Istennek gondja van rád

MARY, egy negyvenes évei vége felé járó keresztény asszony, sokat szenvedett az életében. Férje házasságtörése több mint egy évtizede váláshoz vezetett. Ezután Mary azzal küszködött, hogy ellássa a négygyermekes egyedül álló szülő szerepét. De még mindig egyedül van, és időnként elviselhetetlennek tűnik a magányosság. Mary azon tűnődik: „Vajon ez azt jelenti, hogy Istennek nincsen gondja rám és apátlan gyermekeimre?”

Akár átéltél már hasonló megpróbáltatást, akár nem, biztosan együtt tudsz érezni Maryvel. Mindannyian átéltünk már próbateljes helyzeteket, és talán azon tűnődtünk, hogy Jehova mikor és hogyan cselekszik majd az érdekünkben. Ezek közül a tapasztalatok közül néhány egyenes következménye annak, hogy Isten törvényeihez ragaszkodunk (Máté 10:16–18; Cselekedetek 5:29). A többi abból származik, hogy tökéletlen emberek vagyunk, akik egy Sátán uralta világban élnek (1János 5:19). Pál apostol ezt írta: „az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög” (Róma 8:22).

De ha nehéz próbával kerülsz szembe, ez nem jelenti azt, hogy Jehova elhagyott téged, vagy hogy nem érdekli őt a te jóléted. Hogyan bizonyosodhatsz meg erről? Mi mutatja, hogy Istennek gondja van rád?

Egy ókori példa

A Biblia világos bizonyítékát adja annak, hogy Jehova az emberekre mint egyénekre visel gondot. Vegyük például Dávidot. Jehova e fiatal pásztorfiú iránt mint személy iránt érdeklődött, és ’szíve szerint való embernek’ találta őt (1Sámuel 13:14). Később, amikor Dávid királyként uralkodott, Jehova megígérte neki: „olyannak fogok bizonyulni, aki veled van, ahová csak mész” (2Sámuel 7:9, NW ).

Vajon ez azt jelenti, hogy Dávidnak „szerencsés” élete volt, mentes volt minden viszontagságtól? Nem, Dávidnak súlyos próbákkal kellett szembenéznie uralkodása előtt és alatt is. Mielőtt király lett volna, több évig is irgalmatlanul üldözte őt a gyilkosságra elszánt Saul király. Dávid életének ebben a szakaszában ezt írta: „Az én lelkem oroszlánok között van . . . emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak” (Zsoltárok 57:5).

Dávid e megpróbáltatás idején mégis meg volt róla győződve, hogy Jehovának gondja van rá személy szerint. „Te számon tartod bolyongásomat” — mondta Jehovához intézett imájában. Igen, Dávid előtt olyan volt, mintha Jehova lejegyezte volna megpróbáltatását teljes egészében. Majd Dávid hozzáfűzte: „Gyűjtsd könnyeimet tömlődbea, legyenek benne könyvedben!” (Zsoltárok 56:9, Újfordítású revideált Biblia). Dávid ezzel a hasonlattal fejezte ki bizalmát, hogy Jehova nem csak a helyzetet ismeri, hanem annak érzelmi hatását is.

Dávid az élete végén személyes tapasztalatból írhatta: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével” (Zsoltárok 37:23, 24). Te is biztos lehetsz benne, még ha állandóan és szüntelenül vannak is próbáid, Jehova észreveszi és értékeli a kitartásodat. Pál ezt írta: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanusítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek” (Zsidók 6:10).

Ezenkívül Jehova tehet érted valamit, erőt ad, hogy ki tudj tartani, bármilyen akadály kerüljön is az utadba. „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr” — írta Dávid (Zsoltárok 34:20). Valóban, a Biblia elmondja, hogy Jehova szemei „forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak” (2Krónika 16:9).

