Jézus élete és szolgálata

Egy újabb prédikáló körút Galileán át

VAJON Jézus körülbelül két évi intenzív prédikáló tevékenység után most arra gondol, hogy egy kicsit lazít és alábbhagy tevékenységével? Ellenkezőleg, prédikáló tevékenységét ki akarja terjeszteni: elindul egy újabb, immár a harmadik prédikáló körútra Galileába. Ez alkalommal meglátogat minden galileai várost és falut, tanít a zsinagógákban és hirdeti a Királyság jó hírét. Prédikáló körútja során a látottak arról győzik meg, hogy nagyon is indokolt ez a felfokozott prédikálás.

Bárhová megy, Jézus mindenütt vigaszra és szellemi gyógyulásra váró embereket talál. Olyan benyomást keltenek benne ezek az emberek, mint a pásztor nélküli, elgyötört és szétszórt juhok. Így szánalmat érzett irántuk. Ezt mondja tanítványainak: „Igen, az aratás nagy, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába!”

Jézusnak kész munkaterve van. Előszólítja a tizenkét apostolát, akiket már egy évvel ezelőtt kiválasztott, majd párosával beosztja őket, akik így összesen hat párt alkotnak, és kiküldi őket ezzel az utasítással: „A nemzetek útjára le ne térjetek, és a szamaritánusok városába be ne menjetek, hanem ehelyett állandóan Izrael házának elveszett juhaihoz menjetek. Amint mentek, prédikáljatok, és mondjátok: ’Elközeledett a mennyek királysága!’”

Ez a Királyság, amelyről prédikálniuk kellett, azonos volt azzal a Királysággal, amelynek eljöveteléért Jézus imádkozni tanította őket. Elközeledése abban az értelemben volt igaz, hogy az Istentől kijelölt Királya, Jézus Krisztus jelen volt. Jézus annak igazolására, hogy tanítványai, mint ennek az emberfeletti kormányzatnak képviselői, rendelkeznek e Királyság megbízólevelével, hatalmat ad nekik a betegek gyógyítására és a halottak feltámasztására. Utasítása értelmében, a tanítványoknak mindezt ingyen kellett tenniük.

A továbbiakban Jézus rátér arra, hogy a prédikáló körútjukra ne vigyenek magukkal anyagi javakat. „Övetek erszényébe se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt ne szerezzetek; se tarisznyát az útra, se két alsóruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkása táplálékára.” Azok ugyanis, akik értékelik az üzenetet, gondoskodnak majd róluk: ellátják őket megfelelő élelemmel és szállással. Így mondja Jézus: „Amelyik városba vagy faluba bementek, ott érdeklődjetek, ki méltó arra, és ott szálljatok meg, amíg el nem távoztok.”

Ezután következnek Jézus utasításai arra vonatkozólag, hogyan közelítsék meg a Királyság-üzenettel a háztulajdonosokat. „Amikor beléptek a házba — szól Jézus oktatása —, üdvözöljétek a háznépet. És ha a ház méltó arra, kívánságotok szerint béke szálljon rá, de ha nem méltó, a békétek szálljon vissza rátok. Bárhol nem fogad be titeket valaki, vagy nem hallgatja meg a beszédeteket, amikor kimentek abból a házból vagy abból a városból, rázzátok le a lábaitok porát.”

Jézus az üzenetet elutasító egyik városról ezt mondja: „Elviselhetőbb lesz Szodoma és Gomora földjének az Ítélet napján, mint azoknak a városoknak!” Ez azt mutatja, hogy legalábbis egyesek azok közül a nem igazságosak közül, akiknek Jézus tanítványai prédikáltak, ott lesznek az Ítélet napján. Ha ezek az egykori lakosok feltámadnak az Ítélet napján, bizonyára nehezebb lesz számukra megalázkodni és elfogadni Krisztust Királyként, mint az erkölcstelen egykori Szodoma és Gomora város lakóinak, akik feltámadnak. Máté 9:35–10:15; Márk 6:6–12; Lukács 9:1–5.

◆ Mikor kezdődik Jézus harmadik galileai prédikáló körútja, és ez miről győzi meg őt?

◆ Amikor kiküldi tizenkét apostolát prédikálni, milyen utasításokkal látja el őket?

◆ Miért helyénvaló a tanítványok számára azt mondani, hogy elközeledett a Királyság?

◆ Milyen értelemben lesz elviselhetőbb sorsa Szodomának és Gomorának, mint azoknak, akik Jézus tanítványait elutasították?