Amikor erre a kellemes helyre érnek az olajfák közé, Jézus ezt mondja nyolc apostolának, valószínűleg a kert bejáratánál: „Üljetek le itt, míg én odamegyek, és imádkozom.” Három tanítványával együtt, Péterrel, Jakabbal és Jánossal beljebb megy a kertbe. Nagyon szomorú lesz, és ezt mondja nekik: „Mélységesen bánatos vagyok, igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!” (Máté 26:36–38).

Mikor Jézus az égben volt, megfigyelhette, hogy a rómaiak milyen mérhetetlen szenvedést tudnak okozni a halálra ítélteknek. Most emberként, akinek fizikai és érzelmi fájdalmat lehet okozni, nem örül annak, ami rá vár. Ám sokkal fontosabb dolog okoz neki gyötrelmet. Mégpedig annak tudata, hogy ha úgy hal meg, mint egy hitvány bűnöző, az szégyent hozhat Atyja nevére. Néhány óra múlva oszlopra fogják feszíteni, mintha istenkáromló lenne.