Valóban hiszel a jó hírben?

„Elközeledett az Isten királysága. Tanúsítsatok megbánást, és higgyetek a jó hírben!” (MÁRK 1:15).

1—2. Hogyan magyaráznád meg a Márk 1:14, 15-öt?

JÉZUS KRISZTUS i. sz. 30-ban elkezdte nagy jelentőségű szolgálatát Galileában. „Az Isten jó hírét” prédikálta, és sok galileai embert felrázott a következő kijelentésével: „Betelt a meghatározott idő, és elközeledett az Isten királysága. Tanúsítsatok megbánást, és higgyetek a jó hírben!” (Márk 1:14, 15).

² Elérkezett „a meghatározott idő” arra, hogy Jézus elkezdje szolgálatát, és az emberek olyan döntést hozzanak, mely Isten helyeslésével találkozik (Lukács 12:54–56). „Az Isten királysága” abban az értelemben ’közeledett el’, hogy Jézus mint Király-jelölt ott volt. Prédikálómunkája megbánásra indította a helyes szívállapotú embereket. De vajon hogyan mutatták ki ezek az emberek, hogy ’hisznek a jó hírben’? És mi hogyan tudjuk kimutatni?

 3. Mi által mutatja ki valaki, hogy hisz a jó hírben?

³ Jézushoz hasonlóan Péter apostol is arra buzdította az embereket, hogy tanúsítsanak megbánást. Azokhoz a zsidókhoz szólva, akik i. sz. 33 pünkösdjén Jeruzsálemben tartózkodtak, Péter ezt mondta: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ingyenajándékát.” Több ezren bűnbánatot tartottak, megkeresztelkedtek, és Jézus követőivé váltak (Cselekedetek 2:38, 41; 4:4). I. sz. 36-ban megbánást tanúsító nem zsidók hasonló lépéseket tettek (Cselekedetek 10:1–48). A mi időnkben a jó hírben való hit szintén ezreket indít arra, hogy megbánják bűneiket, átadják magukat Istennek, és megkeresztelkedjenek. Akik így járnak el, azok elfogadták a megmentés jó hírét, és hitet gyakorolnak Jézus váltságáldozatában. Ezenkívül igazságosságot cselekszenek, és Isten Királysága mellett foglalnak állást.

 4. Mi a hit?

⁴ De mi a hit? „A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a valóságok nyilvánvaló kimutatása, noha nem látjuk azokat” — írta Pál apostol (Héberek 11:1). Hitünk miatt meg vagyunk győződve arról, hogy Istennek a Szavában feljegyzett valamennyi ígérete olyan biztosan valóra válik, mintha már be is teljesedett volna. Mintha lenne egy okiratunk, mely igazolja, hogy a tulajdonunkban van valami. A hit ezenkívül a láthatatlan dolgok „nyilvánvaló kimutatása”, vagyis az azokról való meggyőződés alapja. Felfogóképességünk és szívbéli hálánk meggyőz minket arról, hogy ezek a dolgok valóságosak, noha nem látjuk őket (2Korintus 5:7; Efézus 1:18).

Szükségünk van hitre

 5. Miért olyan fontos a hit?

⁵ A szellemi szükséglet belénk van plántálva, de a hit nem velünk született sajátosság. Azt mondhatjuk, hogy „nem mindenkié a hit” (2Tesszalonika 3:2). A keresztényeknek azonban kell hogy legyen hitük, mert csak így örökölhetik Isten ígéreteit (Héberek 6:12). Pál, miután sok-sok hithű személy példáját említette, ezt írta: „mivel a tanúknak ily nagy fellege vesz körül bennünket, vessünk le mi is minden súlyt és a minket könnyen behálózó bűnt, és kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt, miközben hitünk Főközvetítőjére és Tökéletessé tevőjére, Jézusra szegezzük tekintetünket” (Héberek 12:1, 2). Vajon mi az „a minket könnyen behálózó bűn”? Nem más, mint a hit hiánya, illetve az egyszer már kifejlesztett hit elvesztése. Ahhoz, hogy erős maradjon a hitünk, ’Jézusra kell szegeznünk tekintetünket’, és követnünk kell a példáját. Fontos még, hogy nemet mondjunk az erkölcstelenségre, harcoljunk a hústest cselekedetei ellen, és kerüljük az anyagiasságot, a világi filozófiákat és a Szentírással ellentétes hagyományokat (Galácia 5:19–21; Kolosszé 2:8; 1Timóteus 6:9, 10; Júdás 3, 4). Továbbá hinnünk kell abban, hogy Isten velünk van, és hogy a Szavában található tanácsok beválnak.