Jehova vonzott téged

Jézus szavaiban találhatunk további bizonyítékot arra, hogy Jehova személyekről gondoskodik. „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt” — mondta Jézus (János 6:44). Igen, az embereknek Jehova egyénenként segít, hogy hasznot merítsenek a Krisztus áldozatából származó előnyökből. Hogyan? Ez nagyrészt a Királyság-prédikáló munkán keresztül történik. Igaz, ez a munka „bizonyságul [szolgál] minden népnek”, mégis egyénenként éri el az embereket. Már az is bizonyítéka annak, hogy Jehovának személy szerint van rád gondja, hogy most figyelsz és válaszolsz a jó hírre (Máté 24:14).

A szent szelleme által Jehova egyéneket vonz az ő Fiához, és az örök élet reménységéhez. Ez lehetővé teszi mindenkinek, hogy megértse és alkalmazza a szellemi igazságokat, függetlenül mindenféle örökölt korláttól és tökéletlenségtől. Valóban, senki sem értheti meg Isten szándékait Isten szellemének a segítsége nélkül (1Korinthus 2:11, 12). Amint Pál írta a thessalonikabelieknek: „nem mindenkié a hit” (2Thessalonika 3:2). Jehova csak azoknak adja szellemét, akik hagyják, hogy magához vonja őket.

Jehova azért vonzza az embereket, mert szereti őket mint egyéneket, és azt szeretné, ha megmenekülnének. Mily nagyszerű bizonyítéka ez annak, hogy Jehova személyekről gondoskodik! Jézus ezt mondta: „a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül” (Máté 18:14). Igen, Isten szemében külön egyénként minden személy fontos. Ezért írhatta Pál: „megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint” (Róma 2:6). Péter apostol pedig ezt mondta: „nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

Jézus csodái

Isten érdeklődése az emberek iránt mint személyek iránt megindítóan mutatkozott meg azokban a csodákban, amelyeket Fia, Jézus hajtott végre. Ezeket a gyógyításokat mély érzéssel tette (Márk 1:40, 41). Mivel Jézus „semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát”, könyörületessége megindító képet fest arról, hogyan van gondja Jehovának minden egyes szolgájára (János 5:19).

Figyeld meg Jézusnak egy csodáját, amelyet a Márk 7:31–37-ben jegyeztek fel. Jézus itt egy siket és beszédhibától szenvedő embert gyógyított meg. Ő „kivitte vala azt [a férfit] a sokaság közül egy magát” — mondja el a Biblia. Majd „föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.”

Miért vitte ki Jézus ezt az embert a tömegből? Nos, valószínű, hogy egy siket ember, aki alig tud beszélni, zavarban érzi magát a nézelődők előtt. Lehet, hogy Jézus észrevette ennek a férfinak a zavarát, és ezért döntött úgy, hogy elvonulnak, és így gyógyítja meg. „A történet egésze — jegyezte meg egy bibliatudós — igen élénken azt mutatja, hogy Jézus nem csupán esetnek, hanem egyénnek tekintette őt. A férfinak különleges szükséglete volt, és különleges baja, s Jézus a leggyengédebb figyelmességgel olyan módon bánt vele, hogy tekintettel volt az érzéseire, valamint olyan módon, amelyet a férfi megérthetett.”

Ez a beszámoló azt mutatja, hogy Jézusnak az emberekre mint személyekre volt gondja. Biztos lehetsz benne, hogy éppen így érdeklődik irántad is. Igaz, áldozati halála a megváltható emberiség egész világáért érzett szeretet kifejeződése volt. Mégis személyre szólónak veheted ezt a tettet, mint Pál, aki azt írta, hogy Isten Fia „szeretett engem és önmagát adta érettem” (Galátzia 2:20). S mivel Jézus megjegyezte, hogy „a ki engem látott, látta az Atyát”, biztosak lehetünk benne, hogy Jehova ugyanígy érdeklődik minden egyes szolgája iránt (János 14:9).

