tenni és ő maga sem tesz próbára senkit” — írja Jakab tanítvány (Jakab 1:13). Ezért sohase okoljuk égi Atyánkat a kísértésekért és a próbákért, mert Sátán a Kísértő, aki próbára tesz minket azzal a céllal, hogy bűnbe sodorjon (Máté 4:3; 1Thessalonika 3:5).

19. Hogyan imádkozhatunk a kísértések tekintetében?

¹⁹ Azzal a kéréssel: ’Ne vígy minket kísértésbe’, valójában arra kérjük Istent: ne engedje, hogy elessünk, amikor kísértést vagy nyomást érzünk arra, hogy vele szemben engedetlenek legyünk. Könyöröghetünk Atyánkhoz: úgy irányítsa lépteinket, hogy soha ne kerüljön az utunkba olyan kísértés, amely túlságosan nehéz lenne a számunkra. E tekintetben Pál ezt írta: „Egyéb kísértés nem esett rajtatok annál, ami általában az emberekre következik. De hű az Isten, és nem engedi, hogy azon felül legyetek megpróbálva, amit elviselhettek, hanem a próbával együtt kivezető utat is készít, hogy képesek legyetek elviselni azt” (1Korinthus 10:13). Imádkozhatunk Jehovához, hogy oly módon vezessen minket, hogy sohase legyünk azon felül megkísértve, amit el tudunk viselni és gondoskodjon a kimenekülés útjáról, amikor súlyosan lesújtottak vagyunk. A kísértések az Ördögtől erednek, valamint bűnös hústestünktől, és mások gyengeségeitől, de égi Atyánk képes úgy vezetni bennünket, hogy ezek a felsorolt dolgok ne győzhessenek le minket.

20. Miért kell imádkoznunk a „gonosztól” való megszabadulásért?

²⁰ „De szabadíts meg a gonosztól” (Máté 6:13). Isten biztosan meg tudja gátolni Sátánt, „a gonoszt” abban, hogy legyőzzön minket (2Péter 2:9). És sohasem volt nagyobb szükség az Ördögtől való megszabadításra, mint éppen most, mert ’nagyon haragszik, mivel tudja, hogy kevés ideje van’ (Jelenések 12:12). Mi nem vagyunk tudatlanságban Sátán tervei tekintetében, de ő sem tudatlan a mi gyengeségeinket illetően. Ezért szükséges imádkoznunk, hogy Jehova őrizzen meg minket az oroszlánhoz hasonló Ellenség cselszövéseitől (2Korinthus 2:11; 1Péter 5:8, 9; vö. Zsoltárok 141:8, 9). Például, ha a házasságkötésre gondolunk, szükségünk lehet arra, hogy azt kérjük Jehovától: szabadítson meg Sátán terveitől és attól a kísértéstől, hogy olyan világi kapcsolatot ápoljunk, amely erkölcstelenséghez vagy egy hitetlennel való házassághoz vezethet, ami engedetlenséget jelentene Istennel szemben (5Mózes 7:3, 4; 1Korinthus 7:39). Jólét után sóvárgunk? Akkor segítségért kell imádkoznunk, hogy ellenállhassunk a szerencsejáték vagy a csalás iránti vágyunknak. Sátán abban a törekvésében, hogy tönkretegye Jehovával való kapcsolatunkat, a kísértéseinek egész fegyvertárát felhasználja ellenünk. Ezért szüntelenül égi Atyánkhoz kell imádkoznunk, aki sohasem hagyja magára az igazságost a kísértéssel szemben, és aki gondoskodik a gonosztól való megszabadulásról.

Az ima építi bennünk a hitet és a reménységet

21. Hogyan szolgált a javunkra a Királyságért mondott ima?

²¹ Égi Atyánk, aki megszabadít a gonosztól, abban találja örömét, ha bőséges áldásaival áraszthat el minket. Akkor miért engedte, hogy az ő drága népe oly hosszú időn át könyörögjön e szavakkal: „Jöjjön el a te királyságod”? Nos, azon évek alatt, amíg ezt imádkoztuk, megnövekedett a Királyság utáni vágyakozásunk és a vele kapcsolatos értékelésünk. Az ilyen ima arra emlékeztet minket, milyen nagy szükségünk van erre a jóságos égi kormányzatra. Segít nekünk szem előtt tartani a Királyság-uralom alatti élet reménységét (Jelenések 21:1–5).

22. Milyen legyen továbbra is a magatartásunk a Jehovához mint égi Atyánkhoz mondott ima tekintetében?

²² Az ima kétségtelenül növeli Jehovába vetett hitünket. Megerősíti azt a köteléket, amely Istenhez fűz minket, amikor ő válaszol az imáinkra. Sohase fáradjunk el tehát abban, hogy naponta hozzá forduljunk a dicséretünkkel, a hálaadásunkkal, a könyörgéseinkkel. És legyünk hálásak Jézus segítőkész válaszáért is, amelyet követőinek erre a kérésére adott: „Uram, taníts minket imádkozni!”

Emlékszel rá?

◻ Milyen tanulságot vonhatunk le Jézusnak, az imádság emberének szavaiból és példájából?

◻ Miért kell imádkoznunk égi Atyánkkal és az ő nevével kapcsolatban?

◻ Mit kérünk, amikor azért imádkozunk, hogy az Isten Királysága jöjjön el, és legyen meg az ő akarata a földön?

◻ Mit kérünk, amikor a napi kenyerünkért imádkozunk?

◻ Mit jelent az, amikor az adósságunk elengedéséért imádkozunk?

◻ Miért lényeges, hogy a kísértésekkel és Sátántól, a gonosztól való megszabadulással kapcsolatosan is imádkozzunk?

[Kép a 16. oldalon]

Jézus követői arra kérték őt, hogy tanítsa őket imádkozni. Tudod, hogyan fordíthatjuk a javunkra az imával kapcsolatos tanítását?