6—7. Miért tesszük helyesen, ha hitért imádkozunk?

⁶ Pusztán akaraterővel nem fejleszthetünk ki hitet. A hit Isten szent szellemének, azaz tevékeny erejének a gyümölcséhez tartozik (Galácia 5:22, 23). Mit tehetünk hát, ha nem elég erős a hitünk? Jézus ezt mondta: „Ha tehát ti . . . tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!” (Lukács 11:13). Igen, imádkozzunk szent szellemért, mert általa olyan hitre tehetünk szert, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy még a legpróbateljesebb helyzetekben is képesek legyünk Isten akaratát cselekedni (Efézus 3:20).

⁷ Helyesen tesszük, ha több hitért imádkozunk. Egyszer egy fiú apja így kérlelte Jézust, mielőtt az kiűzött volna a fiából egy démont: „Hiszek! Segíts nekem, ahol hitre van szükségem!” (Márk 9:24). Jézus tanítványai ezt mondták: „Növeld bennünk a hitet!” (Lukács 17:5). Imádkozzunk hát hitért, és bízzunk abban, hogy Isten meghallgatja az ilyen imákat (1János 5:14).

Igen lényeges, hogy higgyünk Isten Szavában

 8. Hogyan lehet segítségünkre az Isten Szavába vetett hit?

⁸ Röviddel az áldozati halála előtt Jézus így szólt a követőihez: „Ne nyugtalankodjon a szívetek. Gyakoroljatok hitet az Istenben, gyakoroljatok hitet bennem is” (János 14:1). Keresztények lévén hiszünk Istenben és a Fiában. De mi a helyzet Isten Szavával? A Biblia erőteljesen a jó irányba tud befolyásolni minket, ha tanulmányozzuk és alkalmazzuk az életünkben, miközben teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a lehető legjobb tanácsokkal és vezetéssel lát el minket (Héberek 4:12).

9—10. Hogyan magyaráznád el, hogy mit mond a hitről a Jakab 1:5–8?

⁹ Nekünk, tökéletlen embereknek tele van bajokkal az életünk. Ámde az Isten Szavába vetett hit igazi segítség (Jób 14:1). Például tegyük fel, hogy nem tudjuk, hogyan küzdjünk meg egy bizonyos próbával. Isten Szava a következőket tanácsolja nekünk: „Ha . . . valamelyikőtök híján van a bölcsességnek, kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki. De hittel kérje kitartóan, egyáltalán nem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tengernek szél űzte és ide-oda hajtott hulláma. Az ilyen ember bizony ne vélje, hogy bármit is kap majd Jehovától; határozatlan ember ő, minden útjában állhatatlan” (Jakab 1:5–8).

¹⁰ Jehova Isten nem tesz nekünk szemrehányást azért, mert híján vagyunk a bölcsességnek, és imában kérjük azt. Inkább segít nekünk, hogy helyesen szemléljük a próbát. Lehet, hogy hívőtársaink hasznos írásszövegeket ajánlanak a figyelmünkbe, vagy a bibliatanulmányozásunk közben bukkanunk ilyenekre. Az is előfordulhat, hogy Jehova szent szelleme valamilyen más módon vezet minket. Égi Atyánk megadja nekünk a próbák leküzdéséhez szükséges bölcsességet, ha ’hittel kérjük kitartóan, egyáltalán nem kételkedve’. Ha olyanok vagyunk, mint a tenger szél űzte hulláma, akkor ne számítsunk rá, hogy bármit is kapunk Istentől. Miért ne? Azért, mert ez azt mutatja, hogy határozatlanok és állhatatlanok vagyunk az imában vagy valami másban, akár a hit gyakorlásában is. Ezért hát szilárdan kell hinnünk Isten Szavában és az abból kapott irányításban. Vizsgáljunk meg néhány példát arra, hogy miként segít nekünk és hogyan irányít minket a Biblia.

