Meggyógyít egy démontól megszállt fiút

Amint Jézus, Péter, Jakab és János lefelé jönnek a hegyről, nagy tömeggel találkoznak. Valami történhetett, mert írástudók veszik körül a tanítványokat, és vitatkoznak velük. Az emberek izgatottak, amikor megpillantják Jézust, és eléje futnak, hogy üdvözöljék. „Miről vitatkoztok velük?” – kérdezi Jézus (Márk 9:16).

Egy férfi a tömegből Jézus elé térdel, és így szól: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, mert néma szellem van benne. Amikor csak megragadja, a földhöz vágja, neki meg habzik a szája, a fogát csikorgatja, és elveszíti az erejét. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták” (Márk 9:17, 18).

Nyilvánvaló, hogy az írástudók azért kritizálják a tanítványokat, mert nem tudják meggyógyítani a fiút, és talán kigúnyolják a próbálkozásukat. Jézus ahelyett, hogy a kétségbeesett apának válaszolna, így szól a sokasághoz: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék, meddig kell veletek maradnom, és elviselnem titeket?” Ezeket az erőteljes szavakat alighanem az írástudóknak szánja, akik összetűzésbe keveredtek a tanítványaival, amíg ő távol volt. Majd ezt mondja az elkeseredett apának: „Hozd ide a fiadat” (Lukács 9:41).

Amint a fiút Jézus elé viszik, a démon földhöz vágja, és erős rángásokat idéz elő nála. A fiú a földön fetreng, és habzik a szája. „Mióta van ez vele?” – kérdezi Jézus. Az apa így válaszol: „Kisgyermekkora óta. Gyakran belevetette a tűzbe is, meg a vízbe is, hogy elpusztítsa.” A férfi így könyörög: „ha tudsz valamit tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” (Márk 9:21, 22).

Az apa igencsak elcsüggedt, hiszen még a tanítványok sem tudtak segíteni a fián. A férfi kétségbeesett könyörgésére Jézus bátorítóan ezt mondja: „Miért mondod azt, hogy »ha tudsz«? Minden lehetséges annak, aki hisz.” Az apa azonnal felkiált: „Hiszek! Segíts, hogy erősebb legyen a hitem!” (Márk 9:23, 24).

Jézus látja, hogy egyre többen futnak oda. Ekkor mindenki előtt így utasítja a démont: „Te némaságot és siketséget okozó szellem! Megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és ne menj bele többé!” Ahogy kimegy belőle a démon, a fiú felkiált, és még tovább rángatózik, majd mozdulatlanul fekve marad. Ennek láttán az emberek így beszélnek: „Meghalt!” (Márk 9:25, 26). Jézus azonban kézen fogja a fiút, mire az felkel, és „még abban az órában” meggyógyul (Máté 17:18). Érthető, hogy mindezt látva, az emberek csak ámulnak Jézus csodáján.

Amikor korábban Jézus elküldte a tanítványait prédikálni, képesek voltak démonokat is kiűzni. Ezért amint újra maguk között vannak egy házban, megkérdezik Jézust: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Ő elmagyarázza nekik, hogy azért, mert nem volt elég hitük: „Ez a fajta csak az imádkozásra megy ki” (Márk 9:28, 29). Erős, szilárd hittel kellett imádkozni Isten hatalmáért, hogy ezt a nagy erejű démont ki lehessen űzni.

Ezzel folytatja: „Biztosak lehettek benne, hogy ha csak akkora hitetek van, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda«, az odamegy, és semmi sem lesz nektek lehetetlen” (Máté 17:20). Milyen nagy ereje van a hitnek!

Azok az akadályok és nehézségek, amelyek gátolnak minket Jehova szolgálatában, talán olyan leküzdhetetlennek és eltávolíthatatlannak tűnnek, mint egy valóságos hegy. Ám ha folyamatosan erősítjük a hitünket, képesek leszünk túljutni az ilyen hegyhez hasonló akadályokon és nehézségeken.