RUHATISZTÍTÓ, RUHAMOSÓ

Az a személy, aki a bibliai időkben mosta a szennyes ruhát, vagy fehérítette és beavatta az új szövetet, illetve eltávolította róla az olajos szennyeződést, hogy előkészítse festésre. A héber szó nyilván a ’tapos’ jelentésű alapszóból ered, amely arra utal, hogy a ruhából taposva távolították el a szennyeződést (Ma 3:2; lásd: FÜRDÉS, MOSAKODÁS). A „ruhatisztító” szó görög megfelelője (gna·pheuszʹ) a gnaʹphosz (takácsmácsonya; kártolófésű) szóval rokon, és olyan személyt neveztek így, aki kikészítette, más szóval csinozta az új szövetet, illetve mosta és dörzsölte a szennyes ruhát.

Az ókori ruhatisztítók valószínűleg jól ki tudták fehéríteni a ruhát. Márk mégis a következőképpen írta le, mennyire utolérhetetlenül fehérek voltak Jézus ruhái az elváltozáskor: „felsőruhái tündöklővé váltak, sokkal fehérebbé, mint amilyenre a földön bármelyik ruhatisztító kifehéríthetné őket” (Mk 9:3).

Sziksó: A sziksó héber elnevezése a neʹther; ez a nátrium-karbonát, más néven a nátron. Ez egy úgynevezett ásványi sziksó, és nem növényi eredetű sziksó. A nátron egy természetben előforduló vegyület, a kereskedelemben előforduló vegyületei pedig kalcinált szóda és kristályos szóda néven ismertek. Gyenge savval keveredve a nátron pezseg, és erre utal a Példabeszédek 25:20.

Ez a sziksó magában vagy a szappan egyik adalékanyagaként nagyon hatásos tisztítószer. E tény nyomatékosabbá teszi Jehova azon szavait, amelyek feltárják, milyen mélyre süllyedt Izrael a bűnben: „Még ha sziksóval mosakodnál és sok-sok lúgot használnál is, vétked bizony szenny marad előttem” (Jr 2:22).

Az ókorban sok helyről nyerték ezt a sziksót, például tavakból vagy Szíriában, Indiában és Egyiptomban lévő üledékes területekről, valamint a Holt-tenger dk. partjáról. Feltételezik, hogy az egyiptomiak, és mások is nemcsak mosó-, illetve tisztítószerként használták, hanem kenyérkészítéskor az élesztő helyettesítőjeként is, emellett hús főzésekor a hús megpuhításához, ecettel keverve a fogfájás csillapításához, valamint balzsamozáshoz.

Lúg: A „lúg”-nak (néhány fordításban „szappan”-nak) fordított héber bó·ríthʹ szó egy növényi eredetű sziksót jelöl, tehát nem ugyanaz, mint a neʹther, amely úgynevezett ásványi sziksó. A két anyagot nem a kémiai összetételük alapján különböztették meg egymástól, hanem az alapján, hogy miből nyerték ki őket. A Jeremiás 2:22-ben mindkét héber szó előfordul. A bibliai idők lúgja, a kémiai összetételt figyelembe véve, a nátrium-karbonát vagy a kálium-karbonát volt, attól függően, hogy a növények, amelyekből a hamut nyerték, a tenger közelében lévő sós talajon vagy beljebb a szárazföldön nőttek-e. A hamuban lévő vegyületeket kilúgozással, azaz vízben való áztatással vonták ki. Ez a lúg nem ugyanaz, mint a mai vegyészetben „lúg”-ként ismert anyag, amely nem más, mint a kálium-hidroxid, egy erős marószer. Az ókori ruhamosók lúgját nemcsak ruhatisztításra használták (Ma 3:2), hanem fémek, például az ólom és az ezüst megtisztítására is (Ézs 1:25).

Hamuzsír: A Jób 9:30-ban található héber bór szót többféleképpen fordítják: ’hamuzsír’ (ÚV), ’szappan’ (Kár.), ’lúg’ (ÚRB). Ebben az írásszövegben arról olvasunk, hogy hamuzsírral mosták a kezüket. Ez a tisztítószer vélhetően a kálium-karbonát vagy a nátrium-karbonát volt. A hamuzsír elnevezés onnan ered, hogy fahamuból oldották ki ezt az anyagot.