Hitünk és a létfenntartásunk

11. Miben leszünk biztosak a mindennapi szükségleteinket illetően, ha hiszünk Isten Szavában?

¹¹ Mi a helyzet akkor, ha nélkülözünk vagy nyomorgunk? Az Isten Szavába vetett hitünk alapján biztosan számíthatunk arra, hogy Jehova gondoskodni fog a mindennapi szükségleteinkről, és később bőségesen ellát majd minden embert, aki szereti őt (Zsoltárok 72:16; Lukács 11:2, 3). Buzdíthat, ha eltűnődünk azon, hogy Jehova hogyan látta el élelemmel a prófétáját, Illést, amikor éhínség volt. Később Isten csoda folytán előidézte, hogy ne fogyjon el a liszt és az olaj, ami életet jelentett egy asszonynak, a fiának, és Illésnek (1Királyok 17:2–16). Jehova ugyanúgy gondoskodott Jeremiás prófétáról is, miközben Jeruzsálemet a babiloniak ostromolták (Jeremiás 37:21). Noha Jeremiásnak és Illésnek nem volt sok élelme, Jehova gondot viselt rájuk. Ugyanígy törődik ma azokkal, akik hitet gyakorolnak benne (Máté 6:11, 25–34).

12. Hogyan segít a hit abban, hogy elő tudjuk teremteni azt, amire a létfenntartásunkhoz szükség van?

¹² A hit, ha a bibliai alapelvek alkalmazásával párosul, nem tesz minket gazdaggá anyagilag, de abban igenis segít, hogy elő tudjuk teremteni, amire a létfenntartásunkhoz szükség van. Például a Biblia azt tanácsolja, hogy legyünk becsületesek, ügyesek és szorgalmasak (Példabeszédek 22:29; Prédikátor 5:18, 19; 2Korintus 8:21). Soha ne becsüljük kevésre azt, hogy jó munkásként ismernek bennünket. A becsületes, ügyes és szorgalmas munkások még az olyan vidékeken is előnyben vannak másokkal szemben, ahol nehéz megfelelő munkahelyet találni. Igaz, talán nem dúskálnak anyagi javakban, de általában mindenük megvan, ami alapvetően szükséges, és megelégedéssel tölti el őket, hogy a maguk kenyerét eszik (2Tesszalonika 3:11, 12).

A hit segít elviselni a bánatot

13—14. Hogyan segít a hit, hogy elviseljük a bánatot?

¹³ Isten Szava őszintén elismeri, hogy természetes érzés a bánat, amikor az ember elveszít valakit, akit szeret. Ábrahám, a hűséges patriarcha meggyászolta szeretett feleségét, Sárát (1Mózes 23:2). Dávidot lesújtotta a hír, hogy a fia, Absolon meghalt (2Sámuel 18:33). Még Jézus, a tökéletes ember is könnyekre fakadt barátjának, Lázárnak a halála miatt (János 11:35, 36). Amikor meghal valaki, akit szeretünk, fájdalmunk szinte leküzdhetetlen, de az Isten Szavában található ígéretekbe vetett hit segíthet, hogy elviseljük a bánatunkat.

¹⁴ „Reménységem van az Isten iránt . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” — mondta Pál (Cselekedetek 24:15). Hinnünk kell abban, hogy Isten rengeteg embernek ad majd lehetőséget a feltámadásra (János 5:28, 29). Közöttük lesz Ábrahám és Sára, Izsák és Rebeka, Jákob és Lea, akik most mindannyian halálalvásban vannak, és arra várnak, hogy feltámadjanak Isten új világában (1Mózes 49:29–32). Milyen öröm lesz az, amikor életre kelnek szeretett hozzátartozóink és barátaink, hogy itt a földön éljenek! (Jelenések 20:11–15). Addig is elmondhatjuk, hogy bár a hit nem szünteti meg teljesen a bánatot, általa Isten közelében maradhatunk, és ő segít nekünk elviselni a veszteséget (Zsoltárok 121:1–3; 2Korintus 1:3).

A hit erőt ad a lehangoltaknak

15—16. a) Miért mondhatjuk, hogy nincsenek egyedül azok a hitet gyakorló személyek, akik lehangoltak? b) Hogyan tudunk megbirkózni a lehangoltsággal?

