Igazságosság nem szájhagyomány által

„Ha a ti igazságosságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába” (MÁTÉ 5:20).

 1., 2. Mi történt közvetlenül Jézus Hegyi beszédét megelőzően?

JÉZUS egy hegyen töltötte az éjszakát. Feje fölött a csillagos ég. Apró éjszakai állatok zörrentik meg a bokrokat. Keleten a Galileai-tenger vize paskolja enyhén a partot. Jézus azonban aligha vesz tudomást a békés, megnyugtató szépségről, amely körülveszi. Az éjszakát égi Atyjához, Jehovához intézett imával töltötte el. Szüksége volt az Atyjától jövő útmutatásra. Sorsdöntő nap állt előtte.

² Keleten világosodik az égbolt. A madarak kezdenek mozgolódni, halkan csicseregni. A vadvirágok enyhén hajladoznak a friss szellőben. És amikor a nap első sugarai feltűnnek a láthatáron, Jézus magához hívja tanítványait és kiválasztja közülük 12 apostolát. Azután mindannyian együtt vonulnak le a hegyoldalon. Már látni lehet, amint a tömegek arrafelé özönlenek Galileából, Tíruszból és Szidonból, Júdeából és Jeruzsálemből. Jönnek, hogy kigyógyítsák őket betegségeikből. Jehova ereje áradt ki Jézusból, amikor egyesek megérintették őt és meggyógyultak. Az emberek azért is jöttek, hogy hallják az ő szavait, amelyek gyógyító balzsamként hatottak zaklatott lelkükre (Máté 4:25; Lukács 6:12–19).

 3. Miért tekintettek nagy várakozással előre a tanítványok és a tömegek is, amikor Jézus beszélni kezdett?

³ A rabbik — sokkal formálisabb tanítási alkalmaiknál — megszokták, hogy leüljenek, és i. sz. 31-nek ezen a különleges tavaszi reggelén Jézus is ezt tette, minden jel szerint a domboldal valamelyik kiemelkedő pontján. Amikor a tanítványai és a tömegek látták ezt, megértették, hogy valami különleges dolog van készülőben, ezért nagy várakozással gyűltek köréje. Amikor beszélni kezdett, izgalommal lesték a szavait; amikor később befejezte, döbbenten álltak ott attól, amit hallottak. Lássuk csak, vajon miért? (Máté 7:28).

Kétféle igazságosság

 4. a) Milyen kétféle igazságosság volt a vita középpontjában? b) Mi volt a szájhagyomány célja, és megvalósult-e az?

⁴ A Hegyi beszédben, amelyről a Máté 5:1-7:29 és a Lukács 6:17–49 is beszámol, Jézus éles ellentétet vont meg két osztály között: egyrészt az írástudók és a farizeusok, másrészt az általuk elnyomott köznép között. Kétféle igazságosságról beszélt: a farizeusok képmutató igazságosságáról és Isten igazi igazságosságáról (Máté 5:6, 20). A farizeusok önigazságossága a szájhagyományban gyökerezett. A szájhagyomány az i. e. második században vette kezdetét, mintegy „a Törvényt körülövező védőfalként”, hogy megóvja azt a hellénizmus (a görög kultúra) behatolásától. A szájhagyományt a Törvény részének kellett tekinteni. Az írástudók tulajdonképpen a szájhagyományt még az írott Törvénynél is magasabb értékűnek minősítették. A Misna ezt mondja: „Nagyobb szigorúságot kell alkalmazni az Írástudók szavainak [a szájhagyománynak] betartásánál, mint az írott Törvény szavainak betartásánál.” Ezért ahelyett, hogy „a Törvényt körülövező védőfal” lett volna annak megóvására, a hagyományuk meggyengítette a Törvényt és érvénytelenné tette, ahogyan Jézus mondta: „Az Isten parancsolatait ügyesen félreteszitek, hogy a hagyományaitokhoz ragaszkodjatok” (Márk 7:5–9; Máté 15:1–9).

 5. a) Milyen volt a köznép állapota, akik eljöttek, hogy meghallgassák Jézust, és hogyan tekintették őket az írástudók és a farizeusok? b) Mi tette a szájhagyományt olyan súlyos teherré a munkásnép vállán?