Jehova jutalmazóvá válik

Isten megismerése magában foglalja, hogy személyiségének minden egyes, drágakőhöz hasonló oldalát megismerjük, ahogyan azt a Biblia feltárja. Jehovának már a neve is — ami azt jelenti: ’előidézi, hogy legyen’ — magában foglalja, hogy Jehova azzá válik, amivé akar, hogy véghezvigye akaratát. A történelem folyamán különböző szerepeket vállalt fel, mint például Teremtő, Atya, Szuverén Úr, Pásztor, seregek Jehovája, az ima Meghallgatója, Bíró, Nagy Oktató és Visszavásárló.b

Ahhoz, hogy teljes mértékben értékeljük Isten nevének a jelentését, meg kell ismernünk Jehovát Jutalmazó szerepében is. Pál ezt írta: „Hit nélkül . . . lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik” (Zsidók 11:6).

Jehova ma örökké tartó életet ígért a paradicsomi földön azoknak, akik teljes szívükből döntenek úgy, hogy őt szolgálják. Nem önző dolog előretekinteni ennek a nagy ígéretnek a beteljesedésére, s nem is elbizakodottság, ha odaképzeljük magunkat. Mózes „a megjutalmazásra tekintett” (Zsidók 11:26). Pál hasonló módon szívéből értékelte Isten hűséges keresztényekre vonatkozó ígéretének a beteljesedését. Ezt írta: „czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Filippi 3:14).

Te is előretekinthetsz arra a jutalomra, amelyet Jehova azoknak ígér, akik kitartanak. Az, hogy számítasz erre a jutalomra, szerves része annak, hogy Istent ismered, és hogy kitartasz az ő szolgálatában. Elmélkedj tehát mindennap azokon az áldásokon, amelyeket Jehova neked tartogat. Mary, akiről a cikk elején tettünk említést, különleges erőfeszítéseket tett ebben. „Életemben először — mondja — nemrégiben elfogadtam, hogy Jézus váltságáldozata rám is érvényes. Kezdem úgy érezni, hogy Jehova egyénként foglalkozik velem. Már több mint 20 éve keresztény vagyok, de csak nemrégiben kezdtem valóban hinni ebben.”

Mary a Biblia tanulmányozása által, és mert szívéből elmélkedik rajta, több millió más emberrel együtt kezdi megtanulni, hogy Jehova nemcsak úgy visel gondot népére mint csoportra, hanem mint egyénekre is. Péter apostol efelől olyan biztos volt, hogy ezt írta: „Minden gondotokat ő reá [Istenre] vessétek, mert néki gondja van reátok” (1Péter 5:7). Igen, Istennek gondja van rád!

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

A feltámadás — Isten gondoskodásának a bizonyítéka

A BIBLIÁBAN a János 5:28, 29-ben találjuk meggyőző bizonyítékát annak, hogy Isten minden egyén iránt érdeklődik: „eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban [emléksírokban, NW] vannak, meghallják az ő [Jézus] szavát, és kijőnek.”

Érdekes módon, itt a görög mne·meíon (emléksír) szót használja a táphosz (sír) helyett. A táphosz szó egyszerűen csak a temetés gondolatát fejezi ki. A mne·meíon viszont azt sugallja, hogy az elhunyt életmódjára visszaemlékeznek.

Ezzel kapcsolatban gondold csak át, mit kíván meg a feltámasztás Jehova Istentől. Ahhoz, hogy valakit visszahozzon az életbe, tudnia kell róla mindent — ideértve örökölt jellemvonásait és emlékezetének egészét. Csakis így lehetne egy személyt újra életre kelteni ugyanazzal az egyéniséggel.

Természetesen ez lehetetlen emberi szemszögből nézve, de „Istennél minden lehetséges” (Márk 10:27). Még azt is meg tudja állapítani, hogy mi van az ember szívében. Még ha valaki sok évszázada halott is, Isten emléke róla csalhatatlan; nem halványul el (Jób 14:13–15). Így hát Jézus, amikor szóba hozta Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, évszázadokkal a haláluk után is elmondhatta, hogy Jehova „nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki” (Lukács 20:38).

Tehát az elhunyt emberek milliárdjai Jehova Isten emlékezetében vannak teljes részletességgel. Milyen megdöbbentő bizonyítéka ez annak, hogy Istennek egyénenként van gondja az emberekre!

[Kép a 7. oldalon]

Jézus mint személyekkel törődött azokkal, akiket meggyógyított