¹⁵ Isten Szava arra is rávilágít, hogy még olyan személyek is lehetnek lehangoltak, akik hisznek Istenben. Jób a súlyos próbái közepette úgy érezte, hogy Isten elhagyta őt (Jób 29:2–5). Nehémiást szomorúság fogta el, amikor arra gondolt, hogy Jeruzsálem és a falai romokban hevernek (Nehémiás 2:1–3). Péter annyira le volt sújtva, miután megtagadta Jézust, hogy „keservesen sírt” (Lukács 22:62). Pál pedig arra buzdította a tesszalonikai gyülekezethez tartozó hívőtársait, hogy ’beszéljenek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez’ (1Tesszalonika 5:14). Látjuk hát, hogy azok a hitet gyakorló személyek, akik ma lehangoltak, nincsenek egyedül. Akkor hogyan tudunk megbirkózni a lehangoltsággal?

¹⁶ Talán amiatt veszítjük el a kedvünket, hogy egyszerre több komoly gonddal is kell küzdenünk. Ha nem úgy fogjuk fel, hogy egyetlen óriási nehézséggel kell szembenéznünk, akkor talán külön-külön megoldást tudunk találni az egyes bajokra, azáltal hogy alkalmazzuk a bibliai alapelveket. Ez segíthet, hogy enyhítsük a lehangoltságunkat. Nagyon hasznos lehet az is, ha kiegyensúlyozottan szervezzük az elfoglaltságainkat, és eleget pihenünk. Egy biztos: az Istenbe és a Szavába vetett hit szellemileg jó hatással van ránk, mert erősíti azt a meggyőződésünket, hogy Jehova valóban törődik velünk.

17. Honnak tudjuk, hogy Jehova törődik velünk?

¹⁷ Péter vigasztaló szavai a következőkről biztosítanak minket: „Alázzátok meg . . . magatokat az Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon benneteket a megfelelő időben, miközben minden aggodalmatokat őrá vetitek, mert ő törődik veletek” (1Péter 5:6, 7). „Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet” — énekelte a zsoltáríró (Zsoltárok 145:14). Hinnünk kell ezekben az ígéretekben, hiszen Isten Szavában olvashatjuk őket. Lehet, hogy nem szűnik meg a rossz hangulatunk, de milyen hiterősítő az a tudat, hogy minden aggodalmunkat szerető égi Atyánkra vethetjük!

A hit és egyéb próbák

18—19. Hogyan segít a hit, hogy elviseljük a betegséget, és megvigasztaljuk beteg hívőtársainkat?

¹⁸ Komoly hitpróba elé állíthat bennünket az, ha mi vagy valamelyik szeretett hozzátartozónk, illetve barátunk súlyos betegségben szenved. A Biblia szerint az olyan keresztények, mint Epafroditusz, Timóteus és Trofimusz nem gyógyultak meg csoda folytán, de Jehova biztosan segített nekik, hogy el tudják viselni a betegségüket (Filippi 2:25–30; 1Timóteus 5:23; 2Timóteus 4:20). A zsoltáríró így énekelt az olyan emberről, „aki törődik a szegénnyel”: „Jehova megerősíti őt betegágyán; egész ágyát megváltoztatod betegsége idején” (Zsoltárok 41:1–3, NW [41:2–4]). Hogyan használhatjuk fel ezeket a szavakat beteg hívőtársaink vigasztalására?

¹⁹ A szellemi segítségnyújtáshoz tartozik, hogy imádkozunk a betegért, vagy a beteggel együtt. Azt nem kérjük Istentől, hogy csoda által gyógyítsa meg, de azt kérhetjük, hogy adjon neki kitartást a betegsége elviseléséhez, valamint szellemi erőt, hogy kibírja az ilyen időszakos gyengélkedést. Jehova megerősíti a betegeket, és hitük megszilárdul, ha előretekintenek arra az időre, amikor „nem mondja a lakos: beteg vagyok” (Ézsaiás 33:24). Milyen vigasztaló az a tudat, hogy a feltámasztott Jézus Krisztus lehetővé teszi Isten Királysága által, hogy az engedelmes emberek örökre megszabaduljanak a bűntől, a betegségtől és a haláltól! Ezért a csodálatos reménységért hálát adunk Jehovának, aki ’meggyógyítja majd minden betegségünket’ (Zsoltárok 103:1–3; Jelenések 21:1–5).