⁵ A köznép, amely egybegyűlt, hogy meghallgassa Jézust, szellemi tekintetben elszegényedett, mivel ’kifosztottak és szétszórtak voltak, mint a pásztor nélküli juhok’ (Máté 9:36). Az írástudók és a farizeusok gőgösen és fennhéjázó módon lenézték őket, ʽam-ha·ʼaʹrets-nek (a föld népének vagy pórnépnek) nevezték és megvetették, tudatlan, megátkozott és bűnös embereknek tekintették az ilyeneket, akik nem méltók a feltámadásra, mivel nem tartják meg a szájhagyományt. Ezek a hagyományok Jézus idejére igen terjedelmesek lettek és a törvény betűjének aprólékos betartása zsarnoki ingovánnyá lett — az emberek annyira meg voltak terhelve időrabló vallási szertartással —, hogy aligha volt képes egyetlen dolgozó ember is teljesíteni azokat. Nem csoda, ha Jézus azzal vádolta a hagyományokat, hogy azok ’súlyos terheket raknak az emberek vállára’ (Máté 23:4; János 7:45–49).

 6. Mi okozott meglepetést Jézus bevezető szavainál és milyen változásra mutattak rá azok a szavak az ő tanítványai valamint az írástudók és a farizeusok számára?

⁶ Amikor tehát Jézus leült a domboldalon, azok, akik közelebb húzódtak, hogy hallják őt, a tanítványok voltak és a szellemi téren kisemmizett tömegek. Ezek talán meglepőnek találhatták bevezető kijelentéseit: ’Boldogok a szegények, boldogok az éhezők, boldogok, akik sírnak, boldogok, akiket gyűlölnek.’ De hát kicsoda lehet boldog, amikor szegény, amikor éhes, amikor sír és amikor gyűlölik? És jaj azoknak, akik gazdagok, jól tápláltak, akik nevetnek és akiket csodálnak! (Lukács 6:20–26). Jézus néhány szóban teljesen a visszájára fordította a szokásos értékrendet és az elfogadott emberi zsinórmértékeket! A pozíciók drámai megfordítása volt ez, akárcsak Jézus későbbi szavai: „Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, de aki megalázza magát, azt felmagasztalják!” (Lukács 18:9–14).

 7. Milyen hatással kellett, hogy legyenek Jézus bevezető szavai az őt hallgató, szellemileg kifosztott tömegre?

⁷ Ellentétben az öntelt írástudókkal és farizeusokkal, azok az emberek, akik azon a különleges reggelen Jézushoz jöttek, tisztában voltak saját szomorú szellemi állapotukkal. Jézus bevezető szavai reménységgel kellett, hogy eltöltsék őket: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségleteiknek, mert övék az egek királysága.” És lelkesedésük szinte az egekig csapott fel, amikor Jézus hozzátette: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságosságot, mert ők megelégíttetnek!” (Máté 5:3, 6; János 6:35; Jelenések 7:16, 17). Megtelnek igazságossággal, igen, de nem a farizeusokra jellemző igazságossággal!

Nem elég, ha valaki ’igazságos az emberek előtt’

 8. Miért szerették volna egyesek tudni, hogyan múlhatja felül az ő igazságosságuk az írástudókét és a farizeusokét, és mégis miért volt arra szükség, hogy az megtörténjen?

⁸ „Ha a ti igazságosságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét — mondta Jézus —, semmiképpen nem mentek be az egek királyságába” (Máté 5:17–20; lásd Márk 2:23–28; 3:1–6; 7:1–13). Némelyek talán azt gondolták: ’Igazságosabbak a fariezusoknál? Hiszen azok böjtölnek és imádkoznak, tizedet és alamizsnát adnak, és életüket a Törvény tanulmányozásával töltik. Hogyan múlhatja felül a mi igazságosságunk valaha is az övékét?’ De bizony felül kell azt múlnia. Lehet, hogy a farizeusokat nagyra tartották az emberek, de nem tartotta őket nagyra Isten. Egy másik alkalommal Jézus ezt mondta azoknak a farizeusoknak: „Ti vagytok azok, akik az emberek előtt igazságosaknak jelentitek ki magatokat, de az Isten ismeri a ti szíveteket; mert ami az emberek között felmagasztalt, az az Isten előtt utálatos” (Lukács 16:15).

 9–11. a) Mi volt az egyik mód, amely által az írástudók és a farizeusok elgondolása szerint igazságos állapotba juthattak Isten előtt? b) Melyik volt a második mód, amelyen arra számítottak, hogy eljuthatnak az igazságosságra? c) Mi volt a harmadik mód, amelyet számításba vettek, és Pál apostol szerint miért volt az eleve kudarcra ítélve?

⁹ A rabbik feltalálták saját szabályaikat az igazságosság elnyerésére. Az egyik az Ábrahámtól való leszármazás érdeme: „Ábrahám atyánk tanítványai örvendenek ennek a világnak és öröklik az eljövendő világot” (Misna). Lehetséges, hogy emiatt a hagyomány miatt figyelmeztette Alámerítő János a farizeusokat, akik eljöttek hozzá: „Teremjetek . . . a megbánáshoz méltó gyümölcsöt, és ne próbáljátok magatokban ezt mondani: ’A mi atyánk Ábrahám [mintha ez elegendő volna]’ ” (Máté 3:7–9; lásd még János 8:33, 39).

¹⁰ Az igazságosság elnyerésének egy második módja, szerintük, az alamizsna osztogatása. Ájtatos zsidók által megírt és az i. e. második századból származó két apokrif könyv is visszatükrözi ezt a hagyományos nézetet. Egyik kijelentés a Tóbiás könyvében jelenik meg: „Az alamizsna megment a haláltól és megtisztít minden bűntől” (12:9, Katolikus fordítás). Sírák (Mondások gyűjteménye) elismeri: „Vizzel oltják el a lobogó tűzlángot, az irgalmas szeretet bűnöket engesztel” (3:30, K. f.).

¹¹ Az igazságosságra jutás harmadik módja: a Törvény cselekedetei. Szájhagyományaik azt tanították, hogy ha egy ember cselekedetei többnyire jók, megmentésben részesül. Az ítélet „aszerint történik, hogy valakinek a tettei milyen mértékben jók vagy rosszak” (Misna). Ahhoz, hogy az ítéletben kedvező helyen állhassanak, érdekeltek voltak abban, hogy „olyan érdemeket szerezzenek, amelyek semlegesítik bűneik súlyát”. Ha valakinek a jótettei akár csak eggyel is meghaladják rossz cselekedeteit, megmentésben részesül — mintha Isten számon tartaná apró-cseprő tevékenységeiket! (Máté 23:23, 24). Pál apostol, a helyes álláspontot képviselve ezt írta: „A törvény cselekedetei által egyetlen test sem lesz igazságossá nyilvánítva őelőtte [Isten előtt]” (Róma 3:20). Bizonyos, hogy a keresztény igazságosságnak felül kell múlnia az írástudókét és a farizeusokét!

„Hallottátok, hogy megmondatott”

12. a) A tőle megszokottól milyen eltérő módon vezette be Jézus a Héber Iratokra történő utalásait a Hegyi beszédben, és miért tette ezt? b) Mit tanulhatunk a „megmondatott” kifejezés hatodik használatából?

¹² Amikor Jézus előzőleg a Héber Iratokból idézett, ezt mondta: „Meg van írva” (Máté 4:4, 7, 10). De a Hegyi beszédben hat alkalommal kezdte úgy a mondanivalót, mintha az a Héber Iratokból vett kijelentésnek hangzanék: „Megmondatott” (Máté 5:21, 27, 31, 33, 38, 43). Miért tette ezt? Azért, mert úgy utalt az Írásokra, ahogyan a farizeusi hagyományok fényében értelmezték azokat, ami ellentétben volt Isten parancsolataival (5Mózes 4:2; Máté 15:3). Ez nyilvánvaló Jézus hatodik, s egyben utolsó utalásából ebben a sorozatban: „Hallottátok, hogy megmondatott: ’Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’ ” De egyetlen mózesi törvény sem mondta: „Gyűlöld ellenségedet.” Az írástudók és a farizeusok mondták ezt. Ők értelmezték úgy a Törvényt, hogy szeresd felebarátodat — zsidó felebarátodat, és senki mást.

13. Hogyan figyelmeztet Jézus arra, hogy egy bizonyos viselkedésnek már a kezdete is tényleges gyilkossághoz vezethet?

¹³ Vizsgáljuk most meg az elsőt ebből a hat kijelentésből. Jézus kijelentette: „Hallottátok, hogy megmondatott a régi időkben élőknek: ’Ne gyilkolj! Mert aki gyilkosságot követ el, azt felelősségre vonják a törvényszék előtt.’ Én azonban azt mondom nektek, hogy mindenkit, aki továbbra is haragszik testvérére, felelősségre vonják a törvényszék előtt” (Máté 5:21, 22). A szívben levő harag helytelen beszédhez vezethet, abból pedig elmarasztaló ítélethez, végül pedig magához a gyilkossághoz. A szívben táplált tartós harag halálos lehet: „Aki gyűlöli a testvérét az gyilkos” (1János 3:15).