20. Miért mondhatjuk, hogy a hit segíthet nekünk elviselni „a veszedelem napjait”, vagyis az időskort?

²⁰ A hit abban is segíthet, hogy elviseljük „a veszedelem napjait”, vagyis az időskort, amikor az egészségünk már nem a régi, és az erőnk megfogyatkozik (Prédikátor 12:3–9). A közöttünk élő idősek a korosodó zsoltáríróhoz hasonlóan imádkozhatnak, aki így énekelt: „te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem . . . Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!” (Zsoltárok 71:5, 9). A zsoltáríró érezte, hogy szüksége van Jehova támogatására, és sok keresztény hittársunk is osztja az érzéseit, akik hosszú évek óta Istent szolgálják, és eljárt felettük az idő. Hitük miatt biztosra vehetik, hogy Jehova örökkévaló karja hűségesen támogatni fogja őket (5Mózes 33:27).

Őrizzük meg az Isten Szavába vetett hitünket!

21—22. Hogyan érinti az Istennel ápolt kapcsolatunkat a hitünk?

²¹ A jó hírbe és az Isten teljes Szavába vetett hit segít nekünk, hogy egyre közelebb kerüljünk Jehovához (Jakab 4:8). Ő a Szuverén Urunk, de egyben a Teremtőnk és Atyánk is (Ézsaiás 64:7; Máté 6:9; Cselekedetek 4:24). „Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!” — énekelte a zsoltáríró (Zsoltárok 89:27). Ha hitet gyakorolunk Jehovában és az ő ihletett Szavában, akkor mi is ’szabadításunk kősziklájaként’ tekinthetünk rá. Milyen szívmelengető kiváltság!

²² Jehova az Atyja a szellem által nemzett keresztényeknek, és földi reménységű társaiknak is (Róma 8:15). Az égi Atyánkba vetett hit soha nem vezet csalódáshoz. „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem” — mondta Dávid (Zsoltárok 27:10). Továbbá azt az ígéretet kaptuk, hogy „nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért” (1Sámuel 12:22).

23. Mit kell tennünk ahhoz, hogy a Jehovához fűződő kapcsolatunk tartós legyen?

²³ Persze ahhoz, hogy a Jehovához fűződő kapcsolatunk tartós legyen, hinnünk kell a jó hírben, és akként kell elfogadnunk a Szentírást, ami igazából, tehát Isten Szavaként (1Tesszalonika 2:13). Feltétel nélkül higgyünk Jehovában, és engedjük, hogy Szava legyen az ösvényünk világossága (Zsoltárok 119:105; Példabeszédek 3:5, 6). Hitünk megerősödik, ha hozzá imádkozunk, bízva az ő könyörületében, irgalmában és támogatásában.

24. Milyen vigasztaló gondolatot tartalmaz a Róma 14:8?

²⁴ A hit arra indított minket, hogy örök időkre átadjuk magunkat Istennek. Erős hittel még akkor is az ő önátadott szolgái vagyunk, ha meghalunk, és a feltámadás vár ránk. Igen, „akár élünk, akár meghalunk, Jehováéi vagyunk” (Róma 14:8). Ápoljuk szívünkben ezt a vigasztaló gondolatot, miközben megőrizzük az Isten Szavába vetett bizalmunkat és a jó hírben való hitünket.

Hogyan válaszolnál?

• Mi a hit, és miért van szükségünk rá?

• Miért igen lényeges, hogy higgyünk a jó hírben, és Isten teljes Szavában?

• Hogyan segít nekünk a hit, hogy megküzdhessünk különféle próbákkal?

• Mi segít, hogy megőrizzük a hitünket?

[Kép a 12. oldalon]

Jehova életben tartotta Jeremiást és Illést, mert volt hitük

[Kép a 13. oldalon]

Jóbnak, Péternek és Nehémiásnak erős volt a hite

[Kép a 15. oldalon]

Ahhoz, hogy a Jehovához fűződő kapcsolatunk tartós legyen, hinnünk kell a jó hírben