14. Hogyan tanácsolja Jézus, hogy már el se kezdjünk azon az úton járni, amely házasságtöréshez vezet?

¹⁴ Jézus ezután ezt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: ’Ne kövess el paráznaságot’. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki kitartóan asszonyra néz szenvedélyes vággyal, már házasságtörést követett el vele a szívében” (Máté 5:27, 28). Nem akarsz házasságtörést elkövetni? Akkor el se indulj ezen az úton azáltal, hogy ilyen gondolatokkal foglalkozol. Vigyázz a szívedre, ahonnan ezek a dolgok erednek (Példabeszédek 4:23; Máté 15:18, 19). Jakab az 1:14, 15-ben így figyelmeztet: „Mindenki próba alatt áll, amikor vonzza és csalogatja őt a saját kívánsága. Azután a kívánság, miután megfogant, bűnt szül; a bűn pedig, miután elkövették, halált eredményez.” Az emberek néha azt mondják: ’Ne kezdj olyasmibe, amit nem tudsz véghezvinni!’ Ebben az esetben azonban inkább azt kellene mondanunk: ’Ne kezdj olyasmibe, amit nem tudsz abbahagyni!’ Némelyek, akik még akkor is hűek maradtak, amikor halállal fenyegették őket a kivégző osztag előtt, később a szexuális erkölcstelenség ravasz csapdájába estek.

15. Mennyiben különbözik teljesen Jézus álláspontja a válás kérdésében a zsidók szájhagyományában található állásponttól?

¹⁵ Elérkeztünk most Jézus harmadik kijelentéséhez. Ezt mondta: „Megmondatott azonkívül: ’Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet.’ Én pedig azt mondom nektek: ’Mindaz, aki elválik feleségétől, kivéve paráznaság miatt, házasságtörésnek teszi ki őt, és bárki, aki elvált asszonyt vesz feleségül [vagyis olyat, aki nem szexuális erkölcstelenség alapján vált el], házasságtörést követ el” (Máté 5:31, 32). Némelyek a zsidók közül csaló módon bántak feleségeikkel és a leggyöngébb kifogások alapján váltak el tőlük (Malakiás 2:13–16; Máté 19:3–9). A szájhagyomány lehetővé tette egy férfinak, hogy elváljon feleségétől akkor is, ha csupán „elrontott egy ételt” vagy „jobb feleséget talált őnála” (Misna).

16. A zsidók melyik szokása tette értelmetlenné az esküvel megerősített fogadalmat, és mi volt ezzel kapcsolatban Jézus álláspontja?

¹⁶ Hasonló gondolatmenetben folytatta Jézus: „Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: ’Ne esküdj anélkül, hogy megtartanád’ . . . Én azonban azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek.” Addig a zsidók visszaéltek az esküvéssel tett fogadalmakkal, és egészen közönséges dolgokat is esküvel fogadtak meg anélkül, hogy teljesítették volna. Jézus azonban azt mondta: „Egyáltalán ne esküdjetek . . . A ti beszédetekben az Igen legyen Igen, a Nem pedig Nem.” Az ő szabálya egyszerű volt: Legyetek mindenkor igazmondók, ne kelljen esküvel garantálni a szavatokat. A lényeges dolgokra tartogassátok esküvel tett fogadalmatokat (Máté 5:33–37; vö. 23:16–22).

17. Milyen jobb megoldást tanított Jézus, mint a „szemet szemért és fogat fogért” szabály?

¹⁷ Ezután Jézus ezt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: ’Szemet szemért, fogat fogért!’ Én azonban azt mondom nektek: Ne ellenkezzetek a gonosz emberrel; ha valaki megüti a jobb orcádat, fordítsd felé a másikat is” (Máté 5:38–42). Jézus itt nyilvánvalóan nem olyan ütésre gondolt, amelynek az volt a célja, hogy testi sérülést okozzon, hanem a kézfejjel történő meglegyintést, amely az egyén becsületén ejtett sérelmet. Ne aljasítsd le magadat azzal, hogy sértéssel viszonozod a sértést. Ne fizess rosszal a rosszért. Inkább jóval fizess vissza, és ily módon „jóval győzd le a gonoszt” (Róma 12:17–21).

18. a) Hogyan módosították a zsidók a szeresd felebarátodat törvényt, de hogyan ellensúlyozta ezt Jézus? b) Mit válaszolt Jézus egy bizonyos törvénytudónak, aki korlátozni akarta a „felebarát” szó alkalmazását?

¹⁸ A hatodik és egyben utolsó példában, Jézus világosan megmutatta, hogyan gyengítette le a mózesi törvényt a rabbinikus hagyomány: „Hallottátok, hogy megmondatott: ’Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’ Én azonban azt mondom nektek: Ne szűnjetek meg szeretni ellenségeiteket és imádkozni azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:43, 44). Az írott mózesi törvény nem szabott határt a szeretetnek: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18). A farizeusok voltak azok, akik meggátolták ennek a parancsolatnak az érvényre jutását, és azért, hogy kibújjanak alóla, a „felebarát” szót azokra korlátozták, akik megtartották a hagyományokat. Így volt ez akkor is, amikor később Jézus arra a parancsra emlékeztetett egy bizonyos törvénytudót, hogy ’szeresd felebarátodat mint önmagadat’ és az megkérdezte tőle: „Ki valójában az én felebarátom?” Jézus az irgalmas szamaritánus példázatával válaszolt neki: te magad légy a felebarátja annak, akinek szüksége van rád (Lukács 10:25–37).

19. Jehovának a gonoszokkal kapcsolatos milyen eljárásmódját ajánlja nekünk Jézus mint követésre méltót?

¹⁹ Folytatva beszédét, Jézus kijelentette, hogy ’Isten szeretetet tanúsított a gonoszok iránt. Felhozta rájuk az ő napját és esőt adott nekik. Semmi rendkívüli nincs abban, ha szeretjük azokat, akik minket szeretnek. Ezt a gonoszok is megteszik. Semmi ok arra, hogy az ilyesmit megjutalmazzák. Bizonyuljatok az Isten fiainak. Őt utánozzátok. Legyetek mindenkinek a felebarátja és szeressétek a felebarátotokat. És ezáltal „legyetek tökéletesek, ahogy az égi Atyátok tökéletes” ’ (Máté 5:45–48). Mily nagyszerű kihívás ez, amelynek eleget kell tenni! És mennyire csekélynek tűnik emellett az írástudók és a farizeusok igazságossága!

20. Ahelyett, hogy félre tette volna a mózesi törvényt, hogyan szélesítette ki és mélyítette el annak hatását Jézus, és hogyan emelte azt még magasabb színvonalra?

²⁰ Amikor tehát Jézus a Törvény egyes részeire utalt és hozzátette: „Én azonban azt mondom nektek”, ezzel nem tette félre a mózesi törvényt és nem helyettesítette azt valami mással. Nem, inkább elmélyítette és kiszélesítette annak erejét, rámutatva a mögötte levő szellemre. A testvériesség egy magasabb rendű törvénye a folyamatos vagy hosszan tartó rosszakaratot gyilkosságnak ítéli. Az erkölcsi tisztaság egy magasabb rendű törvénye elítéli a tartós buja gondolkodást mint házasságtörést. A házasság egy magasabb rendű törvénye elveti a könnyelmű válást mint házasságtörő újraházasodáshoz vezető eljárásmódot. Az igazság egy magasabb rendű törvénye szükségtelennek ítéli az ismételt esküdözést. A szelídség magasabb rendű törvénye elveti a bosszúállást. A szeretet egy magasabb rendű törvénye olyan istenfélő szeretetet kíván, amely nem ismer korlátokat.

21. Mit tárnak fel Jézus intelmei a rabbinikus önigazságossággal kapcsolatban, és mit kellett a tömegeknek még megtanulniuk?

²¹ Milyen mély benyomást tehetett az ilyen, addig soha nem hallott intés, amikor azok fülébe csengett, akik akkor hallották először! Mily végtelenül értéktelennek bizonyult a képmutatók önigazságossága, amely a rabbinikus hagyományok iránti szolgaságból eredt! De amikor Jézus folytatta Hegyi beszédét, az Isten igazságosságára éhező és szomjúhozó tömegeknek meg kellett tanulniuk különösképpen azt, hogyan juthatnak el arra az igazságosságra, amint a következő cikk megmutatja.

Ismétlési kérdések

◻ Miért teremtették meg a zsidók saját szájhagyományukat?

◻ Milyen drámai fordulatot vezetett be Jézus az írástudók, a farizeusok és az egyszerű nép tekintetében?

◻ Hogyan számítottak az írástudók és a farizeusok arra, hogy elnyerhetik Isten előtt az igazságos helyzetüket?

◻ Hogyan mutatta meg Jézus a paráznasághoz és a házaságtöréshez vezető út elkerülésének a lehetőségét?

◻ Milyen magasabb rendű irányadó mértékeket állított fel Jézus azáltal, hogy rámutatott a mózesi törvény mögött levő szellemre?